Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-20 / 195. szám, szerda

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjaiy egyesüljetek! 1969. augusztus 20 SZERDA BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLYAM 195. szám Ára 50 fillér O RSZÁGOS PÁRTAKTÍVA PRÁGÁBAN Á köztársaságot nem engedjük felforgatni Nyíltan az elmúlt időszak hibáiról • Nagy felelősség terheli a régi pártvezetést • Erélyes figyelmeztetés a szocialistaellenes erők címére • A népi milícia tudja, hol a helye (Tudósítónktól) — A prágai Július Fučík Kul­túrparkban tegnap Csehszlovákia Kommunista Pártja Kozponti Bizottságának kezdeményezésére az ipaii ükeinek, az építőipar és közlekedés párt­x/.era'fciseíeiuek és kommunista szakszervezetek elnökeinek, valamint a népi milícia kerületi kiil­döUségeínak részvételével nagyszabású országos értekezletre került sor. Az értekezlet színhelyén a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg azt a kiállítást, amely dokumentumokkal bizo­nyította az államellenes antiszocialista erők te­vékenységét. A több mint tízezer főnyi pártfunkcionárius és munkásőr lelkes fogadtatásban részesítette a CSKP Központi Bizottsága elnökségének küldött­ségét, amelyet dr. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára vezetett. A küldöttség tagjai: Ludvík Svoboda köztársasági el­nök, Oldrieh Č e r n í k szövetségi miniszter­elnök, továbá Vasil B i r a k, E v ž e n Erban, Jan Pilier, Karel P o 1 á č e k, Štefan Sádovský és dr. Ľubomír Štrougal. Az országos pártaktíván jelen voltak Miloš J a k e š, a CSKP KB Központi Ellenőrző és Re­víziós Bizottságának elnöke, Rudolf Horčíc, a népi milícia főparancsnoka, a CSKP Központi Bizottságának titkárai, a szövetségi és nemzeti kormányok kommunista miniszterei, továbbá a prágai és közép-csehországi kerületi pártbizott­ság vezető titkárai, a néphadsereg tábornoki kara, valamint a politikai és társadalmi élet szá­mos személyisége. Dr. Ľubomír Strougalnak, a CSKP KB cseh pártiroda elnökének üdvözlő szavai után Ludvík Svoboda köztársasági elnök lépett a mikrofon­hoz. Besztldét az értekezlet résztvevői többször helyeslő tapssal szakították félbe. A köztársasági elnök beszéde után dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára emelkedett szólásra. Beszédét a je­lenlevők nagy érdeklődéssel figyelték, s sokszor lelkes, harcos tapssal jutalmazták. A televízió és rádió mindkét beszédet közvetlen adásban sugározta. A CSKP KB első titkárának beszédét követően több felszólalás hangzott el; a munkásőrség és a nagy ipari központok kommunistáinak képvi­selői egyértelmű támogatásukról biztosították a pártvezetést abban a szilárd elhatározásában, hogy a párttagság hatékony támogatásával ki­vezeti az országot a jelenlegi helyzetből, és ele­jét veszi minden államellenes felforgató tevé­kenységnek. A felszólalásokban több bírálat hangzott el a régi pártvezetés címére. A vita után az országos pártaktíva résztvevői nyilatkozatot fogadtak el. A szocialistaellenes erők elleni harcban jelentős pártaktíva az Inter­nacionálé hangjaival ért véget. (sm) Gustáv Husák elvtárs beszéde Tiszteit Elvtársak! Kedves Ba­rátaink! Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek nevében üdvözöljem mind­nyájukat az üzemek, a közle­kedés, az építőipar képviselőit, liogy üdvözöljem a termelésben dolgozó kommunistákat és nem kommunistákat, akik munkájuk­kal és politikai helytállásukkal becsületesen arra törekszenek, hogy segítségére legyenek né­pünknek, államunknak és pár­tunknak. Hogy köszönetet mondjak az ilyen munkáért, és köszönetet mondjak valameny­nyi kommunistának, akik ebben a bonyolult időszakban hűek maradtak pártunk marxi—lenini tanaihoz, a párt programjához. Ezekben a napokban ország­szerte ilyen aktívákon találko­zunk pártunk tagjaival, a dol­gozókkal, hogy tájékoztassuk őket a jelenlegi problémákról, a jelenlegi kérdésekről, hogy népünk — a párttagok és a többi dolgozók is tudják, miről van szó belpolitikai és nemzet­közi politikai téren. Az a válságos helyzet, ame­lyet Csehszlovákia népei már hosszabb idő óta éreznek, rész­ben egy régebbi időszakban, az 1968 januárját megelőző időben gyökerezik, mind politikai, mind közgazdasági területen, és a múlt év januárja után vált ki­fejezően láthatóvá. Megmutat­kozott a belpolitika egész terü­letén, népgazdaságunk szaka­szán, külpolitikai kapcsola­tainkban, és következményei nem kis mértékben láthatók az emberi kapcsolatokban. Ebben az időben, de különö­sen az utóbbi másfél év alatt megrendült ebben az államban a fő politikai erő, Csehszlová­kia Kommunista Pártja, amely belsőleg is megoszlott. Ez az ellentét és belső küzdelem érin­tette a tömegszervezetiket, a szakszervezeteket, az ifjúságot. Jelentősen meggyengült nálunk a dolgozó nép államhatalma, meggyengült vagy úgyszólván nem is létezik a gazdasági ve­zetés stb. Ez év tavaszán a helyzet kiéleződött azáltal, hogy két út között lehetett vá­lasztani: vagy folytatni a válsá­got, a káoszt, a bomlasztást, kalandorakciókkal nemzeti és állami tragédiát okozni, vagy pedig népünk nyugodt élete és munkája érdekében a konszoli­dáció útját. Harmadik út nem létezett. Pártunk Központi Bizottsága áprilisban annyi nehéz, hossza­dalmas és mindnyájunk számá­ra fájdalmas tapasztalat után a világos politikai és gazdasági konszolidáció mellett döntött, és elhatározta, hogy megküzd azokkal az erőkkel, amelyek ezt a konszolidációt akadályoz­zák. Az új vezetőség, amelyet a Központi Bizottság áprilisi ülé­sén választottak, becsületbeli kötelezettséget vállalt azért, hogy kivezeti pártunkat, népün­ket és államunkat ebből a vál­ságos helyzetből. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat, különösen akkor, ha a válság okai hosszan tartóak, régiek és sokoldalúak. Az ez év áprilisától eltelt négy hónap alatt — megállapít­hatjuk — ezen a téren jelentős haladásra tettünk szert. Igaz, hogy ismerjük mai nehézsé­geinket is. Nem következtetünk elhamarkodottan, tudjuk, hogy ez az egész konszolidációs fo­lyamatnak a kezdete és nem a vége. De ennek ellenére ez a haladás számos lényeges terü­leten jelen van, és döntő fon­tosságú további munkánk szá­méra. Pártunkban, mint a fő politikai erőben sikerült elér­nünk a politikai szempontok eszmei tisztázásait. A Központi Bizottság májusi plénumának realizációs irányelve világosan visszatérítette pártunkat a mar­xi—lenini pozícióra, tisztázta útját, módszerét, hazai és nem­zetközi alapállását, s ezzel megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a pártban egyesít­sünk valamennyi becsületes, tisztességes párttagot. Négy hónap alatt jelentős ha­ladást értünk el. Ezt abban ls láthatjuk, hogy gyors ütemben nő pártunk aktív, egészséges, elkötelezett magva, és megmu­tatkozik, hogy mi benne az egészségtelen, a beteg vagy a romlott és mitől kell elbúcsúz­nunk. Pártunk bár lassan és nehezen, de ismét harci erővé válik, amely képes és hajlandó a népet kivezetni a válságos helyzetből. Jelentős mértékben javulnak a viszonyok néhány tömegszervezetben is, különö­sen a szakszervezeti mozgalom­ban, bár még sok a hiányosság. Intézkedéseket hoztunk, hogy a tömegtájékoztatási eszközök, a sajtó, a rádió és a televízió az ország népének érdekeit szolgálja, nem pedig egyes, senkinek sem felelős — leg­alábbis itthon senkinek sem fe­lelős — emberek csoportját. Tudjuk, hogy e téren is vannak még hibák, gyakran a hivatás­ból eredőek, lényegében azon­ban elmondhatjuk, hogy ma a rádió, a televízió és sajtók dön­tő többségben a nép érdekeit szolgálja. Megerősödtek az államhata­lom szervei, a munkásosztály szocialista hatalma, és ez nem csekélység. Amennyiben szemé­lyi változások voltak szüksége­sek, ezt kulturált módon haj­tották végre, kulturált állam­hoz illően, az emberek meg­semmisítése nélkül, lehetőséget adva a becsületes létfenntartás­(Folytatás a 2. oldalon) A köztársasági elnök beszéde Elvtársaki Mindenekelőtt őszintén üd­vözlöm aktívájukat, annak vala­mennyi résztvevőjét. Az egész köztársaságból se­reglettek össze, mint Csehszlo­vákiai Kommunista Pártja üzemi szervezeteinek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szer­vezeteinek és a népi milíciának képviselői. Ezért ebből az al­kalomból nemcsak közvetlenül Önökhöz, hanem szervezeteik valamennyi tagjához, üzemeik kollektíváihoz és az összes dolgozókhoz fordulok nemcsak a párt vezetőségének tagjaként, hanem mint a köztársaság elnö­ke. Kijelenthetném, hogy ebben a bonyolult helyzetben és e napok sürgető, halaszthatatlan feladatai közepette nincs idő az ünneplésre. Számunkra azon­ban nemcsak a múlt események felidézése fontos. Ezekből első­sorban tanulságot kell leszűr­nünk a jelen számára. A történelmi tapasztalatok érthetően bizonyítják, hogy a szocializmus útja lett köztársa­ságunk számára az egyetlen kiút. A burzsoázia mint uralko­dó osztály mindenképpen meg­feneklett. Nem tudta megoldani az állam belső problémáit, nem tudta biztosítani annak bizton­ságát. Népünk szabadon, saját akaratából választotta a szocia­lizmust. A második világháború­ban vérrel megpecsételt tapasz­talataink meggyőzően szólnak arról ls, hogy hazánk függet­lensége és biztonsága, nemze­teink léte Európának ebben a részében elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a Szovjetunió­val való szövetségünkkel és együttműködésünkkel. Még egy alapvető tanulságra szeretném felhívni a figyelmet: Nemzeteink egész újkori törté­nelme elválaszthatatlanul és döntő mértékben eggyéforr Csehszlovákia Kommunista Párt­jának küldetésével. Az első köz­társaságban a párt haladt a dolgozók jogaiért vívott küzde­lem élén. Csehszlovákia Kommunista Pártja a háború után az állam vezető politikai erejévé vált. És­pedig azért, mert ezt a pozí­ciót küzdelmével és munkájával vívta ki. Azért, mert programja, szándékai és céljai megfelel­tek a nép tapasztalatainak, szükségleteinek és vágyainak. Csehszlovákia Kommunista Pártja és egész országunk ma fejlődésének egyik legbonyolul­tabb időszakát éli. A párt ide­ológiai és politikai egységének fejújításáért küzd. A csehszlovák kommunisták már számos neiiéz próbának voltak kitéve. A lenini elvek azonban mindig megmutatták a megbízható irányvonalat. Ezért erősen hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja ma is becsületesen teljesíteni tudja küldetését. Gondunk és munkánk több a soknál. És ezt még a jelenlegi események is megtetézik. Ez azért van így, mert a szocia­lizmus ellenségeinek itthon és külföldön nincs más gondjuk, minthogy kiagyalják és meg­szervezzék problémáink elmé­lyítését, megnehezítését, hogy eltorlaszolják viszonyaink kon­szolidálásának útját, hogy le­hetetlenné tegyék belső és kül­ső viszonyaink nyílt kérdései­nek pozitív megoldását. Szeretném ezen a helyen újra — ugyanúgy, mint azelőtt — kifejezni szilárd bizalmamat népünk megfontoltságában és bölcsességében. Abban, hogy a helyzetben tájékozódni tud, hogy felismeri, ki akarja, javát és ki az ellenkezőjét. Ez főleg a következő napok­ban lesz fontos, amikor egye­sek — hazafias frázisok leple alatt és a nemzeti érzelmekkel való visszaéléssel — ki akarják élezni a válsághelyzetet a ter­melőüzemekben, a közlekedés ben, az ellátásban, egyszóval mindenütt. Ezek címére sze­retném kijelenteni, nem enged­jük meg, hogy kalandos akcióik következményei az egész nem­zetet érintsék, ezek következ­ményeit majd saját maguk vise>­lik. Ott, ahol felforgató tevé­kenységet fejtenek ki, határo­zottan kell válaszolnunk. Ezt országunk és annak jövője ér­dekében tesszük. Erre irányul valamennyi intézkedésünk, me­lyeket e napokban a vezető pártszervek és a kormány elfo­gadott. Ezekről hasonlóképpen emlékeztem meg a breclavi aratóünnepélyen elmondott be­szédemben. Jelenlegi gondjaink megoldá­sának halaszthatatlansága köze­pette is szeretném felhívni fi­gyelmüket néhány nagyobb horderejű kérdésre. Elsősorban közgazdaságunk fejlődése terén. Legfontosabb feladatunk most népgazdaságunk állapotának a rendezése. Hiszen mindnyájunk létérdekéről van szó. Meg kell oldanunk az ellátás, a lakás­építés, a városi közlekedés, a szolgáltatások problémáját. És e feladatok gyors megoldásakor megfontoltan a szocialista or­szágok tapasztalataira kell tá­maszkodnunk. A párt e feladatokat nem old­hatja meg egyedül, programja számára meg kell nyernie az embereket, kimeríthetetlen te­hetségüket és munkakészségü­ket. Amint tudják, a CSKP Köz­ponti Bizottsága ősszel előter­jeszti gazdasági problémáink alapos elemzését és megoldá­suk konkrét programját. Enged­jék meg, hogy ezzel kapcsolat­ban kifejezzem azt a meggyő­ződésemet, hogy a párt vezető­sége, élén Gustáv Husák elv­társsal, sikeresen megbirkózik ezekkel a feladatokkal is, és hogy a XIV. pártkongresszus elé olyan programot terjeszt, amely hazánk felvirágoztatásá­ra mozgósítja a pártot és a nép. egészséges erőit.

Next

/
Thumbnails
Contents