Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-28 / 202. szám, csütörtök

Hívek maradunk a Szlovák Nemzeti Felkelés örökéhez (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy Konyev marsallnak, az első ukrán front parancsnokának kezdeményezésére és í »tiwald elvtárs kérésére a szovjet kormány megváltoztatva hadműveleti terveit, azonnali katonai akciót indított a szlovák felkelők megsegítésére. Nelváz elmondani, milyen lelkesedéssel és elszántSággal fogadták a csehszlovák katonák azt a . hírt, hogy az első csehszlovák hadtestet az első ukrán front 38. hadseregéhez csatolják, amely új harci feladatot kapott: keresztültörni a Kárpátokon és egyesülni a szlovák felkelőcsapatokkal. Ogy gondolom, ez a tény Is bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a szovjet kormány ennek a felkelésnek. Egy percig sem habozott, hogy a szovjet katonák életének kockáztatásával segítséget nyújtson a harcoló szlovák népnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójára emlékezve tisztelettel adózunk az elesett szlovák, cseh, orosz, ukrán, lengyel, bolgár, jugoszláv, görög, francia és más nemzetiségű felkelők emlékének. Tisztelettel adózunk a Vörös Hadsereg elesett katonái emlékének és az első csehszlovák hadtest, számomra oly drága és közelálló tagjai emlékének, akik Duklánál szovjet társaikkal együtt becsületesen harcoltak, vérüket ontották és életüket áldozták. Tisztelettel adózunk ezeknek a hősöknek, akik úgy mint társaik szabadságban és békében akartak élni. Ezt azonban nem érték meg. Életüket áldozták, hogy hazánk szabadságban és békében élhessen, hogy megnyíljon az út új életünk negyed évszázada felé, melynek ünnepségei most kezdődnek. Az elesett ismert és ismeretlen hősök legértékesebb hagyatéka volt és marad a közös ellenség elleni közös harc hagyománya. Ez adott erőt Csehszlovákiának ahhoz, hogy legyőzze a fasiszta ellenség részéről fenyegető halálos veszélyt. Ezért hűek vagyunk és hűek maradunk ehhez a hagyatékhoz, s valóra váltjuk azokat az eszméket, melyekért nemzeteink szövetségeseikkel és barátaikkal együtt harcoltak s melyek nevében kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Ebben van mai államiságunk gyökere. Elvitathatatlan a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai jelentősége. Rá akarok azonban mutatni nagy politikai jelentőségére belpolitikai és nemzetközi szempontból is. Kevés esemény tükrözi olyan tisztán a történelmi előrehaladás' megfékezhetetlen folyamatát és a forradalmi élcsapat által vezetett népi mozgalom átalakító erejét, mint éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés. A hitleri fasizmus ki akarta használni a cseh burzsoázia káros nemzetiségi politikájának következményeit. Szét akar'.á törni a köztársaságot, kettéosztani és egymással szembeállítani nemzeteinket, és a sötét reakció kormányát akarta hatalomra juttatni. A szlovák nép felkelésével döntő csapást mért ezekre a spekulációkra. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a felkelés politikai ereje a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt volt. Kudarcot vallottak a kísérletek ennek letörésére és megbontására. A kommunisták büszkén a nép becsületes harcának élére álltak. Céljaik és programjuk a dolgozók érdekeit és szükségleteit fejezték kl. Éppen ezért vallottak kudarcot a fasizmus tervei és azok a társadalmi erők ls, melyek előkészítették hataloiora jutását — a cseh és a szlovák burzsoázia. A felkelő Szlovákia nyíltan a cseh és a szlovák nemzet közös államának gondalata mellett foglalt állást. Ezért az egész csehszlovák állam további fejlődése szempontjából fontos határkő volt a Szlovák Nemzeti Felkelés. A csehek és szlovákok közös államának eszméje új tartalmat kapott. A konynunisták befolyására az a gojtdalat győz, hogy nem szaibad megengedni a burzsoázia hatalmának felújítását, hanem népi demokratikus rendszert kell létesíteni, melyben az egész hatalom a nép kezében lesz és a két nemzet a teljes egyenjogúság alapján él a közös államban. A Szlovák Nemzeti Tanács, mint Szlovákiában a népbatalom csúcsszerve bebizonyította a felkelés előkészítése folyamán, hogy irányítani tudja a szlovákok ügyét. A Szlovák Nemzeti Felkelés a külpolitikai kapcsolatokat Illetően azt a követelményt támogatta, vonják le a tanulságot abból, hogy a nyugati hatalmakra támaszkodó irányvonal tragikus következményekkel járt Csehszlovákia számára. A müncheni időszak' és a második világháború tapasztalatai ahhoz az egyértelmű tanulsághoz vezettek: Csehszlovákia biztonságát és függetlenségét a Szovjetunióval való szövetséghez és barátsághoz kell kötni. Nemcsak a nagy orosz nemzet iránti barátság, hanem elsősorban a hős szovjet hadsereg iránti hála vezetett ehhez a tanulsághoz. A szovjet hadsSreg győzelmesen kergette maga előtt a fasiszta csapatokat, s közelsége, valamint támogatása reményt és erőt adott a Szlovák népnek fegyveres harcában. A szlovák nemzet fegyveres harcának összekapcsolása a szovjet hadsereg győzelmes harcával, valamint Csehszlovákia nemzeteinek és a Szovjetunió nemzeteinek vérrel megpecsételt szövetsége a Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalista jelentőségének alapvető megnyilvánulása volt és az is marad. A felkelés és a nemzeti felszabadító harc közös áldozatai arra köteleznek bennünket, hogy tovább fejlesszük és megszilárdítsuk szövetségünket és együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Úgy mint 25 évvel ezelőtt, -ma is nyilvánvaló, hogy csakis ez az út biztosítja számunkra a függetlenséget és a haladó fejlődést. A szlovák nemzet a felkeléssel azok közé az európai nemzetek közé sorolta magát, melyek aktívan harcoltak a fasizmus ellen. A Tátra alatt élő kis nemzet az egész haladó világ előtt ismertté vált. Hősi tetteiről azok is tudomást szereztek, akik azelőtt nem is hallottak a szlovákokról. A szlovák nemzet a felkelésével jelentősen hozzájárult az újkori európai és világtörténelem kialakításához. Egyúttal nagymértékben hozzájárult az akkor még megszállt Csehszlovákia nemzetközi tekintélyének felújításához. . Ösztönzőleg hatott a cseh országrészekben a fasisztaellenes ellenállásra és a további döntő harcokra. Új erőt adott a szovjet hadsereg oldalán és más harctereken harcoló csehszlovák csapatok tagjainak. Bebizonyította az egész világ előtt, hogy népünk nem várja passzívan felszabadulását. Bebizonyította, hogy a felszabadulásért folytatott harcot összekapcsolja a nemzeti és a demokratikus feladatok megoldásával, valamint a nemzetközi előrehaladás céljainak kivívásával. Azzal, hogy a szovjet hadsereg felszabadította országunkat, még nem fejeződött be a harc azokért az eszmékért, melyek nevében a Szlovák Nemzeti Felkelés kitört. Sok eszméért még harcolni kellett 1948 februárjáig és utána is. Ha a mai ünnepségeken viszszatekintünk az elmúlt negyedévszázadra, nincs miért szégyenkeznünk. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük azokat a hibákat, amelyek már néhány éve és különösen a mostani időszakban nyomasztóan hatnak politikai és gazdásági életünkre. A társadalom osztályösszetétele alapjában megváltozott. A népgazdaság valamennyi ágazatában győztek a városokban és falvakon a szocialista termelési viszonyok. Országunk ipari ereje jelentősen megnőtt. Az elmaradt, valamikor túlnyomórészt mezőgazdasági jellégfi Szlovákia fejlett gazdasággal és kultúrával rendelkező ipari ország lett. A szocializmus építésének 25 éve alatt elért eredmények azonban még nagyobbak lehetnének. Ez megköveteli, hogy kiküszöböljük a gazdaságban, de különösen a politikai életben történt tévedések és túlkapások következményeit, melyek fékezték népünk alkotó képességét és elfecsérelték energiáját. A lenini elvek megsértése a pártmunkában oda vezetett, hogy félremagyarázták a szlovák nép harcának céljait, s Szlovákia politikai helyzete az államban fokozatosan gyengült. A Szlovák Nemzeti Felkelés élén álló embereket, így Smidke, Husák, Novomeský és más elvtársakat jogtalanul üldözték azért, mert hívek maiadtak a Szlovák Nemzeti Felkelés eszméihez és céljaihoz, s következetesen harcoltak megvalósításukért. Csaknem negyed évszázad kellett ahhoz, hogy valóra váljon a felkelés egyik alapcélja — a két nemzet egyenjogúságának kivívása. A föderáció egyes aggályok ellenére nem gyengítette, hanem megszilárdította nemzeteink egységét. Úgy vélem, hogy a csehek és szlovákok viszonya ma újból olyan szoros és forró, mint a 25 év előtti közös harcban. Mindezen nem változtat az a tény, hogy még sokat kell javítanunk államunk rendezésében. Hisz eddig járatlan út kezdetén állunk. A kommunista párt rendkívül bonyolult körülmények között irányította a felkelés előkészítését és magát a felkelést, valamint nemzeteink egész fasisztaellenes harcát, az erős és kegyetlen ellenség ellen. Ez a harc nagy hősiességet követelt minden egyes harcostól és vezetőtől egyaránt. A harc nem lett volna sikeres, ha a párt nem támaszkodott volna a Nemzeti Frontra, ha a kommunisták nem szilárdították volna meg pozíciójukat a nemzetben, ha nem irányították volna a felkelést és az egész fasisztaellenes harcot úgy, hogy valamennyi haladó erő egyesüljön a fasizmus legyőzése, a szabadság és a további haladó fejlődés érdekében. Állandóan tanulnuk kell ezekböl a tényekből. A mai bonyolult helyzetben is. A forradalmi munkásmozgalom történelmében bármikor, amikor a mozgalom egységét megbontó érdekekért szálltak síkra, a mozgalom mindig gyengült és elvesztette szövetségeseit a dolgozók körében. Sikereket ért el azonban akkor, amikor a munkásmozgalom forradalmi magva és kommunista pártja áttekintően irányította úgy, hogy megszilárduljon egysége a lenini elvek alapján Amikor azzal szilárdította meg a helyzetét, hogy megnyert valamennyi becsületes embert forradalmi céljainak, melyek a nemzet többségének érdekeit és szükségleteit fejezték ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy hagyatékát ezért kommunista pártunk vezető szerepének megszilárdításával kel! fejlesztenünk. A párt elvi vezetésével népünknek megvan az ereje és képessége ahhoz, hogy ellenálljon a reakciós erők támadásainak és fokozatosan megoldjon bármilyen bonyolult problémát és előrehaladjon. Hogy milyen időszerű ez a hagyaték a mai bonyolult helyzetben, azt az elmúlt napok eseményei is bizonyítják. Beszédeimben egész nyíltan szóltam arról, hogy a szocialistaellenes erők zavargásokat akarnak szítani és válságos helyzetet akarnak előidézni. Arról is beszéltem, hogy szilárdan és határozottan ellenállunk ezeknek a kísérleteknek. Egyúltal kifejeztem, hogy erősen bízom népünk megfontoltságában és bölcsességében, hogy nem hagyja magát félrevezetni felelőtlen erők által. Nem csalódtam. Megragadom ezt az alkalmat arra, hogy őszinte köszönetet mondjak polgáraink többségének megfontoltságukért, azért, hogy nem engedték meg, hogy a rendbontók akciói komolyan veszélyeztethessék társadalmunk érdekeit. Elsősorban az üzemek dolgozóinak és a vidéki dolgozóknak szól a köszönetem. Valamennyien mélyen sajnáljuk, hogy ezek az akciók emberáldozatokat követeltek. Ezért teljes mértékben azok feleiö sek, akik az akciókat előkészítették és elindították. Minden becsületes állampolgár őszintén felháborodik látva a pusztítást, amelyre sor került. Hogy ezek az akciók nem érték el céljukat és kudarcot val lottak, ez hazánk szocialista erőinek és népünknek közös győzelme. Megerősíti a párt és az állam vezető eljárásának helyességét. A társadalmat természetesen meg kell védeni, hogy hasonló akciók meg ne ismétlődhessenek. Hiszem, hogy az elmúlt napok eseményei hozzájárulnak a nézetek kikristályosodásához a kommunisták és a többi polgárok körében is. így együttesen következetesebben hozzáláthatunk a pozitív feladatok megoldásához, ahogy polgáraink követelik, és amelyek megoldását pártunk és álla^ munk vezetői fő céljuknak,, munkájuk értelmének és tartalmának tartják. Ezért ma, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából újból arra akarom kérni Önöket, kedves polgártársaim, arra kérek valamennyi becsületes hazafit, cseheket, szlovákokat, a nemzetiségeket, a munkásokat, parasztokat, az értelmiséget, az idősebbeket és a fiatalokat is, mindenkit saját munkahelyén, hogy minden erejével küzdjön drága hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köz

; társaság felvirágoztatásáért, e jobb és boldogabb otthonén. Ez a mi kötelezettségünk mindazokkal szemben, akik értünk áldozták életüket. Ez kötelességünk mindazokkal szemben, akik átveszik örökségünket. Magas állami kitüntetések a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából A bratislavai várban 1369. augusztus 27-én magas állami kitüntetéseket adtak át a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából. A kitüntetettek névsorát az alábbiakban közöljük. A „CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG HŰSE" dr. Gustáv Husák, Ladislav Novomeský, [an Šverma KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND: Ján Gniian tábornok, Ondrej Klokoč, Ján Mazúr, dr. Vávro Šrobár. Az Antifasiszta Harcosok Szlovák Szövetsége. VÜRÚS ZASZLÖ ÉRDKMRKNI): Ernest Bielik, Ladislav Exnár, dr. Samuéi Falfan, |uraj Guoth ezredes, Miloš Hrušovský, Štefan Chovanec ezredes, Ladislav Kalina, František Lipka, Július Nosko vezérőrnagy, Ondrej Paviík akadémikus, Rudolf Viest tábornok. MUNKAÉRDEMREND: Ján Držík ezredes, Ľudovít Gerek, Kornel Graus, Elena Litvajová, Štefan Lehner, Ľudovít Mierf, Štefan Orlík, Ján Skriniar, Polgári Honvédelmi Szövetség — Bratislava. VÖRÖS CSILLAG ÉRDEMREND: Pavel Barboriak, Vasil Bifak, Peter Boršč, Peter Babej, Vladimír Beláiíik, Ladislav Beiio, Ladislav Belehradský, Václav Brožik, "Pavel Bolko, Ján Boros, Vojtech Borovský, Ivan Byslrenin, Ján Brezik, Jozef Dobrovodský, Cyril Driňka, Peter Dudás, Július Elischer, dr. Jozef Fraiio ezredes, Viliam Galát, František Gáher, |án Gierec, Ján Gregnrček ezredes, Michal Hanák, Ivan Haluzický, Anlon Hirner, Ladislav Hron, Ľudovít Hruboň, Štefan Humaj, ľudoví! Hrošovský, Miroslav Chimirný, dr. Ladislav Chochlik, Július Chovanec, Viktor Ciirenkn, Mnlirher Iskra, Jozef Jamriska, Rudolf Jánošík, Andrej Jedinák, Ján Jiirkanin, Jozef Jusko, Martin Kavický, Ján Katrušin, Ondrej Kaboš, Rudolf KluCiar, Štefan Korbaš, Ján Korecký, dr. Ondrej Kožuch, Michal Krajŕoviií, dr. Ján Krajčí, Mikuláš Kramer, Miroslav Kriška, Štefan Krftmärik, Jozef Kulich, Béla Kubic, Vladisláv Kužela, Štefan I.ndník ezredes, lozef Lietavec, Dinire i M:i(ej ezredes, Vladimír Macko, Viktor Majda, Juraj Marcinko, Karol Máčay, Branislav Manica tartalékos tábornok, dr. Ján Majer ezredes, Jozef Mjartau, Ivan Marčuk, dr. Ján Mikula. Vincent Medek, Ján Murín, František Ninis, Fedor Obuch, Ján Oškvarka, Ernest Otto, Ondrej Palšo, Július Paulis, Ladislav Pavliftko, dr. Ján Paškan, Emil Perka tartalékos tábornok, Michal Peler, Michal Perečinský, Jozef Peterka, Vojtech Plachta, Milan Polák alezredes, Zoltán Pogáň, Ludvík Raucb, Martin Riečický, Ondrej Reptiš, * Jozef Rosina, Duriš Martin Rubanský, Cyril Šalát, Anton Sedláček, Vincent Straka, rhidrej Strýček, lária Šteinerová. r. Karol Stráňai. •idovít Sýkora. tdislav Stasko. izef Szűcs, orol Schwarz, likuláš Šumichrast, van Štelmák, fichal Širica, nyugalmazott tábornok, lán Štefánik, Jozef Tóth. Vendelín Vaštík, Milan Veselý, Pavel Vajda, Ferdinand Veber, Michal Zemko, Fedor Zorkócy, Michal Zúbaf. I4H!I VIII. 28.