Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Egyre kevesebben vagyunk PISCA DOCENS: Azt hiszem, hogy bevezetőül beszélni kell az általános szociálpolitikáról, mivel a családvédelmi és populációs politika ennek szerves része. A szociálpolitikának nincsenek pontosan megszabott határai, hiszen végső céljai a gazdaságpolitika célkitűzéseivel azonosak, csak a parciális, vagy konkrét célok jelentősen eltérőek, mivel különféle helyzetekben és vonatkozásokban, különféle szubjektumokkal és eszközökkel realizálódnak. A szociálpolitika és a gazdaságpolitika között nincs pontos választóvonal, a kölcsönös kiegészítés és feltételesség szabálya érvényesül itt. Az egész szociálpolitikát három csoportra osztjuk: • családi és populációs politikára, • a gazdaságilag aktív lakossággal kapcsolatos szociálpolitikára, • a nyugdíjkorhatárt betöltöttekkel szemben gyakorolt szociálpolitikára, amit gyakran öregségi politika néven emlegetnek. A szociálpolitika eszközei elsősorban pénzügyi jellegűek, vagyis bizonyos költségeket — mint pl. a családalapítással összefüggő kiadásokat — kompenzálnak. Valamikor például a lány kelengyét kapott, ma ez már nem szokás, holott nem volt elvetendő gondolat. Ide tartozik a szülési segély és a családi pótlék. További eszközök a szociális és egészségügyi szolgálat, tehát a gyermekgondozó létesítmények és az ehhez hasonlók. Igaz, hogy mindez még nem egészen átgondolt, de törekszünk a javulásra. Itt kell megemlíteni a különféle kedvezményeket ls. Például a sok gyermekes családok számos országban kedvezményes áron kapják a gázt, a villanyáramot és a vizet. Nálunk ez fordítva van: minél több gyermek van a családban, annál magasabb a vízdíj. Ez gazdasági szempontból logikus, de szociális összefüggésekben nem éppen kedvező hatású. A szociális és ésaládi politika része a tanácsadó és jogvédelmi szolgálat különféle formája. A szociálpolitika célkitűzései a családi politikát illetően nagyjából azzal fejezhetők ki, hogy a lakosság megfelelő összetételének kialakítására, vagyis a lakosság korcsoportjainak kölcsönös kiegyenlítésére, továbbá a népszaporulat javítására törekszik. Ez, egyszerű megfogalmazásban, megköveteli a szülési arányszám növelését ott, ahol ez előnyös és csökkentését ott, ahol hiányoznak a megfelelő feltételek. Mi eddig csak a populációs politika első részével törődtünk, a másodikat eléggé elhanyagoltuk. DR. SCHVARZOVÁ: Olyan meggondolásokkal is találkoztunk, hogy a népszaporulat kedvező növekedése érdekében növelni kellene a harmadik és negyedik gyermek után járó családi pótlékot. Azok a híresztelések, hogy állítólag a negyedik gyermekre megszüntetik a családi pótlékot, valótlanok és igazságtalanok. Igaz, szlovák részről azt javasoltuk, hogy előnyösen növeljük a harmadik gyermek utáni családi pótlékot, holott országos viszonylatban, de elsősorban Csehországban, ezt a második gyermek esetében akarták alkalmazni. PISCA DOCENS: Gyakran hallható az a vélemény is, hogy az ötödik gyermektől kezdve a populáció már nem minőségi. Viszont vannak családok, akik ötnél több gyermeket is kiválóan felnevelnek, ezzel szemben vannak olyanok, akik az egykét is rosszul nevelik. DR SCHVARZOVÁ: A magielelő és szükséges társadalmi Intézkedés az lenne, ha olyan szervet létesítenénk, amely ellenőrizné a nevelést a családon belül, vagyis azt, hogy a nevelésre szánt eszközöket a gyermekek érdekében használják-e fel. PISCA DOCENS: A sok probléma most felhalmozódott. De távol vagyunk attól, hflgy elődeinket hiányos gondoskodással vagy valami ehhez hasonlóval vádoljuk. Nyíltan ms? kel! azonban mondani, hogy száBeszélgetés az SZSZK MunIBWBiBHEOBľifflMfiiini.tTBrJW'^Pľ*:-'**'

' r' ""^WHi kaiigyi és Népjóléti Miniszmmajmmmmmmtamcamt^aamumam tériüm családvédelmi eszI MI-•••!•• HMM ••! I I •• « tályának dolgozóival A est Iád, vagy a társadalom jutott válságba ?'Ezzéfá keráisíel foglcľkcľnak ai utóbbi években már nemcsak az illetékesek, hanem a közvélemény is, amelynek nem közömbös a családi.élet n?.PÍ fejlődése, sem a lakosság létszámának szüntelen csökkenése. vesebben vagyunk, mini amennyien lehetnénk, egyre több házasság bomlik fel, és az sokaknál pesszimizmust idéz elö. Amennyiben ez nem o család válsága, hanem a mai helyzet, a társadalmi válsácj eredménye -, akkor hogyan lehet kijutni, ebből a válságból? A P-24 és a Vasárnapi Új Szó szerkesztősége meghívta a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium családvédelmi osztályának dolgozóit, hogy ismertesse olvasóival azok véleményét, akik naponta találkoznak a feilti problématikával. A keiekasztal-konféréncián részt vett dr. LADISLAV PISCA tanársegéd, a munkaügyi és népjóléü miniszter helyettese, dr. MÁRIA SCHVARZOVÁ, a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium családvédelmi osztályának vezetője és az osztály dolgozói, valamint RUDOLF 8EŇAČKA mérnök, a nyitrai Szociológiai-Diagnosztikai Központ vezetője. Mo csak a beszélgetésnek egy részletét közöljük, de a nézetekre és javaslatokra majd még visszatérünk. mos dolgot mérlegelések alapján, konkrét ismeretek és a valódi helyzet elemzése nélkül oldottak meg. Például Szlovákiában csak két évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni a gyermek- és családprobléma kutatásával, de ez csak a problémák egy részére vonatkozott. Közismert, hogy ezén a téren hiányos az intézmények hálózata és a munka szervezése. Nem rendelkezünk megfelelő szervekkel sem. Nem ellenőrizhetjük például a családi pótlék felhasználását. Tehát azt, hogy az apa ezt az összeget eliszsza, vagy a feleségének adja, nem ellenőrizheti az üzem könyvelője, hanem inkább a nemzeti bizottság. Viszont a nemzeti bizottságokkal — holott a 117/6G sz. törvény értelmében indokolt esetekben leállíthatják a családi pótlék folyósítását — nem a legkedvezőbbek r. tapasztalatok, nem mutatnak kellő érdeklődést, mert ez számukra az ügyintézés kellemetlen része. Elkerülhetetlen feladatunk tehát, hogy fontolóra vegyük a családi pótlék folyósításának és ellenőrzésének rendszerét. Hol varínak a szatohrék? DR. MARTA FERKOVÄ: Azt hiszem azért halmozódtak fel ezek a problémák, mert a nemzeti bizottságok gyermekvédelmi szerveiben kevés volt a szakember. 1967-ben Szlováki 3

U tárájában 95 fizetett munnaerő dolgozott. Számuk ma — a 404. sz. kormányhatározat értelmében — 160. Körülbelül ötven százalékuk rendelkezik középiskolai végzettséggel, míg a főiskolát végzett munkaerők száma nagyon kevés. Ennek elsődleges oka az, hogy nem tudjuk őket megfizetni. Viszont az emberekkel végzendő munka sokkal körülményesebb, mint az üzemi jogász munkája. Nem csoda, ha a képzett emberek az utóbbit részesítik előnyben. DR. SCHVARZOVÁ: Tizenhét évvel ezelőtt megszűnt a Népjóléti Minisztérium, amelynek hatáskörébe tartozott a gyermek- és ifjúságvédelem is. Ez után a társadalom ezeket a kérdéseket csak részlegesen, minden koordináció nélkül oldotta meg. Legfelsőbb közigazgatási szinten nem létezett olyan szerv, amely felelősséget vállalt volna az egész társadalomra kiterjedő család-, gyermek- és ifjúságvédelemért. A következmények világosak. Végül az élet kényszerítette ki néhány szerv megalakítását. Ezek a pártvonalon alakultak meg. Például a CSKP KBnak az életszínvonal kérdéseivel foglalkozó bizottsága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság családpolitikai problémáival foglalkozó különbizottság. Munkájuk eredménye a populáció ős a családok életszínvonal-fejlődése során kialakult jelenlegi helyzet elemzése és a gyermekes családok társadalmi támogatását célzó programjavaslat. A fejlődés igazolja, hogy olyan állami szervet kell létesíteni, amely saját hatáskörében foglalkozna a populációs é;: családi problematikával. PISCA DOCENS: A jelenlegi helyzet az, hogy bár a minisztérium újból létezik, ez az ügy felaprózódott a különféle tényezők közölt. A családi pótlék folyósításáról az ügyosztályok és az egységes földműve:,szövetkezetek gondoskodnak, a nyugdíjasoknak viszont a nyugdíjintézet folyósítja a családi pótlékot. A gyermeket és az ifjúság szociális és Jogi véde mét csak ez év június 1-től kezdődő sn vettük át az oktatásügyi tárcától. Számítunk arra, hogy továbbra ís szorosan együttműködünk az oktatásügyi, egészségügyi és Igazságügyi min .s::tériummal, valamint.az állami közigazgatás más szerveivel. Szeretnénk megkezdeni a jelenlegi helyzet elemzését, hogy megismerhessük az emberek és a táisadalom szükségleteit. Ha ezen a téren rendet teremtünk, akkor remélem, világosabban megmondhatjuk, milyen szervekkel, módszerekkel és eszközökkei kell ezen a téren dolgozni. Munkaerőkre természetesen már most szükség van. A népjóléti dolgozók nevelésének kérdése azonban még függőben vn.i Voltak szociáljogi tanintézeteink, de ma ezek helyett a gazdasági iskolák keretében létesített felépítményi iskolái! működnek. A középkáderek képzésének legelőnyösebb módja, hogy a középiskolai szinten létesítsünk önálló népjóléti tanintézeteket. A ms i.asabb & s 6 )