Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-22 / 197. szám, péntek

Az egészséges fejlődés érdekében A napokban két helyi nemzeti bizottsági elnököt kérdeztem meg arról, mi a véleménye a hnb-k kisüzemeire vonatkozó új törvényről, amely július elsején lépett életbe. Érdekes módon a két elnök véleménye homlokegyenest ellenkező volt. Azt is mondhatnánk, hogy nézetük a két végletet képviseli. Az egyik elnök ugyanis azt állítja, hogy az új törvény életbe lépése után nem érdemes a nemzeti bizottságoknak kisüzemeket létesíteni, illetve a már meglevőket továbbfejleszteni. Ezzel szemben a másik elnök véleménye szerint korlátlan lehetőségek nyíltak meg a nemzeti bizottságok előli a kisüzemek létesítése terén. Szerinte most már úgyszólván bármilyea szolgáltatásokat végezhetnek. A kát véglet között nyilván még nagyon sokféle véleményt találhatnánk, amely vagv az egyik, vagy a másik állításhoz áll közelebb. Ehelyett azonban ismerkedjünk meg az említett törvénnyel, és akkor a vita feleslegessé válik. Pontosabban szólva nem férhet kétség az új törvény létrehozásának szükségességéhez és helyességéhez. A termelőszövetkezetek joggal kifogásolják, hogy a nemzeti bizottságok kisüzemei előnyöseblj helyzetben vannak. Ezért az új törvény szerint ezután a kisüzemekre is vonatkozni fug a négyszázalékos nyereségelvonás. Azokra a kisüzemekre, amelyek bár járásuk területén fejtik ki tevékenységüket, de több mint 50 százalékban a szocialista szektornak dolgoznak — 5 százalékos nyereségelvonás lesz kötelező. Ennél azonban sokkal szigorúbb megadóztatás alá esnek azok a kisüzemek, amelyek saját járásuk területén kívül végeznek szolgáltatásokat. Ezekre 10-től 25 százalékig terjedő nyereségelvonás vár. A százalék nagyságát a jnb tanácsa szabja meg. Az új irányelveknek magfelelően a nemzeti bizottságok a kisüzemi tevékenységüket csak a helyi szabad munkaerők kihasználásával biztosíthatják. Más területről nem vehetnek fel munkásokat teljes munkaviszonyba, csak akkor, ha azok előzőleg régi munkaadójukkal felbontották munkaviszonyukat. A munkaidő 50 százalékát meghaladó munkaviszony megkötéséhez is szükséges a munkaadó beleegyezése. Miért volt fontos az említett megadóztatás bevezetése? — kérdezhetné valaki. Nos, a termelőszövetkezetek jogos kifogásaira már rámutattunk. Azt is megemlítettük, hogy az 5 százalék azokra a kisüzemekre vonatkozik, amelyek nagyobbrészt a szocialista szektornak dolgoznak. Vagyis az új* törvény azt kívánja elősegíteni, hogy a kisüzemek elsősorban a dolgozók részére nyújtandó szolgáltatásokat biztosítsák. Ezt pedig valóban csak helyeselhetjük, hiszen a kisüzemek létesítésének ez volt eredeti célja. Ennek ellenére az utóbbi háKié lesz oz irányító szerep? Szövetkezeti lakásépítkezések a számok tükrében I9R9 VIII. 22. Az elmúlt években több határozat született a lakáshiány felszámolására. Eddig úgyszólván egyiket sem tudtuk idejében teljesíteni, valamennyi erőnk felettinek bizonyult. így a lakáskérdés megoldása továbbra ís égető feladat maradt. A „hajléktalanok" elsőszámú reménye a szövetkezeti lakásépítési mozgalom. Amint azonban a jelek mutatják, az építkezés e formája sem képes a lakáshiányt megoldani. Szlovákiában a lakásépítő szövetkezeteknek megközelítően 120 000 tagjuk van. Emlék körülbelül csak a fele lakik saját szövetkezeti lakásban. Évente átlagogan 12 000 lakást adnak át az építők, ugyanakkor 12—14 U00 között mozog az esy év alatt jelentkező új igénylők száma. Az elmondottakból következik, hogy a lakáshiány nem csökken, hanem állandóan emelkedik. Évről évre nagyobb a lakással nem rendelkező szövetkezi tagok száma. A szlovákiai átlagnál még rosszabb a pozsonyi helyzet. Pozsonyban majdnem 20 000 család vár szövetkezeti lakásra. Közülük 19Ö9 első felében 583 család kapott lakást, az év végéig pedig kb. további 1500 fog beköltözni újonnan felépült lakásába. A helyzetet részben javítja, hogy a főváros nemzeti bizottsága által asszanálásra lefoglalt 362 lakásból 132-t már visszaadtak a szövetkezeteknek. A jövő évben azonban a tervek szerint a pozsonyi igénylők csupán 3 százaléka jut lakáshoz, ami körülbelül 800 családot jelent. Ilyen körülmények között n°!)i csoda, ha a nép elveszti a 'akáséjiítö szövetkezetekbe vetett biíalmát. Pedig a hiányosságok okait elemezve elsődlegesen nem rajtuk múlik a lakáshiány. A nagyobb arányú építkezést elsősorban az építőanyagokat gyártó üzemek alacsony kapacitása hátráltatja. Kevés az építőanyag s a meglevő üzemek nem képesek többet előállítani. Oj üzemekre és a meglevők korszerűsítésére van szükség. További negatívum az építőiparban tapasztalható munkaerő-vándorlás. A lakásépítő szövetkezetek szemszögéből inkább a hatáskörrel vannak bajok. E téren a hibák orvoslásában az elmúlt év decemberében megalakult Lakásépítő Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége az úttörő. A szövetség a lakásépítő szövetkezetek érdekeit védi a központi hivatalokban. Elsősorban el akarja érni, hogy a lakásépítő szövetkezetek teljes mértékben részt vegyenek mindenben, ami a szövetkezeti lakások építésével összefügg. Beleszólhassanak az építkezési terület, a lakástípus, a kivitelező és a lakásnagyság megválasztásában. Ez eddig kimondottan a nemzeti bizottságok jogkörébe tartozott. A nemzeti bizottságok határoztak az építkezések járások szerinti szétosztásában, és ők osztályozták az építőanyagot is az egyes szövetkezeti építkezések számára. A jövőben e feladatköröket is elsősorban maguk a lakásépítő szövetkezetek szeretnék irányítani. A szövetség elsősorban azokat a lakásépítő szövetkezeteket fogja támogatni, amelyek a lakásprobléma mielőbbi megoldásának érdekében hajlandók átvenni körzetükben a beruházó szerepét és maguk biztosítják a kivitelezőt. Ha mód van rá a szövetkezetek önsegélyezési alapon is építhetnek. Ebben az esetben a szövetség biztosítja számukra a szükséges építőanyagot. EGRI FERENC rom év fejlődése azt mutatja, hogy a lakosság részére csak feleannyit dolgoztak a kisüzemek, mint a szocialista szektornak. A járásuk területén kívül végzett munkákért hárul a legnagyobb adókötelezettség a nemzeti bizottságokra. Talán mondani sem kell, hogy ez is az egészséges fejlődést szolgálja, mivel főleg olyan esetekre vonatkozik, amelyek olykor a spekulációval voltak határosak. Megtörtént például, hojíy egyes helyi nemzeti bi'ottságok a kisüzemeik alkalmazottjait a cseh országrészekbe küldték építkezési munkára. Nemegyszer azonban ez csak ürügy volt, hiszen a kiküldött munkások nem is építkezésen dolgoztak. Vagyis a vállalkozás ilyen esetben a munkaerővel való üzérkedéssé fajult. Ez pedig nem egyeztethető össze a lakosság érdekeivel. Az új törvény egyben rendet teremt a nemzeti bizottságnk kisüzemeiben dolgozók bérezésében is. Erre azért volt szükség, mert egyes kisüzemek dolgozói aránytalanul magas fize tést kaptak. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy az új törvény ki zárja a kisüzemek fejlődésében mutatkozó torzulásokat, a különböző spekulációk lehelőségét és a lakosság érdekeit szolgálja. FÜLÖP IMRE Ma leplezik le ünnepélyes keretek között Ján Hučko szobrászművész „A hegyekben folytatódik a harc" nevű alkotását Ufanka vasútállomáson. Egyúttal a Szlovák Nemzeti Felkelés vonalának nevezik el a Besztercebánya—

Diviaky közti vasúti szakaszt. (J. Barančok felvétele) Hogyan születik a történelem? FENNÁL-E A TORZÍTÁSOK VESZÉLYE A TÖRTÉNELEMKUTATÁSBAN A történés és a történelem között lényeges különbség van. Míg a történés, az átélés szubjektív, egyéni benyomásokon, addig a történelemírás a lényeges és a lényegtelen különválasztásán alapul. Azt, hogyan születik a történelem, szemléltetően láthatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés példáján, amelynek résztvevői még élnek, itt vannak közöttünk, emlékeznek a történésre, ám ugyanakkor már történészek is feldolgozzák a Felkelés eseményeit. Az összeegyeztetés érdekes és tanulságos, főleg azért, mert megmutatja, hogyan keletkezhetnek torzítások, ferdítések, sőt igazságtalanságok is. Már első látásra nyilvánvaló, hogy az, amit „a saját szememmel láttam", nem kerülhet mindig a történelembe. Hiszen sok ezer ember sok ezerféleképpen láthatta ugyanazt. Az egyikre barátjának eleste mély tragikus hatást tett, a másik számára ugyanez a megrendítő esemény csupán egy statisztikai adatot jelenthet. Közismert példa, hogy egyazon autóbaleset öt szemtanúja ötféleképpen adta elő a rendőrségen az eseményt, sőt, volt, aki a piros autót feketének látta és fordítva . . . Nos, a történésznek aprólékos, felelősségteljes hangyamunkával ki kell bogoznia a valóságot, s ennek is leglényegesebb részét a történelem számára. Hogyan történik ez, afelől Milan Gajdosnál, az SZNF Múzeum egyik vezető történészénél érdeklődünk. — Érdekes — mondja a történész —, hogy 25 év múltán még mindig újabb és újabb adatokra m Wm t i ÍÍSVÄ:: jlF:!:;; / # ifi • v Cj szálloda épül Kassán Oj Szó felvétele bukkanunk. A múltban a hadseregnek a Felkelésbén való részvételét agyonhallgatták, méghozzá politikai szempontokból. Ezért megtörtént, hogy számos, a Felkelésben harcoló katona nem is jött elő azokkal az anyagaival, amelyek egy-egy mozzanatra fényt deríthettek volna. Egyesek attól is tartottak, hogy valami baj származhatik abból, ha névsorokat bocsátanak a történészek rendelkezésére, hiszen, ha valamit agyonhallgatnak, akkor az bizonyára nem kívánatos tevékenységnek számít . . . Most azonban, amikor az emberek látják — a sajtóban és egyéb publikációkban —, hogy a Felkelés történelmét komolyan, objektíven értelmezik magas politikai szinten is, előhozzák eddig titokban tartott dokumentumaikat. Az idén közzétett felhívásunkra kb. százan jelentkeztek. Megkaptuk például a handlovái század teljes névsorát és hiteles fényképeket olyan embertől, aki azelőtt a személyesen neki írt kérő levélre nem is válaszolt., A tüzérségi alakulatok életéből emberi sorsok eddig ismeretlen leírásait szereztük meg. Az új anyagokra jellemző, hogy nem hallgatnak el azelőtt valamiféle politikai. „megfontoltságból" lényegtelennek vélt emberi viszonyokat sem. A dokumentumok adományozói most megszabadultak attól, hogy előbb kutassák. „nem ártok-e valakinek" ezzel, és hogy „belevág-e ez az anyag az irányvonalba". Ogy adják az anyagokat, ahogy megőrizték őket. Ezt főleg a hadsereg részvétele rehabilitációjának köszönhetjük. Az SZNF 25. évfordulójának évében a múzeum dolgozói több tanulmányt írtak eddig gyéren, vagy egyáltalán fel nem dolgozott mozzanatokról. Dr. Bosák például feldolgozta az 1. taktikai csoport történetét. Ez Besztercebánya védelmére alakult katonai alakulat volt, amely Túróéban harcolt. Milan Gajdos Felsö-Nyitra politikai és katonai viszonyait dolgozta fel. Itt a Zemianske Kostofany és Körmöcbánya vidékén lezajlott felkelési harcokat elemzi. Ladislav Takáč az Ernest Bielik vezette Jánošík-brigád törénetét írta meg. Ennek a brigádnak a törzskarát a Szovjetunióból ide küldött nyolctagú ejtőernyős csoport alkotta, s azzal volt egyedülálló az átdobott partizáncsoportok között, hogy csak ennek volt szlovák a parancsnoka. Az előítéletektől megszabadult történelemkutatás két vonatkozásban tekint újszerűen a Felkelésre: •1 Megállapítja, hogy a Fel' • kelés nem volt csupán kommunista lázadás, hanem a szó legszorosabb értelmében nemzeti felkelés. A kommunistáknak az volt az előnyük, hogy mint egyetlen politikai erő pontosan tudták, mit akarnak, s így a legaktívabb erőként léphettek fel. Ennek kimondása bizonyos politikai korlátok leomlásával vált lehetővé. Dr. G. Husák ismert könyvében ugyancsak ebből az objektív szemszögből tekint a kérdésre. A valóságnak megfelelő helyre illeszti az úgynevezett katonai kérdést, azaz a hadseregnek a Felkelésben való részvételét. Megállapítja, hogy a Felkelés fő katonai ereje a hadsereg volt, s ez nem harcolt a partizánok ellen, ha nem együttműködött velük. — Miben rejlik a torzítások titka? — tesszük fel végül a kérdést M. Gajdosnak. — Azt hiszem — válaszolja a történész —, hogy ez nem is annyira kimondott tilalmak, megszabott, előzőleg mesterségesen konstruált, felsőbb helyekről jövő elképzelések alapján történik. A torzítások titka véleményem szerint abban rejlik, hogy a történész, vagy az, aki. munkáját felülvizsgálja, elsősorban nem a tényeket veszi alapul, hanem hagyja magát befolyásolni a pillanatnyi irányzatok és vélemények — esetleg befolyásos vélemények — szerint. Valamiféle kispolgári alkalmazkodás ez, helyezkedés, végeredményben gerinctelenség. A kutatónak mindig el kellene magát szigetelnie mások véleményétől, és tényekkel kellene csak dolgoznia. — Tapasztalt valamiféle külső nyomást saját kutatásai során? — Nem, semmi ilyet nem tapasztaltam. — Fennáll-e a veszély, bogy valaki ismét beleszól a történelemírásba? — Mint mondottam, a torzításokat inkább azok követik el, akik félnek, tartanak valamitől, alkalmazkodnak, mintsem azok, akik hatalmi szóval betilthatnak valamit, vagy utasíthatnak valamire. Ha van ilyen veszély, akkor az nem fenyeget valamiféle adminisztratív beavatkozástól, a központi szervek részéről, hanem a gyakran alaptalan félelem diktálta gerinctelenség felől. Azt hiszem, a torzítások titka egyfelől a túlbuzgóság, másfelől az alaptalan riadalom. VILCSEK GÉZA