Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-20 / 195. szám, szerda

ORSZÁGOS PÁRTAKTÍVA PRÁGÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) ra stb. A politikai munkában a meggyőzés módszerét választottuk, az emberek irányítását, megnyerését az együttműködésre. Mindannak ellenére, amit itthon és külföldön beszéltek és láttak, elegendő türelmünk volt ahhoz, hogy az emberekkel — a hosszú hónapok alatt megtévesztett eltévedt emberekkel — türelmesen dolgozzunk, meggyőzzük őket pártunk útjának helyességéről, ahogyan a Központi Bizottság utolsó határozata kijelölte. Folytattuk a múltban elkövetett hibák felszámolását, a rehabilitációt stb. Államhatalmi szerveink következetesen betartották a törvényességet, a polgárjogok nálunk érvényesek, és törvényellenes megsértésükre nem került sor. Megkezdtük pártunk kongresszusának és az általános választásoknak fokozatos előkészítését. Ez a néhány, a belpolitika területét érintő ügy mutatja, milyen nagy munkát végzett pártunk — annak tagjai és a többi dolgozó. Az utcáink megszűntek a vad megmozdulások színházává lenni, megszűntek az államhatalmi szervekkel folytatott küzdelmek helyszínévé lenni, és az emberek sokkal nyugodtabban élhettek, dolgozhattak és bizonyos távlattal számolhattak. ÄUamunk számára fontos volt a nemzetközi kapcsolatok konszolidálása. Erre még később visszatérek. A legközelebbi szövetségeseinkhez és baráťainkhoz fűződő kapcsolatainkat az elmúlt időszakban durván megzavarták, a bizalom meggyengült és az olyan kis állam, mint mi — és végeredményben a világ minden kis állama — nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy megszakítsa kapcsolatait jobbra-balra valamennyi állammal. Ezért pártunk és államunk vezetősége az utóbbi hónapokban folyamatosan arra törekedett, hogy felújítsa a jószomszédi, szövetségi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Az utóbbi négy hónap belpolitikai fejlődésének eredménye, valamint az összes szövetségeseinkkel, de mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott tárgyalások eredménye ma az: felelősségteljesen elmondhatjuk, hogy pártunk, a csehszlovák nep és az állam hűséges szövetségesekkel és barátokkal rendelkezik, van kire támaszkodnia, van kiben bíznia minden kedvező és nehéz helyzetben. Megtettük az első lépéseket gazdasági viszonyaink rendezése felé. Ez egyike a legnehezebb és legbonyolultabb területeknek és az intézkedések sem követhetik egymást valami varázslatos gyorsasággal. Jól tudjak, hogy a válság első jelei már az 1961-1964-es években igen hevesen megmutatkoztak Bár ezután bizonyos mértékben nott a termelés és a nemzeti jövedelem, mégsem sikerült megtalálni a gazdasági reformnak azt a szilárd rendszerét, mely szavatolta volna a csehszlovák népgazdaság stabilitását, megoldotta volna fő különösen szerkezeti problémáit. Az 1968—1969-es években a reform betetőzésének címén lényegében leépítették a központi gazdasági vezetést és a kapcsolatok ösztönössége általánosan olyan döntő momentummá valt, amely erősen befolyásolta a népgazdaságot. Erről már tobb elvtárs beszélt, és még visszatérünk ezekre a kérdésekre, csak ma nem akarok hosszadalmas lenni. Ennek a közel egy évtizedes válságnak a múlt évben és ez év elején tapasztalható ötletszerűen irányított mozgalomnak a következményei a termelési probléélelm

ezési és más problémák formájában súlyos teherként nehezednek állampolgárainkra. Sajnos azt a termést aratjuk, amit közel tíz éven át Novotný vetett el, a múlt évben pedig šik és a hozzá hasonló zseniális reformátorok, azzal a különbséggel, hogy S* úr Bázelben üldögél, a ml népülik millióinak pedig viselni kell e

nnek a szó legigazibb értelmében vett, gazdasági, GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE bomlasztó munkának a következményeit. Pártunk vezetősége és a szövetségi, valamint a nemzeti kormány május óta stabilizációs intézkedéseket foganatosítanak, hogy megakadályozzák ezeket a negatív tendenciákat, megkezdték az árak, a bérek, a beruházási kérdések és a külföldi piac néhány kérdésének szabályozását. Elmondható, hogy júniusban és júliusban már mutatkoztak bizonyos pozitív eredmények, kedvezőbb mutatók. Meglátjuk, hogy ez tartós jelenség, vagy pedig nem. A párt vezetősége elhatározta, hogy a párt és a kormány vonalán végrehajtja az elmúlt évek mélyreható és szakszerű elemzését, hogy megállapítsuk, mi volt népgazdaságunkban és gazdasági reformunkban a jó, és mi volt a hibás, hogy megtaláljuk saját módszerünket a gazdasági problémák alapvető megoldására. E munka eredményei rövid időn belül asztalunkra kerülnek. Delegációkat küldtünk minden szocialista országba, hogy tanulmányozzák a helyi gazdasági problémákat, hogy másoktól is tanulhassunk, hogyan kell az ügyeket megoldani, hogyan kell hozzáfogni. Nem tűzünk ki hosszú határidőket; tudjuk, hogy ezt a jelenlegi gazdasági helyzet nem engedi meg. A szövetségi és a nemzeti kormányok népgazdaságunk számára rövid lejáratú stabilizációs programot készítenek elő, amellyel a legközelebbi időben fogunk foglalkozni. Ez év májusában pártunk Központi Bizottsága is adott néhány irányelvet az állam, a terv stb. megszilárdítására. Ismerik ezeket mind gazdasági és egyéb ügyeink irányelveit. Előkészítik az ötéves tervet, amelynek keretében gazdasági életünk stabilizációja után, új felvirágzásnak indul majd népgazdaságunk, s ezzel emelkedik a nép szociális színvonala is. Igaz, hogy ezek tervek, ezek távlatok, és a jelenlegi helyzet számos kérdésben teherként nehezül az emberek életére. Ha csodákat tudnánk tenni, legalább olyanokat, mint a Bibliában, hogy néhány hallal jólakathatnánk az embereket, akkor nagyon szívesen megtennénk. Ha valaki ismer ilyen csodálatos módszert, jelentkezzék, nemcsak örömmel fogadjuk, hanem nagyon jól meg is fizetjük. Ez ideig ilyen csodákra csak hőmérőink képesek, akik igen gyakran tudják a vizet borrá változtatni. Mai problémáink tehát a sok évi problémák következményei. A párt vezetősége, valamint a szövetségi és nemzeti kormányok foglalkoznak ezekkel a problémákkal, és tájékoztatjuk az egész közvéleményt arról, milyen konkrét utat találtunk a gazdasági stabilizációhoz. Nehézségeink vannak, éppen elég. Aki azonban ismeri a helyzetet, annak tudnia és igazolnia kell, hogy a csehszlovák államnak minden lehetősége megvan a konszolidációhoz és ahhoz, hogy mint kulturált, demokratikus, szocialista állam fejlődjön. Fejlett iparral és fejlett mezőgazdasággal rendelkezünk. Munkaszerető, becsületes a népünk, és vannak szakképzett embereink minden foglalkozási ágban. A fejlődéshez, a növekedéshez adva vannak a nemzetközi feltételek. Mi hiányzik? Hát efelett el kell gondolkodnunk. Hogyan realizáljuk ezeket a távlatokat, ezeket az objektív lehetőségeket. Ehhez több dolog szükséges: Először: rendezzük a politikai helyzetet az országban s megteremtsük fejlődésének politikai feltételeit. Mert állandó felfordulásban, káoszban, válságban sem dolgozni, sem élni nem lehet. Másodszor: minden szakaszon becsületes munkára van szükség. És önök jól tudják, hogy Igen sok helyen az, aki becsületesen dolgozik, alapjában véve már nevetséges. Mily mélyre süllyedt ilyen irányban nemcsak a munkaerkölcs, hanem az általános erkölcs és a becsületes munka fogalmai Ez a válságok egyik következménye. Harmadszor: szükségünk van a legfelsőbb szinttől a legalsóig jó, átgondolt munkaszervezésre és tehetséges gazdasági vezetőségre. Azért említettem ezeket a kérdéseket, mert pártunk fő célja, hogy pozitív módón oldja meg népünk problémáit. Ezért hirdette meg pozitív programját és mindén törekvése az, hogy megoldja a problémáinkat, hogy javítsa a dolgozó ember életét és helyzetét. Meg kell mondani, hogy eredményeink e rövid időszák alatt is sokkal nagyobbak lehetnének, ha nem állítanának utunk ba naponta akadályokat. Milyenek ezek az akadályok? A bomlasztó erők, melyek az utóbbi másfél évben kerültek felszínre és nemcsak felszínre kerültek, hanem jó szervezettel rendelkeznek, április után sem hagytak fel küzdelmükkel. A nyugati imperialista propaganda, a „Szabad Európa" és a többi sajtó- és egyéb csatorna minden módon arra törekszik, hogy megakadályozza nálunk a konszolidációs folyamatot, megzavarja az emberek tudatát, elterelje figyelmüket a mindennapi é-let és munka problémáiról. A szökevények és népünk árulói, az emigráció tagjai naponta számtalan órán át igyekeznek, hogy bomlasszák népünk tudatát, hogy akadályokat állítsanak a konszolidációs folyamat útjába és elmérgesítsék nálunk a helyzetet. És nálunk azok az erők, akik az elmúlt évi válságokért felelősek, a felforgató reakciós erők, az antiszocialista és jobboldali erők, ezek összhangban, vélt összhangban a Szabad Európásokkal és a többi burzsoá hírcsatornával rendszeresen mérgezik a népet, a nép tudatát, izgatják az embereket és ugyancsak akadályozzák a konszolidáció útját. Mért teszik mindezt, miért fokozták ennyire tevékenységüket? Áprilisig még volt valami reményük, vagy tápláltak valami reményt, hogy Csehszlovákia nemzetközi kapcsolatai és belső fejlődése más irányt vesz, hogy sikerül a Nyugatnak éket vernie a szocialista országok közé, gyengítenie a szocialista tábor szilárdságát. És a hazai reakciós erők is igyekeztek megkaparintani a politikai és gazdasági pozíciót és saját ízlésük szerint befolyásolni államunk fejlődését. Mindezek az erők megértették, hogy pártunk Központi Bizottsága áprilisi és májusi plénumai e tervek számára súlyos vereséget jelentettek, meghiúsították őket és ezért ma minden eszközzel arra törekszenek, hogy lehetetlenné tegyék a konszolidációs folyamatot és új válságot és káoszt idézzenek elő. A cél nagyon egyszerű: ha nem valósíthatták meg kül- és belpolitikai terveiket, akkor meg akarják hiúsítani ma népünk, pártunk és államunk veaetőinek törekvéseit, meg akarják hosszabbítani a válságos, kaotikus állapotot, mert könynyebb a zavarosban halászni. És ilyen módon akarják előkészíteni pozícióikat valami várva várt változásra. Addig pedig igyekeznek áttelelni, várni, az embereket kaotikus rémületben, félelemben tartani. Arra várnak, hogy valamikor a jövőben kialakul számukra valami új helyzet. Az utóbbi két hónapban ezt a reakciót, ezt a bomlasztó kampányt Nyugatról csakúgy, mint belföldről az ez évi augusztusra, augusztus 21-re előkészített akcióra összpontosították. Az egész külföldi propaganda — és ez nem kevés: naponta kb. 160 óra cseh és szlovák nyelven — ontotta népünk felé a hamis híreket. A reakciós erők is erre összpontosították figyelmüket, és augusztus 21 alkalmából a legkülönfélébb akciókra hívnak fel. Vissza akarnak élni azzal, hogy népünk a múlt évi fejlődés számos politikai eseményéről tájékozatlan, ki akarják használni a felizgatott nemzeti tudatot, a cseh és szlovák ember nemzeti érzelmeit bomlasztó akciókra és új válságokra akarják felhasználni. Ez év májusában pártunk Központi Bizottsága meghagyta, hogy a páŕtvéžetôség készítse el a múlt év januárja óta napjainkig terjedő időszak részletes és objektív politikai elemzését, e fejlődést egész politikai és társadalmi bonyolultságában, hogy így tájékoztathassuk egész pártunkat és népünket erről a bonyolult időszakról, annyi válság és tragikus meghasonlás időszakáról. Ez az elemzés még nincs meg. Nem készülhetett el számos újabb probléma sürgető mivolta miatt. A külföldi reakciós propaganda nyomása és a hazai reakciós erők új lendülete azonban arra kényszerít bennünket, hogy néhány kérdésben megmondjuk a tényeket, bár a végleges következtetéseket a Központi Bizottság fogja levonni. Ha másfél év távlatából nézzük a múlt év és az 1969-es év elejei eseményeket, mindnyájan bölcsebbek, tapasztaltabbak vagyunk, többet tudunk a dolgokról és ezért helyesebben is értékelhetünk. Fel kell fegyverezni népünket a Nyugat felől és különféle hazai helyek felől irányuló elkeseredett kampány ellen. Hol keressünk tájékoztatást, hol keresse a ml emberünk a tájékozódást Ilyen nehéz, zavaros időkben? A cseh és a szlovák nemzet történelme — vizsgáljuk bár egy évtized, vagy akár az évszázadok időszakát — két Jellegzetességet mutat fel: a kis nemzet küzdelmét nemzeti léte fenntartásáért és nemzeti szabadságáért, valamint a dolgozó ember küzdelmét kezdetben a parasztét és a jobbágyét, majd fokozatosan a munkásosztály és a kisparaszt küzdelmét a szociális igazságosságért, a társadalmi egyenjogúságért, és azért, hogy saját belátása szerint oldhassa meg társadalmi problémáit. Ez a nemzeti és szociális küzdelem, amely áthatotta az egész 19. és 20. századot, és amely részben nemzeti, de lényegében osztályjellegű, 1945ben ért végső szakaszához, a szocialista társadalomért vívott küzdelem korszakához, amely társadalom szavatolja mind a nemzeti szabadságot, mind az állami szuverenitást, és fokozatosan megvalósítja az ember vágyát a szociális igazság után és a dolgozók igazságos társadalmi helyzete után. Ez történelmünk következtetése, melyet bizonyíthatnánk egyes szakaszaival: 1918 körül, a München előtti köztársaságban, a háború alatt és a háború után, ahogy azt itt Svoboda elvtárs elmondta, és ahogyan ezeket az ügyeket alapjában véve ismerik. Ezért nem akarom önöket ezzel feltartani. Tehát a szocialista társadalom felépítése a mi csehszlovák államunkban ez a következmény, ez nemzeti történelmünk és nemzeteink osztálytársadalml küzdelmei történetének eredménye. És ilyen időkben egyidejűleg iránymutató, amely megmutatja, mire kell törekedni, mi az, ami e nemzetnek drága és szent, mit kell védelmeznünk. A szocialista társadalom építése nálunk különösen 1948 februárja után olyan pozitív eredményeket hozott az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság átépítésében, a szociális és kulturális színvonalban stb., amelyekért annak a nemzedéknek, amely ezt a felépítést végrehajtotta, soha nem kell szégyenkeznie, de nem kell szégyenkeznie sem államunknak, sem pártunknak. Figyelemre méltő eredmények ezek annak ellenére, hogy tavaly itthon az ún. reformátorok és progresszisták' igyekeztek meggyalázni mindent, amit a dolgozóink húsz év alatt felépítettek: ezeket az éveket a sötétség éveinek nevezték, és nem tudom még milyen kifejezéseket használtak. Ml azonban magunkénak valljuk e munka eredményét, mindazt a pozitívumot és értéket, amit 20—25 év alatt a mi országunk területén a párt és a dolgozó nép elért, illetve termelt. Ezen az úton hibák ls voltak. Hibák, torzulások, törvénysértések és az utóbbi években túlsúlyba került a szubjektív, bürokratikus magatartás, amely nem tudta a problémákat idejekorán megoldani, nem tudott elegendő teret adni a népnek, a pártnak, a társadalomnak és nem tudott megoldást találni. Ezeket a hibákat, tévedéseket, torzulásokat fel kell számolni, ezektől óvakodni kell, de ezek miatt még nem becsülhetjük le dolgozó népünk és pártunk munkájának és harcának 20—25 évét. A múlt év januárjának értelme az volf, — ha mint kommunista nézem a dolgokat, folytatni kell a szocializmus építését, meg kell őrizni a szocialista társadalom által alkotott és kitermelt valamennyi értéket, kiküszöbölni h'bákat és hiányosságokat és meg kell oldani a felszínre került problémákat. Így és nem másképpen állnak a dolgok, ha mint kommunista nézem őket. Igaz, a fejlődés iránya kissé más volt. Ma nálunk, és ezekben a híres külföldi rádióadókban is mérhetetlenül sokat beszélnek a január utáni útról, a január utáni politikáról stb. Annyi a magyarázat, amennyit csak akarnak. Milyen mércével mérjük ezeket? Lehet olyan a nézete egy marxista kommunistának, mint a K-231 klub tagjának, akit kémkedésért és a kommunizmus gyűlöletéért ítéltek el? Ugyanolyan nézete lehet a kommunistának, mint a megrögzött antikommunistának; a munkásnak, mint a gyárosnak, akinek kisajátították a gyárát? Lehet olyan nézete a ml dolgozó népünknek, mint a Szabad Európa és a többi burzsoá propagációs eszközök fizetett ügynökeinek? Világos, hogy nem. Tehát, amikor ml kommunisták a január utáni politikáról beszélünk, szem előtt kell tartanunk, ml volt abban pozitív és mi volt a negatív marxi—lenini tanaink szempontjából, a munkásosztály és a dolgozó nép osztályérdeke szempontjából, a szocialista állam szempontjából. Ha így nézzük a január utáni fejlődést, láthatjuk annak számos pozitív oldalát: a múlt sok hibájának és hiányosságának leleplezését, azok megoldását, vagy megoldásuk kezdetét, azt, hogy megnyílt a tér a pártban és a társadalomban, az emberi gondolkodás számára, az emberi elkötelezettség számára, arra, ho"gyan keressük politikai és gazdasági téren az alapvető kérdések megoldását. Sok, nagyon sok pozitív vonás látható nálunk, a január utáni fejlődésben, habár nem realizáltuk. És mindehhez pártunk visszatér, ahogyan a múlt év novemberi határozat ls kimondja, ahogyan az ez évi májusi realizációs irányelv leszögezi. Visszatérünk' ahhoz, mit akarunk megtartani, az életbe átvinni, mivel a szocialista társadalom érdekében végzett saját munkánkat tökéletesíteni, javítani akarjuk és el akarjuk kerülni a hibákat, a butaságokat és tévedéseket. A másik kérdés, milyen negatív momentumok voltak a január utáni fejlődésben, amelye* ket szintén észre kell vennünk, és beszélnünk kell róluk, hogy kiismerjük magunkat a helyzet* ben, hogy tudjuk miért került sor nemzeteink életében külön* böző válságokra és tragédiák* ra. Sok ilyen ok van, és ismét* lem a végleges részletes elemzést később végezheti el a Köz* ponti Bizottság. Január utáni politikai életünkből mindenekelőtt fokozatosari eltűnt, eltompult az, hogy osz* tályszempontből fogjunk hozzá a politikai, gazdasági és társadalmi problémák megoldásához. Olyan elemi dolgokról feledkeztek meg, hogy ez a világ osztályszempontból megosztott, hogy nyugati határainkon kezdődik a kapitalista világ, amely sem a múltban, sem ma nem táplál irántunk baráti érzelmeket, sem irántunk, sem a szocialista tábor iránt, hogy tár* sadalmunkban az emberek fejében még él a régi politikai osztályharc zaja, tehát hogy fejlődésünk osztályszempontból való elbírálása csaknem ugyanúgy időszerű ma, mint 1948 januárjában, habár a húsz év alatt jó darab utat tettünk meg. (Folytatás a 3. oldalon) 1969. VIII. 20.