Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

ROMÁNIAI NYÁR-1969 TÓTH MIHÁLY RIPORTSOROZATA wmmm vO N I V3 1 N

ézegetem a Traianus-oszlopot, sétálok egyet-egyet a hadlutakon, az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt faragott köveket bámulom és ez arra kényszerít, hogy lélekben kiránduljak a rég múlt évszázadokba. Alighogy elhagyom azonban Turnu Severirít, mind gyakrabban visszatérésre kényszerülök a mába. Más okból is érdemes felépíteni ezt nök-kartársai is másféle hajók száaz erőművet. Pontosan azért, amiért mára építenek „zöld utat". A századVásárhelyi és Széchenyi annak i de jé r. forduló körül befejeződött első szaa Duna szabályozását hasznosnak lát- bály'oeás után a Vaskapu két és fél „Mert érdemes. Egy magaslati pontról végignéztünk a Duna belátható szakaszán. Kollégám lakonikus rövidséggel csak ezt mondta: „Ma ilyen a Duna... Holnapra megváltozik..." Később Turnu Severinben — a Vaskapu erőmű építésének az igazgatóságán a földszinti hallban megláttam a makettet. A laikusnak is nyilvánvaló volt, hogy a középen húzódó kék szalag — a Duna. Fehér papírmaséból épült gát szeli ketté a víztükröt, kétoldalt pedig hajszálpontosan egyforma zsiliprendszer. Ferdinand Gradl főmérnök szívesen fogad bennünket. Kellemes meglepetés számomra, hogy mindjárt az elején magyarra fordítja a szót, anyanyelvemen tájékoztat a gátépítés műszaki érdekességeiről. Elmondja, miért építik az erőművet. A legfőbb érv: mert érdemes. Jó másfél százada már annak, hogy a műszakiak azt vitatják: Lehetséges-e a Vaskapu környéki Duna-szakasz vizének kordába szorítása? A feleletet a szocialista Románia így fogalmazta meg: Felépítjük a Vaskaput. És 1964 szeptemberében megjelentek itt a bulldózerek, a hatalmas teherkocsik százai, a mérnökök, technikusok és mesteremberek ezrei. Európa legnagyobb ilyen jellegű építkezése vette kezdetét. Miért érdemes? Elsősorban azért, amire Vásárhelyi Pál és Széchenyi István még nem is gondolt: a vízben rejlő kimeríthetetlen energiaforrásért. Hozzá nem értőnek mindenképpen nehéz még csak elképzelni is, mekkora a Duna energiája. Tudjuk, hogy az átlagos villanyégő fogyasztása 60 —80 watt. A turbinák itt majd mind a román, mind pedig a jugoszláv oldalon 1025—1025 megawatt áramot termelnek. (1 megawatt egymillió wattal egyenlő.) Ebből az adatból már kiszámítható, hogy az erőmű hány átlagos villanyégőt lenne képes táplálni. Románia azonban már réges-rég túl van a fejlődésnek azon a szakaszán, amikor az okoz gondot, hogyan biztosítják a világításhoz szükséges villanyáramot. Az energiára elsősorban a gyors gazdaságfejlesztés miatt van szüksége. Ha már megpróbáltam a szinte lehetetlent: az erőműben kitermelhető áram mennyiségének az illusztrálását, had jegyezzem meg még azt is, hogy nagyság tekintetében Európában csak két erőmű előzi meg: a volgográdi (2500 MWj és a kujbisevi (2100 MW). A vaskapui erőmű a maga 2050 megawattjával az őriások között előkelő helyet foglal el. A világelső krasznojarszki erőmű ötezer megawattos, a híres bratszki vízi erőmű pedig 4500 megawatt áramot termel. Az Egyesült Államok csúcstartói a Grand Coulee (1970 MW) és a híres Niagara Falls (1950 MW). Elég legyen azonban a számokból — gondolom én is. És ennek ellenére mégis számadatokkal folytatom a vaskapui tudósítást. Elsősorban azért, mert hasonló gondjaink nekünk is vannak. Számunkra eddig még megoldatlan feladat a Duna elrekesztése, pedig a szakemberek véleménye szerint Bősnél is érdemes lenne igába fogni a folyam vizét. Még akkor is, ha hazánk területén a folyó esése, tiidroenergetikai potenciálja valamivel kisebb a román Duna-szakasz adta lehetőségeknél. A Vaskapu környéki hatkilométeres szakaszon a folyam esése 7 méter. Az Al-Duna minden kilométerén az átlagos energetikai potenciál 8050 kW. A Vaskapu környékén ez az érték az előbbinek a tízszerese: 81 800 kW/km. Régi álmok kései megvalósulása Ez az utóbbi adat a magyarázata annak, hogy miért éppen a legnehezebb szakaszon rekesztik el a Dunát. mépptök — Vásárhelyi Pál — minden neíiezseg nélkül féltérképezhette a legveszélyesebb sziklákat, a mély, örvényeket okozó horpaszokat. A zuhatagi szakaszról azóta se készített senki pontosabb térképet. Már csak ezért sem lehet lebecsülni a niúlt században végzett munkát. De másért sem, mert az így készült műszaki rajzok alapján az 1834-et követíi években a Sztenka zuhatagnál — kézi erővel: vésővel, kalapáccsal(l) — körülbelül 4000 köbméter sziklát távolítottak el. A negyvennyolcas szabadságharc idején félbemaradt a munka. Nagyobb arányú tevékenységre csak 1890 után került sor, amikor 660 000 köbméter követ robbantottak le. Aránylag szelídebb vizű csatornát építenek, de ezt a „szelídséget" úgy kéli értelmezni, hogy a 2480 méter hosszú Síp csatorában a víz másodperrcenkénti ötmé't?res sebességgel rohan. Áttekintek $ túlsó partra és jól Iáin" pan^mentén erőlködő mozdookaír'Ajpattanásig feszült sodrony vôpT a mozdonyhoz, a másik a Tffjóijr va»fcfl^-csőrlőjéhez van erősítJg./Segii^g nélkül a sok száz lótorok se tudják leküzdeni IGY ÉPÜL A Amiről Vásárhelyi Fái és Széchenyi István álmodozott • Előkelő helyen az erőmüóriások között • Beszédes számok • Népek barátságának szimbóluma ... ^sokára feleslegeseié váiiuflftgJtíTvidesen teljesen elreheszt|fca^|nát^4g^ a mélység miatt a KazÄn-5iTaŕ0fcon

N akár a tengerjáró jók Is-fö^IÍMiiértek. A gát a víz lött körflRwini méternyivel emelkedik. <gji

i

r hajakat zsiliprendszerrel emelik yajfor-^sTH^yesz ti k • aszerint, igyekszenek. rva számtalanszor hogy csak egy d alatt is %kkorát fejlődött \ A szabadságharc előtti évekköbméternyi szikla megjíuB^IJ^floz 1500 emberre volt szükry<m _ mennyiségű kőzetet Jgyetlen robb&ritással helyeznek át. A r

ttős mű elkészítése ma is rengeenergiát igényel, de ez a munka r más jellegű. A gátépítőknek a öbb gondot talán az előkészítő, a k geológiai kutatómunkák okozták. Először alaposan át kellett tanulmá nyozni az építésre kiszemelt terület kőzetrétegeinek az összetételét. Egy négykilométeres övezetben csaknem 9000 fúrásmintát gyűjtöttek össze, 574 méternyi próbaalagutat robbantottak. így „vallatták" a Duna medrének környékét. Közben a hidrológusok több százezer mérést végeztek. Statisztikákat tanulmányoztak, az 1840 és az 1962 közötti Időszak minden évét elemezték, mert tudni kellett: milyen meglepetéseket rejteget a folyam vize. A Duna olyan „melléktermékének" a természetével is tökéletesen meg kívántak ismerkedni, mint amilyen a jég. 1961-ben e célból a Vaskaputó' felfelé eső szakaszon 140 különleges jégfigyelő állomást rendeztek be. A több ezer nagy képzettségű szakember munkája nyomán összegyűlt anyagot elektro likus számítógépekbe táplálták be, hogy azok végül tanácsot adjanak: hogyan lenne legelőnyösebb az építkezés. • * Nyüzsgés az építkezésen, az embert — ha ritkán jár Ilyen környezetben — tériszony fogja el, ha felmászik az épülő gát peremére és letekint onnan. Én is így jártam. A hosszú nyakú da ruk sok-sok tonnás betonterhiiket kis batyukként lendítik az acélkonstrukció közé. HAJÓ A KAZÁN SZOROSBAN ta: a hajózás megkönnyítése, gyorsítása miatt. Csakhogy a reformkori nagy mérnök is másról álmodott — másforma hajók közlekedéséről — és késel mérméteres merülésű hajókat „enged" csak át. A sziklákba az első „kapavágást" 1834-ben tették. Évszázadok óta nem volt olyan alacsony a vízállás, mint ebben az évben, így a nagy A gát peremén rövidesen átgördül az első személygépkocsi. Ugyanis már jó előre számoltak azzal, hogy Jugoszlávia és Románia között jelentős lesz a turistaforgalom. A román fél jó előre kiépítette a gát felé vezető korszerű utakat. Annak ellenére, hogv itt minduntalan viaduktokat és alag utakat kell építeni. Mind a román, mind pedig a jugo szláv parton egy-egy nyersbeton alap ba ágyazott márványtábla áll, amelyen rövid felirat hirdeti: Összefogott a két nép, hogy civilizációjuk legnagyobb művét közös erővel megalkossák. Történik pedig ez a szocialista épi tés korszakában. Szimbólum, hogy híd is egyúttal ez az erőmű. Azon a helyen, ahol az emberek évszázadokon át többnyire csak hadiutakat építet tek.