Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

A pult— két oldala Tíz-tizenkét éves fiúcska áll o pult előtt. Papírszeletről sorolja mindazt, amit arra otthon az édesanyja feljegyzett. A fehér köpenyes elárusítónő a pultra rakja a kért árut, és ugyancsak papírszeletre írja egy­más alá az árakat. A végén összeadja és a fiúcskától átveszi a kért összeget. A fiúcska zse­bébe csúsztatja a visszakapott aprót meg a cédulát, amelyen az eluárusítónő számolt. Édesanyja otthon utánaszámol. A végösszeg gyanús, összeha­sonlítja a két cédulát: a kért árut és a számlázott tételeket. Gyanúja egyre nő. A fiúcska négyfélét vásárolt, a számlán vi­szont öt tétel van. Visszamegy az üzletbe az áru­val és a cédulával. Nem is az összeg miatt, inkább a rend ked­véért. Az elárusítónő minden ellenve­tés nélkül visszafizet három ko­rona néhány fillért. Mindössze annyi a megjegyzése, hogy ilyesmi bizony előfordul. Többek szerint elég gyakran, jobbára gyerekek esetében . .. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt pénztára előtt fiatal asszony áll. A kosár alján két liter tej lát­szik műanyagzacskóban. Rajta papír, ezen péksütemény. A pénztárosnő sorolja a tételeket: - Két liter tej, négy korona. Kifliből mennyi? - Tizenöt. . . - Négy ötven. Ennyi az egész? - Igen. A fiatal asszony lassý mozdu­latokkal átrakja szatyrába a pék­süteményt. Az elárusítónő leeme­li a tejet takaró papírt. S mit lát? A két zacskó közé gondo­san beékelve egy egész vajat. - Ezt nem tetszett bemonda­ni.. . - Jé, erről egészen megfeled­keztem . . . Az elárusítók szerint az efaj­ta szórakozottság sem ritka eset. («• I) Szegénp és gazdagok Az egyre emelkedő árakkal és a rejtett inflációval kapcsolatosan gyakran halljuk, hogy mindennek az oka, a sok pénz, a lakosság magas jövedelme. Mivel jóma­gam a vékonypénzűek táborába tartozom, már többször felvetet­tem a kérdést: vajon kik is azok a sok pénzzel rendelkezők? A véletlen hozta meg a vá­laszt. Két zöldségárusról lesz szó. Az egyik ügyes, csinos, takaros fia­talasszony. A pult mögött áll és naphosszat méricsgél, inkasszói. - Valamivel több, kilenc hat­van .. . Valamivel több lehet ti­zenegy húsz? Valamivel több . . . Minden áruhoz mosolyát és ezt a két szót toldja. Bár oz áru semmivel sem több, sőt lehetsé­ges, hogy pór dekával keve­sebb . . A másik töpörödött nénike, aki már legalább tíz éve rászolgált a nyugdíjra, becsületesen, kide­kázva, fillérnyi pontossággal szá­molva nyújtja át az árut. Ez a nénike aligha rendelke­zik „sok pénzzel", nem feltéte­lezhető, hogy veszélyeztetné még gazdaságunk szilárdságát. Viszont a fiatalasszonyban alig­hanem rátaláltam az igazira... -020­AMIT ELMOSOTT A VÍZ • Ml KAPHATÓ EGY MILLIÓÉRT ? • EGYKE ÉS EGY SE • GYÓGYÍT-E A PATI FORRÁS? Az országút baloldalán őrt állnakafák^a^ az ártatlanul - szelíden hömpölygöDunc^^ séröm, aki „akkor", a borzalom perceiben,saját hátán mentette feleségét és öthetes kisfiát a hullámok gyilkos haragjaelőlJMinthc^gj^|i^^ dühödt csapásának nyomát őriz né a táj, helyenként még földből kitépett hatalmas gyö­kerek villannak ki fehér sebként a partot borító bokrok és füvek zöld selyme közül. — Százhatvanöt házból kilencvenki­lenc összedűlt, a többi súlyosan meg­rongálódott — mondja Novotny Gyu­la, a Pati Helyi Nemzeti Bizottság el­nöke. — Egy év múlva már újra fel­épültek a házak, hetvenötöt a falut patronáló senicai járás sajátmaga épített fel. A magyar község 525 lakosa közül 1965-ig alig néhányan tudtak arról, hogy létezik valahol egy senicai já­rás. A katasztrófa óta már az anya­nyelv első igéit tanuló kismagyarok is olyan áhítattal ejtik ki ezt a föld­rajzi fogalmat, mint azt, hogy „édes­anyám—édesapám". Amíg pati em­ber él e földön, addig háza és szíve szeretettel tárul kí a senicai ember előtt, mert örök időkre testvérének tartja azt, aki baráti, segítő kezet nyújtott feléje nagy megpróbáltatá­sok idején Ebben a faluban sok mindent elmo­sott a víz. A málladozó vályogfalakba szorult nyomort csakúgy, mint a torz babonákat, a maradi életmódot. Az a tény, hogy a házak jelentős részéban fürdőszoba van, hogy a lakóházak 65 százaléka központi fűtéses, hogy a 265 lakás közül 80-ban van tévékészülék, mindez törvényszerűen megváltoztatta a falak között élők életformáját, esz tétikai és higiéniai szempontból is. Egy millió korona nagyon sok pénz és egy millió koronába kerül 1 kilo­méter hosszú útszakasz építése. Paton ebben az évben két milliót, a követ­kező öt évben pedig évenként egy millió koronát fordítanak útépítésre A férfiak többsége a komáromi ha­jógyárban dolgozik, az asszonyok a szövetkezetben. Tíz évvel ezelőtt még ökölbe szorult a patiak keze, ha a szövetkezetet emlegették, ma pedig azt tartják szerencsés embernek, aki ott dolgozhat, mert körülbelül 2000 koronát keresni havonként — hely­ben — több, mint 2500-at megkeresni a városban, hiszen a napi kétszeri utazás, a jó összeköttetés ellenére is terhes. Iliisz személyautó is van a fa­luban, az emberek szépen, gondtala nul élnek csak éppen ... az éle­tük folytatása hiányzik. Egyke — vagy ami még rosszabb: egy se! Nem kell a gyermek, az élet folytatása, pedig többet, jobbat, szebbet kaphatna, mint a szülei kaptak. Ilyen körülmények között mennyi van még hátra: har­minc-negyven év? Három-négy évtized és kihalnak a pali magyarok? Talán egyetleirutód sem marad sokak után, akik halottak napján őszirózsát tegye­nek az elhalt szülők roskadozó sír­jára?! Talán annyira önzők a fiatal házasok, hogy sajnálják jólétüket meg­osztani egy-két új emberkével, annyi­ra félnek a neveléssel járó gondok­tól - amelyekért bőséges kárpótlás a sokkal több és sokkal nagyobb öröm — hogy józan óvatosságra kényszerí­tik ölaiő vágyukat? (E józan megfon­tolás tragikus eredményével találkoz­tam a szomszédos községben, Duna­mocson, ahol 1950-ben ötven gyer­mek ült a magyar iskola első osztá­lyában, most pedig mindössze tizen­kilenc elsős jelentkezett! j A PATI FURDŰ ÉTTERME Jó néhány évvel ezelőtt a helyi nem­zeti bizottság kezdte meg a pati fürdő létesítését. Korszerű gyógyfürdőt ter­veztek, fedett medencével, 300 ágyas gyógyintézettel. A felsőbb hatósá­gok azonban nem realizálták ezt a ír- et. . 27 fokos forrás vizéből egyidőben, egymás mellett vettek mintát a pozso­nyi és a komáromi balneológiai szak­emberek, de a vizsgálat eredménye Ko­máromban negatív, Pozsonyban viszont pozitív volt. A tézis ős antitézis azó­ta is mozdulatlan, a szintézis nem született meg, pedig van néhány biz­tató jel, amire érdemes lenne — or­szágos viszonylatban és a legilletéke­sebb helyeken is — felfigyelni! Idéz­hetem egy gyermekbénulásban szen­vedő kislány példáját, aki tavaly két mankón érkezett Patra és 11 napi fürdés után szinte gyógyultan távo­zott. Biztató, ösztönző tényező a „né­pi tapasztalat" is, nevezetesen az, hogy a környékbeliek már időtlen idők óta a forrás mellől kimert iszap­ba burkolják reumás testrészeiket és a gyógyulás mintegy 50 százalékos. Felfigyeltető, hogy orvosok is ajánl­ják betegeiknek a pati vizet és igen sok komoly embertől hallottam, hogy a pati for:ás a Pöstyén—Dunaalmási érből táplálkozik. De az sem mellőz­hető szempont, hogy tavaly a Hilton­cég akart építkezni Paton, pedig Hil­tonék igazán nem idealisták, ha be­fektetésről van szó. Senki nem tudja miért szakadtak meg a tárgyalások, viszomt nehéz megcáfolni a patiak gyanúját, hogy a komáromiak és a pőstyéniek félnek a pati konkurren­ciától. Véleményem szerint Pat — bár­milyen nagyszabású korszerűsítés után sem veszélyeztethetné a patinás múltú és vil/igszerte közkedvelt Pőstyén egyeduralmát. Viszont ma, amikor mindent elkö­vetünk az idegenforgalom növelése ér­dekében, könnyelműség háttérbe szo­rítani, elhanyagolni a pati fürdőt. A táj szépsége és az, hogy nagyon könnyen megközelíthető Párkány, Ko­márom és Érsekújvár felől is, a 27 fo­kos hőforrás, a már meglevő létesít­mények — amelyeket csak bővíteni és korszerűsíteni kellene — népgazda­sági lag is indokolttá tennék a fürdő fejlesztését, hiszen a je­lenlegi szerényebb keretek között is rendkívül látogatott. A jelek szerint egy jelentősebb beruházás igen gyor­san megtérülne. Ha arra gondolok, hogy a szomszédos országokban sok­kal kisebb, természeti szépségekben szegényebb tájak iránt is fel tudták ébreszteni a víz- és napimádók, a kül­földi és belföldi természetrajongók érdeklődését, akkor teljesen érthetet­len, hogy kik és miért gátolják Pat fejlődését. A vízverte tájon új falak épülnek. A falak közül csak a legszebb muzsi­ka hiányzik: az emberszívet melenge­tő, életet szépítő, csilingelő gyermek­kacaj. Péterji Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents