Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Az Új Szónak nyilatkozik Hasszán El-Zajat, az EAK szóvivője H arab világ legjelentősebb orszáII gának helyzete, ereje, elszántsá* U / ga döntő módon meghatározza II

Ĺ a közel-keleti válság alakulását Izrael nem érti, hogyan bírhatta ki Egyiptom a hatnapos háború katasztrófáját, hogyan szervez* hette meg az ellenállást, hogyan szerezhette vissza erejét olyan gyorsan? Az EAK álláspontját a legilletékesebb: a hivatalos szóvivő fejtette ki tudósítónknak és egyben felelt Izrael és a világ kérdésére. Az EAK igazságos békét akar és erre csak egy módot lát: a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását Kész megvalósítani a határozatot, de a megszállók konoksága és a nemzetközi szervezetek tehetetlensége láttán felkészül arra is, hogy ha másként nem megy, erővel vegye vissza azt, amit erővel vettek el tőle. „ELUTASÍTJUK A DZSUNGEL TÖRVÉNYÉT Dr. Mohamed Haszszén El-Zajját a legtöbbet idézett egyiptomi szóvivő: sajtóértekezletein kétszáz újságíró kérdéseire felel és szenvedélyesen vé dl népének igazát 54 éves, damiettai parasztcsalád fia. A kairól egyete men tanult iroda lomtörténetet, majd ugyanott tanított; később az alexandriai egyetem pro fesszora. Oxford ban szerezte meg a politikai tudomá nyok doktora címet. Washingtonba*, Teheránban, Szomáliföldön, Indiában, az ENSZ ben képviselte hazáját, majd kii! ügyi államtitkár lett. Erről a posztról állították a háború után az új tájékoztatási hivatal élére. — KÉT ÉVVEL A HATNAPOS HÁBORŰ UTÁN MIBEN LATJA AZ EAK VERESÉGÉNEK OKAIT? — Könyveket lehetne írni válaszul, de elégedjék meg egy szemtanú vallomásával. 1967 májusában világossá vált, hogy az EAK nem intéz támadást Izrael ellen. Johnson meghívta az egyiptomi alelnököt és felajánlotta, hogy elküldi az amerikai alelnököt Kairóba annak megtárgyalására, hogyan lehet a válságot politikai úton rendezni. A feszültség csökkent, június elején az volt az általános vélemény, hogy a csata nem áll küszöbön. Most már tudjuk, hogy az amerikai diplomácia igyekezett elaltatni az EAK éberségét. A támadás döntő lehetett és az EAK közölte a világgal: nem lő először. És mi valóban nem lőttünk először. Talán túlzottan bíztunk a nemzetközi szervezetekben és abban, hogy elmúlt a hódítások ideje. Talán túlzott jelentőségét tulajdonítottunk az ENSZ Alapokmányának, és nagyonis bíztunk abban, hogy az ENSZ megvédi tagállamainak biztonságát. Mulasztások történtek az arabközi szervezetekben, az információs szolgálatokban; Izrael felderftől tudták, hogy mi békés megoldást akarunk, de mi nem ismertük eléggé Izraelt és nem derítettük fel az agresszió tervét. A propagandacsatát Izrael előre megnyerte: elhitette a világgal, hogy olyan békés kis ország, amely nem akar háborút, ezzel szemben az arabok vérszomjasán készülnek a támadásra és le akarják nyelni a szegény kis Izraelt. Antiszemitizmussal vádolták az arabokat, azzal rágalmazták őket, hogy be akarják fejezni a zsidóság megsemmisítését, amit Hitler nem tudott befejezni. A világ rokonszenvét Így megnyerték és az arabok nem tudták ezt a propagandát ellensúlyozni. A világ, amely nem felejtette el a nácikat, megfeledkezett, vagy semmit se tudott arról a mészárlásról, amelyet cionista terroristák követtek el Delr-el-Jaszinbam az arabok ellen. Ez volt háttér.' Az orvtámadás sikerének okait a katonai szakértők és a hadtörténészek feltárják majd, erről csak annyit, hogy mi felelősségre vontunk katonai parancsnokokat, és perükben a hadbíróság ítéletet hirdetett. — HOGYAN VÁZOLHATÓ A HÁBORÚT KÖVETÖ HELYZET? — Itt van előttem a Newsweek, amely közli Abba E ban izraeli külügyminiszter nyilatkozatát. Eban nem érti, miért nem sikerültek Izrael tervelj mint mondja, az arabok nem a logika és nem az előzetes számitások szerint cselekedtek. Izrael háborús terve most már Ismeretes: megnyugtatni az egyiptomiakat, éberségük elaltatása után meglepetésszerűen megtámadni és legyőzni őket, utána elérni az izraeli békét: megdönteni a haladó arab kormányokat, megnyitni a Közel-Keletet az izraeli gazdasági kizsákmányolás és az imperialista stratégia számára. Izrael csodálkozik azon, hogy noha a terv első fele sikerült, vagyis meglepték és legyőzték az arabokat, mégsem valósult meg a számítás második, „logikus" fele: például az egyiptomi nép kormányának nem megdöntésére, hanem megerősítésére sorakozott fel. A helyzet fö jellemzője szerintem az, hogy Izrael nem érte al, amit akart és kezd megfordulni a helyzet a propaganda terén is. — MILYEN PÉLDÁK ILLUSZTRÁLJÁK EZT A VÁLTOZÁST? — Nem tartható fenn tovább az a tétel, hogy Izrael progresszív, békés kis ország, amelyet az arab barbárok fenyegetnek. A haladó közvélemény világszerte megértette, hogy Izrael imperialista támaszpont a Közel-Keleten. Állig felfegyverzett agresszív hatalom, amely hódító terveit igyekszik végrehajtani. Gazdasági uralmát és egyben az imperialista befolyást akarja kiterjeszteni a közelfogadjuk. Készek vagyunk teljes végrehajtására. Békét akarunk — de igazságos békét. Tartós béke csak az igazságra épülhet. A halottak békéje nem béke; csak a béke Illúziója. Mi nem Ilyen békét akarunk. Az élet, az Igazság és a méltányosság bókéjét akarjuk. A nemzetek családjának határozatát elfogadtukl Nem mi utasítottuk el azt a határozatot, amelyet a Biztonsági Tanács egyhangúlag fogadott el. — MIT GONDOL A NÉGY NAGYHATALOM KÖZEL-KELETI TÁRGYALÁSAIRÓL ÉS JARRING NAGYKÖVET ESETLEGES OjABB MISSZIÖJÁRÖL? Jarrlngot mindig szívesen látjuk. Jól ismeri nézeteinket. Ami a négy nagyhatalom, a Biztonsági Tanács áldandó tagjai felelősségét illeti, világosan megmondtuk: a határozat megvan, ők vettek részt meghozatalában, s ez a határozat a válság megoldásának egyetlen útja. A kérdés az, képes-e az ENSZ saját határozatának érvényesítésére? Szerintünk a határozatról nem elmélkedni kell, hanem meg kell valósítani. Nézzük meg, ki kivel van: a világ 99 nemzete például Jeruzsálem kérdésében velünk van, ezzel szemben áll egyetlen ország. Izrael ellenzése és az Egyesűit Államok és néhány társának tartózkodása. A Biztonsági Tanácsban az állandó tagok, a nagyhatalmak a válság rendezése, AZ EAK IGAZSÁGOS BÉKÉT AKAR keleti térség lehető legnagyobb területén. Ezt kezdik Nyugat-Európában is belátni. Nálunk is ismert az a mondás, amely a báránybőrbe bújt farkasról szól. Nos, Izrael nem bárányka, hanem ragadozó. Számunkra az Imperializmus megtestesítője. Ugyanaz, mint például az afrikaiak számára DélRhodesia vagy Dél-Afrika. Fajüldöző kizsákmányoló, agresszív erő. A tétel most Így fest: Izrael imperializmus a Közel-Keleten. — MIBEN LÁTJA AZ ALAPVETŐ IZRAELI HÁBORÚS CÉL KUDARCÁNAK OKÁT? — Politikai elemzés helyett hasonlattal élek. Itt van az asztalomon egy vizespohár, egy krlstályváza és egy márvány hamutartó, össze lehet törni őket, csak megfelelő erővel kell rájuk ütni. A pohár üvege könnyen törik. A kristály már keményebb. A márványikő is szétzúzható, csak többször és erősebben kell rásújtani. Nos, Izrael azt hiszi, hogy az arabokat is összetörheti, csak attól függ, milyen erős csapást mér rájuk. Talán azt gondolja, nem volt elég erős az 1967-es júniusi csapás. Talán ezért üt tovább minket: a tüzszünetet semmibe véve lövi a Szuezi-csatorna városait, kikötőit, támadja Nagl-Hammadit. Talán ezért veri szinte naponta a jordániai állásokat ős falvakat. Tévedése egyszerű: nem tárgyakat ver, hanem népeket. Nem érti meg, hogy minket nem lehet öszszetörni. A népek élni akarnak, ragaszkodnak jogaikhoz és hazájukhoz, ellenállást fejtenek kl a katasztrófákkal szemben. Van kenyerünk, fegyverünk és elszántságunk az ellenállásra. A cionista katasztrófával kapcsolatban történelmünk egyik epizódját szeretném felidézni. 1882-ben Egyiptomot mély ellentmondás osztotta meg. A kedive saját magát, a nép hazáját szerette. Az uralkodó és a nép csatájában a brit flotta a kedivét támogatta. Meghódította Egyiptomot, felosztották a hadsereget, egy brit miniszter kormányozta az országot. Minden dalt, színdarabot, költeményt cenzúrázták. Az országot gúzsba kötötték. És az egyiptomi nép ebben a reménytelen helyzetben is folytatta a harcot. Nem törték meg. Igaz, 80 évig tartott, amíg megszabadult a megszállástól, de győzött a brit birodalom ellen. 1969ben a független EAK helyzete nem hasonlítható a gyarmatosított Egyiptoméhoz. A cionisták ereje sem vethető össze a hajdani brit világbirodaloméval. Akkor Egyiptom egyedüj volt. Volt egy barátja, Franciaország, de ez a barátja eladta: az 1904-es entente cordiale szabad kezet adott Franciaországnak Észak-Afrikában és Angliának Egyiptomban. Ma nem vagyunk egyedül. Barátunk minden szocialista ország. Barátaink a haladó arab rendszerek. Barátunk a nemzeti felszabadító mozgalom. Ezek a barátok nem adnak el minket. Tudják, hogy Egyiptom szabadsága az övék is. Az EAK-ot védelmezve saját maguk szabadságát ls védik. Bizonyosak vagyunk abban, hogy népünk leküzdi a cionista agressziót is. Hadd ismételjem meg: minket nem lehet összetörni. — Ml JELLEMZI AZ ARAB POLITIKAI ÁLLÁSPONTOT KÉT ÉVVEL A HÁBORÚ UTÁN? — A nemzetközi törvények, az ENSZ Alapokmánya szellemében akarunk élni. Elvetjük a dzsungel törvényét, az ököljogot. Elutasítjuk azt a filozófiát, hogy akié az erőszak, azé a Jog is. Vagyis az ENSZ chartáját fogadjuk el — ezért fogadtuk el a Biztonsági Tanács határozatát. Két év óta nem valósult meg ez a határozat. De mi ma is ela megszállók távozása mellett foglaltak állást és a tanács 10 nem állandó tagja szintén ezt akarja. A BT ebben a kérdésben a világ lelkiismeretét képviselt. Izrael azonban elutasítja a határozatot. — NEM TEKINT-E SZKEPTIKUSAN EZEKUTÁN A HATÁROZATRA? — Nem vagyunk szkeptikusak, de valóban el kell gondolkodnunk azon, vajon mit akar a világ? A Népszövetség azért bukott meg, mert nem tudott egyhangú határozatot hozni az Etiópia ellen végrehajtott agresszió ellen. Az ENSZ most egyhangúlag határozott az arab országok ellen elkövetett agresszió ügyében, de nem tudta mindeddig elérni saját határozatának alkalmazását. Léte, hitele kockán forog. De nemcsak a világszervezet, hanem a világ létkérdése is, hogy vajon törvénye* keretében akar-e élni, vagy pedig elfogadja, hogy dzsungelben kell élnie? Nemcsak a Közel-Keletről van szól A kérdés egyetemes és a válasz sem lehet regionális. Ha a világ nem tudja elvetni az erőszakot és nem tudja érvényesíteni a törvényt, akkor nincs más hátra számunkra, mint felkészülni a harcra. Számítunk barátaink, beleértve a szocialista országok támogatására: hiszen barátaink, mint mondtam, nem az agresszor, hanem a fog mellett állnak. — MI A HELYZET A SZUEZI-CSATORNÁNÁL, AHOL SZINTE NAPONTA DÖRÖGNEK A FEGYVEREK? — Izrael megsérti, semmibe veszi a tüzszünetet.. 1949-ben ml fegyverszüneti egyezményt írtunk alá Izraellel Ródosz szigetén. Ebben Izrael kötelezte magát, hogy nem épít erődöket pozícióinak megerősítésére. Az egyezményt Izrael nem tartotta be és később papírrongynak minősítette. Most a BT tűzszüneti parancsot adott. Ez össze van kötve a BT határozatával. A tűzszünet nem önmagáért van, hanem azért, hogy lehetővé tegye a konfliktus rendezését. Izrael azonban csak azt fogadja el, ami érdekeit szolgálja. Elfogadta a BT tűzszüneti parancsát, de elveti ugyanennek a BT-nek azt a határozatát, amely előírja csapatai visszavonását. De az elfogadott tüzszünetet is semmibe veszi: lövi városainkat, állásainkat; legutóbb erődítményvonalat emelt a csatorna partján. Ezzel nyomást akar gyakorolni ránk: lám, ha nem engedünk diktátumának, állandósítja a megszállást! Nemcsak minket táimad — lövi a kereskedelmi hajókat is kikötőinkben. Mi kénytelenek vagyunk válaszolni: ha lőnek ránk, visszalövünk. Ha erődöket építenek, hogy onnan támadjanak minket, akkor leromboljuk ezeket az erődöket. Amikor nemrégiben a New York Times tudósítója azt kérdezte tőlem, miféle politika ez, akkor azt válaszoltam, hogy izraeli kifejezést használok, hogy jobban megértse: ez az „aktív védelem" politikája. Nos, ez a helyzet a csatornánál, két évvel a háború után: Izrael támad minket, mi leromboljuk a Barlev-vonalat. A helyzet feszült és veszélyes. De azért feszült és veszélyes, mert Izrael nem akar távozni onnan, ahol nincs keresnivalója. Ha rákényszerül a BT határozata alapján csapatai kivonására, béke lesz a csatornaövezetben. De addig nem. RUDNYÄNSW fflfm^Z KAIRÓ! I E V E L E • \T'