Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-23 / 198. szám, szombat

Hét végi hírmagyarázatunk Donfő elhatározások útján Az Indiai Köztársaságban új államfőt választottak. A napokban dőlt el, ki lesz a nyáron elhunyt Zakir Húszain elnök utóda. A bonyolult ügyrendi eljárás után megejtett választáson Verahgiri Venkata Giri független jelölt nyerte el a legmagasabb állami méltóságot. Giri győzelme kétségtelenül a baloldali erők sikere, s buzdítás a társadalmi reformok elkötelezett harcosainak. Giri jelölésének, illetve megválasztásának kuriózuma abban van, hogy az Indiai Köztársaság haladó gondolkodású, társadalmi harcos múltú volt alelnökét, aki a mostani elnökválasztáson független jelöltként indult, maga Indira Gandhi miniszterelnök-asszony támogatta pártjának hivatalos jelöltjével, a jobboldali köröktől szorgalmazott Szandzsiva Reddivel. az Indiai Nemzeti Kongresszus párt jelöltjével szemben. 1969 VIII. 23. £ Problémák tengerében Az önálló állami létének 23. évébe lépett Indiai Köztársaság, niint tudjuk, súlyos szociális problémákkal küszködik, s bár a függetlenné válása óta eltelt több mint két évtized alatt sok minden épült, létesült — nagy mértékben a szocialista országok scsi ;égével —, a lakosság közel ö'jzizmllliós tömegének életkörülményei nem sokat változtak. A mindenkori indiai kormánynak szembe kell néznie a nyomor, az írástudatlanság, az elmaradottság, vallási babonák, a születésszabályozás, az egészségvédelem, az indiai—pakisztáni, indiai —kínai viszály stb. komoly problémáinak megoldásával, de a sürgős megoldásra váró elsőrendű kérdés az egész társadalom javát szolgáló gazdaságfejlesztés, a nemzeti ipar gyarapítása és mélyenszántó földreform végrehajtása. Persze ehhez pénz kell, azt pedig csak a nemzeti jövedelem elosztásának megfelelő szabályozásával lehet előteremteni. Éppen az elnökválasztás előtt került sor olyan intézkedésre, amelynek gondolata már húsz évvel ezelőtt felötlött az Indiai Nemzeti Kongresszus párt vezetőségében. Indira Gandhi elhatározta India 14 bankjának államosítását, s tervét a kormányzó párt bangalorei értekezlete a magáévá tette. A miniszterelnök-asszony döntése természetesen vihart idézett elő India társadalmi életében. Míg az intézkedés lényegét felfogó vagy a reformokért ösztönösen rajongó tömegek az utcákon ünnepelték a bankok államosításának bejelentését, a befolyásos jobboldali körök rögtön ellenakcióba kezdtek. A reformpolitikus Indira Gandhi ellen tömbbe verődött jobboldalhoz tartozik az indiai nagytőkés csoport, az őt támogató feudális-vallási színezetű jan Sangh és Swatantra ultrareakciós párt, valamint a kormánypárt, az Indiai Nemzeti Kongresszus párt jobbszárnya, az ún. szindikátus. Első válaszuk a miniszterelnök-asszony államosítási rendelkezésére az volt, hogy Reddi, jobboldali kongresszuspárti politikus személyében a maguk jelöltjét akarták az elnöki székbe juttatni, hogy államfői méltóságában ellensúlyozza Indira Gandhi reformpolitikáját. A jobboldal tehát e héten csatát vesztett, mert Gandhi asszony fegyvertársaként a haladó szellemű Giri került az elnöki székbe, s ez bizalmat és erőt önt a reformok híveibe. Ám a józan derűlátás nem engedi lebecsülni az ellenfelet: az indiai reakció nem tette le a fegyvert; szabotálni, gáncsoskodni fog, s újabb alkalomra vár, hogy frontális támadást indítson Indira Gandhi, valamint a mérsékelt és baloldali kongresszuspártiak politikai irányvonala ellen. 0 Kerékkötők A Swatantra, a Jan Sangh nevével már akkor találkoztunk, amikor — ugyancsak Indira Gandhi haladó irányvonala elleni támadásként — e reakciós szélsőjobboldali pártok lázadásra uszították a bigott és babonás hindukat a kormány ellen, mert gazdasági kényszerhelyzetben megengedte a szent állatként tisztelt tehenek vágását. Ez a kisebb polgárháborúval fenyegető megmozdulás sok gondot okozott a delhi kormánynak, de ez a vihar is elmúlt. A két nevezett párt híveivel a haladás minden ellenzőjét támogatja a törvényhozásban, a kormányban s másutt a közéletben. Más módszerekkel, simábban és körmönfontan dolgozik a reakciósok másik tekintélyes csoportja, az indiai monopolisták érdekszövetsége. India függetlenné válásának előnyeit elsősorban ők élvezték. Egyébként szoros érdekszövetségben állnak a külföldi, elsősorban amerikai és angol monopóliumokkal, melyek rajtuk keresztül próbálják megakadályozni az indiai kormányrendszer „balratolódását". Az indiai monopolisták közölt első helyre került a Birli család, amelynek az 1963—64-es gazdasági évben 2 milliárd 900 millió rúpia, az 1966—67-es gazdasági évben pedig már 4 milliárd 375 millió rúpia tőkeberuházása volt az indiai iparban, így a maga 4 milliárd 163 millió fiúpiás tőkeberuházásával a második helyre szorult az addig a pálmát vivő Tati család, a másik nagy indiai multimilliomos csoport. Roppant vagyon korlátlan urai voltak az ilyen tőkés csoportok, de vajmi keveset áldoztak az ország javára. A három ötéves terv alatt az indiai nép életében oly döntő fontosságú mezőgazdaság fejlesztésére 33 milliárd rúpiát fordított az állam, de ehhez a nagy hitelbankok csak 2 százalékos hitellel járultak hozzá. £ További erőpróbák előtt Az Indiai Nemzeti Kongreszszus pártban centrista pozíciójú Indira Gandhi belpolitikai irányvonala, a „kiegyensúlyozott reformok módszere" most a bankok államosítása és haladó politikus államfővé választása után csatát nyert. A szélsőjobboldal — nyilván külső sugallatra is — most megkísérli sorainak rendezését, hogy megbuktassa a haladó kormánypolitikusok reformtörekvéseit. Ezzel a kormányzó párt haladó szárnyának berkeiben is tisztában vannak. Mint Azad munkaügyi miniszter egy gyűlésen kijelentette: „A bankok államosítása okozta nagy társadalmi felbuzdulást hatalmas politikai erővé kell alakítanunk, hogy vissza tudja verni a monopóliumok és uszályhordozóik részéről fenyegető veszélyt." Ez pillanatnyilag a reális helyzet Indiában. A centrista Indira Gandhi balra orientálódik. Kérdés, képes-e szövetségre lépni a legforradalmibb erőkkel, a kommunistákkal és a szakszervezetekkel, hogy így a 83 nagyvállalattal rendelkező állami ipari szektorra támaszkodva következetesen megvalósítsa reformjait és közben ereje legyen visszaverni a reakció ismétlődő támadásait? LÖRINCZ LÁSZLÓ Románia népe ma emlékezik meg az ország felszabadulásának 25. évfordulójáról. Immár negyed évszázada, hogy az illegalitásban tevékenykedő kommunista párt, összpontosítva a haladó erőket, fegyveres felkelést indított Antonescu gyűlölt fasiszta rendszere ellen. A felkelést követően a román hadsereg — mintegy tizenöt hadosztály — részt vett a náci haderő leverésében. Ezek a hadosztályok nem kevesebb mint 3872 várost és községet szabadítottak fel. A szabadsághoz, a békés szocialista társadalomépítéshez vaeető úton azonban még a felkelést követő időszakban is nagy akadályok tornyosultak. A román munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak még jó ideig kemény politikai harcot kellett vívnia az uralmához makacsul ragaszkodó burzsoáziával. Mindehhez még hozzájárult az ország áldatlan gazdasági helyzete; 1947 közepéig az ipari termelés 1938. évinek 48 százalékára, a munka termelekénysége pedig 40 százalékára esett vissza. Ezzel egyidőben természetesen súlyos problémák merültek fel a mezőgazdasági termelésben is, az 1946— 1947. évi szárazság is bonyolultabbá tette a helyzetet. Az ország arculatát az első ötéves terv változtatta meg lényegesebben. Mindenekelőtt az ipari termelés szakaszán kellettek mélyreható átalakulások — teljesen új iparágak keletkeztek, a szocialista szektor Románia ünnepel részaránya a nemzeti jövedelemben hamarosan 71 százalékra emelkedett, s ha már előbb az összehasonlítás módszeréhez folyamodtunk, nem árt, ha Ismét felsorakoztatunk néhány adatot. így például az ipari termelés elérte az 1938. évinek a 330 százalékát. A villamosenergia-termelésben ez a növekedés 548 százalék, a gépgyártásban 505 százalék, az építőanyag-termelésben 750 százalék volt. A rohamos gazdasági fejlődéssel egy időben az ország elindult a kulturális felemelkedés útján. Nehéz, problémákkal járó feladat volt ez is. Hisz figyelembe kell vennünk, hogy 1930-ban Romániában 4,4 millió analfabéta volt, tehát a lakosság 38,2 százaléka volt írástudatlan. Ezt az áldatlan állapotot rövid időn belül sikerült felszámolni. 1955 végére megszűnt az írástudatlanság, az oktatásügyi reform a aépesebb nemzeti kisebbségek nyelvén is biztosította az oktatást. A második ötéves terv, majd a hatéves terv folyamán is egyre nagyobb súlyt fektettek az ország iparosítására. Románia gazdaságilag megizmosodott, a gyengén fejlett vidékek részesedése az ipari termelésben például 1950-től 1959-ig 19,9 százalékról 24,4 százalékra emelkedett. A párt III. kongresszusa 1960-ban megállapíthatta, hogy az ország dolgozó népe lerakta a szocializmus alapjait. Ma tanúi lehetünk Románia rohamos gazdasági és kulturális fejlődésének. Az RKP közelmúltban lezajlott X. kongreszszusán a párt vezetői örömteli eredményekről számolhattak be, s ugyanakkor kitűzték az új feladatokat. Romániának fel kell sorakoznia az iparilag fejlett országok élvonalába. Ez a célkitűzés minden bizonnyal újabb erőfeszítéseket követel majd. S ennek eléréséhez természetesen békés alkotómunkára van szükség, olyan társadalmi-politikai viszonyokra, amelyek közepette szabadon kibontakozhat az ország népének alkotó kezdeményezése. Románia nagy ünnepén ezekhez a legutóbbi célkitűzésekhez sok sikert kívánnak a világ haladó erői. (B.f A kommunisták zászlaja — az internacionalizmus A moszkvai Pravda cikke Moszkva — A moszkvai Pravda tegnapi számában a fenti címmel közli politikai hírmagyarázójának, Vitalij Korionovnak a cikkét. A proletár internacionalizmus gondolata a forradalmi munkásmozgalom eszmei, politikai erejének a forrása. A történelmi tapasztalat arra tanít, hogy az internacionalizmus szilárdan összeköti a forradalmi sorokat és leküzdhetetlen akadályt állít ellenségeink útjába. Ezzel szemben a nacionalizmus, amennyiben nem lépnek fel idejében ellene, megbontja a munkásmozgalom sorait. Amint az élet bizonyítja, — hangoztatja a továbbiakban a cikk — ahol megengedik a szocialista internacionalizmus elvének gyengítését, ott a szocializmus érdekei nagy károkat szenvedhetnek. A szocializmus belső és külső ellenségeinek azon kísérlete, hogy aláássák a szocialista rendszer alapjait Csehszlovákiában, a legmeggyőzőbb bizonyítéka az imperialista és antiszocialista erők alattomos taktikájának. Ennek bizonyításaképpen Korionov részleteket idéz Gustáv Husáknak, a CSKP KB első titkárának és más elvtársaknak a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán elhangzott beszédeiből. Husák elvtárs beszédéből a következőket idézi: „A kommunista párt és a szocialista ország szuverenitása természetesen magában foglalja azt a jogot, hogy a nemzeti feltételekkel összhangban határozza meg a szocializmus építésének formáit és módszereit. De minden egyes párt és szocialista ország szuverenitásának biztosítása egyúttal kötelezettséget jelent a munkásosztály és valamennyi dolgozó hatalmának megvédésére, a szocialista rendszer valamennyi vívmányának védelmezésére. Ebben az értelemben a szocialista állam szuverenitásának osztálytartalma elválaszthatatlanul összefügg a szocialista országok társadalma és a nemzetközi kommunista forradalom iránt érzett internacionalista kötelességgel. Korionov a továbbiakban részletet közöl az augusztus 19-i országos aktíván elhangzott beszédből, amelyben Husák elvtárs újból hangsúlyozta, hogy az olyan fogalmaknak, mint a szabadság és demokrácia, osztálytartálmuk és osztályformái vannak. Ott, ahol e problémák osztályszemlélete eltompul és eltűnik, növekszik a nacionalista hullám. A csehszlovák kommunisták ezt mélységesen tudatosítják — hangsúlyozza Korionov, és határozottan visszaverik Csehszlovákia nemzetei, szocialista vívmányai ellen irányuló támadásokat. Valamennyi nemzet szabadságának és függetlenségének a bástyája a szocialista rendszer volt és marad. Ezért a szocialista rendszer védelmezéséhez és a világszocializmus fő bástyájához, a Szovjetunióhoz való hűség — rendkívül fontos elvi kérdés — írja Korionov. Egy másik szovjet lapban a Szovjetszkaja Rosszijában tegnap Goljakov foglalkozott a Szabad Európa felforgató tevékenységével. Mit írnak a külföldi lapok Csehszlovákiáról Nagy érdeklődés Moszkva — A szovjet sajtó nagy figyelmet szentel az időszerű és az egy évvel ezelőtt lezajlott csehszlovákiai eseményeknek. A TASZSZ beszámol arról, hogy Svoboda köztársasági elnök és Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára fogadta Martin Dzúr honvédelmi minisztert és a csehszlovák hadsereg más magas rangú tisztjeit, és közli, a Cseh Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumának jelentését az augusztus 21-i prágai zavargásokról. A lapok több cikkben foglalkoznak Csehszlovákiával. Így többek között a Szovjetszkaja Rosszija a Szabad Európa rádióállomásáról és ennek a csehszlovák eseményekre tavaly gyakorolt hatásáról ír. Budapest — A magyar lapok a ČSTK jelentése alapján részletesen beszámolnak a csehszlovákiai helyzetről. A Népszabadság tudósításának címében kiemeli: a csehszlovákiai karhatalom mindenütt felszámolta a rendzavaró kísérleteket. A lapok megemlítik a párt- és társadalmi szervezetek állásfoglalását is, melyekben támogatásukról biztosították az állam és a párt vezetőit, és részletes kivonatot közölnek Oldfich Svestkának a Rudé právoban megjelent cikkéből. Varsó — A Trybuna Ludu „A csehszlovák dolgozók elitélik a szocialistaellenes erők akcióit" címmel számol be a csehszlovákiai helyzetről. A PAP tudósítása hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak sikerült ellenőrzés alá venni az eseményeket és a lakosság többsége visszautasítja a felelőtlen csoportok kísérleteit a rend megbontására. A Sztandar Mlodych prágai tudósítója a zavargásokat olyan provokációnak minősíti, mely kudarcot vallott. Rámutat, hogy az egyes üzemekből érkező határozatok azt bizonyítják, hogy a prágai események meggyorsítják a társadalom konszolidálásának folyamatát. Berlin — „Támogatják a CSKP politikáját", „Élesen elítélik a rendbontásokat", „A dolgozók nyugalmat és rendet akarnak", „Határozott fellépést a zavargók ellen" — ilyen és hasonló címekkel ír az NDK sajtója Csehszlovákiáról. A lapok közlik az ADN tudósítását, de az eseményeket nem kommentálják. A román parlament díszülése Bukarest — A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Stefan Voitec elnökletével pénteken díszülést tartott Románia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. A díszülésen részt vettek az országban tartózkodó hivatalos külföldi küldöttségek is, a diplomáciai testület tagjai, a kommunista párt és a kormány számos tisztségviselője. Az ülésen megjelent Nicolae Ceausescu, l. G. Mauer, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pana, Dimitru Petrescu, Gheorghe Radulescu, Virgil Trojin, llie Vérdét s, Manea Manescu, Vasile Patilinets és az RKP, valamint a kormány több magas rangú képviselője. Nicolae Ceausescu ünnepi beszédében vázolta a román nép felszabadítási harcának főbb mozzanatait és többször hangsúlyozta, hogy az ország népe mély hálát érez a Szovjetunió iránt, amiért segítséget nyújtott Románia felszabadításában. Beszéde további részében a szocialista országépítés eredményeiről tett említést, illetve a Román Népköztársaság külpolitikai vonalvezetéséről, amelyet a X. pártkongresszus jóváhagyott. néhány sorban MOSZKVÁBAN, a csehszlovák nagykövetség épületében a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság helyi szervezete ünnepi összejövetelt rendezett ä Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója ünnepségének előkészítésével kapcsolatban. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke és I. G. Maurer miniszterelnök fogadta a Románia felszabadítása 25. évfordulója alkalmából Bukarestben tartózkodó szovjet küldöttséget. A hivatalos jelentés szerint szívélyes elvtársi eszmecserét folytattak. NAGY-BRITANNIÁBAN ez év augusztusában tartották nyilván a legtöbb munkanélkülit a második világháború befejezése óta. Számuk elérte az 567 828at, ami 55 000-rel több, mint júniusban volt. VON THADDEN, a nyugatnémet neonácik vezetője Saarbrückenben választási beszédet mondott. Kijelentette, hogy pártja fontosabb szerepet követel Nyugat-Németországnak a NATO-ban, de ellenzi a Bundeswehr atomfelfegyverzését. Azt állította, hogy visszautasítják Hitler fajelméletét is. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Girinek, India új elnökének.