Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-18 / 193. szám, hétfő

Az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tézisei így lényegesen megváltozott a régi München előtti politika, amely pártokat szült, politikai pártok versengését eredményezte a nemzeti és közügyek iránt érzett közös érdeklődés nélkül. A Szlovák Nemzeti Felkelésben legalizálódott az új politikai tömörülés — a Szlovák Nemzeti Front és politikai képviselője az SZNT, amely egyesítette Sziovákia antifasiszta erőit, valamint szocialista és polgári erőit. Az antifasiszta front nem képviselt statikai egységet, nem politikai erők közönséges összege volt. Harci egység volt, elvi alapon állt, és a fegyveres harcban naponta kiállta az együttműködés és igények próbáját. Az antifasiszta frontban a történelmi harc logikájának következményeként egyesültek az osztályérdekek szempontjából ellenté tes erők is. Egysége nem volt ellentétek nélkül. A felkelés politikai vezetésének művészete éppen abban rejlett, hogy úgy irányítsák az ügyeket, hogy az egyes érdekek ne sértsék meg u legfőbb érdekében kialakult egységes erőt, hogy leverhessék a német fasizmust és kiharcolhassák a Csehszlovák Köztársaság felújítását és a nemzeti szabadságot. Fel akarjuk említeni ezeket a tényeket. Ma is nagyon időszerű, hogy felidézzük nemcsak a kivezető utat, hanem a politikai szerkezet létének azokat a feltételeit is, amelyek az SZNF alapjai. A szlovák politikai életben nem lehet helye a politikai klerikalizmusnak, nem lehet helye a vallás és az egyház kihasználásának politikai célok érdekében, nincs helye a faji és általában a soviniszta ideológiának, sem a szovjetellenességnek. Az antifasizmus és internacionalizmus alapelvének érvényesítése a felkelésben annak politikai alapelve volt a magyar és német nemzetiséggel szemben, és kiépítette a nemzetek és nemzetiségek kölcsönös kapcsolatának demokratikus alapjait. Bár a felkelés a szlovák nemzeti öntudat kifejezője, szellemisége a többi nemzeti és nemzetiségek iránt nem nacionalista vagy soviniszta. Ellenkezőleg. A felkelés kiiktatta a szlovák politikai életből az egyik legreakciósabb és legsovinisztább politikát, Hlinka Szlovák Néppártjának politikáját megfosztva attól a jogától és igényétől, hogy részt vegyen a politikai életben és a nemzet politikai vezetésében. Megtisztította a történelmi terepet és eltávolította a szlovák politikai életből azokat az akadályokat, amelyek torzították a többi nemzethez, mindenekelőtt a cseh nemzethez fűződő kapcsolatait. A felkelés nemcsak meghirdette a cseh és szlovák kapcsolatok új fejezetét, a csehszlovák állami egység új fejezetét, hanem megteremtette ennek politikai feltételeit is. A csehek és szlovákok demokratikus állam' egységéért ü] szó 1489 VIII. 18. Fontos történelmi és politikai tény, amely mai napig is politikánk alapja, hogy a kommunista párt vezette szlovák nemzet a Csehszlovák Köztársaság területén határozta el megoldani saját nemzeti és szociálpolitikai problémáit. A szlovák kérdés — vagyis a csehek és szlovákok viszonya a jövő államban, amelynek felújításáért a csehek és a szlovákok a második világháború valamennyi frontján, otthon és a külföldön, partizánalakulatokban és illegalitásban harcoltak, — volt a csehszlovák ellenállás egyik központi kérdése, de demokratikus koncepciójának egyik fő kérdése is. A cseh és szlovák kommunisták az ellenállásban sok kompromisszumot köthettek a burzsoá csehszlovák kormánynyal, ebben a kérdésben azonban ragaszkodniuk kellett ahhoz az elvi álláspontjukhoz, hogy a csehszlovák fasisztaellenes harc két nemzeti küzdelem szintézise, és az új köztársaság csak két egyenjogú nemzet állama lehet. Tudatosította ezt a szlovák, antifasiszta burzsoázia egy része is, amelyet a szlovák nemzeti öntudat megerősödése, mindenekelőtt a néptömegek arra kényszerítettek, hogy nem támogathatta egyöntetűen a csehszlovákizmus-beneši koncepcióját, ahogyan a München előtti időkben volt. A szlovák kérdés megoldásának demokratikus értelmezése megszilárdította a munkásosztály osztályhelyzetét, aminek nagy forradalmi hatása volt. A nemzeti kérdés marxi— lenini értelmezésének és forradalmi lehetőségeinek kifejlesztése az SZLKP akkori vezetősége érettségének remek példája. Az 50-es években, az SZLKPnak az 1950 évi IX. kongreszszusa után ez a kérdés háttérbe szorult. Az SZLKP-nak a funkcionáriusát, aki a felkelésben a csehszlovák állami egység demoratikus koncepciójáért harcolt, felforgatónak mondották. Ugyanígy minősítették 1968-ban a föderáció gondolatát is, amely gyakorlatilag az egyenlőség elvének kifejlesztése. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha a csehek és szlovákok kapcsolatának demokratikus megoldása a felkelésben megszilárdlzését az antifasiszta frontban itthon és külföldön is ki kellett harcolni. E küzdelem makacsságát bizonyítja, hogy az egész nemzeti problematika a kommunisták, valamint a csehszlovák koncepciót képviselő dr. BeneS között a felkelés időszakában nem volt kedvezően megoldható. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek ezzel gyakorlatilag meg kellett birkóznia és ez nyomot hagyott a felkelés előkészítésében és lefolyásában. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak vissza kellett utasítania Benešnek azt a gondolatát, hogy a csehszlovák emigráns kormánynak alárendelt központi nemzeti bizottság legyen a felkelés csúcsszerve. Beleegyezett ugyan abba, hogy az SZNT1 kibővítsék Beneš szlovákiai irányvonalának képviselőivel, de az alapvető kérdéseket egészen másképp oldották meg, mint ahogyan a szlovák ellenállási politika heneši irányzata elképzelte. A felkelés nem váit a 1. által politikailag fegyelmezett és megbízhatónak tartott kato naság katonai akciójává, hanem a Szlovák Nemzeti Tanács vezetésével robbant ki, mint népi és forradalmi tömegakció. 9 A felkelés — elsősorban a kommunisták érdeméből — nemcsak katonai fordulat volt, hanem a katonáknak és partizánoknak a szovjet hadsereg előnyomulásával koordinált közös fegyveres fellépése és a Csehszlovák Köztársaság kikiáltása. totta a szlovák népben a csehszlovák állam pozícióját, a föderáció gondolata ugyanezt tette 1968-ban, és megfordítva a szlovák kérdéssel való manipulálás mindenkor bizalmatlanságot keltelt. Ez az elvi társadalmi probléma logikája. A közös köztársaságot a felkelésben fogalmazták meg és már akkor sem volt a régi burzsoá köztársaság kontiunitásának egyszerű igazolása. A Szlovák Nemzeti Felkelés azzal, hogy megvalósította a forradalmidemokratikus változásokat és megszilárdította a szlovák nemzeti szervek — a Szlovák Nemzeti Tanács pozícióját, de különösen azzal, hogy következetesen érvényesítette a két önálló nemzet egyenjogúságának alapelvét, mint állami együttélésük alapelvét, felszámolta a csehszlovák államiság burzsoá értelmezésének egyik tartó oszlopát. A csehszlovák állam eszméjének fejlesztése a csehek és szlovákok demokratikus kapcsolatának és egyenlőségének alapján, — amely a nemzeti szervek létében valósult meg — már a felkelés előkészítése idején, a csehszlovák nemzeti egység és a szlovákiai centralizmus híveinek, de különösen dr. Beneš londoni emigráns kormányának ellenállásába ütközött. A csehszlovák államiság eszméjének ezt az értelme3. A csehszlovakizmus helyett a felkelés meghirdette a csehek és szlovákok kapcsolata testvéri elrendezésének eszméjét, a szlovák önrealizálás és a két nemzet egyenjogúsága alapján. Ezért az újonnan alakult hatalom élén nem állhatott a londoni emigráns kormány expozitúrájaként valami központi bizottság, vagy tartományi nemzeti bizottság, hanem egy felségjogú foradalmi szerv, amely a szlovák nemzet valamennyi antifasiszta erejét képviselte. És ez a Szlovák Nemzeti Tanács volt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy Szlovákiában a Csehszlovák Köztársaság felújítása elválaszthatatlan volt attól a meggyőződéstől, hogy ez olyan állam lesz, amelyet baráti és szövetségi kapcsolatok fűznek a Szovjetunióhoz. A csehszlovák burzsoázia szovjetelenessége nem lehetett a köztársaság felújításának alapja. így ma is az SZNF hagyományának szellemében elutasítjuk a szovjetellenességet, mint olyan Ideológiát, amely nem egyeztethető össze hazánkban a szocializmus építésével. A CSKP KB májusi plenáris ülése értelmében határozott és könyörtelen harcot folytatunk mindazon erők ellen, amelyek megzavarják történelmi szövetségi kapcsolatunkat a Szovjetunióval. Az SZLKP — a nemzeti felszabadítási harc és a felkelés döntő politikai tényezője A Szlovák Nemzeti Felkelés kimondotta a Csehszlovák Köztársaság felújítását, annak München előtti határai között és demokratikus Intézményekkel. Azonban a felkelés területén új társadalmi helyzet, az államnak új politikai szerkezete ls kialakult. A legkifejezőbb politikai változás a kommunista párt szerepe volt. Szlovákia Kommunista Pártja, mely az illegalitásból lépett elő, a legszervezettebt és legbefolyásosabb, politikai erőt képviselő uralkodó pái< lett. Érdeme, hogy az SZNT a felkelés legfelsőbb szerve lett a felkelés területén és döntő szerepet játszott a felkelŕs előkészítésében és lefolyásában ís. A marxizmus—leninizmusból ós azoknak a kommunista pártoknak a tapasztalataiból, amelyek a Hitler ellenes harcban nemzetük élén álltak, a fasiszta Németország legyőzésének történelmi feladatát vállaló Szovjetunió tapasztalataiból és a szlovák dolgozó nép igényeiből és vágyaiból kiindulva a kommunista párt és annak központi vezetősége kidolgozta és érvényesítette a fegyveres felkelés terveit. Alkotó módon oldotta meg az antifasiszta front bonyolult kérdéseit és megfogalmazta a szlovák politika alapelveit arra az időre, amikor a szovjet hadsereg felszabadítja hazánkat. 1939-től kezdve, a nemzeti felszabadítási harc egész időszakában az SZLKP az illegalitásban is megőrizte a szervezett politikai párt jellegét, Központi Bizottsággal, területi és járási vezetőségek hálózatával rendelkezett. Programja világos, megalkuvás mentes és an tifasiszta volt. Az öt illegális Központi Bizottság, amely a szervezet élén állt kidolgozta a párt számára a taktikai irányelveket. Mindegyik különböző feltételek között dolgozott, de valamennyinek a tevékenysége kitörülhetetlen és becsületes nyomot hagyott a politikai ve zetésért vívott küzdelemnek ebben a bonyolult időszakában. A kommunisták adták az antifasiszta harc szervezéséhez a döntő impulzusokat. A kommunista párt és központi vezetősége, — amely 1943 szeptemberében alakult meg, amikor Karol S m 1 d k e megérkezett a Szovjetunióból — és amelynek tagjai vol tak G. Husák és L. Nov o m e s k ý elvtársak, kezdeményezte és realizálta a Szlovák Nemzeti Tanács megalakításának gondolatát, hogy ez a nemzeti felszabadítási harc és a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítője és legfelsőbb politikai szerve legyen. A Szlovák Nemzeti Tanácsban határozták ei az összes antifasiszta erők közös küzdelmének programját: az SZNT-ről szóló 1943 évi karácsonyi egyezményt. E megegyezés alapján dolgozták ki a Szlovák Nemzeti Felkelés koncepcióját. 1944. szeptember 17-én a kommunista párt egyesült a Szociáldemokrata Párttal és felszámolta a munkásosztály politikai ellentétét, amely gyengítette a nemzet vezetéséért vívott küzdelmet. A kommunista párt volt a szakszervezeti mozgalom egyesítésének kezdeményezője, amely ettől az időponttól fogadta el a párt vezető szerepét, mint tevékenységének a dolgozó emberek érdekvédelmének alapját. A felkelésben dolgozta ki az SZLKP parasztpolitikájának alapelveit a nemzeti forradalomban, a magyar és német nagybirtokosok és a kollaboránsok földjének kisajátítását. Szlovákia Kommunista Pártja nem volt a felkelés egyetlen politikai ereje. A burzsoázia és a volt csehszlovák politikai pártok soraiból kikerült külön íéle csoportok, amelyek a hírszerzés, a pénzügyek stb. vonalán kapcsolódtak be az ellenállásba, bizonyítják a szlovák burzsoázia táborán belüli mély válságot, a politikai erkölcsi válságot is. A szlovák állam részvétele a háborúban a németek oldalán belföldön és nemzetközi tekintetben is politikailag lejárátta a burzsoázia e részét. A szlovák burzsoázia a második világháború idején élte át osztályának legmélyebb válságát, azt a politikai válságot, amely véglegesen eltávolította a nemzet éléről. A felkelésben súlya és hozzájárulása abban volt, hogy régi kapcsola tai voltak a szlovák hadsereg magas rangú tisztjeivel, továbbá pénzügyi lehetőségeikben és abban a támogatásban, amelyben a csehszlovák emigráns kormány részesítette. A második világháborúban elvesztette egykori súlyát és befolyását a nemzeti és társadalmi esemé nyekre. Ezért az SZNF egyidejűleg a hatalmi politikai pozíció változását is jelenti a munkásosztály előnyére. Ez a felkelés lényeges eredménye, amely megteremtette a szlovák politi kai életben az SZLKP vezető szerepe érvényesítésének objektív feltételeit és megnyitotta a szocializmus építéséhez vezető utat. A Szlovák Nemzeti Felkelés tehát a szlovák nép újkori történetének legnagyobb és legtömegesebb politikai és fegyveres harca. A felkelésnek, az előkészítésének és megvalósításának története része a szlovák népnek a nemzeti és szociális haladásért vívott küzdelme történetének, része annak a küzdelemnek, amely dinamikával tölti meg a modern korban minden nemzet fejlődését. Ez a csehszlovák nép nagy hozzájárulása a német fasizmus vereségéhez, a második világháborúban u világ haladó erőinek győzelméhez. Ebben van internacionális jelentősége és jellege, feltétele annak, hogy más nemzetek számos harcosa is részt vett benne. Egyesítette a nemzeti és belső problémák megoldását az általános haladás feladatával, amelynek útjában a német fasizmus jelentette az egyik legnagyobb akadályt. A felkelés antifasiszta jellege, széles népi frontjának alapja, amely lehetővé tette a különféle osztályok részvételét. Mert a fasizmus vereségét a munkásosztály, a parasztság és a szlovák burzsoáziának az a része óhajtotta, amely felújított Csehszlovákiában látta saját politikai érvényesülésének lehetőségét. A fasizmus vereségét kívánta a szlovák hadsereg katonáinak többsége, akik a legjobban érezték a szlovák államnak a Szovjetunió ellen folytatott háborúja értelmetlenségét. A szlovák katonák a szovjet partizánok példájától ösztönözve átálltak a szovjet hadseregbe. Ezért a második világháború időszakában széles front alakult ki azokból, akik elégedetlenek voltak, és részt akartak venni saját maguk is a fasizmus legyőzésében. A kommunisták alkotó módon, céltudatos programmal és tervvel közeledtek ehhez a fronthoz. A nemzeti felszabadítási harc és a nemzeti és demokratikus forradalom feladatai nagy terhet jelentettek a politikai vezetőség számára. A kommunista párt vezetőségének úgy kellett irányítania az ügyeket, hogy egyidejűleg megszilárdítsa a munkásosztály helyzetét és minden lépéssel hozzájáruljon a fő feladat teljesítéséhez — a fegyveres harc megerősítéséhez. A kommunisták a felkelésben megszilárdították pozícióikat, kiépítették kapcsolatait a dolgozókkal. Kapcsolataikat a tömegekkel szervezetileg megerősítették, és nemcsak a nemzeti felszabadítási harc, hanem a forradalmi és demokratikus változások mozgató erejévé tették. A szlovák és cseh nép győzelme a reakció erői felett, a csehek és szlovákok nemzeti felszabadítási frontjának győzelme, a szovjet hadsereg győzelme a hitleri Németország felett a szocialista mozgalom új lendületének kezdetét jelentette, s egyúttal a munkásosztálynak a saját szociális felszabadulásáért vívott erőteljesebb harcát. Ezt nem akadályozhatták meg a világ imperialista erői. A Szlovák Nemzeti Felkelés óta eltelt 25 év alatt felépítettük a szocialista rendet és a szocialista országok közösségének részévé váltunk. Ez a lényeges és korszakalkotó változás nemzeteink és államunk történelmében. Ezen az úton akarunk haladni, továbbra is a szocialista nemzetek közösségének szilárd része és a forradalmi világmozgalom támasza akarunk lenni. Ügy, ahogy 25 évvel ezelőtt, a kommunista világmozgalom ma is új fellendülése előtt állunk, amelynek képviselői a moszkvai vilát-anácskozás dokumentumaiban világos irányelveket és új impulzusokat kaptak. Ahhoz, hogy teljesíthessük internacionalista feladatainkat mindenekelőtt belső problémáinkat kell megoldani úgy, ahogy a CSKP KB ez évi májusi plénuma meghatározta. A Szlovák Nemzeti Felkelésben bebizonyítottuk, hogy le tudunk számolni a reakciós erőkkel. Bebizonyítottuk, hogy a nehéz feltételek között is megtaláltuk a nemzeti és politikai helyzetből becsületes kivezető utat. Meggyőződésünk, hogy ez most is sikerülni fog Ehhez elegendő erőnk van. Bizonyítsa a felkelés 25. évfordulója azt az eltökélt szándékunkat, hogy megoldjuk saját problémáinkat és kihasználjuk a lehetőségeket a szocialista társadalom további gyors fejlesztésére.