Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-21 / 196. szám, csütörtök

1968. augusztus 20-án éj|el történt Pontosan egy évvel ezelőtt, augusztus 21 re virradó éjszaka a CSKP Központi Bizottságának elnöksége ülést tartott, amelynek eredménye az elnökség nevében kiadott kiáltvány volt. F.z a dokumentum, amely többek kôzätt az öt szocialista ország elhatározását, hogy katonai közbelépéssel akadályozok meg a szocialistaellenes fejlődést Csehszlovákiában, ezt agressziónak és megszállásnak minősítette. Az elnökség tanácskozásának lefolyásáról az 1968. aug. 21 ét követő napokban egyedül D. Haviíčeknck, a pártközpont akkori sajtófőnökének riportjából értesülhetett a Rudé právo és más lapok olvasója A sajlóosztály vezetője ellen voll az elnökség ülésének egy részén az ott tapasztaltakról A sorsdöntő éjszakáröl - című riport iában számolt be. Ez az anyag és az elnökség kiáltványa az akkori légkörben nagy befolyást gyakorolt a közvélemény alakulására. Oldŕich Svestka, a Tribúna főszerkesztője, az augusztus előtti párlelnAkség egyik tagja, aki részi vett az elnökség ülésének munkájában a cseh pártiroda hetilapjában autentikus beszámolót nyújt az emlékezetes éjszaka lefolyásáról. Sveslka elvtárs cikkét a Rndé práuo és a Pravda ma teljes egészében közli. Olvasóinkkal az alábbiakban ismertetjük meg e lontos tanúságtétel lőbb megállapításait. Az elnökségi ülés napirendjére 16 pont megtárgyalásét tűzték ki, de csak két pont megvitatására került sor. Megvitatták a CSKP Központi Bizottságának a rendkívüli XIV. pártkongresszusra készített beszámoló tervezetét, valamint a kongresszus határozati javaslattervezetét. A beszámoló, A jelenlegi politikai helyzetről című anyag megvitatása azonban nem zárult le. A politikai helyzetről szóló beszámoló (1. Új Szó, 1969. július 3—4.) tényekre támaszkodva egész sor káros irányzatra mutatott rá, rámutatott a rendkívüli XIV. kongreszszus delegátusai összetételének káros voltára, a munkásküldöttek számának jelentős csökkenésére. — A beszámoló megvitatása előtt az elnökség tagjai között nagy volt a feszültség. Valameny nyicn előre tudtuk, hogy a be számoló megvitatása során nem jutunk közös nevezőre, de ez mindig is igy volt, amikor a politi kai helyzet értékeléséről volt szó. Egyesek törekedlek szépíteni az ország fejlődését, mások reálisan látták a párt és az ország helyzetét — irja ü Svestka, majd meg állapítja, hegy j. Smrkovský egykét hét alatt ISO fokos fordulatot volt képes megtenni a helyzet megítélésében. A vita során az előterjesztett beszámolóval alapjá ban véve D. Kolder, V. Bilak, |. Pillér és A. Kapek értett egyet. A többi elnökségi tag már nem jutott szóhoz. A beszámoló, valamint a D. Kolder és A. Indra által előterjesztett dokumentumtervezet (amelyet nevezettek az elnökség előzetes megbízásából készítettek) fölötti vita ugyancsak viharos volt. Az elnökség tagjai közül néhányan vitafelszólalásaikat hisztérikus kiáltozások formájában terjesztették elő, például Fr. Kriegel, aki a dokumentumtervezet szerzőit, velősen kifejezve, árulóknak minősítette. — 23.35 órakor az elnökség ülésének helyiségébe érkezik Oldrlch Cerník elvtárs és közli, hogy az öt szocialista ország nagy katonai alakulatai átlépték az ország határát — írja O. Svestka, majd kifejti, hogy a levéltári anyagok későbbi tanulmányozása során megállapíthatta: a katonai beavatkozás tényét az elnökség azon tagjai, akikről a cikk elején említett Havlíček-riport azt állítja, hogy a hírtől „sokkot kaptak", már aznap este nyolc óra előtt tudhatták, de információikat nem osztották meg az elnökség minden tagjával. A hír közlése után javaslatok hangzottak el, hogy az elnökség hagyjon jóvá egy kiáltványt az öt szocialista ország katonaságának az ország területére való benyomulása nyomán kialakult helyzettel kapcsolatban. Egyúttal döntés született arról is, hogy másnapra összehívják a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülését. A csapatok megérkezéséről szóló hír meghallgatása után röviddel A. Dubček elvtárs többek közt bejelentette, hogy lemond első titkári tisztségéről. Szavaira azonban senki sem reagált... Dubček elvtárs csak ezután ismertette az SZKP KB Politikai Bizottságának a CSKP KB elnökségéhez intézett levelét, amelyet — szerinte — augusztus 19-én kapott kézhez. A levélben a szovjet elvtársak nyomatékosan figyelmeztettek bennünket arra, hogy pártunk vezetése nem teljesíti a Tiszaesernyőn kötött megállapodásokat. — Szinte hihetetlen — írja O. Svestka —, de tény, hogv ilyen nagyfontosságú levél tartalmáról az elnökség nem kapott azonnali tájékoztatást még augusztus 19-én vagy végső esetben az augusztus 20-1 elnökségi ülés kezdetén se, majd annak a véleményének ad kifejezést, hogy a levél — a szovjet elvtársak beleegyezésével — egyszer szintén nyilvánosságra kerül. A továbbiakban O. Svestka megírja azt is, hogy az elnökség szóban forgó Ülését megelőző héten Dubček elvtárs levelet kapott Brezsnyev elvtárstól, amelyben az SZKP KB főtitkára Ismételten kifejezi a szovjet pártvezetés aggodalmait a tiszacsernyői tanácskozások utáni csehszlovákiai fejlemények és a tanácskozásokon megkötött megállapodások meg szegése miatt. E levél tartalmával az elnJikség tagjai ugyancsak nem ismerkedhettek meg. Ugyancsak nem ismertették az elnökség tagjaival Dubček elvtárs és Brezs nyev elvtárs augusztus 13-i telefnnbeszélgetését sem, amelynek tartalma hasonló volt az említett levél tartalmához. Az elnökség nem kapott tájékoztatást arról a rendkívüli nagy fontosságú, több mint 10 óráig tartó beszélgetésről sem, amely aug. 17-én, szombaton Kádár és Dubček elvtárs közölt valósult meg. Az elnökség tárgyalásának további lefolyására visszatérve ü. Svestka leírja az ország népé hez intézett kiáltvány tervezete fölötti vitát. — Ma már pontosan nem emlékszem, hogy a tanácskozás melyik fázisában történt, de éppen dr. F. Kriegel és J. Smrkovský volt az, aki kitartóan követelte, hogy a kiáltványba szerkesszék be azt a nevezetes 3. bekezdést, amely az öt szocialista ország elhatározását lényegében véve agressziónak és megszállásnak minősíti. A szóban forgó bekezdést így szövegezték meg és így is került nyilvánosságra: „A CSKP KB elnöksége ezt a lépést nemcsak a szocialista országok közti kapcsolatok elveivel ellentétes lépésnek, de a nemzetközi jog alapvető normái megszegésének is tekinti." A bekezdés ellen O. Svestka és az elnökség további három tagja szavazott. — Érveinket, amelyek a munkásosztály és az egész nép érdekeiből, internacionalista kérdésekből fakadtak, nem hallgatták meg. Javaslat hangzott el, hogy a harmadik bekezdésről külön szavazzunk. Még a szavazás előtt, főleg dr. Kriegel és J. Smrkovský azokat, akik ellenezték a bekezdést, árulóknak bélyegezte... Kiabálás, fenyegetőzés, hogy azok, akik a bekezdés kihagyása ellen szavaznak, árulók, akiket nemzeteink 100 évig sem felednek el... Sajnálom, hogy néhány elvtárs nem állta ki a nyomást ... Azonban tény marad, hogy az elnökség akko ri tagjai úgy szavaztak, ahogy szavaztak. Pártunk és népünk bizonyára igazságos lesz, és objektívan megítéli majd a veze tés tagjait és cselekedetüket. Szavazáskor a bekezdés, s lehet, hogy az egész kiáltvány ellen Vasil Bifak, D. Kolder, F. Rigó és O. Svestka szavazott. Svestka elvtárs a szavazás körülményeinek leírása után így vonja le a következtetést a történtekből: „Arról van szó, volt-e tehetőség más eljárásra, voltak-c lehetőségek az országunk további fejlődéséhez szükségns etőnyösebb feltételek megteremtésére, mint azok, amilyenek azon a sorsdöntő éjszakán születtek? Voltaki Erről mélyen meg vagvok győződve, de ezt, sajnos, a CSKP KB elnökságének kiáltványa lehetetlenné tette." Ezek után a cikk szerzője áttér annak a kérdésnek a taglalására, hogy a vezetés tagjai számolhattak-e a szocialista országok katonai beavatkozásával, vagy nem. A felsorolt tényekből kiderült, hogy a vezetés tagjai tudatában voltak ennek a lehetőségnek. A továbbiakban Svestka elvtárs elemzi azokat a körülményeket, amelyek arra kényszerítették szövetségeseinket, hogy katonai alakulataikkal hazánk területére lépjenek. Ezeket a körülményeket és tényeket már ismerjük Husák elvtársnak az ipari, az építőipari és a közlekedési pártfunkcionáriusok és a népi milícia prágai aug. 18-i országos aktíváján elmondott beszédéből. Összegezve: szövetségeseink 1968 februárjában, a februári győzelem 20. évfordulóján Prágában egyértelműen kifejezték, hogy támogatják pártunk január utáni vezetését. Röviddel azután, amikor elkezdődött a jobboldali és az antiszocialista erők aktivizálódása, amikor a pártvezetés fokozatosan elveszíti befolyását a tömegtájékoztatási eszközökre, a találgatások egész sora valósul meg. Szófia (márc. 7.J, Drezda (márc. 23.), Moszkva (május első fele). Vezetőink sok ígéretet tettek, de javulás nem állott be még a párt Központi Bizottságának májusi plénuma után sem, amikor megvoltak a feltételek a belpolitikai problémák megoldására, a testvéri szocialista országok pártjai és a pártvezetésünk közötti ellen tétek áthidalására. „Sajnos, az elnökség többsége, vagy az elnökség mint testület, lényegében véve aug. 21-ig sem tudta meg valójában, miről is volt szó Szófiában, Drezdában és Moszkvában ... Dubček elvtárs minden alkalommal hallgatásra kötelezte a delegáció tagjait, azzal az ígérettel, hogy most már igazán kezébe veszi az ügyek irányítását" — állapítja meg O. Svestka. Később, amikor az elnökség elutasította a varsói találkozón való részvételt, amikor közvetlenül a varsói találkozó elölt Kádár elvtárs Dubček elvtársnak tolmácsolta a magyar kom munisták nyugtalankodását, elv társi aggódását, amelyek az 1956-os magyar események keserű tapasztalataiból indultak ki — ezek az aggodalmak az ígéretek ellenére sem találtak visszhangra. — Nem mentünk el Varsóba és ez, véleményem szerint — írja O. Svestka — nagy hiba volt. Ogy vélem, hogy ez egyike volt azoknak a sorsdöntő hibáknak, amelyeket az elnökség mint testület követett el. A tiszacsernyői találkozókon elvtársi megállapodásokat köt-nt tünk, amelyek kiutat jelentettek volna, a köztünk és az öt szo cialisla ország közt beállt válság ból. Sohasem értem meg, folytai ja O. Svestka, hogy némely politikusunk miért tagadta a tisza esernyői megállapodások létéi, mégha azok szóbeli, nem pedig írásban rögz tett megállapodások voltak is. A novemberi plénumon Dubček elvtársnak el kellett ismernie, hogy Tiszacsernyőn szil lettek valamilyen megállapndá sok. Dubček elvtárs javaslatára a szovjet elvtársak Tiszacsernyőn megállapodtak velünk abban, hogy kölcsönösen leállítanak minden sajtóvitát. A megállapodás alap ján a pártelnökség nyolc pont ban utasítást adott ki valamennyi csehszlovákiai tömegtájékoztatási eszköznek. Azonban nem voltunk képesek megtartani sajál javasla tuokat. A további megállapodások teljesítésére sem került sor, nem hívtok össze a K.íizponti Bizottsá got sem, ahol feltártuk volna a köztünk és az öt ország pártjai között beállt válság körülményeit. — Ezek, és az eddig közüli tények egyértelműen bizonyítják, hogy reális és következetes osztálypolitikával megelőzhettük volna a Varsói Szerződés öt országának katonai beavatkozását, anélkül, hogy bármit is változtattunk volna a januári plénum következtetésein .. . Pártunk aug. előtti vezetőségének éppen azon az ein lékezetes „sorsdöntő éjszakán" volt meg az utolsó lehetősége, a párt- és az állam vezetősége akkor még sokat tehetett volna annak érdekében, hogy kivezesse a pártot és az országot a válságos helyzetből. Erre azonban nem került sor. Ellenkezőleg: az elnökség olyan kiáltványt fogadott el, amely ismételten és még veszélyesebb módon kommunisták százezreit és a lakosság millióit tévesztette meg. Ennek a vezetőségnek nem volt még aug. 21-e után sem bátorsága megmondani a népnek az igazat. KETTŐS ÜNNEP f

ekete ruhát a falusi emberek két alkalomkor öltenek magukra: M ünnep van, vagy ha temetésre mennek. Mert a fekete szín az ünnepek és a temetések szertartásához tartozik. Ez a mai szombati nap ünnep. Kettős ünnep. S ez a kettősség, ez a felfokozottság determinálja a nap jelentőségét. Az egyik alkalom az ünneplésre az, hogy húsz évvel ezelőtt alakították mag Búcson a szövetkezetet. A másik ok és jog az ünneplésre sokkal frissebb keletű, mondhatnám azt is, hogy alig néhány napos. S ez az aratás sikeres befejezése. Délelölt kilenc óra van. Hajnalban még tiszta, csillagos volt az ég, mostanra behúzódott, szürke, ólomszínű felhők takarják a napot, s néha halk kopogással megered az eső. De — mint józsef Attila mondja egyik versében — „mintha mindegy volna, meg is áll." Ezek a percek a vendégvárás percei. Ahogy Retkes Lajostól, a szövetkezet elnökétől megtudtam, a mezőgazdasági miniszter első helyettesét várják, s természetesen a szomszédos szövetkezetek küldöttségeit. Fent a klubban megterítettek, az asztalokon végig poharak, üvegek, s akik már megérkeztek, ott kóstolgatják, mintegy előzetes bemelegítőként a hegy levét, amelyből itt Búcson még soha, semmilyen körülmények között sem volt hiány. Tulajdonképpen mindent tudok erről a faluról, mindent a szó szorosabb értelmében, hisz itt születtem, életem egyik fele — a szebbik, a gyermekkor, amelynek lényegét csak mostanában próbálom felmérni magamban — itt telt el. Ismerem az embereket, láttam a kezdés inakat remegtető nehezét, láttam és éltem mindazt, ami gondot és örömet jelentett ebben a faluban. A jelemelkedés nem volt könnyű. Voltak a szövetkezet és a falu életében mély buktatók, voltak keserű napok és hónapok, amikor semmi sem sikerült úgy, ahogy kellett volna. De mindez elmúlt, mindez már egy darab történelem. Igaz ugyan, hogy kicsi kis történelem, de az ilyen kis közösségek történelméből áll össze a nagy egész, a kor történelme. Mondom, láttam eleget a gondból, láttam eleget a munkából, amely a semmiből egy erős, gazdag szövetkezetet hozott létre. De egyet sohasem láttam: csüggedést a munkában, félreállást ott, ahol meg kellett fogni a munka boldogabb végét. Ilyen nem volt. S minden elért eredmény ebből a rendületlen szorgalomból fakadt, és fakad ma is. Tudom, mindez nem csupán a búcsiakra vonatkozik; ez a magatartás egész parasztságunk legszebb, legfelemelőbb vonása. Olyan magatartás ez, amely nem csak megtart, de állandóan ösztönöz ís. • . • A nagyterem zsúfolásig megtelt. A színpadon az asztalok mögött a szövetkezet vezetői s a vendégek ülnek. A szövetkezet elnöke az ünnepi beszámolót olvassa. Az elmúlt húsz év eredményeiről beszél, arról, hogy honnan hova jutott el a közösség. Hátul, egészen hátul, a balkon alatt állok. Nem vagyok vendég, legalábbis nem érzem magamat annak. Itthon vagyok. Előttem vagy háromszáz ember ül a székeken. A szövetkezet alapító tagjai az első két sorban kaptak helyet. Vannak vagy harmincan. Az elnök számok-:/! sorol, összehasonlít. De a számok önmaguk ba véve hidegek, mogorouk, Nem adják a valóság egészét, nem mutatják meg azt, ami létrehozta őket. Csak matematikai tények. Nem az emberről adnak számot. Engem pedig már leginkább csak az ember érdekel. Az az ember, aki „rendbe tereli" a körülötte lévő dolgokat. Az ünnepi taggyűlés után a falu főutcáján, az „öregsoron" felvonultak az aratók, és átadták a búzakoszorút a szövetkezet elnökének. Délután lent a réten lovasbemutató volt, este pedig a Csallóközi Népi Együttes műsorában gyönyörködött a szövetkezet tagsága. A „reggelig tartó" mulatság ~ ahogy a műsorban olvastam — nem tudom eltartott-e reggelig. De, hogy hajnal előtt nem ért véget, arról hiteles bizonyítékaim vannak. Vasárnap reggel. Az utcák üresek, mintha senki sem élne. Csend van. Az éjjel sok eső esett. A kerék kivájta mélyedések megteltek vízzel. A tegnapi ünnep után újra az ünnep nélküli valóság. S ebből van több, ez a mindennapok ténye. A még megoldásra váró gondok, amelyek a tegnapelőttből, átlépve a tegnap ünnepi hangulatát, a holnaputánba nyúlnak. A búcsi szövetkezet erős, jól gazdálkodik. De ez már nem elég. Kellenének a jobb utak is a faluba, kellene az új Iskola is, meg egy orvos, mert mindez még hiányzik. A fekete ruhák visszakeZJ rültek a szekrényekbe. Reggel van. Ünnep utáni, józanító vasárnap reggel . .. GÁ

T SÁNDOR A lovasbemutató résztvevői. Szob/ Kálmán felv. J ARATÁS UTÁ Mire ezek a sorok megjelennek, a Szomotori Állami Gazdaságban régen véget ért az aratás. — Ha az időjárás kedvez, másfél hét alatt készen lettünk volna — mondja Takács András agrotechnikus. A termés jónak ígérkezik. Harminc mázsa körüli hozamot várnak, vagyis többet, mint amennyit terveztek. Az aratás érdekessége, hogy szlovákok és magyarok vállvetve dolgoztfk egymás mellett. A szoniotoriaknak négy éve vannak kapcsolataik a nagylomnicaiakkal, s amikor eljön az aratás ideje, kölcsönösen segítenek egymásnak. Takács András vezet végig a gazdaságon. Gálszécsen végezte a mezőgazdasági technikumot. Készséges, szívélyes ember. Véleménye szerint Kasko István kombájnos és Lázár István segédkombájnos derekasan helytálltak. Évek óla együtt dolgoznak és mindenütt meg vannak elégedve velük. Szomotoron is vége lassan a nyárnak. Nem tudom, ki hogyan van vele, de azt hiszem, itt az ősz a legszebb évszak, hiszen mindenkinek van sző'ö je, s szüret idején népesül bt; igazán ez a gyönyörű vidék. Amikor a mezőről a falu felé haladunk, javában öntöz a há rom esztendeje készített szivattyúház. Az ég tiszta kék, pü köl a nap, vége az aratásnak Jöhet a szüret! jbtj iStta. Vili. 21.