Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

A Szlovák Nemzeti Feikeles Szlovákia népei toiténetének legdicsöbb fejezete. 25 évvel ezelőtt a szlovák nép fegyvert ragadott a gyűlölt német megszállók és a gyámságuk ciáít álló Tiso-féle klerofasiszta kormány ellen. A felkelés negyeáévszázad évfordulóján annak történelmi jelentőségére és okozati összefüggéseire kívánunk rámutatni. mmmmm k0 N Cfi A „KOZLUV PARTIZÁN BRIGÁD" PARANCSNOKSÁGA. BALRÚL A MÁSODIK: KOZLOV ŐRNAGY. lektől másfél kilométerre levő vasúti hidat. A robbanás akkor következett be, amikor hadianyagot szállító vonat haladt át a hídon. Nemcsak a híd repült a levegőbe, hanem a két mozdonyból, három katonakocsiból és 23 tehervagonból álló szerelvény is megsemmisült a hadianyaggal* együtt. A fasiszták 80 halottat és több súlyos sebesültet vesztettek. A két község között öt napig szünetelt az összeköttetés. A Rimamurány-Salgótarján Részvénytársaság vasmüveinek üzemében a partizánok egy kompresszort repítettek a levegőbe, amely a helyiséggel együtt elpusztult, súlyos rést ütve a haditermelés üzemeltetésében. Csupán szemelvényeket közöltünk a harci cselekmények tömegéből, amelyéket a Kozlov szovjet őrnagy vezetése alatt álló magyar partizáncsoport hajtott végre. Ez a néhány eset is beszédesen igazolja, hogy a magyar partizánok méltó bajtársai voltak a szovjet és szlovák szabadságharcosoknak. A fasiszta szoldateszka fokozott terrorja, a nyilasok által elrendelt kényszermozgósítás a hegyekbe történő menekülésre késztette a férfilakosságot és a fiatalságot. Elsőként a rozsnyói bányászokkal vették fel a partizánok a kapcsolatot. A Fábry által vezetett Petőfi partizáncsoport meggyőző agítációjának eredményeképpen 250 rozsnyói bányász csatlakozott a partizánokhoz. Az egyre ragyogóbb teljesítményű rajtaütések növelték a partizánosztagok tekintélyét a lakosság körében. Jelentős partizánalakulat volt a losonci származású Nógrádi Sándor partizáncsoportja is, amely szintén a kijevi kiképzőtáborban alakult meg. A csoport politikai biztosa Tömpe Sándor volt. Kozlov őrnagy egységéhez hasonlóan Nógrádi partizánjai is ugyanolyan bátran küzdöttek a náci fenevadak ellen, mint amilyen ügyes agitációs tevékenységet fejtettek ki Magyarország jogfosztott lakossága körében. Néhány sort idézünk Nógrádiék egyik röplapjából, amelyet sikerült napjainkig megőrizni: „ .. A Vörös Hadsereg és a partizánok nem harcolnak ellenetek, hanein értetek ... Titeket jönnek felszabadítani a német járom és a Horthy-húhérok igája alól... A háború folytatása bűntény ... Követeljétek a kormánytól az azonnali békekötést, hajtsátok ki a németeket az országból, pusztítsátok őket... Szervezzetek tömegsztrájkokat és szabotázsokat... Állj be te is a magyar partizánok közé!" A szlovák nép hősi küzdelme a felkelés területének részbeni feladásával nem ért véget. A felkelők súlyosabb körülmények között tovább folytatták a harcot a hegyekben a történelmi jelentőségű feladat befejezéséig. A Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét két szempontból kell értékelnünk: hadászati és politikai szemszgéből. Katonai viszonylatban a Szlovák Nemzeti Felkelés súlyos csapást jeleptett a német betolakodóknak. Több mint 50 000 embert vesztettek a szlovák felkelőkkel és a partizánokkal vívott harcokban. A felkelők nyolc német hadtestet kötöttek le Szlovákiában, amelyekre a fasisztáknak égető szükségük lett volna az arcvonalakon és amelyeket éppen onnan kellett elvonniuk. A felkelők hatalmukban tartották Szlovákia legfőbb közlekedési hálózatát, amely akkor létfontosságú volt a keleti arcvonalról visszaözönlö fasiszta hordák számára a hadianyagszállítás szempontjából. A teljes két hónapig tartó hősi küzdelem a szlovák nép részéről nagyban hozzájárult a közös ellenség leveréséhez és hazánk gyorsabb felszabadításához. A felkelés politikai jelentősége viszont abban nyilvánult meg, hogy a szlovák nép fegyveres harcával kétséget kizáróan bebizonyította: semmi közösséget nem vállal a Tiso-féle bábkormánnyal. A forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács és a harcban álló szlovák nemzet a felkelés első pillanatától kezdve hangoztatta, hogy a szabadságharc egyszer és mindenkorra küzdelem a csehek és szlovákok közös államának visszaállításáért, a megújhodó Csehszlovák Köztársaságért. A Szlovák Nemzeti Felkelés egyik mérföldkövét képezte a felszabadulásunkért vívott küzdelemnek, amelyben a dicső szovjet partizánokon és a szlovák szabadságharcosokon kívül más nemzetek legjobb fiai is tömegesen részt vettek. Közéjük soroljuk azt a 800 magyar partizánt ls, aki a közös harcban vérükkel* pecsételték meg a harcban álló népek szövetségét. RÓJÁK DEZSŐ A

partizánharcok alapvető feltételeit Csehszlovákia Kommunista Pártjának moszkvai vezetősége dolgozta ki az 1942-es és 1943-as években. Moszkvában a partizánharcot a német fasizmus leveréséhez szolgáló hozzájárulásnak tekintették, tehát elsősorban katonai jelentőséget tulajdonítottak neki, de nem becsülték le poli' tikai jelentőségét sem. A partizánmozgalom szervezésének kezdetén arra irányult a figyelem, hogy minél több csoport működjön Szlovákia területén azzal a céllal, hogy a felkelés kirobbanása után az ellenség ne tudja megsemmisíteni az ország területén elszórt egységeket. 1943. június végén Karol Smidke Moszkvából Szlovákiába érkezett, hogy a párt illegális tevékenységét erősítse. Szlovákiába érkezése után megszervezte a párt ötödik illegális Központi Bizottságát, amelynek három tagja volt: Smidke, Husák és Novomeský. Az új Központi Bizottság Szlovákia területén kiépítette a helyi és járási, illegális, párt- és nemzeti bizottságokat, amelyek szervesen bekapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésébe. A személyi kultusz időszakában a párt ötödik Központi Bizottságának szerepét elhallgatták, tevékenységét pedig a történészek eltorzították. A törvénytelenségek felszámolása folyamán az említett elvtársak fontos szerepét a felkelésben értékelték s Szlovákia Kommunista Pártjának ötödik, ilA „PETŐFI PARTIZÁN-CSOPORT" KÖTELÉKE. A NYÍLLAL JELZETT: FÁBRY JÚZSEF PARANCSNOK. legáh's Központi Bizottsága méltó helyet kapott a történelem lapjain. A felkelést megelőző napokban sikeres harci eseményeket hajtottak végre a legendás hírű Jegorov, VeliCko, Popov és mások vezetése alatt álló partizánegységek. Számos hadianyagraktár készleteit vették birtokba a laktanyaőrség minden ellenállása nélkül, sőt egyes helyőrségek katonái lelkesen átálltak a felkelőkhöz. A Sztálin, a Jánošík és a ]án Nálepka partizánbrigádok 1944. augusztus 29-ről 30-ára virradó éjszaka megszállták Banská Bystricát. Szeptember 30-án a Sztálin partizándandár Jegorov vezetésével, kisebb ellenállás leküzdése után megszállta a Besztercebányától tíz kilométernyire fekvő Tri Duby (Három Tölgy) repülőteret. Ezen a repülőtéren több száz szovjet gép szállt le a felkelés ideje alatt. Ez a támaszpont képezte az összekötő kapcsot a felkelés hadműveleti területe és a Szovjetunió között. Martin, Ružomberok, Mikuláš, Banská Bystrica és a garamvölgyi falvak megszállása után a nemzeti bizottságok és fegyveres alakulataik a partiA kijevi partizánvezérkar kiképző központjában számos más nemzetiségSzlovák Nemzeti a felkelés hadműveleti területére. A Kozlov őrnagy által vezényelt alakulat legfontosabb feladata az volt, hogy megnyerje a magyarok által megszállt terület — Losonc, Fülek, Rimaszombat és Rozsnyó — lakosságát a felszabadításért folyó harcnak. A besztercebányai megállapodás értelmében rendelkezésére bocsátották a zvoleni Nova nyomdát, ahol azután nagy mennyiségű magyar nyelvű propagandaröplapot készítettek. A zvoleni Forradalmi Nemzeti Bizottság egy sokszorosító- és egy írógépet ajándékozott a magyar partizáncsoportnak, hogy szükség esetén a szabadban is folytathassa propagandatevékenységét. A magyar partizáncsoport megérkezése élénk visszhangra talált Gömör lakossága körében. Egyre-másra jelentkeztek az önkéntesek, akik fegyvert kértek, hogy ők ls harcolhassanak a közös célért. A magyar partizáncsoporthoz nagyszámban jelentkeztek a fülekt zománcgyármunkásai is. Katonai viszonylatban fontos feladatok hárultak a magyar partizáncsoportokra: megsemmisíteni és lezárni a közlekedési vonalakat, fékezni a német és magyar seregek hadmozdulatatt, és szabotázsakciókkal megbénítani a haditermelést a hátországban. Hogy a rájuk bízott feladatokat sikeresen teljesítették, arról tanúskodik a fülek! vasútállomás jelentése, amely szerint október 22-én a partizánok levegőbe repítettek egy német katonaszerelvényt, miközben hét mozdony és hat vasúti kocsi megsemmisült. Egy nappal később a Sebetov vezetése alatt álló aknászkülönltmény elpusztította a Fügéi egyetemben magyar ejtőernyősök is részesültek kiképzésben. 1944. szeptember 19-én ebből az alakulatból Kozlov őrnaggyal az élén kivált egy tizenhattagú magyar csoport. Kozlovhoz-volt beosztva a magyar Gubics kapitányi rangban, valamint a rozsnyói származású Fábri József, a későbbi Petőfi partizáncsoport parancsnoka. A csoportot szovjet repülőgép szállította zánegységek ellenőrzése alá kerültek egész Közép-Szlovákia területén. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a fegyveres partizánháború a szlovák nép .nemzeti felkelésévé terebélyesedik. A Banská Bystrlca-i adóállomás augusztus 30-án közzétette a Forradalmi Nemzeti Bizottság kiáltványát az egész nemzet felkeléséről s a fasizmus ellen és az új Csehszlovák Köztársaságért. Í944. szeptember 1-én pedig „Nyilatkozatban" közölte, hogy kefébe, veszi a hatalmat. Egyúttal elrendelte a tartalékosok mozgósítását 35 éves korig. TÖMPE SÁNDOR, A NÓGRÁDI PAR TIZÁN-CSOPORT POLITIKAI BIZTOSA. t