Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

fokŕ képzettség ezen a szakaszon nagyon bonyolult kérdés. Ilyen irányban már személyesen is tettem bizonyos lépéseket. Javasoltam a jogtudományi fakultás vezetőségének, hogy iktassák be az oktatási tervbe a szociálpolitikát és szociál jogot. Itt a szociológus-jogászokon kívül esetleg orvosok és más szakemberek is taníthatnának. De ma még korai lenne a javaslat megvalósításának lehetőségeiről beszélni. DR. SCHVARZOVÄ: A helyzet a járásokon sem kedvező. A gyermekgondozó szervek még nem épültek ki. Éppen ezért ezek a szervek képtelenek a családvédelem terén eredményesebb megelőző tevékenységet kifejteni. Azt akarji^, hogy ezeknek a szerveknek főleg preventív és tanácsadó tevékenysége legyen. Ezért kell kiépíteni a házasulandókkal, a házastársakkal, a családokkal és gyermekekkel foglalkozó szaktanácsadó szolgálatot, amely a válságba jutott embernek segítséget, tanácsot ad. Olyan népjóléti dolgozókra van szükségünk, akik szociál-pszichológusok, képesek minden esetet elemezni és emellett rendelkezésükre áll az a részleg is, amely a ked vező változás elérése érdekében közbejárhat az illetékes közigazgatási szerveknél. PISCA DOCENS: Nagy problémánk, honnan szerezzünk szakembereket. A brnói népjóléti főiskola annak idején 200 szlovákiai szakerőt képzett ki, akik azonban más területen dolgoznak, mivel szakmájukban eddig nem tudtak érvényesülni. Ez nagy gazdasági és társadalmi veszteség, mivel szakképzettségüket gyakorlatilag nem tudják érvényesíteni. DR. SCHVARZOVÄ: A probléma megoldását egyrészt állandó munkaerőkkel, másrészt externistákkal tervezzük. Mi, a minisztériumban, módszertanilag akarjuk irányítani a járási család- és gyermekvédelmi szerveket. A munka sikere a nemzeti bizottságoktól függ, különösen attól, milyen lehetőséget teremtenek e szervek számára. Ez annyit jelent, hogy A gyermektartás kérdései PISCA DOCENSMa már körülbelül tudjuk, mennyibe kerül a gyermek fl családnak. Ezek az ismeretek azonban még nem tükröződnek vissza a gyermektartás meghatározásának gyakorlatában, sőt nem is veszik kellóképpen figyelembe. Ha ugyanis figyelembe vennénk, amit a gyér ineknevelés költségéről tudunk, továbbá a családok jövedelmét, valamint azt a tényt, hogy a gyermek igényeit a család anyagi és szociális helyzetének megfelelő arányban kell biztosítani, akkor alapos beavatkozást jelentene a gyermektartással kapcsolatos jelenlegi gyakorlatba. Ez a munka is ránk vár. Ugyanis minimális gyermektartásra kötelezik a nagy jövedelmű embereket. Téldául nagyon is tiszteletben tartják azt, ha a szülő új házasságra lép és ezzel kapcsolatban kiadásai vannak, de véleményünk szerint nem veszik kei lóképpen figyelembe, hogy az első házasságból származó gyermekeinek ugyanolyan életszínvonalat kell biztosítani, amilyen a házasság idején volt. A törvény mindezt kimondja, de a gyakorlat más. Holott elegendő lenne az esetek többségében megállapítani, hogy menynyi az egy személyre eső jövedelem az új és a régi családban. DR. SCHVARZOVÄ: Ez különösen szembeötlő a fiatal házasoknál. Ha a 28 éves apa elválik, jövedelme még nagyon alacsony. Néhány év múlva azonban ez a jövedelem a gyermekekkel együtt nő, de a gyermektartás összege ugyanaz marad. Arról már nem is szólva, hogy időközben az árak emelkedtek. Szükségünk lenne egy olyan szervre, amely a gyermektartási ügyeket figyelemmel kísérné, nyilvántartaná, és bizonyos esetekben a tartásdíj emelését kérné, mivel igen sok anya saját maga nem kéri a bírói eljárás felújítását, mert attól fél, hogy ez kedvezőtlen következményekkel járhat az apu és a gyermek kapcsolatára. PISCA DOCENS: A bírósági gyakorlat általánosít — két-háromszáz koronát egy gyermekre. kig minőségi változásra kerül sor a családvédelem terén. A járásokban a családvédelmi szervek egyenrangú partnere a szaktanácsadó szolgálat. Jelentőségét nemcsak a külföldön szerzett tapasztalatok, hanem hazai kísérletek is bizonyítják. BEŇAČKA MÉRNÖK: Szlovákiában a házasulandók, a házastársak és a családok tanácsadó szolgálata gyakorlatilag még a megalakulás stádiumában van. Az elsőt 1966-ban létesítettük Nyitrán, mint a Városi Szociológiai-Diagnosztikai Központ tanácsadó szolgálatát, szociális társadalommal, vagyis nemcsak tanácsadó szolgálatot létesítettünk, hanem minden esetünket évek óta figyeljük és ezzel egyidejűleg figyelemmel kísérjük az egész környezetet is. így jutunk el a konfliktusok, neurózisok és pszichózisok gyökeréhez, amelynek következményei leggyakrabban a gyermekeket sújtják, tehát azokat, akik legkevésbé okozták. Az esetek vizsgálata és elemzése során egyre gyakrabban állapítunk meg szociál-patológiai eseteket. A pedagógia, szociológia, pszichológia és orvostudomány szempontjából egyre inkább igényli a társadalmi beavatkozást, amely számos családban megelőzné a szociál-patológiai helyzet kialakulását. PISCA DOCENS: A tanácsadó szolgálat véleményünk szerint az irányító és a tanácsadó tevékenységet végezné, vagyis olyan részleg lenne, amely tanácsot ad és konkrét módon beavatkozik. Eddig csak néhány járásban sikerült létrehozni, de javasoljuk valamennyiben. Mint családvédelmi politikát gyakorló állami szerv arra törekszünk, hogy a tanácsadó szolgála; ne csak kísérleti, hanem intézményes legyen. Ha a tanácsadó szolgálatban egyetlen ember dolgozna, nem érné el a kívánt eredményt. Együtt kell működni a szakemberekkel. gálát és a társadalmi szervezetek. Hiszen egyetlen szerv a többi támogatása nélkül semmit sem érhet el. TÁRSADALOM Dr. Ladislav Pisca Dr. Mária Schvarzová Rudolf Beňaeka Dr. Marta i-ericová Dr. Bodnárová munkánk sikere az egész társadalom támo;;;itását(jl függ. PISCA DOCENS: '

rerveinkben abból az alapelvből indulunk ki, hogy a család a társadalom alapja és benne kell felnevelni a gyermeket. Ha a gyermeknek nincs családja, akkor pótolnunk kell a családi nevelést. Ezzel élénken foglalkozik a közvélemény is. Beszélnek gyermekotthonokról, „pótcsaládokról"... Ez tevékenységünknek egyik része, ahol nem szeretnénk tévedni. A végső döntéshez még nincs elegendő érvünk. Ogy véljük hogy nagyon egyénien kell közeled lünk a gyermekekhez, tekintettel arr-i tiogy különböző korúak, eltárő a s/ťimazásuk, de eltérő árvaságuk oka, valamint árvaságuk időtartama is. Beszélnek illetékességi ellentétek lehetőségeiről is. Azt hiszem, hogy ezek inkább negatív, mint pozitív előjelűek lesznek. A probléma lényege ugyanis nem az illetékességi ellentétekben rejlik, hanem abban, hogy számos égető problémát a közigazgatási -szervek még nem tudnak megoldani. DR FERKOVA: Ki kell alakítani a problémák bizonyos fontossági sorrendjét, de emellett nem szabad megfeledkezni a látszólag csekély problémákról sem. Ez egészen helyes, amíg a gyermek egv két éves. Csakhogy a gyermek nő, betölti a tizede, tizenötödik, tizennyolcadik évét! Nőnek a nevelésével kapcsolatos költségek is, kétszerte, háromszorta is, de a gyermektartási díj egyáltalán nem változik. Ez véleményem szerint nagy szociálpolitikai igazságtalanság. Megelőzéséről, megakadályozásáról a járási szerveknek kellene gondoskodni, amelyeknek figyelemmel kellene kísérni a gyermektartás díjarányait és kezdeményezően kellene beavatkozni, nem kellene megvárni az anya kérését. Emellett az anya csak elég nehezen tudja elérni a gyermektartási díj módosításét. Egy független szervnek kedvezőbb lenne a helyzete, és több erre a lehetősége is. Ta«at!ás, imnt elsősegély DR. SCHVARZOVÄ: A Munkaügyi ós Népjóléti Minisztérium családvédelmi osztálya még csak most alakul. Itt összpontosul majd a populációs és családpolitika koordinációs és realizációs tevékenysége. A mi kötelességünk gondoskodni a szlovákiai saj ítosságokról, érvényesíteni az orszá H«s szo -'álpollt'ka keretében. Ezen a téren a legfelsőbb szervektől a járásoBENACKA MÉRNÖK: lomul tetüin a mi központunk munkáját a központ vezetője oldja meg a szociálpolitikai és szociális kérdéseket. Emellett van pszichológusunk és dokumentációs dolgozónk, pedagógusunk, elmegyógyászunk és ideggyógyászunk. Sőt, van nőorvosunk, aki a nemi kapcsolatokat is figyelemmel kíséri. A jogász externistaként dolgozik, de tervünk. hogy a jövőben lényegesen nagyobb gondot fordítsunk az anyák és gyermekek jogvédelmére. A szociális nővér meglátogatja a megfigyelés alatt álló családokat mindaddig, amíg nem ériük el az együttélés társadalmi optimumát. Három év alatt körülbelül 300 család' ügvet oldottunk meg. DR. SCHWARZOVÄ: Elég sokat vitatkoznak a szociális dolgozók jogairól, mert állítólag semmiféle joguk nincs. Azt hiszem, hogy sikerük előfeltétele a tekintély, amelyet megfelelő munkával szerezhetnsk. Ugyanakkor úgv vélem, hogy a járásban csak akkor fejthetnek ki helyes megelőző tevékenységet, ha ebben segítséget nyújt a többi intézmény is, a bírósáenk. az iskolák a tanácsadó szol DR. BODNAROVA: Az állami szervek feladata az, hogy segítsenek a családnak rendesen felnevelni a gyermeket. A család számos funkcióját azonban — így például a pályaválasztás irányítását — átvette az állam. A családra maradt a gyermek személyiségének a kialakítása, tehát a társadalom jövendő tagja jellemének a formálása. Ez a munka egyelőre számokkal kifejezhetetlen, és mindenki saját módszerei szerint próbálkozik. Társadalmi hatása alapvető és végtelenül fontos. A társadalom, az állam akkor avatkozhat be, ha szociális esetté válik, tehát, amikor a család vagy az egyén képtelen saját erejéből vagy környezetének segítségével megoldani a válságos problémákat. Amikor az állam a gyermeket kiemeli az asszoclális környezetéből és gyermekotthonba helyezi el, majd egy idő múlva visszaadja a családnak, szükségszerűen figyelemmel kellene kísérnie nemcsak a gyermek, benem a család fejlődését is. PISCA DOCENS: A gyakorlatban lebecsültük az elhagyott gyermekek nevelésének egyik nagyon fontos momentumát, éspedig a rendes nevelésük iránt megnyilvánuló társadalmi érdeklődést. Mesterségesen elfojtottuk a közösségi érzést, az érdeklődést mások gondjai iránt. Például, amikor Franciaországban a háború után megkezdődött az új populációs politika, alajivelíi pzsichológiai kérdéssé vált, hogy minden gyermektelen család társadalm' szükségszerűségből és saját presztízse érdekében, örökbe fogadjon egy gyermeket és azt sajátjaként nevelje Ez nálunk nem vált a társadalmi érdeklődés részévé, holott véleményem szerint a populációs politika szempontjából döntő ténvező. DR. SCHVARZOVÄ: Abban a kérdésben, hogy legyen vagv ne legyen gyermek, az elsődleges probléma nem gazdasági jellegű. Például Csehországban a családoknak nagyobb a jövedelmük mint Szlovákiában, és mégsem akarnak egy-két gyermeknél többet. A valódi problémát máshol kell keresni, etikai és pszichológiai téren. így például a szülők nevelését teljes húsz éven át nagyon elhanyagoltuk. PISCA DOCENS: A franciáknál, holott nagyon roszszak a lakásviszonyaik, emelkedik a születések száma, megelőzték NyugatNémetországot, sőt Olaszországot is. A svédeknél, akik sokkal jobb körülmények között élnek, és egy személyre jutó jövedelmük is magasabb, alacsonyabb a populáció. Svájcban és az Amerikai Egyesült Államokban hosszú ideig ragaszkodtak az egykéhez. Meggondolt és céltudatos neveléssel azután elérték, hog> egy jónevű család társadalmi presztízse ma már megköveteli a 4—5 gyermeket. Franciaországban sem egyszerű dolog gépkocsit venni. Akinek gyermeke van, számít arra, hogy érre nem lesz elegendő pénze, de ma már a több gyermek nagyobb társadalmi rangot jelent. A társadalom anyagi segítségének éppen a tudat kialakítása a legfőbb célja. Meg kell említeni az idős embereket is. Azt hiszem, hogy a szülők és a kis gyermekek kapcsolatának vetületei láthatók még akkor is, amikor a gyermekek felnőttek. Például 1959-ben felmerült az a társadalmilag problematikus gondolat, hogy azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a járadékuk nem éri el a létminimumot, a nyugdíj növelését attól tegyük függővé, mennyi a gyermekük jövedelme. Akkoriban ezt az ötletet támogatta a dolgozók legnagyobb társadalmi szervezete is. Ennek megvalósításáról ugyan fokozatosan lemondtak, de következményeit még ma is érezhetjük. Azt hiszem, hogy azoknak az öregeknek, akik egész életükben rendesen dolgoztak, vagy azok az anyák, akik gyermekeket neveltek, nem függhetnek gyermekeik jövedelmétől. Hiszen ezzel azokat a szülőket jutalmazzuk, akik egyáltalán nem neveltek gyermekeket, vagy rosszul nevelték őket és most nem törődnek velük. És fordítva — büntetjük azokat a szülőket, akik gyermekeiket jól nevelték, mert azok rendes jövedelemmel rendelkeznek és támogatják szüleiket. Ezen a téren még sok kérdést kell megoldani a népjóléti program megvalósítása sorén. feljegyezte: OZORAI KATALIN LÝDIA B**BCOVA