Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-18 / 193. szám, hétfő

Az SZIKP Központi Bizottsága elnökségének tézisei Negyedszázad telt el a Szlovák Nemzeti Felkelés óta. Ebben csúcsosodott ki a szlovák nép felszabadítási harca a nemzeti szabadságért és a Csehszlovák Köztársaság felújításáért, a szlovák és a német fasizmus ellen. A Csehszlovák Köztársaság új orientációájért folytatott küzdelem hazat földön a harci megvalósítás fejezetébe lépett. A felkelés volt az első lépés a nagy társadalmi változások útján, hogy kiszabaduljunk az örök elmaradottságból és utat nyissunk a haladó nemzeti fejlődés előtt. Nem volt könnyű feladat. Ezekért a célokért az embereknek harcolniuk kellett, fegyvert kellett fogniok. A fasiszta német had sereg elleni fegyveres harc jelentette az egész nemzet számára a kivezető utat. Ma úgy érezzük, szükséges újra meggyőződni arról, hogyan gyarapítottuk és gazdagítottuk az értékeket, amelyekből 25 évvel ezelőtt kiindultunk, elegendően hasznosítottuk-e azokat a lehetőségeket, azokat az utakat, amelyek a szlovák társadalmat a Szlovák Nemzeti Felkeléshez vezették: a szövetséget a Szovjetunióval és a világ valamennyi haladó erőjével, a csehszlovák állam építését az egyenjogúság alapján és a szlovák kérdés megoldását együttműködve Európa haladó erőivel, a nép politikai egyesítését « Nemzeti Front programjának alapján, valamint a munkásosztály politikai és szakszervezeti egyesítését a kommunista párt vezetésével. Ha ma elgondolkodunk az SZNF értelme felett és felidézzük, hogyan is volt az emlékezetes 1944-ik esztendőben, tesszük ezt azért, mert fel akarjuk mérni, honnan indul tunk el és merre tartunk. Erre súlyos okunk van: Megvédjük az SZNF történelmi igazságát azok miatt, akik elestek és élelüket áldozták a felkelés harcaiban és azok miatt is, akik élnek és segítettek ebben a harcban. Mert a múlt évben — 1968-ban — és még ma is közvetlenül és közvetve visszatér a gondolat, hogy mindaz ami 25 évvel ezelőtt és utána történt valami tévedés volt, tragi kus kerülő amelyből vissza kell térni a München előtti viszonyokhoz, hogy a marxizmus — leninzmus, amely a felkelés kiinduló pontja volt túlhaladott, hogy a munkásosztály nemzeti és haladó küldetése kimerült, hogy modern történelmünk döntő jelentőségű társadalmi erejét más erőkkel kell helyet tesíteni, hogy a kommunista párt politikája nem lehet a munkásosztály politikája, hogy a munkások és parasztok osztályszövetségen alapuló politikai rendszer nem felel meg a társadalom jelenlegi viszonyainak stb. A szocialistaellenes erőknek ilyen és ehhez hasonló nézeteit hallottuk és olvastuk a múlt évben. Sőt, tanúi voltunk annak is, hogy megkísérelték 1968 januárja után tevékenységünket másképp, szocialistaellenes és szovjetellenes módon értelmezni. Mai helyzetünkben elgondolkodni a Szlovák Nemzeti Felkelés értelme felett mércéje mindannak ami 1968 mozgalmában pozitív volt ami fejlesztette a felkelés értékeit és ugyanakkor mércéje annak is, ami Vissza akarta téríteni a fej lődést a háborút megelőző évekbe és nem akarta elismerni a felkelés haladó és forradalmi eredményeit. Az 50-es évek torzulásaival szemben, amelyek Szlovákia gazdasági kiegyenlítésére és Iparosítására redukálták a felkelén nemzeti és állami jelentőségét, a szocialistaellenes erők 1968-ban tagadva a kommunista párt vezető szerepét és a Szovjetunióhoz főződő szövetséget tovább mentek: teljesen tagadták a felkelés forradalmi jelentőségét. A CSKP KB ez évi májusi plénuma megteremtette az előfeltételeket arra, hogy felszámoljuk saját hibáinkat és a szocialistaellenes és jobboldali erőket. Ezért a SZNF 25. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeknek van egy nagyon időszerű oldaluk is: bizonyítani a CSKP és az SZLKP KB törekvéseinek támogatását, nevezetesen azt, hogy rendet akar teremteni a klalandorokkal, akik szét akarják bomlasztani szövetségi és baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Mert éppen a SZNF 25. évfordulója alkalmából tudatosítjuk, milyen jól bevált az internacionalizmus a Szlovák Nemzeti Felkelésben, amelyen a szocialista tábor országaihoz fűződő szövetségi kapcsolataink alapulnak és amely a felkelésben Szlovákia Kommunista Pártja politikája tömeges támogatásának oszlopa volt és támogatta a haladó irányt azzal a feltétellel, hogy vezető szerephez jut a nemzet politikai életében. Hiszen nemcsak mi, hanem úgyszólván valamennyi európai nemzet ebben a nemzetközi antifasiszta harcban vívta ki nemzeti szabadságát. És e harc döntő ereje a Szovjetunió volt. Ebben a harcban rakták le a nemzetek együttműködése hagyományának alapjait a közös ellenség ellen és a társadalmi haLadás azonos céljaiért vívott küzdelemben. Az antifasiszta és ellenálló hagyomány egyesít bennünket a szomszédos országok nemzeteivel, ez teremti meg a kölcsönös támogatást és együttműködés tudatát. A felkelésnek ez a jelentősége állandóan emlékeztet bennünket arra a politikai kötelességre és történelmi felelősségre, hogy munkánkkal és döntésünkkel hozzájáruljunk a szocializmus politikai és gazdasági megszilárdításához, a nemzetek szocialista közösségéhez. Ez a mi nemzetközi kötelességünk, ez a mi szerény, de állandó hozzájárulásunk a világtörténetem eseményeihez és annak haladó irányához. Ez a megjegyzés éppen ma időszerű, amikor a nemzetközi kommunista mozgalom minden erejét az imperializmus elleni további küzdelemre mozgósítja. Még a német fasizmusnak, a világlmperializmus legagresszívebb alakulatának veresége után sem szűnt meg az imperializmus kíméletlen harca a szocializmus ellen, a forradalmi proletariátus, az ázsiai, afrikai és amerikai népek nemzeti felszabadító küzdelme ellen. A kommunista és munkáspártok ez évi moszkvai konferenciája az elfogadott dokumentumokban rámutatott az imperialistaellenes világmozgalom jelenlegi lehetőségeire és kijelölte annak világos távlatát. A Szlovák Nemzeti Felkelés része volt az európai népeknek a hitleri fasizmus ellen vívott internacionalista küzdelmének. Ez a jellege tette lehetővé, hogy a fasizmus által elnyomott európai nemzetek fiai részt vehettek a harcban és ez járult hozzá ahhoz, hogy a felkelés egész Európában visszhangra talált. A Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalizmusának legkifejezőbb vonása az volt, hogy egyértelműen csatlakozott a Szovjetunióhoz, a szovjet hadsereg felszabadító harcához. A hazai nemzeti ellenállás egyesült a hitleri Németország ellen hősiesen küzdő szovjet nép harcával, és az egyesülés megerősítette a felkelésben a forradalom pozícióját. Hogy a szlovák nép antifasiszta harca ebbe az irányba fordult, az nem volt véletlen. A biztonságos nemzetközi kiútért A második világháború időszakában, az 1938. évi müncheni diktátumtól kezdve egészen a német fasizmus vereségéig más nemzetekkel együtt megjártuk a nemzeti létnek és az állam biztonságának, modern történelmünk eme nagy problémájának hatalmas világnézeti iskoláját. Európa népei ismét az állami létük és a német fasizmus tervei következtében nemzeti létük, nemzetközi szavatolásának sorsdöntő problémái előtt álltak. A kérdés elöl mi sem térhetünk ki. Igazságosan és bátran kellett válaszolnunk, összhangban a korral és a nemzeti hagyománnyal. A Szlovák Nemzeti Felkelés során szerzett tapasztalatok lényege az a felismerés volt, hogy a nyugat-európai burzsoá demokráciák — akárhogyan is mutatták, hogy aggódnak a csehek és szlovákok sorsa miatt — képtelenek voltak biztosítani népeink szabadságát, szavatolni állami függetlenségét úgy, ahogy 1918-ban vállalták. 1938ban bár látták a fasiszta Németország expanzív törekvéseit, a cseheket és szlovákokat kiszolgáltatták Hitler kénye-kedvének. Ilyen értelemben a Szlovák Nemzeti Felkelés irányvonala — a szlovák nemzeti problémát a Csehszlovák Köztársaság keretén belül és a haladó erők: a Szovjetunió és munkásosztálya küzdelmével összhangban megoldani — a népi tapasztalat eredménye, a csehszlovák burzsoázia külpolitikájának a cseh és szlovák kommunisták részéről gyakorolt bírálata és a szlovák állam politikájának népi bírálata volt. 1918-ban a vezető szlovák politikusok a nemzet sorsát összekötötték a nyugati, burzsoá, demokrata nagyhatalmak sorsával. Hlinka Néppártja 1938-ban összekötötte a fasiszta Németországgal. Ennek következményei törvényszerűen veszélyeztették a nemzetet és külpolitikai irányzatának mélyreható válságát okozták. Ezért az 1944 évi döntés történelmileg logikus és indokolt volt: nemzeti létünket egybekötöttük a szocializmus történelmi feladatával, a Szovjetunióval. Már a felkelés előkészületei során is bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetség — mindenekelőtt a kommuország terjeszkedését és találkozott azzal a tudattal is, hogy a fegyveres felkelés sikere közvetlenül a szovjet front előnyomulásától, annak közvetlen vagy közvetett támogatásától függ. A Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk eszméje volt a szlovák nép antifasiszta küzdelmének és a Szlovák Nemzeti Felkelésnek legáltalánosabb eszméje. Ez valóban megvalósult az anyagi és emberi segítségben, valamint abban, hogy részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szovjet partizánalakulatok is. És ez népeink történelmi tudatába és emlékezetébe kitörölhetetlenül bevésődött. Az a tény, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a társadalmi haladás áramlatéba véglegesen bekapcsolta a szlovák kérdés megoldását és a kor haladó erőire — a munkásosztályra, a kommunista pártra és a Szovjetunióra — támaszkodott a legfontosabb döntések egyike, amely aláhúzza a felkelés politikai jetentőségét. A nemzeti jövő kérdése új szakaszhoz ért: már nemcsak az kérdés, hogyan biztosítsák a nemzeti létet, hanem annak lehetősége is, hogy modern tartalommal gazdagítsák a nemzeti létet, bővítsék és fejlesszék modern célkitűzéseit, a szociális igazságosság ideáljának megvalósítását és megteremtését a gazdasági és kulturális haladás általános feltételeit. A nemzeti törekvéseknek ezt a tartalmat csak az az osztály adhatja, amely maga is a haladás szülötte és a kizsákmányolás alóli felszabadulás történelmi céljainak hordozója: u munkásosztály. A puszta létért érzett aggodalomtól csak olyan állam szabadíthatja meg a népet, amely sokat szenvedett a szabadság és szocializmus eszméjéért, sok erőt áldozott érte. Csak olyan osztály, amely maga is átélte a társadalmi osztályhelyzetből eredő nyomor és megalázás keserűségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés a kommunista párt elvi politikájának érdeméből egyetlen társadalmi áramlatba fogta össze e két erőt. Más nemzetekkel együtt léptünk a szocializmus felé vezető útra. Velük együtt vállaltuk a felelősséget a szocializmus eszméinek és elveinek megvalósításáért, elméletének és gyakorlatának gazdagításáért. Az együttműködés kölcsönös parancs a népek szocialista közösségének kialakításában, a szocialista kapcsolatokban, a szocialista civilizáció, az új népgazdaság és az új emberek kialakításában, ahogyan a kommunista pártok 1968. évi bratislavai nyilatkozata is kimondja. A felkelésből eredő feladataink tágabbak: saját részünkkel hozzájárulni a népek szocialista közösségének fejlődéséhez, tudományához és kultúrájához. A felkelésben tűztük ki ezeket az igényes célokat, amikor 1944. szeptember 17-éit a Szlovák Kommunista Párt és a szlovák szociáldemokraták egyesítő kongresszusán elfogadtuk társadalmunk szocialista átépítésének programját. 25 év után becsületbeli kötelességünk a mérleg elkészítése. A szociális igazságért munkáspolitikáért és népi demokráciáért nisták érdeméből — a szlovák nép nemzeti és antifasiszta ellenállásának reális társadalmi ereje és támasza. A Szovjetunió háborúba lépése, amikor 1941 június 22-én a fasiszta Németország megtámadta, megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy megvalósuljon a szlovák és cseh antifasiszták a hazai és külföldi ellenállók közös célja, — a fasizmus leverése. A szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása Csehszlovákia határai Télé kedvezően befolyásolta a politikai fejlődést, amelyben a burzsoázia fokozatosan elvesztette a lehetőséget arra, hogy saját elképzeléseit megvalósítsa és meghatározhassa a társadalmi fejlődés irányát. A szlovák nép bizalma a Szovjetunió és hadserege iránt a nemzeti felszabadítási harc egyik jelentős tényezője volt. Amikor a szovjet hadsereg Szlovákia határához ért a világ valamennyi haladó ereje reménykedve tekintett feléje, mint az egyetlen felé, amely végleges változást képes hozni a nemzet helyzetében, le tudja győzni a fasiszta Németországot és megszabadítani a nemzetet a fasiszta rendszertől. A Hitler elleni harcban oz volt az antifasiszták és az ellenállók meggyőződése a Szovjetunió feladatáról és ebben tetőzött népünk hagyományos érzése Oroszországnak, mint nagy szláv államnak nemzeti történelmünkben játszott szerepéről, amely képes felszabadítani a szlovák népet az imperialista Németország terjeszkedő törekvése alól. Ebben tetőzött a kommunisták politikai irányvonala a Szovjetunió történelmi küldetéséről, amely a csehek és szlovákok nemzeti szabadságának és állami létének biztosítását jelenti. A felkelésben azonban már nemcsak érzésekről és elképzelésekről volt szó, hanem reális politikáról, arról a bátor törekvésről, hogy alapvető változást idézzenek elő a nemzet történetében és biztosítsák haladó fejlődését. Ebben az elhatározásban találkozott a politikai meggyőződés, a szocializmus iránt érzett szimpátia, a szláv testvériség érzésével és a hősi szovjet hadsereg iránti csodálattal, amely meg tudta állítani a fasiszta NémetMa a múltat értékelve, jogosan állapíthatjuk meg, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik alapvető erőforrása az volt, hogy fejlődött a szlovákok nemzeti öntudata, annak demokratikus jellege és mindenekelőtt fejlődött a szlovák munkásosztály politikai öntudata. Ez a minőségi változás 1944 és 1917 között, a nemzeti ügy iránt érzett érdeklődés fokozódása. A München előtti köztársaság két évtizede és a szlovák állam hat éve alatt a szlovák munkásosztály a kommunista párt vezetésével kijárta a politika és a politikai emelkedés magas iskoláját. A szociális felszabadulásért, a szlovák és cseh burzsoázia ellen folytatott küzdelem volt a szlovák nemzeti történelem legkifejezőbb vonása 1948-ig. A munkásság osztályharca adta a nemzeti fejlődésnek a haladó törekvések dinamikáját. A szociális, kulturális, demokratikus és gazdasági haladásért vívott küzdelem már nem a felvilágosodás kérdése volt mint az elmúlt évszázadokban, hanem valódi társadalmi és politikai erő. Ezekből a küzdelmekből nőtt ki és szilárdult meg politikailag a kommunista mozgalom. A kapitalista társadalmi rend, a burzsoá demokrácia társadalmi élete valamennyi szakaszának szigorú és kíméletlen bírálója volt. Kritikai alapállásból dolgozta ki a kommunista párt társadalmunk nemzeti, állami, gazdasági és szociális problémái megoldásának lehetőségeit, Szlovákia elmaradottsága leküzdésének lehetőségét. Ez a lehetőség vált vonzóvá a második világháború idején, a cseh és szlovák társadalom és a csehszlovák állam eszméi mély válságának időszakában. Ebből a szempontból az antifasiszta küzdelem egyidejűleg az osztályhatalml pozícióért folytatott politikai küzdelem is a nemzeti felszabadító harcban és annak győzelme után a munkásság és a burzsoázia között. Ez a belső harc vált láthatóvá úgyszólván minden alapvető kérdés eltérő felfogásában az ellenállásban való tömeges részvétel kérdésében, a hazai és külföldi ellenállás feladatának kérdésében, a szlovák kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásban, a nemzeti bizottságok kérdésében stb. Ez. a harc is tetőzött a felkelésben, amelyben a szlovák munkásság és dolgozó nép lehetőséget látott arra, hogy megoldja saját alapvető kérdéseit, a dolgozó ember szociális létének problémáit, hogy megszüntesse a nagy vagyonnal rendelkező réteg osztálykiváltságait és megerősítse a munkásosztály pozícióit az összes problémák megoldásában. Ezek a kérdések szerepeltek a felkelésben. Megoldásuk megtörte a szlovák reakció, a .szlovák fasizmus hatalmát és befolyását, megtörte a burzsoáziának, mint osztálynak a hatalmát és befolyását, és a munkásság számára kialakította a további harcok kedvező hatalmi politikai kiindulópontját. A felkelés megváltoztatta az egész szlovák politikai szerkezetet és ezzel jelentősen behatolt Csehszlovákia politikai szerkezetébe is. Megdőlt a szlovák fasiszta rendszer, az SZNT betiltotta a fasiszta pártok és szervezetek tevékenységét, és utat nyitott a demokratikus politikai erők tevékenységének. A felkelésben rakták le a népi hatalmi szervek — a nemzeti bizottságok — rendszerének alapjait, amely a mai napig is igazolja életképességét és a közügyek tömeges intézésének alapja. A felszabadított területen felszámolták a fasiszta hatalmi rendszert és felújították a demokráciát. Ez azonban nem a megreformált burzsoá demokrácia, hanem népi demokrácia volt, amely kaput tárt a dolgozók politikai aktivitásának és részvételének. A felkelés területén nem alakult ki semmiféle „átmeneti rendszer" a csehszlovák burzsoázia elképzelései szerint, hanem lerakták a forradalmi hatalom tartós alapjait, és ezt a nép a nemzeti bizottságok révén gyakorolta. A szlovák nép egyenjogúsága és önreaiizálása elveinek érvényesítésével —, amely a szlovák antifasiszta Nemzeti Front egyik programpontja volt — a szlovákiai politikai életből letűntek azok a politikai erők, amelyek csehszlovákizmus mellett foglaltak állást.