Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-22 / 197. szám, péntek

ESIK ORVOSI TANÁCSADÓ LAKÁSCSERE Miután a könyvtáram az utolsó években annyira megnőtt, hogy lassan kiszorít engem a lakásból, kénytelen vagyok más lakás után nézni. Ez anynyit jelent, hogy hirdetek, olcsó lakásomat drágábbra, nagyobbra cserélném. Ezenkívül oly izgalommal olvasom az apróhirdetéseket, mint egy detektívregény drámai fejleményeit. Ha valamelyik hirdetésben ráakadok szerény igényeimnek megjelelő ajánlatra, azonnal megszerzem a címet, loholokfutok, talán mégis ráakadok a nagyobb lakásra. Persze, nem nagy sikerrel, bár úgy hirdetek, hogy anyagi áldozatra hajlandó vagyok, viszont igaz, hogy Tuzex-utalványokat nem ígérhetek, amint ezt egyes jártas, és rutinos hirdetők teszik. A sikertelenségek ellenére kitartóan tovább is járok a kapott címek után. Minap három ilyen címet kerestem fel. Az egyiken telefonszám is volt. Ez volt a legkönnyebb és a legeredménytelenebb. Szombaton, a déli órákban, felhívtam. Egy álmos lányhang jelentkezett, szinte láttam borzas haját és gyűrött, festett szempilláját, amikor jelentkezésemre azt válaszolta, hogy ma „szabad szombaton" nem tárgyal, legfeljebb hétfőn ... Még be akarta mondani az órát, de ezt már nem vártam meg, hanem letettem a kagylót. Arra gondoltam, egy percet sem érdemes várni. Aki így tárgyal a jelentkező felekkel, azzal nem lehet lakást cserélni. Ezután egy dombnak felfelé mentem, amíg ráakadtam a másik címre. Izzadtam, amikor becsengettem, de senki sem jelentkezett ... Nem is bántam ezt, mert a lakásajtó foltos és nagyon piszkos volt. Ezután kicsit megpihentem egy utcai padon, majd ájra útnak indultam. A harmadik cím a város szívében volt, ezt végére hagytam, mint cukrot a kávéban. Az X. számú házat nemrégen javították. Kint a ház homlokzata elég jó benyomást tesz az emberre, de amikor benyit az udvarba és felmegy az első emelet rozoga lépcsőin, rájön, hogy ez a ház olyan, mint egy festett öreg hölgy. Rozoga benne minden, csak a festék tartja magát rajta frissen. De azért bekopogok a jeligés lakásba. Egy idős, ősz hajú asszony nyit ajtót, amikor meghallja mi járatban vagyok, kötényével megtörli a szék ülőkéjét és hellyel kínál. Én fáradtan a székre roskadok. Azon nyomban körülnézek és amint megcsap a szoba forró, fullasztó levegője, már tudom, hogy ebből a látogatásból sem lesz semmi. Már mennék is el, de nem lehet. Az asztalon egy tepsiben frissen sütött baracklepény párolog, az illata is meleget, forróságot áraszt... Csak nézem ezt a barnára sült lepényt és úgy tűnik nekem, hogy a cukrozott, fényes barackszemek visszanéznek rám. Én nem tudok mit szólni... Ekkor feláll a házigazdám, aki eddig a a plüss-díványon feküdt, lassú léptekkel közeledik felém, majd bemutatkozunk egymásnak. Aztán az asszony újra hellyel kínál... és a következőket mondja el... — Tudja uram, én ebben a lakásban negyven éve lakom. Csak nézzen rám és az uramra. Ö már hetvenéves múlott, és nekem sem hiányzik sok a hetvenhez. Elképzelheti, hogy milyen nagy idő ez, de most már nem bírjuk itt tovább. Tudja nem lehet. Nézze, most sütöttem ezt a kalácsot és olyan fullasztó meleg van tőle, hogy szinte elviselhetetlen. Télen persze ez a meleg kellemes, de most nyáron tűrhetetlen. Ezért szeretnék cserélni olyannal, aki nem süt. Aztán végre szeretnék egy olyan lakást, ahol konyha is van. Higgye el, ha az ember már közel van a hetvenhez megérdemli. Meg tetszik ezt érteni, uram? ... Annyi év után egyetlen vágyam a konyha. Higgye el, megérdemlem. Mennék én szívesen, akár Trnavára, akár Pöstyénbe is ... csak innen el. — Megértem asszonyom — mondtam csendesen — a szoba nagysága megfelelne, sajnos a fürdőszoba hiányzik. — En — szólal meg a házigazda — nem is cserélnék. Mondom az asszonynak, hiába sikerülne egy csere és mondjuk elmennénk Pöstyénbe, ez nem segítene rajtunk. Mert a konyha ugyan meg lenne, de az utcák, az emberek, akiket negyven év óta naponta megszoktunk, hiányoznának nekünk. Még akkor is hiányoznának, ha soha szót nem váltottunk velük. És ezért én azt mondom, hogy fölösleges hirdetni. A mi életünkben a változás már alig hozhat jobbat. — Az uram azért beszél így — magyarázza az asszony —, mert nemrégen infarktja volt. Én meg éppen ezért szeretnék cserélni. Az öreg nevet. Ö, — mondja — magammal viszem én az infarktot a konyhába is. En hol a barackos lepényt, hol az öregeket nézem. Az illatos és mégis fullasztó levegőben mintha megbocsátó jóindulat lebegne. Az idős aszszony rózsaszínű arcán az egykori fiatalság és szépség nyomai felfedezhetők, az öreg fáradt mosolyán látni, hogy jól esett látogatásom, jól esett, hogy az irgalomról, egyrőlmásról elbeszélgethetett valakivel. Az asszony is nagyon barátságos, meg akart kínálni lepénnyel, de én tiltakoztam, mert még párolog a tészta ... és már megyek is, rohanok haza. Otthon kis lakásomban könyveim között megkönnyebbülök. Kávét főzök magamnak és olvasom Maurois, Balzac életrajzát. A befejezésnél tartok. Balzac éppen megházasodott és kedve szerint berendezte lakását, amikor szép cséndesen — csak Victor Hugó búcsúzott el tőle — kilehelte lelkét. AZ ÚJ ÉS A RÉGI HÁZ Ahányszor egy üres telken — amely évekig elhanyagoltan a dudvát és a rozsdás konzervdobozokat és más szemetet őrzött a város közepén — munkásokat látok gyülekezni, majd néhány nap múlva a hosszú nyakú darut a földfalóval látom megjelenni, és a munka megindul, mindig a derűtiöz hasonló megnyugtató örömöt érzek. Lám, — mondom magamban — új ház épül, az alap nemsokára kész, a vasbetonoszlopok már ágaskodnak, emelkednek, nőnek a magasba, nemsokára elkészül a fal, az ablakok, ajtók, a tetőt antennák hálózzák be, emberek, élet költözik az új házba. De ugyanúgy fáj, elfog a szorongás, amikor látom, hogy a súlyos gép nagy lendülettel nekimegy a régi háznak és az néhány perc alatt összedől, öszszeroskad. Különösen fáj, amikor látom, hoy a lerombolt régi ház megmaradt falán ott világít egy kép keretének nyoma, halvány útmutatásként, hogy itt laktak egykor emberek, csinosították a lakásukat; és álmodoztak, mint azok, akik most az új házba költöznek. SZABÓ BÉLA JÁR-E MUWKABÉRMF.GTÉRlTÉS A POLGÁRI VÉDELMI SZERVEZETBEN VÉGZETT SZOLGÁLATÉRT? „Révész" jeligére egyik olvasónk a fenti kérdésre kér választ. Tagja a PVSZ-nek és többször kell részt vennie munkaidőben is gyakorlaton, oktatáson. Munkaadó szervezete arra való hivatkozással, hogy „szabadnapos", erre az időre nem fizet munkabérmegtérítést. Az olvasónk által felvetett kérdést a Pénzügyminisztérium 282/42.51X1/1364 sz. rendelete szabályozza (a Pénzügyminisztérium 9—10/1964 sz. közleményében tették közzé). Azoknak a polgároknak, akiket a PVSZ szervezet szolgálatra, oktatásra behív, munkabérmegtérítésre van igényük. A munkaadó az átlagbér összegének megfelelő összegű munkabérniegtérítést tartozik fizetni. A munkabérmegtérítés csak arra az időre jár, amikor a dolgozónak igénye van egyébként fizetésre. Dr. F. J. ELŐZZÜK MEG A FERTŐZÉSEKET Tóthpál Gyula felvétele TÉNYLEG VAN... Tömzsi, barna férfi lép a szövetkezet irodájába. Az elnököt keresi. Mivel az házon kívül van, megelégszik az agronóniussal. Bemutatkozásra nincs szükség. Az agronómus tudja, hogy kit tiszteljen benne. A terményfelvásárlá üzem alkalmazottja. — Zab kéne, de sürgősen — kezdi minden bevezető nélkül. — Nincs mit tennünk a takarmánykeverékbe. — Zab? Az nincs. Legalábbis eladásra nincs. — Mindenütt ezt mondják. Talán nem termett? — Termett biz az, de csak a saját szükségletünkre vetettünk. — És miért csak annyit? — Mert kifizetőbb a búza meg az árpa termesztése. Annak ára van . .. — Hm... Rá kell kényszeríteni a szövetkezeteket! — Hát, ha megy ... Nem lenne célravezetőbb egy kicsit megemelni a zab árát? A tömzsi barna ember szeme kikerekedik. — Fölemelni az árát? — Föl... — Lám, ebben van valami újszerűség. Tényleg van. SZARKA ISTVÁN A sztreptokokkusz nevű mikroorganizmus nagyon elterjedt az emberi környezetben, sok egyede betegségek előidézője, és a bőrön, valamint a nyálkahártyán élősködik. Az embert beteg embertársai fertőzik meg, leggyakrabban a felső légjáratok gyulladásában szenvedők, vagy a nyirkos őlvartól megtámadott gyermekek. Cseppfertőzéssel terjednek, mindenekelőtt a nyílt tüsszentés, vagy köhögés következtében. De terjedhetnek közvetve is, játékszerek, könyvek, törülközők és élelmiszerek révén, bár ez ritkábban fordul elő, mert a sztreptokokkuszok beszáradás után elvesztik kórokozó képességüket. A fertőzés legjobban a zárt kollektívákban terjed, ahol sok ember tartózkodik, mint például óvodákban, iskolákban, internátusokban, üdülőkben. Leggyakrabban ősszel, vagy tavasszal jelentkezik, amikor új gyermekközösségek alakulnak. A mérsékelt égöv alatt, tehát nálunk is, a sztreptokokkuszok okozzák a legtöbb fertőzéses megbetegedést, éspedig a városban gyakrabban, mint vidéken, évenként 100 lakosra számítva 10 eselben. Különösen veszélyes, hogy a utreptokokkun többször is fertőzhet, mivel a már egyszer fertőzött és gyógyult egyén olyan más típusokkal kerülhet érintkezésbe, amelyekkel szemben nem ellenállóképes. A fertőzés leggyakoribb formája a torokgyulladás (angina). jelei a hirtelen láz, a nyelőcső fájdalma, amely néha átterjed a fülre is. A beteg nyakán nyomásra érzékeny limfatikus csomók keletkeznek, a mandulák esetleg lepedékesek, a torok egészen piros. A sztreptokokkuszos fertőzések további formája a skarlát (más néven vörheny). Kezdeti szimptómái a torokgyulladással azonosak, de 1—2 nap után apró vörös kiütések borítják el a beteg alsó hasfalát és combjainak belső felületét. A sztreptokokkuszok idézik elő főleg a nyak limfatikus csomóinak fájdalmas gyulladását. Az orr melléküregének gyulladását ez a mikroorganizmus néhány napig tartó nátha után idézi elő. A nátha nem jár lázzal és éppen ezért láz esetében — még akkor is, ha a gyógyulás időszakában lép fel — azonnal keressük fel az orvost. Ugyanúgy orvoshoz kell fordulnia annak, akinek manduláit már kivették, s ennek ellenére belázasodik és nyelés közben fájdalmat érez. Természetesen az ilyen páciensnek nincs torokgyulladása, de a sztreptokokkusz az orr-torokjárat gyulladását idézheti elő. A sztreptokokkusz a légutak további megbetegedését is előidézheti, így például gégehurutot, légcsőhurutot és tüdőgyulladást. Ezek, mint köztudomású, felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt az influenza, a kanyaró, vagy az influenzához hasonló betegségek következményei. Mint látható a sztreptokokkuszok olyan baktériumok, amelyek gennyes gyulladásokat is előidézhetnek. Ezért például a megsérült bőrbe jutva gyulladást okoznak és a bőr gennyesedni kezd. A sztreptokokkusz által előidézett bőrfertőzés különleges formája az orbánc (eriszipelasz). Leggyakrabban a térdhajlatban és az arcon jelentkezik. Különösen könnyen fertőződnek azok, akiknek alsó végtagján duzzanatok, vagy visszerek vannak, valamint azok, akik egyszer már átestek a fertőzésen. A betegség tünetei: hidegrázás, magas láz, majd bőrkiütés. A fertőzés kapuja körül (arc, alsó végtag) csipkézett szélű duzzanat és pír. A pír vándorol. A felsorolt fertőzéseket jellegzetes tünetek kísérik. De vannak olyanok is, amelyek ezeket nélkülözik. Ezek már csak azért sem kevésbé veszélyesek, mivel ezeket nem gyógykezelték. A fertőzéseket két-három heti szünet után újabb megbetegedés követheti, éspedig reumatikus láz, vagy vesegyulladás. Ez már olyan súlyod megbetegedés, ami kórházi kezelést igényel. A sztreptokokkusz által előidézett fertőzések minden esetben orvosi gyógykezelésre szorulnak. A betegnek még a láz elmúltát követő három napon át ágyban kell maradnia, csak könnyen emészthető pépes ételeket fogyaszthat, megfelelő mennyiségű folyadékkal, leginkább gümölcslével. Az orvosi gyógykezelés már csak azért is fontos, mivel a betegség penicillinnel néhány nap alatt gyógyítható. A pácienst azonban az első napokban penicillines kezelés esetén is el kell különíteni. A fertőzés megelőzésének elsődleges tényezői — háztartásokban és a kollektív létesítményekben egyaránt — a gyakori szellőztetés, a higiéniai szabályok megtartása (ne használjunk közös törülközőt, fehérneműt, zsebkendőt, főzzük ki a pelenkákat, higiénikusán készítsük és csomagoljuk az élelmiszereket). Dr. Mariana Kotuliaková C S. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE • SEBŐK IMRE RAJZA