Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

NAGY JÓZSEF: Népi csendélet (PVC-metszet, 1967) A törökdúlás Idején egy harcos a t Érsekújvár felé vonuló segédhaderők útján elkóborolt. Megkérdezte egy arrafelé szántogató paraszttól, hogy merre vezet az út oda ahova ő Igyekszik. .. Azt válaszolta a szántó-vető ember, hogy tartson csak „igyenest", amíg egy sáros fához nem érkezik ... Ott aztán forduljon jobbra ... vagy balra... Aki elmesélte ezt a történetet, maga sem tudja már egész pontosan melyik irányba kellett haladnia az eltévedt töröknek ha célhoz akart érni. Mert a legenda is kopik egyre kopik... nagyon oda kell figyeljen, aki emlékezni kíván. Amennyiben néhanap, egy-egy minden lében kanál riporter nem firtatná, kinek sem jutna eszébe azon törni a fejét, hogy a virágzó csallóközi kisközség honnan nyerte hozzá nem illő elnevezését? De ha már elindul az ember és annylra-amennyire alapos munkát kíván végezni, feltétlenül az elején kezdi. Ott kezdtem én is! így tudódott kl hogy reális alapja a legendának annyi, amennyi a nép ajkán él... vagyis kevés ... Az Is inkáb mese mint történelem... A falu krónikás könyvében, amit a nemzeti bizottságon őriznek, a kezdet kezdetéről többek közt ezt jegyezték. (Poszony vármegye monográfiájából, kiadva 1904-ben). „Sárosfa történeti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. 35 házzal és 331 rom. kath. lakossal. Első nyomai Sáralja néven találhatók — (No lám a legendába sem lehet megblznül) amikor I. Károly, Péterfia Domokost iktatta birtokosául. 1397ben Zsigmond király, Mátyás és András nevezetű nemeseknek adományozta:" Később Maláth András pozsonyi polgár birtokába került. A múlt század végén, a község a Bittó család tulajdonába ment át. (Pozsony város monográfiája 1895ben.) A község lakóinak főfoglalkozása a földművelés. A falu földterületének tulajdona a mindenkori földesúr volt. A falu lakossága az urasági földeken dolgozott, mint komenciós cseléd, napszámos vagy részesarató. Csupán néhány család folytatott 1—5 holdon magángazdálkodást... Habár a község nem fekszik közvetlenül a Duna mentén a 19. században többször elöntötte a határát a vfz. 1877-ig nem volt iskolája, sem tanítója, a gyerekek a 4 kilométernyire fekvő Gellére jártak, ha tudni akarták. Ennyi kiragadva a sárosfai krónikás könyvből. De ennyi is elég ahhoz hogy lemérjük a fejlődést és felmérjük a jelent. Sárosfa Jelene számomra 1967-ben kezdődik, amikor — úgynevezett „író-olvasó" találkozóra voltam hivatalos. Hideg novemberi alkonyatkor érkeztem a pozsonyi busszal, de a sár után el nem igazodhattam semerre, mint az egykori török, mivelhogy nem hogy sáros fát nem leltem az őszi esőzésben ae még sáros utat sem. Alig-alig vizes talpon Jutottam el aszfaltozott műúton a kultúrházig. Szép emlékeim maradtak erről az estéről és nem csupán azért mert vendégnek kijáró szívélyességgel, udvariasan fogadtak. Azért is, mert látnom kellett hogy tudatos kultúrmunka folyik. A terem, ahová érkeztem megtelt fiatalokkal, öregekkel. Az utóbbiak úgy szorították keszkenős kezükben aláírás végett elhozott könyvem, mint valamikor a bibliát és Idéztek belőle bizonyságul, hogy el Is olvasták, meg is emésztették — (vagy éppenséggel nem emésztették meg). Kédrzetek és felelőségre vontak, beszéltek ellenem de hagyták magukat meggyőzni is... Szép este volt, tanulságos este számomra, és amikor aláírás végett elémbe tették azt a bizonyos krónikás könyvet, azt írtam egyik lapjára ... hogy még agyszer vlsszajövökt Visszatértem tehát — mindig szótartó ember voltam, hogy mgnézzem mindazt, amit azon az estén nem volt módomban. Elsősorban a krónikás könyvet, mely a község múltján kívül a Jelenével is foglalkozik... De azt 'azért, nem onnén másoltam kl. A jelent szeretem egymagam felfedezni... Fel is fedeztem. Néhány oldalnyi távolságra előttem, utánam... jártak már ott sokan hazai magyar tollforgatók. Dobos, Egri, Ordódy, Mács, Gyurcsó, Lehocky, Simkó Margit, Gály Olga ... Jól esett hogy ilyenek ezek a sárosfalak ... Hogy becsUlik azt is, ami az övék, és miattuk van. Formuláztam rögtön egy új mondást, hogy hát, aki a hazai magyar írőt szereti, rossz ember nem lehet... Meg hogy „kl a magáét nem becsüli... az idegent nem érdemli"... — Nevettek alkalomszülte szellemeskedésemen ... Álló Ferenc a Nemzeti Bizottság elnöke, Andrejkovics Teréz a titkár és M éry Antalné (Katalin) a helybeit könyvtáros... Ez utóbbi meg is Jegyezte — Szeretnének ők bennünket Jobban, dehát nem lehet, mert igen nehéz a könyveinket beszerezni... Megnyugtatásul szántam, az igazsághoz híven, hogy ez igen gyakran csupán egy-egy falusi könyvkereskedőn múlik, hogy könyveinket elfektetik valamelyik raktárban ... Nem hiszem hogy felvilágosításom megnyugvásul szolgált, mert Sárosfán még olvasnak az emberek, annak ellenére, hogy majdnem minden házban van televízió. A helyi könyvtár pedig olyan ízléses asztalokkal, függönynyel, szőnyeggel, virággal, abrosszal feldíszített kis helyiség, hogyha kávét ls mérnének benne, méltán preszszónak titulálnám. Szfvesen Járnak ide a fiatalok, erről tanúskodik a könyvtárosnő ls, mert jól érzik magukat 1600 kötet között válogathatnak. Egyharmada szlovák nyelvű. Van ifjúsági irodalom, meg szakmunka ls... 185 álalndó tagjuk van, 95 százalékban fiatalok ... Többször rendeztek könyvtárklállltást az iskolában mintegy 1200 Kčs értékben adtak el könyveket. A sárosfai könyvtár a legutóbbi „Könyvtár versenyen" elért eredményeiért elismerő oklevelet kapott. Egyébként — mint tapasztaltuk oklevelekben nincs itt hiány. Mintegy 20—-25 darab diszíti a nemzeti bizottság helyiségeit. Zömüket a fiatalokból álló tánccsoport kapta — amíg működött. Mert az ifjúsággal itt is baj van, de nem az ami másutt. Amíg CSISZ-esek voltak, addig dolgoztak. Tánccsoportjukkal jelen voltak 1958-ban a poszonyl Oj Színpadon a Csemadok rendezésében megtartott versenyen. Díszoklevelet is kaptak. 1960-ban Gombaszögön szerepeltek. Felléptek a szomszédos falvakban, meg Magyarországon ... Irodalmi estéket rendeztek, Ady estet... De mióta a ÍSISZ-t feloszlatták és „Parasztszervezet" címen akarják a fiatalokat összefogni... hát ez nem megy. A származásukat nem restellik a gyerekek, de az elnevezést megálázónak tartják magukra nézve. Annál inkább, mivelhogy csak kis részük végez mezei munkát, nagyobb részben iparba, iskolába járnak, tanulnak, diákok ... Hát Inkább ejtették az újra egyesülést és nem csinálnak .semmit. Vagyishogy ... szombat, vasárnaponként összejönnek a kultúrházban, magnetofon —, vagy hanglemezszóra táncolnak, szórakoznak ... Sárosfának ma 817 lakosa van (200 házszámot jegyeznek). Lakóinak nagyobb része az állami gazdaságban dolgozik, de járnak Somorjára, Szerdahelyre, Pozsonyba — munkára. Egy kilencosztályos alapfokozatú iskolájuk van, 67 tanulóval, 3 tanerővel. Most épül egy korszerű önkiszolgáló bolt, 535 000 korona beruházással. Egyébként emiatt az épít* kezés miatt romlott meg a viszony a tanítósággal. Ugyanis — ezután kisebb lesz az igazgató kukoricatermése — mentegetőzik Álló Ferenc, a nemzeti blzotság elnöke ... Szerinte a köz érdeke előbbre való. Az önkiszolgáló bolt a lakosság érdekelt szolgálja. — Szánjuk, bánjuk.., — mondja — nem kivánjuk a haragot, de vállalnunk kell, ha másképp nem megy. Mi szívesebben élnénk békességben ... Nem rajtunk múlik ... Nem kötekedni kívánunk — hanem fejlôdnll" Az önkiszolgáló bolt szomszédságában épül az automata telefonközpont 1966-ban kezdték a falu fásítását. 400 darab gömbkőrist ültettek el. Aa új házakban már kanallzáció is van. Van fedett autóbusz-megálló, tekintettel az utazó diákokra, és a temetőt díszkeritéssel veszik körül. Van aszfaltozott gyalogjáró, a főutcán ostornyeles neonvtlágítás... Jövőre parkosítanak! Ez lett az egyutcás, 31 házszámos kisközségből... Aki gondját viseli, Alló Ferenc olyan szeretettel beszél mindenről, hogy az ember szinte örül annak, amiért a néhai török éppen errefelé tévesztett utat... miatta lett a szép kis község — Sárosfa... A jövő tervekről, persze, már nem könnyű nyilatkozni. A föderáció következtében beállott változás Sárosfa fejlődését is befolyásolja. Egyelőre legnagyobb gond a közellátás és a téli tüzelő biztosítása. Szemükre vetik hogy nem gondolnak új kultúrházra. Véleményük, hogy ilyesmire a mai helyzetben egyelőre ott van nagyobb szükség, ahol semmilyen kultúrház nincsen. Náluk van. Most festették, színpad is van benne.. * Igaz aprócska... és ezért, ha színielőadást akarnak látni, Pozsonyba, Somorjára, vagy Szarvára mennek, ahol szép szabadtéri színpad van. A sportéletről a sportklub gondoskodik, Andrejkovics Teréz vezetésével, szépen működik a Nőtanács ... Dolgozik a Csemadok, a Vöröskereszt, a Szovjetbarátok Szövetsége... Tömegszervezetekben nincs hiány. Megértés is van köztük, mert hiszen jobbára ugyanazok a személyek vezetik. A bevétel a Népművelési Otthon közös pénztárába kerül, melyet azután művelődésre, Ismeretterjesztő előadások rendezésére, kirándulásokra, jótékonykodásra fordítanak. Egy szó mint száz... Sárosfán nincs hiba! Alló Ferenc, Andrejkovics Terézre néz, ő is bólint... — Nem valóban, azt hiszem nálunk nincsenek nagyobb hibák. — Szép kis falu ez, legalább is nekünk nagyon szép. Jó itt élni... szeretünk itt élni, nem vágyódunk el innen még a fiatalság- sem olyan mértékben, mint máshonnan ... Szép kis fahil Szeretnek ott élni! Azok mondják ezt, akik ott élnek, ott keresik a kenyerüket, ott küzdenek meg mindennapi gondjaikkal... Hozhat-e valahonnan szebb hírt egy krónikás? DÁVID TERÉZ