Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

llllllilllllllH A szlovák történelmet lapozgatjuk. Egy kis nemzet a világ-történés perifériáján álmosan keresi saját arculatát A nagy események távoliaknak tűnnek és gyakran csupán megtört visszfényei más országok forradalmi változásainak. Hiába keresed saját céljaid, önálló lépéseid, sajátos politikai megnyilatkozásaid az 1848, 1918 vagy az 1938—1939-es években. Szlovákia egy rabszolga nemzet szekerén haladt, vagy jobbára csak alkalmi szövetségesként, de a legkevésbé a saját útján. Aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy egyesek a világban végbemenő történelmi események passzív szemlélődését nemzeti sajátosságnak tekintették. Az utóbbi hetek új szavakat írtak történelmünkbe. A felkelés, a forradalom, a politikai fordulat szavait. Es mindezt a szlovák nép akaratából, erejéből, tudásából és sajátos nemzeti célkitűzéseiből. A szlovák ember, aki mindig csak egy adat volt az idegen érdekek költségvetésében, most elég bátornak mutatkozott az önálló fellépésre, alkalmasnak arra, hogy önnön sorsát irányítsa, s áldozatkésznek, hogy szabadsága érdekében vállalni tudja az áldozatokat és a szenvedéseket is. És ez nem kis dolog. (Nové slovo, 1944. szeptember 24.) ÖRTÉNELEM •••• N C/3 "-3 «Ss Néhány héttel a Szlovák Nemzeti Felkelés után irta dr. Gustáv Husák ezeket a sorokat. Az események azóta bebizonyították, az értékelés helyesnek bizonyult. Valóban a szlovák nép történelmének legfényesebb fejezetét Jelentik az 1944. augusztus 29-et követő napok ... Nemcsak azért, mert ez a tett tagadása volt egy politikai rendszernek, mely a szlovák államiságot a fasiszta érdekekhez kötötte, s annak hűséges kiszolgálója volt, „hű szövetségesként" a nemzeti érdekek árulója lett, hanem azért is, mert felismerve a kínálkozó történelmi pillanatot, harcot hirdetett egy ordas eszme ellen, mely felelőtlen háborús kalandba sodorta a világot. A felkelés néhány hete ily módon nemcsak annak bizonysága, hogy a szlovák nép megunta az idegen Jármot s gyámságot, hanem a nemzeti egység — mely a harci és akcióegység alapja volt — tanúsága volt an nak is. hogy a kommunisták vezette hősi ellenállás a nép igazi érdekeit fejezi ki. Azokat az érdekeket, mely a nemzeti önállóság útján indíthatja el a szlovák népet. Visszatekintve az előzd évszázad történelmére, tapasztalhattuk, hogy már az Osztrák-Magyar Monarchiában, a szlovák nemzet formálódása Idején milyen intenzív volt az elnyomott nemzet részéről a burzsoá eszmék elsajátítása. Ezek között is elsősorban a szabadság és egyenlőség eszméje, s annak intézményesített biztosításának igénye. Ezek a törekvések mély gyökeret eresztettek, s a csehszlovák államiság két évtizede ellenére ls élt a vágy, hogy Európa élenjáró, szabad nemzetei közé sorakozhassék fel a szlovák nép is. Mint egy évszázaddal korábban, most is tudatában voltak annak, hogy az újabb történelmi lehetőség nemcsak a nemzeti önállóság lehetőségét kínálja, hanem egyben az anyagi és szellemi felemelkedés igényével is jár. S amilyen természetes volt ez a Štúr-nemzedék számára, oly természetes volt ezekben az években. Hisz a szociális kérdések megoldása mellett egy nemzet kultúrája és kulturáltsága lehet az útja annak, hogy a szabad népek családjában egy nemzet valóban egyenrangúnak érezhesse magát. Ily módon tehát a felkelés nemcsak politikai, de egyben gazdasági és kulturális programot is jelentett. A fejlődés új, szocialista távlatát nyitotta meg a szlovák nép előtt, melynek leghőbb vágya volt, hogy a Csehszlovák Köztársaságot felújítva olyan országot építsen, melyben a másodrendűség és lenézettség korábbi gyakorlata helyett az egyenjogúság és a nemzeti szubjektum tisztelete érvényesülhet. Az elmúlt negyedszázad történelmét nézve, a fejlődés vargabetűi ellenére ls azt kell mondanunk, a szlovák nép történelmében páldátlan az az üt, melyet Szlovákia az elmúlt két évtizedben megtett. Bár ennek a kijelentésnek Jelenleg rossz akusztikát adnak az országot sújtó gazdasági nehézségek, az igazságnak tartozunk azzal, hogy megmondjuk: a szocialista építés húsz esztendeje elsősorban a szlovák vidék arculatát változtatta meg. 0) városok, ipartelepek létesültek ott, ahol évtizedekkel ezelőtt a nyomor ütött tanyát s a vándorbot és a kivándorlás jelentette a menekülés reális lehetőségeit Ha a szlovák kultúra és művészet, valamint a tudományos élet fejlődését vesszük szemügyre, hasonló eredményre Jutunk. Még akkor is, ha az Igények ma már nem egy vonatkozásban meg is haladják az elért eredményeket. S ezt azért is hangsúlyoznunk kell, mivel a politikai gyakorlat szinte két évtizeden át mellőzte a szlovák nép legsajátabb érdekelt, a felkelésben, valamint a kassal kormányprogramban leszögezett elveket. Elsősorban a XII. kongresszus, majd az 1963 decemberében megtartott CSKP Központi Bizottsági ülés Jelentett új szakaszt a politikai gyakorlatban. Ez utóbbi ülés vetette el a szlovák nép vezetői ellen konstruált vádakat, a burzsoá nacionalizmus vádját, s innentől számítódik az az időszak, mely viszonylag szabadabb légkörben módot ad arra, hogy az elmúlt évek .eseményeit a történelmi Igazságok fényében vizsgálhassuk. A személyi hatalmon s politikai szubjektivizmuson alapuló korszak végleg azonban csak 1968 Januárjában zárult. A CSKP KB elítélve a törvénysértéseket, s a bürokratikus, direktív irányítási módszert, új fejezetet nyit a párt és ezzel az ország életében. Ezzel egyben bebizonyosodott az is, nem lehet egy népet akarata ellenében kormányozni s csupán politikai manipulációk eszközének tekinteni. 1968 januárja ily módon nemcsak a szocialista eszmeiséggel, s törvényességgel szembeni deformációk megszüntetésének korszakhatára volt, hanem a szlovák néppel szembeni Jogtalanságok s nemzeti elfogultságból eredő szűkkeblűség egyszer s mindenkorra szóló száműzése fs. Elég erre az időszakra visszagondolni, hogy emlékezetünkbe idézzük, milyen spontán lelkesedést váltott ki az államszövetségi elrendeződés gondolata, az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a kassai kormányprogramban vallott elvek végre a megvalósulás felé közelednek. Bár igaz az, hogy ez az időszak készületlenül, program nélkül találta a pártot, s igaz az is, lórészt ez ls — de még inkább a következetlen vezetés — okozója volt a rögtönzéseknek s ösztönösségeknek, melyek végsősoron az ország társadalmi és politikai válságába torkolltak, aligha hallgatjuk el azonban, hogy az új elképzelések és igények, melyek vágsősoron a párt akcióprogramjában csapódtak le, évek óta ott értek a társadalmi tudatban. Jobbára csak az alkalomra vártak, hogy a társadalmi gyakorlat segítői, előrelendltöi, s a haladó gondolat építői és erősítői lehessenek. Igaz, a fejlődés azóta sok vonatkozásban rácáfolt az elképzelésekre s a Jámbor politikai álmodozásokra, ez azonban aligha Jelentheti azon elképzelések feladását, melyek a szocialista eszmeiséggel összhangban a társadalmi előrehaladást hivatottak szolgálni. Ez a program ugyanis nemcsak a korábbi politikai gyakorlattal szembeni tagadás kifejezője, hanem fő következtetéseiben magában hordja a szocialista társadalom fejlesztésével összefüggő problémák ideális megoldásának lehetőségeit is. fis számunkra ma ez a leglényegesebb. Bár az elmúlt időszak több vonatkozásban rácáfolt az „oszthatatlan egység" hiedelmére ls, s bebizonyította, hogy társadalmunkban ls különböző erők és érdekek munkálnak, ennek ellenére az előrehaladást, a politikai gyakorlatot nem az ötvenes évek módszerének érvényesítésé, sem az elmúlt év „ömlesztett demokráciájának" következetlenségei jelenthetik, hanem az elvszerűség és következetesség, mely vaskalaposság nélkül képes tudomásul venni a mai kor Igényeit Ez az Igény pedig ma azt diktálja, hogy a tettek bizonyítsák az elvek és eszmék igazát. Az elmúlt év nemcsak a nagy várakozások, vagy a nagy kísérlet éve volt, hanem a nagy színvallásoké is. Tanulság tehet számunkra nemcsak arra nézve, hogy a néptömegeket érdekli és érinti a politika, hanem a mulasztások és hiányosságok szempontjából is, melyek az elmúlt évek számláját terhelik. Mert ezek a hónapok nemcsak azt mutatták, milyenek a lehetőségek a nagyobb személyi szabadság, polgárjogok és demokratikus jogok kiterjesztésében, hanem rádöbbenthettek bennünket arra is, a szocialista építés húsz éve ellenére léteznek nálunk olyan erők, melyek a politikai általánosítások mögött „sajátos" célokat követnek, olyanokat, melyeknek semmi köze demokráciához, szocializmushoz, internacionalizmushoz, vagy akár emberséghez. Nekünk, magyaroknak, elég arra a féktelen nacionalista kampányra gon dőlnünk, mely az elmúlt évben kibontakozott, s totális intoleranciával kezelte létünket s jogos Igényeinket, hogy felmérjük, húsz esztendő nemzetiségi kérdésének „globális" megoldása hova vezetett, s mit várhattunk volna azoktól, akik a hatalomra kacsingattak. Kétségtelenül idő, sok idő kell ahhoz, hogy a tények fényénél megértsük az elmúlt hónapok keserű tapasztalatait is, mindenképpen tudatosítanunk kell azonban, hogy az Idő nem a maradiság, a megkövesedett formák és módszerek Javára dolgozik, hanem az újat, a fejlődőt segíti. Még akkor is, ha az út pillanatnyi kaptatókon vezet. Huszonöt évvel ezelőtt a szlovák nép modern államiságának alapja fogalmazódott meg a Szlovák Nemzeti Felkelésben, s harcban pecsételődött meg annak Internacionalista Jellege. Abban a harcban, melyben nem ax számított kl milyen nemzetiségű, hanem az, ki milyen ember. Ezért ha van számunkra tanulsága az elmúlt éveknek, úgy ez elsősorban a szocialista elvekhez való ragaszkodást, következetességet s a szocialista humánum kiteljesítését követeli meg. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis nemcsak a dogmatikus s antihumánus vezetés tarthatatlanságára figyelmeztet, hanem azokra a veszélyekre ls, melyet a jobboldali tendenciák, közte a nacionalizmustól felfokozott tekintetnélküliség veszélye rejteget. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, ma már teljességgel lehetetlen a régi módon, tíz-húsz évvel ezelőtti Igények, vagy akár a tegnapi lehetőségek szerint élni. Az élet naponta új és új feladat elé állit bennünket, s a világ gyors ütemű fejlődése sürgeti lépteinket. Ebben a korban viszont lehetetlen a múltba menekülni, álmodozni, merengeni, vagy akár passzívan szemlélni az életet. Az elszigetelődés vagy passzivitás helyett csakis tetteket ösztönző cselekedetek segíthetnek, mert ez lehet az egyetlen útja, hogy önmagunkra, az alkotó erők és energiák kedvező kibontakozásának lehetőségeire bukkanjunk... Hogy ma ls új szavakat írhassunk a történelembe! A történelem tapasztalata szerlat nem egy rendhagyó útja volt már fejlődésünknek. Az adott esetben arról van szó, hogy a kivételek helyett, a nagy szavakkal való zsonglőrösködós helyett a valóságot segítő gyakorlatot, az értelmes élet igényelt segltsílk .., Azt a tiszteletre méltó törekvést, hogy az új szavak ne kaphassanak régi értelmet... „Nincs nagyobb és szentebb igazság — Irta több mint egy évszázaddal ezelőtt E. Štúr — sem az egyes ember, sem egész nemzetek számára annál: aki nem hagyja el önmagát, sosem elhagyatott" ... Az új szavak csak akkor kaphatják meg igazi fényüket, ha e szavak igazát vallva lesz elég erő bennünk ahhoz, hogy elképzeléseinket valóra váltsuk. Mert nem a fogalmak összekeverése, hanem a reálisan Járható út igénye ma számunkra a legfontosabb. Csak ez esetben mondhatjuk el, hogy az elmúlt évek, évtizedek történelmi tapasztalata és intelme számunkra nem volt hiábavaló... FONOD ZOLTÁN