Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-22 / 197. szám, péntek

Az egészséges fejlődés érdekében A napokban két helyi nem­zeti bizottsági elnököt kérdez­tem meg arról, mi a véleménye a hnb-k kisüzemeire vonatkozó új törvényről, amely július el­sején lépett életbe. Érdekes módon a két elnök véleménye homlokegyenest ellenkező volt. Azt is mondhatnánk, hogy né­zetük a két végletet képviseli. Az egyik elnök ugyanis azt ál­lítja, hogy az új törvény életbe lépése után nem érdemes a nemzeti bizottságoknak kisüze­meket létesíteni, illetve a már meglevőket továbbfejleszteni. Ezzel szemben a másik elnök véleménye szerint korlátlan le­hetőségek nyíltak meg a nem­zeti bizottságok előli a kisüze­mek létesítése terén. Szerinte most már úgyszólván bármilyea szolgáltatásokat végezhetnek. A kát véglet között nyilván még nagyon sokféle véleményt találhatnánk, amely vagv az egyik, vagy a másik állítás­hoz áll közelebb. Ehelyett azonban ismerkedjünk meg az említett törvénnyel, és akkor a vita feleslegessé válik. Ponto­sabban szólva nem férhet két­ség az új törvény létrehozásá­nak szükségességéhez és he­lyességéhez. A termelőszövetkezetek jog­gal kifogásolják, hogy a nem­zeti bizottságok kisüzemei elő­nyöseblj helyzetben vannak. Ezért az új törvény szerint ez­után a kisüzemekre is vonat­kozni fug a négyszázalékos nyereségelvonás. Azokra a kis­üzemekre, amelyek bár járásuk területén fejtik ki tevékenysé­güket, de több mint 50 száza­lékban a szocialista szektornak dolgoznak — 5 százalékos nye­reségelvonás lesz kötelező. En­nél azonban sokkal szigorúbb megadóztatás alá esnek azok a kisüzemek, amelyek saját járá­suk területén kívül végeznek szolgáltatásokat. Ezekre 10-től 25 százalékig terjedő nyereség­elvonás vár. A százalék nagy­ságát a jnb tanácsa szabja meg. Az új irányelveknek magfele­lően a nemzeti bizottságok a kisüzemi tevékenységüket csak a helyi szabad munkaerők ki­használásával biztosíthatják. Más területről nem vehetnek fel munkásokat teljes munkavi­szonyba, csak akkor, ha azok előzőleg régi munkaadójukkal felbontották munkaviszonyukat. A munkaidő 50 százalékát meg­haladó munkaviszony megköté­séhez is szükséges a munkaadó beleegyezése. Miért volt fontos az említett megadóztatás bevezetése? — kérdezhetné valaki. Nos, a ter­melőszövetkezetek jogos kifo­gásaira már rámutattunk. Azt is megemlítettük, hogy az 5 százalék azokra a kisüzemekre vonatkozik, amelyek nagyobb­részt a szocialista szektornak dolgoznak. Vagyis az új* tör­vény azt kívánja elősegíteni, hogy a kisüzemek elsősorban a dolgozók részére nyújtandó szolgáltatásokat biztosítsák. Ezt pedig valóban csak helyeselhet­jük, hiszen a kisüzemek létesí­tésének ez volt eredeti célja. Ennek ellenére az utóbbi há­Kié lesz oz irányító szerep? Szövetkezeti lakásépítkezések a számok tükrében I9R9 VIII. 22. Az elmúlt években több hatá­rozat született a lakáshiány fel­számolására. Eddig úgyszólván egyiket sem tudtuk idejében teljesíteni, valamennyi erőnk felettinek bizonyult. így a la­káskérdés megoldása továbbra ís égető feladat maradt. A „haj­léktalanok" elsőszámú reménye a szövetkezeti lakásépítési moz­galom. Amint azonban a jelek mutatják, az építkezés e formá­ja sem képes a lakáshiányt megoldani. Szlovákiában a lakásépítő szövetkezeteknek megközelí­tően 120 000 tagjuk van. Emlék körülbelül csak a fele lakik sa­ját szövetkezeti lakásban. Éven­te átlagogan 12 000 lakást ad­nak át az építők, ugyanakkor 12—14 U00 között mozog az esy év alatt jelentkező új igénylők száma. Az elmondottakból kö­vetkezik, hogy a lakáshiány nem csökken, hanem állandóan emelkedik. Évről évre nagyobb a lakással nem rendelkező szö­vetkezi tagok száma. A szlovákiai átlagnál még rosszabb a pozsonyi helyzet. Pozsonyban majdnem 20 000 család vár szövetkezeti lakásra. Közülük 19Ö9 első felében 583 család kapott lakást, az év vé­géig pedig kb. további 1500 fog beköltözni újonnan felépült la­kásába. A helyzetet részben ja­vítja, hogy a főváros nemzeti bizottsága által asszanálásra lefoglalt 362 lakásból 132-t már visszaadtak a szövetkezeteknek. A jövő évben azonban a tervek szerint a pozsonyi igénylők csu­pán 3 százaléka jut lakáshoz, ami körülbelül 800 családot je­lent. Ilyen körülmények között n°!)i csoda, ha a nép elveszti a 'akáséjiítö szövetkezetekbe ve­tett biíalmát. Pedig a hiányos­ságok okait elemezve elsődle­gesen nem rajtuk múlik a la­káshiány. A nagyobb arányú építkezést elsősorban az építő­anyagokat gyártó üzemek ala­csony kapacitása hátráltatja. Kevés az építőanyag s a megle­vő üzemek nem képesek többet előállítani. Oj üzemekre és a meglevők korszerűsítésére van szükség. További negatívum az építőiparban tapasztalható mun­kaerő-vándorlás. A lakásépítő szövetkezetek szemszögéből inkább a hatás­körrel vannak bajok. E téren a hibák orvoslásában az elmúlt év decemberében megalakult Lakásépítő Szövetkezetek Szlo­vákiai Szövetsége az úttörő. A szövetség a lakásépítő szövet­kezetek érdekeit védi a közpon­ti hivatalokban. Elsősorban el akarja érni, hogy a lakásépítő szövetkezetek teljes mértékben részt vegyenek mindenben, ami a szövetkezeti lakások építésé­vel összefügg. Beleszólhassanak az építkezési terület, a lakás­típus, a kivitelező és a lakás­nagyság megválasztásában. Ez eddig kimondottan a nemzeti bizottságok jogkörébe tartozott. A nemzeti bizottságok határoz­tak az építkezések járások sze­rinti szétosztásában, és ők osz­tályozták az építőanyagot is az egyes szövetkezeti építkezések számára. A jövőben e feladat­köröket is elsősorban maguk a lakásépítő szövetkezetek szeret­nék irányítani. A szövetség elsősorban azo­kat a lakásépítő szövetkezete­ket fogja támogatni, amelyek a lakásprobléma mielőbbi megol­dásának érdekében hajlandók átvenni körzetükben a beruhá­zó szerepét és maguk biztosít­ják a kivitelezőt. Ha mód van rá a szövetkeze­tek önsegélyezési alapon is építhetnek. Ebben az esetben a szövetség biztosítja számukra a szükséges építőanyagot. EGRI FERENC rom év fejlődése azt mutatja, hogy a lakosság részére csak feleannyit dolgoztak a kis­üzemek, mint a szocialista szek­tornak. A járásuk területén kí­vül végzett munkákért hárul a legnagyobb adókötelezettség a nemzeti bizottságokra. Talán mondani sem kell, hogy ez is az egészséges fejlődést szolgál­ja, mivel főleg olyan esetekre vonatkozik, amelyek olykor a spekulációval voltak határosak. Megtörtént például, hojíy egyes helyi nemzeti bi'ottságok a kis­üzemeik alkalmazottjait a cseh országrészekbe küldték építke­zési munkára. Nemegyszer azonban ez csak ürügy volt, hi­szen a kiküldött munkások nem is építkezésen dolgoztak. Vagy­is a vállalkozás ilyen esetben a munkaerővel való üzérkedéssé fajult. Ez pedig nem egyeztet­hető össze a lakosság érdekei­vel. Az új törvény egyben rendet teremt a nemzeti bizottságnk kisüzemeiben dolgozók bérezé­sében is. Erre azért volt szük­ség, mert egyes kisüzemek dol­gozói aránytalanul magas fize tést kaptak. Mindent egybevetve elmond­hatjuk, hogy az új törvény ki zárja a kisüzemek fejlődésében mutatkozó torzulásokat, a kü­lönböző spekulációk lehelősé­gét és a lakosság érdekeit szol­gálja. FÜLÖP IMRE Ma leplezik le ünnepélyes keretek között Ján Hučko szobrász­művész „A hegyekben folytatódik a harc" nevű alkotását Ufanka vasútállomáson. Egyúttal a Szlovák Nemzeti Felkelés vonalának nevezik el a Besztercebánya— Diviaky közti vasúti szakaszt. (J. Barančok felvétele) Hogyan születik a történelem? FENNÁL-E A TORZÍTÁSOK VESZÉLYE A TÖRTÉNELEMKUTATÁSBAN A történés és a történelem között lényeges különbség van. Míg a történés, az átélés szub­jektív, egyéni benyomásokon, addig a történelemírás a lénye­ges és a lényegtelen különvá­lasztásán alapul. Azt, hogyan születik a történelem, szemlél­tetően láthatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés példáján, amelynek résztvevői még élnek, itt vannak közöttünk, emlékez­nek a történésre, ám ugyanak­kor már történészek is feldol­gozzák a Felkelés eseményeit. Az összeegyeztetés érdekes és tanulságos, főleg azért, mert megmutatja, hogyan keletkez­hetnek torzítások, ferdítések, sőt igazságtalanságok is. Már első látásra nyilvánvaló, hogy az, amit „a saját szemem­mel láttam", nem kerülhet min­dig a történelembe. Hiszen sok ezer ember sok ezerféleképpen láthatta ugyanazt. Az egyikre barátjának eleste mély tragikus hatást tett, a másik számára ugyanez a megrendítő esemény csupán egy statisztikai adatot jelenthet. Közismert példa, hogy egyazon autóbaleset öt szemta­núja ötféleképpen adta elő a rendőrségen az eseményt, sőt, volt, aki a piros autót feketé­nek látta és fordítva . . . Nos, a történésznek aprólékos, fele­lősségteljes hangyamunkával ki kell bogoznia a valóságot, s en­nek is leglényegesebb részét a történelem számára. Hogyan történik ez, afelől Milan Gaj­dosnál, az SZNF Múzeum egyik vezető történészénél érdeklő­dünk. — Érdekes — mondja a törté­nész —, hogy 25 év múltán még mindig újabb és újabb adatokra m Wm t i ÍÍSVÄ:: jlF:!:;; / # ifi • v Cj szálloda épül Kassán Oj Szó felvétele bukkanunk. A múltban a hadse­regnek a Felkelésbén való rész­vételét agyonhallgatták, még­hozzá politikai szempontokból. Ezért megtörtént, hogy számos, a Felkelésben harcoló katona nem is jött elő azokkal az anya­gaival, amelyek egy-egy mozza­natra fényt deríthettek volna. Egyesek attól is tartottak, hogy valami baj származhatik abból, ha névsorokat bocsátanak a tör­ténészek rendelkezésére, hi­szen, ha valamit agyonhallgat­nak, akkor az bizonyára nem kívánatos tevékenységnek szá­mít . . . Most azonban, amikor az emberek látják — a sajtóban és egyéb publikációkban —, hogy a Felkelés történelmét komo­lyan, objektíven értelmezik ma­gas politikai szinten is, előhoz­zák eddig titokban tartott do­kumentumaikat. Az idén közzé­tett felhívásunkra kb. százan je­lentkeztek. Megkaptuk például a handlovái század teljes névso­rát és hiteles fényképeket olyan embertől, aki azelőtt a szemé­lyesen neki írt kérő levélre nem is válaszolt., A tüzérségi alakulatok életéből emberi sor­sok eddig ismeretlen leírásait szereztük meg. Az új anyagok­ra jellemző, hogy nem hallgat­nak el azelőtt valamiféle poli­tikai. „megfontoltságból" lé­nyegtelennek vélt emberi viszo­nyokat sem. A dokumentumok adományozói most megszaba­dultak attól, hogy előbb kutas­sák. „nem ártok-e valakinek" ezzel, és hogy „belevág-e ez az anyag az irányvonalba". Ogy adják az anyagokat, ahogy meg­őrizték őket. Ezt főleg a hadse­reg részvétele rehabilitációjá­nak köszönhetjük. Az SZNF 25. évfordulójának évében a múzeum dolgozói több tanulmányt írtak eddig gyéren, vagy egyáltalán fel nem dolgo­zott mozzanatokról. Dr. Bosák például feldolgozta az 1. takti­kai csoport történetét. Ez Besz­tercebánya védelmére alakult katonai alakulat volt, amely Tú­róéban harcolt. Milan Gajdos Felsö-Nyitra politikai és katonai viszonyait dolgozta fel. Itt a Zemianske Kostofany és Kör­möcbánya vidékén lezajlott fel­kelési harcokat elemzi. Ladislav Takáč az Ernest Bielik vezette Jánošík-brigád törénetét írta meg. Ennek a brigádnak a törzs­karát a Szovjetunióból ide kül­dött nyolctagú ejtőernyős cso­port alkotta, s azzal volt egye­dülálló az átdobott partizáncso­portok között, hogy csak ennek volt szlovák a parancsnoka. Az előítéletektől megszaba­dult történelemkutatás két vo­natkozásban tekint újszerűen a Felkelésre: •1 Megállapítja, hogy a Fel­' • kelés nem volt csupán kommunista lázadás, hanem a szó legszorosabb értelmében nemzeti felkelés. A kommunis­táknak az volt az előnyük, hogy mint egyetlen politikai erő pontosan tudták, mit akarnak, s így a legaktívabb erőként lép­hettek fel. Ennek kimondása bi­zonyos politikai korlátok leom­lásával vált lehetővé. Dr. G. Hu­sák ismert könyvében ugyan­csak ebből az objektív szem­szögből tekint a kérdésre. A valóságnak megfelelő helyre illeszti az úgyne­vezett katonai kérdést, azaz a hadseregnek a Felkelésben va­ló részvételét. Megállapítja, hogy a Felkelés fő katonai ere­je a hadsereg volt, s ez nem harcolt a partizánok ellen, ha nem együttműködött velük. — Miben rejlik a torzítások titka? — tesszük fel végül a kérdést M. Gajdosnak. — Azt hiszem — válaszolja a történész —, hogy ez nem is annyira kimondott tilalmak, megszabott, előzőleg mestersé­gesen konstruált, felsőbb he­lyekről jövő elképzelések alap­ján történik. A torzítások titka véleményem szerint abban rej­lik, hogy a történész, vagy az, aki. munkáját felülvizsgálja, el­sősorban nem a tényeket veszi alapul, hanem hagyja magát be­folyásolni a pillanatnyi irány­zatok és vélemények — esetleg befolyásos vélemények — sze­rint. Valamiféle kispolgári al­kalmazkodás ez, helyezkedés, végeredményben gerinctelenség. A kutatónak mindig el kellene magát szigetelnie mások véle­ményétől, és tényekkel kellene csak dolgoznia. — Tapasztalt valamiféle kül­ső nyomást saját kutatásai so­rán? — Nem, semmi ilyet nem ta­pasztaltam. — Fennáll-e a veszély, bogy valaki ismét beleszól a törté­nelemírásba? — Mint mondottam, a torzí­tásokat inkább azok követik el, akik félnek, tartanak valamitől, alkalmazkodnak, mintsem azok, akik hatalmi szóval betilthatnak valamit, vagy utasíthatnak va­lamire. Ha van ilyen veszély, ak­kor az nem fenyeget valamifé­le adminisztratív beavatkozás­tól, a központi szervek részé­ről, hanem a gyakran alapta­lan félelem diktálta gerincte­lenség felől. Azt hiszem, a tor­zítások titka egyfelől a túlbuz­góság, másfelől az alaptalan riadalom. VILCSEK GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents