Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-23 / 198. szám, szombat

mtPMO JjJg tribúna Igggjg ZmždäáÁTimiy LEmiaasmni Vili. 23. Mai sajtószemlénkben a prágai eseményekkel kapcsolatos cseh sajtóvéleményekről, valamint az elmúlt évi események hátterére fényt derítő újabb cikkekről tájékoztatjuk olvasóinka'. Prágai helyzetkép: 1969. augusztus 19-20-21 A Rudé právo tegnapi számában összefoglaló áttekintést nyújt a fővárosban történtekről. A Vencel téren már kedden, augusztus 19-én délután több, főleg fiatalemberekből álló csoport verődött össsze. Tagjaik ellenséges jelszavakat kiáltoztak. A rendőrség felszólítását, hogy oszoljanak szét, nem hallgatták meg, és megtámadták mindazokat, akik bírálólag nyilatkoztak magatartásukról. Sajnos — írja a Rudé právo —, a járókelők kíváncsisága olyan méretű volt, hogy a bámészkodók tömege a valóságban a provokatőröket támogatta. Ilyen körülmények között a Vencel szobornál valaki rálőtt egy rendőrre, de a lövés egy polgári személyt talált el. A tettesnek a zűrzavarban sikerült kereket oldania. 20-án délután ismét folytatódtak az utcai tömörülések, provokatív jelszavak hangzottak el, többen kődobálásra és hasonlókra ragadtatták magukat. A késő esti órákban már lövöldözésre is sor került. A sebtében felállított torlaszok mögül kétes egyének lőttek a védtelen polgárokra. Aznap este két fialalember vesztette életét és többen megsebesültek. Prága más utcáin a fasizálódott csoportok kőkockákkal támadták meg a rendőröket. A rend csak a késő esti órákban állt helyre. Augusztus 21-én reggel úgy tűnt, hogy a helyzet viszonylag nyugodt. A boltokat kinyitották, s a közlekedéssel sem volt baj, annak ellenére, hogy aránylag kevesebb volt az utas, mint máskor. Délben azonban a Vencel tér alsó részén a több ezres tömeg már ellenforradalmi jelszavakat kiabált, írja a Rudé právo. Miután a felszólításokat nem vették figyelembe, a rendőrök és a milicisták a mellékutcákba szorították a féktelen tömeget. Tizenhárom órakor, a Vencel téren ismét nyugalom honolt. A késő délutáni órákban már csak elszórtan, a mellékutcákban próbálkozott néhány csoport megbontani a rendet. A gyermekáruháznál a huligánok felszaggatlak az utcaköveket és barikádot építettek. Vysočanyban és Liberiben kísérletek történtek arra, hogy meggátolják az embereket a villamossal való utazásban, azonban a rendfenntartó alakulatok uraivá váltak a helyzetnek. Tizenhal órára már vagy hatszáz szervezőt tartóztattak le. A provokációs akciókban részt vevők többsége fiatalokból, főleg olyanokból került ki, akikről az első pillantásra lerítt, hogy nem szeretik sem a munkát, sem a szappant, a rendről nem is beszélve. Az utcán voltak azok is, akik ezekben a provokációs akciókban csupán a „heccet" látták, továbbá azok, akik elhitték az ellenforradalmi híreszteléseket. A búvóhelyeiken tartózkodó sugalmazok a csalás és hazugság áldozataivá vált fiatalembereket először államellenes jelszavakkal, majd utcakövekkel, söt itt-ott géppisztolyokkal fegyverezték fel. Egyébként figyelemre méltó, hogy az utcai zavargások szervezői között sok volt a külföldi, akik közül néhányat a rendőrség le is tartóztatott. A cseh lapok az eseményekről A Práce kommentárjában arra figyelmeztet, hogy a termelésben mutatkozó lazulás, a munkafegyelem csökkenése és a passzivitás végeredményben saiál magunk ellen irányul. — Mi vállozik meg akkor, ha munkánkkal egyre jobban az üzletek előtti sorok növekedését szolgáljuk, ha az építkezéseken és az üzemekben csökken a munkafegyelem, és az általános elégedetlenség egyre fokozódik? Társadalmunk problémáiból csakis konstruktív épftömunkával, maximális türelemmel lábolhatunk ki, nem pedig hőbörgéssel és nemtörődömséggel. Nem kétséges, hogy az emberek többsége nyugalmat kíván, írja a Práce. A Mladá fronta glosszájában ezt olvashatjuk: „Tegnap Prágában kirakatokat törtek be, járdákat szaggattak fel, autókat, közlekedési és közrendé szeti felszereléseket forgattak fel. A megtévesztett tömeg rótta az utcákat és provokált. Nem akarta megérteni, hogy a lakosság túlnyomó része nyugalomra és alkotómunkára vágyik. Nem akarta megérteni, hogy a becsületes emberek, a nemzet jövője és a szocialista országépítők érdekében kellett ellenük felsorakoztatni a fegyveres alakulatokat. Ahogy néhány hónappal ezelőtt, úgy most is el kell ítélnünk a provokatőrök és a felforgatók vandál cselekedeteit, s a felelőtlen fiatalokat is. Hallottuk soraikból a jelszót „legyetek velünk (buďte s námlj". Sajnáljuk, nem vagyunk veletek, ellenetek vagyunk, mindenki ellen, aki a köztársaság érdekei ellen cselekszik." A Lidová demokracie így ír a fővárosban lejátszódott eseményekről: „Az embereknek a nyilvánosságot érintő kérdésekre lehet eltérő nézetük. Még a téves nézeteket is meg lehet érteni, hisz azok sokszor a hiányos tájékozottság eredményeként keletkezhetnek. Azonban semmi sem igazolhatja a közrend olyan méretű megbontását, a szocialista, a személyi és a magántulajdon megrongálását és pusztítását, ahogy az a napokban történt. Nincs a világon ország, ahol az ehhez hasonló cselekedeteket elnéznék. Minden emberi társadalom, ha nem kíván anarchia áldozatává válni, szabályokat állít fel, amelyeket tiszteletben is tart, és szükség esetén ki is kényszeríti ezek tiszteletben tartását. At akarták venni a hatalmat A Rudé právo egy cikkében ismerteti a szociáldemokraták múlt évi hatalomátvételi terveit. Tavaly, amikor a párt tagjai már annyira aktivizálódlak, hogy nyíltan szervezkedtek a kommunista párt ellen, augusztus 31-re az alábbi akciókat hirdették meg: 1. Kiáltványt intézni a csehszlovák néphez a szociáldemokrácia felújításáról és felszólítani az embereket, a szocdem pártba való belépésre. Ez az akció a „Felszólítás a megújhodásra" jelszó jegyében készült. 2. Politikai és főleg gazdasági segítségért fordulni azokhoz az országokhoz, amelyekben a szociáldemokraták jelentős szerepet Játszanak, például Angliához, az NSZK-hoz, esetleg Svédországhoz. 3. Kinyilatkoztatni a Varsói Szerződésből való kilépés követelményét és Csehszlo vákiát Ausztria és Svájc mintájára semleges állammá kikiáltani. Esetleg követelni, hogy a semlegesség ügyében tartsanak népszavazást. 4. Csehszlovákiának az Európai Gazdasági Közösségbe való belépéséről jelen leg még nem kell tárgyalásokat folytatni, és a NATO-ba való belépésről sem kell nyilatkozni — utasította ügynökeit a szociáldemokrata párt vezető sége. A cikk szerzője, Václav Príhoda megírja, hogy a szociáldemokrata vezetők 1968. augusztus 20-ra sajtóértekezletet hívtak össze, amelyen megállapították, hogy „Csehszlovákiában megfelelő helyzet alakult ki a hatalomnak a kommunistáktól való átvételére ... Elérkezett az idő, hogy a kommunistáknak megadjuk az utolsó döfést." Nem kell külön hangsúlyozni — írja a V. Príhoda —, hogy e terv végső célkitűzése a csehszlovákiai szocializmus felszámolása volt. Ism) Az SZNF történe írni jelentősége Válaszút előtt A nemzetek, vagy helyesebben mondva, a társadalmak időnként visszatérnek a nagy történelmi tetteikhez, hogy felmérje, milyen mértékben valósultak meg és gyarapodtak azok az eszmék, amelyek a politikai küzdelmekből és a fegyveres harcokból születtek. Ezek a történelmi visszapillantások többnyire akkor voltak időszerűek és szükségesek, amikor egy-egy társadalom a fejlődés során válaszút előtt állt. A Szlovák Nemzeti Felkelés is olyan esemény, amely örök időkre determinálta nemzeti közösségünket és már hosszabb idő óta befolyásolja további fejlődését. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti és állami fejlődésünk történelmének ú] szakaszát jelentette, mert a felkelés keretében oldották meg az előző rendszerek által meg nem oldott nemzeti és szociális problémákat. A felkelés 1944. augusztus 29-én robbant ki, amikor az ún. Szlovák Állam kormánya már képtelen volt hatalmát saját hatalmi eszközeivel tartani és védnökének, a hitlerista Németországnak nyomására behívta a német katonaságot. Akkor az illegális katonai központ kilépett az illegalitásból, és a központ nevében Ján Golian alezredes parancsot adott a szlovák alakulatoknak a fegyveres ellenállásra. Ez Čatloš szlovák hadügyminiszter rádiószózata után történt, mivel a megszállók felhasználták őt arra, hogy még az utolsó percben is megtévessze a szlovák alakulatokat és együttműködésre szólítsa fel őket a német egységekkel. Golian parancsának értelmében 1944. augusztus 30-ra virradó éjszaka valamennyi középszlovákiai helyőrség átállt a felkelőkhöz és a partizánokkal együtt felszabadította az ország jelentős területét. A felkelés központja Besztercebánya volt. Nyugat-Szlovákiából csak két helyőrség csatlakozett, ezek szervezetten mentek át a felkelés területére -— a pöstyéni repülők és a trnavai helyőrség. Bár a többi nyugat-szlovákiai helyőrség tartózkodása sikerte lenségnek minősíthető, sokkal súlyosabb következményekkel járt a két kelet-szlovákiai hadosztály átállásának meghiúsulása. Ezek nagyobb részét a németek elfogták és csak a kisebb rész csatlakozott a partizánokhoz. Ez viszont megváltoztatta a felkelés támadási tervét, amely szerint a két keletszlovákiai hadosztálynak kellett volna megteremtenie Szlovákia gyors megszállásának feltételeit a szovjet haderő számára. Ez kezdettől megnehezítette a felkelés hadműveleteit. A felszabadított területet fa német alakulatok több oldalról támadták. Nyugat felöl nyomult előre a TATRA SS-hadosztály, amely Zsolna térségében már augusztus 29-én 17.30 órakor találkozott két szlovák zászlóaljjal. Lengyelország déli részéből a Schölfer-harccsoport nyomult be Késmárk térségébe és ehhez csatlakoztak, a helyi németek fegyveres csoportjai is. Ugyanazon a napon ért morva területről Szlovákiába a SCHILL-ezred, amely megszállta Bratislavát és Nyitra felé nyomult. Berger SS-tábornok, a Szlovákiát megszálló náci alakulatok első parancsnoka, Nürnbergben 1947-ben azt vallotta, hogy a Szlovákiát megszálló német alakulatok létszáma kb. 15 ezer fő volt. Ezenkívül további alakulatok érkeztek keletről, a német hadsereg észak-ukrajnai hadműveleti övezetéből. Poprád térségébe nyomult az 1. tankhadosztály rohamezrede, a 108. hadosztály gyalogezrede és néhány további harccsoport. A katonai központ, vagyis az 1. csehszlovák hadsereg parancsnoksága a felkelés kezdetén 16 zászlóaljjal, 8 önálló gyalogos századdal és 7 tiizérüteggel rendelkezett. Ezenkívül kb. 7—8 ezer partizán harcolt a németek ellen. Ez azonban a mozgósítás következtében több mint kétszeresére nőtt, mert a tartalékosok is fegyvert fogtak és így a felkelésben kb. 60 ezer katona és partizán vett részt. A német vezetőség tudatában volt annak, milyen veszélyt jelent a kiterjedt felkelési terület hadserege hátában, és ezért hat hadosztállyal készült az általános támadásra. A támadás október 19-én kezdődött Magyarország felől, egy nappal később pedig Szlovákia nyugati és keleti része felöl is. A felkelők nem tudták visszaverni az összpontosított támadást és •írt;z'ľ>" • 6Ü napi védelmi harc után — október 27-én — feladták Besztercebányát. A felkelő katonaság legöntudatosabb része csatlakozott a partizánokhoz, akik a kegyetlen megtorlások ellenére is egész télen át folytatták harcukat a megszállók ellen és számos, súlyos csapást mértek a német haderőre. Szlovákiában a nemzeti felszabadítási harc új fejezete kezdődött: a partizánok harca, akik 1945-ben egye sültek az előnyomuló szovjet katonákkal. Egy kis cikkben nem lehet katonailag értékelni a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. A felkelés területének makacs védelmét és a partizánok kiterjedt tevékenységét a lakosság támogatásán kívül nagymértékben segítette a Szovjetui.ió. Ilyen segítséget jelentett elsősorban a szovjet hadsereg duklai hadművelete, amelyben Svoboda tábornok csehszlovák hadteste is részt vett. Jelentős segítség volt, hogy a Szovjetunióból nemcsak a 2. csehszlovák ejtőernyős brigádot juttatták légi úton a felkelés területére, hanem ugyanezen az úton nagy mennyiségű fegyver és lőszer is érkezett. Bár a Szlovák Nemzeti Felkelés katonailag is jelentős volt és hozzájárult a hitleri Németország leveréséhez, legfőbb jelentősége politikai jellegű. Előkészítő terveiben egyértelműen rögzítették, hogy a szlovák nép elutasítja a szlovák kérdés fasiszta megoldását a csatlós Szlovák Állam keretében és önként csatlakozik egy, a csehekkel közös és az egyenjogúság elvén alapuló állam gondolatához. A Szlovák Nemzeti Felkelés további politikai következménye, hogy a szlovák politikai életből kiiktatták a reakciós erőket és a nemzet vezetője, döntő ereje Szlovákia Kommunista Pártja lett. Ezzel egyidejűleg — a müncheni történelmi tapasztalatokból kiindulva — nemzeti és állami függetlenségünk biztosítása érdekében a Szovjetunióhoz fűződi szövetség lett külpolitikánk meghatározó irányelve. Az ellenállás áramlatai, különféle irányai között levő bizonyos antagonizmust csak kompromisszumokkal lehetett áthidalni és ezek eredményeként alakult meg a Szlovák Nemzeti Tanács, a valóban szabad és demokratikus kormányzó és legmagasabb törvényhozó testület a felszabadított területen. E nagy történelmi eseménynek és különösen a szocialista forradalomban gazdagított eszméinek pozitív értelmezése lehetővé teszi a szlovák társadalomnak, hogy az emberiség haladó részének jelenlegi forradalmi áramlásában megtalálja a helyét. JAROSLAV ŠOLC ezredes, a bratislavai Hadtörténeti Intézet ve'fi'ő-> Felkeio katonak rST SZTJK KTO'^eirrffa fotóarchívumából) MUNKAJOGI ÜGYEKBEN Bari Károly, Tisaok: egyelőre még érvényben van a munkatörvénykönyv 51. paragrafusának 2. bekezdése, amely szerint, ha a dolgozó nem tud hivatkozni külön, a törvénybefi megjelölt felmondási okra. a felmondási idő 6 hónappal meghosszabbodik. A jobban fizetett állás lehetősége nem törvényes felmondási ok, és ebben az esetben csak B hónap meghosszabbított felmondást adhat. Lehetséges, hogy ez a törvényes rendelkezés még ebben az évben módosul. „Özvegyasszony" jeligére: a munkaadó vállalat akkor köteles kártalanítani férje halálos üzemi balesetét, ha nem tudja bizonyítani, hogy a balesetet férje kizárólagos gondatlanságával okozta. Egyébként az üzem lrtiteles lenne viselni a temetkezési költségeket, beleértve a sírkő állítását 5000 korona összegig és a közvetlen családi hozzátartozók gyászruhá/.ata költségeinek 1/3 at, továbbá Önnek 3000, és a két gyermekének 5—5000 korona egyszeri kártalanításra volna igénye a volt munkaadó vállalattal szemben és esetleg járadékkiegészítésre is. Amíg gyermekei arvajáradékot kapnak, addig Önnek is igénye lesz özvegyi járadékra. Ha nem menne férjhez és még abban az időben, míg árvajáradékos gyermekéről gondoskodik, eléri a 45. életévét, özvegyi járadékára igénye újból megnyílik, mivel az igény megszűntétől számítolt 2 éven (üzemi baleset esetében 5 éven) belül az özvegyi járadék további folyósításának feltételét teljesítené, ami az Ön esetében 45. életév betöltése és 2 gyermek felnevelése. Ha férje részese volt a dolgozók társas balesetbiztosításának, akkor a fentieken kívül igénye van a szerződésben biztosított térítésre. Jogai és érdekei védelmében ajánljuk, hogy képviseletével bízzon meg ügyvédet Az igényeket legkésőbb 1 éven belül lehet csak érvényesíteni. Dr. F. J.