Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-21 / 196. szám, csütörtök

Eszmei, akció- és szervezeti egységet BESZÉLGETÉS JAN BARTO ELVTÁRSSAL, A RIMASZOMBATI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL 19B9 VIII. 21. A pártmunka időszerű kérdé­seiről, a járás pártszervezetei jelenlegi feladatairól folytatott beszélgetés bevezetőjében JáTT Barto elvtárs elmondotta, hogy az SZLKP rimaszombati járási bizottsága júliusi ülésén intéz­kedéseket tett a CSKP Központi Bizottsága májusi és az SZLKP Központi Bizottsága júliusi plé­numa határozatainak megvaló­sítására. Erre irányul a járási pártbizottság második félévre szóló munkaierve is. Az emlí­tett ülésen a pártbizottság plé­numa értékelte az elmúlt idő­szakban kifejtett tevékenységét is. A járási pártbizottság tárgya­lása kiemelte a párt teljes ak­cióképessége elérésének múlha­tatlan szükségességét. Ezt ab­ban látjuk — hangoztatta Barto elvtárs —, hogy valamennyi alapszervezetben elérjük az eszmei, akció- és szervezeti egységet. Intézkedéseink azt a célt követik, hogy megmagya­rázzuk mindazokat a kérdése­ket, amelyek tisztázatlansága zavart okoz az emberek köré­ben. A sok elferdített tájékoz­tatás, demagóg jelszó és felhí­vás számos embert félreveze­tett. Ezeket, bármily nehéz is, újból meg kell nyernünk. Maguknak a párttagoknak az egyes problémákkal kapcsola­tos állásfoglalása is rendsze­rint attól függ, hogyan tájékoz­tatták őket ezekről a kérdések­ről. Pártgyűléseken nemegy­szer hallottuk az elvtársaktól: „Erről a tényről tudnunk kel­lett volna". Sajnos, az elmúlt időszakban sok dolog még nem ismeretes a nyilvánosság előtt, az emberek nem tudnak róluk, s ez is megnehezíti soraink egységesítését. A látszólag nép­szerű jelszavak, felhívások és hasonlók valójában népellene­sek voltak. De sokan nem is­merték fel ezt. Ebben látom a fő okát annak — hangoztatta Barto elvtárs —, hogy a párt még mindig nem egységes, ez nehezíti meg vezető szerepének érvényesítését, a pártfegyelem megszilárdítását és a párt so­rainak bővítését. Például tavaly ugyaneddig az időpontig 143 új párttagot vettek fel az alap­szervezetek, míg az idén csak BO-at. Problémák merültek fel a tagdíjfizetéssel kapcsolatban is, de ezt már sikerült megolda­nunk, s a pártilleték tervezett összegét az első félévben telje­sítettük. Véleményem szerint szüksé­ges lesz, hogy a felső pártszer­vek tájékoztassák a tagságot a szocialistaellenes erők igazi szándékairól abban az esetben is, ha ez egyeseknek kellemet­len volna. A nyilvánosságnak meg kell ismernie a való hely­zetet. A múltban a valóság el­ferdítése szétforgácsolta a pár­tot és a társadalmat, mégpedig, sajnos, eléggé mélyrehatóan. Ellenkező eljárásnál az ered­mény is ezzel ellentétes, vagyis pozitív hatású lesz. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen fontos feladatok állnak jelenleg az Iparban, a mezőgazdaságban, az iskolaügy­ben és a társadalmi szerveze­tekben tevékenykedő pártszer­vezetek előtt, Barto elvtárs a következőket mondotta: Az iparban működő pártszer­vezetek, amint az a realizációs Irányelvekből is kitűnik, a fő figyelmet a termelés tervezett mennyiségének és minőségének elérésére fordítják. Különleges gonddal kell törődni a munka­termelékenység és a fizetések arányának alakulásával. A piaci helyzet világosan megmutatja, hogy miért van erre szükség. Sajnos, a jelenlegi helyzettel nem dicsekedhetünk. Míg pél­dául az első félévben üzemeüik­ben a munkatermelékenység 1,2 °/o-kai növekedett, addig a bérek növekedése meghaladta a 10 százalékot. Felkészültünk ar­ra, hogy az üzemek kommunis. táival ismét komolyan megvizs­gáljuk a helyzetet. Viszont látni kell azt is, hogy sok, tőlünk független körülmény is közre­játszik a helyzet ilyen alakulá­sában. Egyik üzemben ilyen, a másikban olyan nyersanyag hiányzik stb. Ilyen feltételek között igyekezetünk sokszor hiá­bavaló. Nagyon bánt bennün­ket a téglagyárainkban mutat­kozó kedvezőtlen fejlődés. Ez annál komolyabb, mivel ugyan­akkor nehézségeink vannak az építőanyagellátásban. A mezőgazdaságban eddig vi­szonylag kedvező a helyzet. Az aratás minden eddiginél sike­resebben folyt. A terméshoza­mok is jók. Hiba azonban, hogy a múlt évvel szemben a szarvas­marhák száma 2672-vel csök­kent (ebből 779 a telién), a ser­tések száma pedig 4495-tel keve­sebb. Emiatt a jövőben még sok gondunk lesz. A mezőgazdasági dolgozók­nak nehézségeket okoz a rend­szertelen műtrágyaellátás, va­lamint a mezőgazdasági terme­léshez szükséges iparcikkek árának emelése. A terményfel­vásárlásban is előfordulnak fennakadások, az idén például nehézségek voltak a gyapjúfel­vásárlásban. Járásunkban a párt mezőgaz­dasági politikája abból indul ki, hogy ez a népgazdasági ág jelenleg bizonyos határvonalra került. A fejlődés eddigi kon­cepcióját megvalósítottuk, az egységes földművesszövekeze­tek és az állami gazdaságok gazdaságilag és politikailag megszilárdultak. Most az elkö­vetkező időszak fejlődési kon­cepcióját dolgozzuk ki. Ebben magasabb színvonalra kerülnek azok az elemek, amelyeket 1967-ben és 1968-ban kezdtünk érvényesíteni a mezőgazdaság­ban az új irányítási módszer alkalmazásánál. A koncepció kidolgozásán széles körű aktíva dolgozik. A tervezet felöleli a termelés és a terményfeldolgo­zás egész komplexumát. Azt akarjuk, hogy e két ágazat kö­zött a lehető legnagyobb össz­hang uralkodjon. A járási párt­bizottság szeptemberi ülésén tárgyalja meg a mezőgazdasági termelés további irányelveit. Az iskolaügyben fontos a fia­talok szocialista és internacio­nalista szellemű nevelése. Nem szabad megtűrni, hogy ez for­mális, felületes legyen, mert ez károsan hatna az ifjúság lelkü­letére. A társadalmi szervezeteknek sajátos feladataik teljesítése mellett minden módon hozzá kell járulniuk a párt és a tár­sadalom egységének a megszi­lárdulásához, a párt irányvona­la megvalósításához. A Központi Bizottság májusi plénuma irányelveinek teljesí­tésében jelentős eredménynek tekinthetjük, hogy sok pártszer­vezetben sikerült elérni a né­zetegységet — jelentette kl az ezzel kapcsolatos kérdésre vá­laszolva Barto elvtárs. — Meg­értették a gazdasági feladatok teljesítésének fontosságát, és pozitív, konstruktív irányt vett a szervezetek munkája. Ismeretes, hogy a rimaszom­bati járás gazdaságilag a fejlet­len körzetek közé tartozik. Sür­gős fejlesztésének szükségessé­gével a legmagasabb állami szervek is foglalkoztak. Van-e remény ezen a téren a helyzet közeli megjavulására? Egyes üzemek építésével, ki­bővítésével és átépítésével a helyzet némileg megjavul — hangzóit a válasz. A járás szük­ségleteinek ellátására húsfel­dolgozó üzem épül. Átépítjük a konzervgyárat, a tejüzemet pe­dig szárító kiépítésével bővít­jük. Számítunk a Sajó, a Rima, és a Turec medrének a szabá­lyozására. Kibővül a Szlováik Vegyigyárak üzeme, raktárak és takarmánykeverők épülnek a mezőgazdaság számára. Tény azonban, hogy mindez nem szünteti meg az alapvető problémát, a foglalkoztatottság kérdését, elsősorban a járás dé­li részén. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben nem tá­maszthatunk túlságosan nagy igényeket, de az előbb említet­tek életfontosságúaik járásunk számára. Remélem, ezt azok is látják, akik erről a kérdésről döntenek. A szlovák és a magyar lakos­ság együttélésének problémakö­rét érintve Barto elvtárs elmon­dotta, hogy közöttük már régen jó, baráti kapcsolatok alakultak ki. Igaz, az utóbbi időszakban mindkét részről megnyilvánul­tak szélsőséges nézetek. Ezek azonban nem általánosíthatók, csupán egyes személyek helyte­len állásfoglalását tükrözik. A járási pártbizottság munkaprog­ramja célul tűzi ki a nemzeti­ségi kérdés megoldását is. Min­denekelőtt el akarjuk érni, hogy a magyar lakosság ará­nyos képviseletet nyerjen a párt-, az állami és a társadal mi választott szervekben és ezek apparátusában, hogy az emberek ügyeik intézésénél mindkét nyelvet használhassák. Ennek elérése azonban céltuda­tos kádermunkát követel. A já­rási és a helyi nemzeti bizott­ságok apparátusában ugyanis egyes helyeket sokszor azért nem tudunk magyar nemzetisé­gűekkel betölteni, mert nem rendelkeznek a szükséges kép­zettséggel. A szlovák és a magyar lakos­ság együttélését mindkét rész ről az internacionalizmus jel­lemzi. Ennek köszönhető, hogy a szórványosan jelentkező szél­sőséges nézetek elszigetelőd­nek, nem találnak táptalajra. GAL LÁSZLÓ Országos repülőnap Brafislavában A Bratislava melletti Ivánka repülőtere augusztus 31-én lát­ványos, és egyben Izgalmas ese­mények színhelye lesz. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés 25. évfor­dulója keretében országos re­pülőnapot tartanak itt. A repülőnap programja 13.30 órakor kezdődik. A nagyszabá­sú ünnepélyt megnyitó öt zász­lóhordozó repülőgépet hat ej­tőernyős követi, akik a gépből kiugorva eldobják ejtőernyői­ket, hogy közös ernyővel érje­nek földet. Nagy érdeklődés előzi meg többek között. L. Be­zák világbajnok akrobatikus mutatványait, valamint a Chru­dimi Aeroklub négy pilótájá­nak akrobáciáját ls. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság részvételének csúcs­pontját az IL 62 személyszállí tó repülőgép bemutatása fogja jelenteni. A csehszlovák nép­hadsereg 9 MIG-15 jelzésű gép­pel mutatkozik be. A SU 7 jel­zésű gépen Smažil katonatiszt csoportjának pompás teljesít­ményét csodáljuk majd meg. Az ünnepély végén 60 ejtő­ernyős zuhanását figyelhetjük meg a levegőben. —km— A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS képekben Egy páncélozott vonatbúi készített tank, amit a zólyomi vas­utasok készttettek. Képünkön a vasutasok, akik a felkelés számára három páncélos vonatot gyártattak. Az egyiket fel­újítják a besztercebányai SZNF Múzeum számára. Miután a német fasiszták Szlovákiában vérbe fojtották a Fel­kelést, számtalan tömeggyilkosságot követtek el. Sklabinský Podzámokot felégették és lerombolták. Felépítésében a há­ború után az állam is részt vett. Fenti képünkön a leégett falu. A lentin viszont már az új Sklabinský Podzámokot lát­hatjuk ÖTÖS TÖRTÉNELEMBŐL L. Skrooina kislánya még nem volt a világon, amikor 1944 augusztusában a Szabad Szlovák Rádiót Besztercebá­nyán üzembe helyezték. Az akkor ifjú házas Škrovina azonban ott volt akkor. Nem törődve a kis családját, apró fiát, feleségét, édesanyját és őt magát fenyegető veszéllyel teljes odaadással a fasizmus elleni felkelés szolgálatába állt. Rádió- és elektrotechni­kai anyaggal, s szakértelmével segített felszerelni és üzembe helyezni a Csehszlovákia terü­letén akkor először megszólaló rádió stúdióját. Ez az ízig-vérig technikus ember szárnyakat kapott ezekben az időkben. A Felkelésben nemcsak mint rá­diótechnikus vett részt. Jármű­vével együtt jelentkezett a so­rozáson, s mint katona küzdött a partizánok oldalán. Olyany­nylra belevetette magát a fel­kelés forgatagába, hogy vissza­vonuláskor feleségét és kisfiát is el kellett vinnie Beszeterce­bányáról, nehogy rajtuk állja­nak bosszút a fasiszták ... Technikus ember. Tényeken, adatokon, számokon keresztül látja a világot. Ami volt, volt, azt nem lehet letagadni. Ami­kor a háború utáni felkelési évfordulók némelyikén olyan képeket látott a kiállításon, amelyeken kiretüsáltak egy­egy embert — megdöbbent. Nem érti, miért van ez így. Nem politikus ő, — „csak" ha­zafi. Miért van ilyesmire szük­ség? A partizánösszejövetele­ken elmondja véleményét az ilyen jelenségekről... És nem ért sok mást sem. Műszaki em­ber — a műszaki ostobaságot ostobaságnak nevezi és nem képes e mögött valamiféle po­litikai „szükségszerűséget" ke­resni. Megmondja véleményét. De vannak környezetében em­berek, akik még a műszaki os­tobaság mögött is „pozitív politikumot" képesek látni. Kis­polgári szűkkeblűség veszi kö­rül akkori munkahelyén L. Škrovinát. Még az ipariskolán tanít, ö taníthat, de a fiát már nem veszik fel a főiskolára. Végül, mert „beszédei államel­lenes megjegyzésekként is minősíthetők" elbocsátják az is­koláról. Technikusként dolgo­zik tovább a harmaneci papír­gyárban. Az egykori felkelőnek köz­ben megszületik második gyer­meke, kisleánya is. Felcsepe­redett és már iskolába jár. Egyszer a kislány sírva jött ha­za az iskolából, ötöst kapott történelemből. — Miből feleltél? — kérdez­te szigorúan az apja. — A Felkelésből — válaszolt pityeregve a leány. — És ezt te nem tudtat?! Szégyelld magad! — háborodott fel az apa. — De amikor én nem mond­tam mást, mint amit te mesél­tél, de a tanító néni másképp akarta. Mit csináljak? . . . Miután apa szóról szóra kifaggatta leányát arról, mit is felelt, megtudta, hogy igazat mondott. A történelemkönyvben azonban más állt. És a túlbuz­gó tanító néni még másabbra volt kíváncsi. Most talán más az igazság? — tűnődött el az apa és a Felkelés 20. évfordu­lójára, a hagyományos parti­zán-találkozóra keserű szájíz­zel ment el... — Milyen érzésekkel készül a huszonötödik évfordulóra? — kérdezzük most, a jubileumi év­forduló küszöbén L. Škrovinát. — Ma már, azt hizsem, nem lehet meg nem történtté ten­ni a megtörténtet. Én ma sem fejtek ki politikai tevékenysé­get, technikus maradtam. De azt hiszem, a Felkelésről szóló feleletben leányom már nem kapna ötöst, ha ugyanazt mondaná, amit annak ide­jén... Fiam, akit nem akartak felvenni az egyetemre, ma már végzett, sőt, maga is tanít, ugyanott, ahol én tanítottam. Ez már önmagában is elég so­kat megmagyaráz ... VILCSEK GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents