Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Dél-Amerikájian készülnek a I aii d a r ú g ó VB-re. Saldanhának sikerült a bemutatkozása • A dél-amerikai futballisták képtelenek európai módra edzeni • Technikával akarják ellensúlyozni az európaiak erőnlétét. Dél-Amerika készül a labdarúgó VB re A külföldi sajtódban mind gyakrabban esik szó a dél-amerikai labdarúgásról. Ez nem is csoda, hiszen a jövő évi világbajnokságot a tengerentúlon, Mexikóban rendezik. A szakemberek latolgatják az esélyeket, csodálkoznak Argentína két vereségén, természetesnek veszik az új brazil szövetségi kapitány csapatának győzelmét az első világbajnoki selejtező mérkőzésen Kolumbia ellen . .. Az európai szakemberek megállapítják, hogy a dél-amerikai csapatok első számú fegyvere az európai válogatottak ellen továbbra is a technika marad, mert a dél amerikai futballisták technikában, ügyességben messze felülmúlják kontinensünk játékosait. Ezek a dél-amerikaiakra jellemző megkülönböztető tényezők nemcsak a testi felépítésükből, hanem az ösztönösségből, játékos szellemességükből erednek. Ezzel szemben az európai futballisták inkább az erőn alapuló labdarúgás megtestesítői. Hogyan végződik a két játékstílus mexikói összecsapása: a technika, vagy az erő fog dominálni a világbajnokságon? Saldanha bizonyíthat a gyakorlatban Az emlékezetes angliai világbajnokság után, ahol a dél-amerikai labdarúgást érzékeny csapás érte - hiszen a világbajnoki címet védő Brazília még a negyeddöntőbe sem került, s a legjobb négy között sem szerepelt tengerentúli válogatott - a dél-amerikai kontinensen sokat vitatkoztak az erőnléti felkészüléséről. Argentínában rögtön munkához is láttak, a válogatott csapat játékán ez azonban nem látszik meg (két vereséget szenvedett a világbajnoki selejtezők folyamán), míg Braziliában ezt a problémát figyelmesen tanulmányozza az új szövetségi kapitány, Joao Saldanha. A brazil labdarúgás új embere, aki azelőtt a Botafogó edzője volt, s eredeti foglalkozása újságíró, az angliai világbajnokság után kíméletlenül bírálta a brazil labdarúgást. Kijelentette, hogy a brazil játékrendszer idejétmúlt, a dél-amerikai labdarúgás lassú, baj van az erőnléttel és a kollektív játékkal, mindenki saját „szakállára" játszik stb. Saldanha azt irta, hogy a 4-2-4-es játékrendszer, — amelyet Feola utódja, A. Moreira is bírált, — „buta és fantázia nélküli", mert a négy hátvéd egy sorban áll a kapu előterében. Mivel a futballért halni tudó brazil közvélemény körében nagy visszhangra találtak Saldanha cikkei, a brazil szövetség vezetői megtették szövetségi edzőnek: bizonyítsa be képességeit a gyakorlatban, ha már az elméletet ennyire ismeri. A dél-ameriakaik képtelenek úgy edzeni, mint az európaiak Az európai szakemberek nem tartják reálisnak azt a tényt, hogy a dél-amerikai csapatok erőnlétben elérjék az európai színvonalat. Azt állítják, hogy az igényes európai erőnléti edzés fárasztóan hat a dél-amerikai játékosokra. Sok európai edző, aki a tengerentúlon működik, azzal az egyszerű elhatározással kezdte edzői működését a dél-amerikai csapatoknál, hogy ha a csodálatos dél-amerikai technikát párosítja az európai erőnléttel, akkor szuperfutballistákat nevel. Az elképzelés azonban nem válhatott valóra. Miért? A válasz így hangzik: a dél-amerikai futballisták más típusúak, mint az európaiak. Ez nemcsak az étkezésnek, hanem az éghajlati viszonyoknak tudható be. Sokak meggyőződése, hogy a dél-amerikai futballisták megfelelő aklimatizáció után el tudnák viselni Európában az igényes edzéseket, de otthonukban erre képtelenek. C«ok a technika marad Nem titok például az, hogy a dél-amerikai labdarúgók hetente csak két kollektív edzésen vesznek részt. Ha vasárnap játszanak, akkor kedden még nem nyerték vissza teljesen testsúlyukat, erőnlétüket. Ezért szinte lehetetlen, hogy 48 órával a mérkőzés után edzenek két órát, ahogy ez Európában szokás. A dél-amerikai labdarúgók sérülékenyek, hajlamosak a gyakori betegeskedésekre. Ez logikus is, hiszen Brazíliában például állandóan a tűző Nap sugarainak vannak kitéve, s ez nagyon fárasztó hatással van szervezetükre, fokozna a fáradtságot. Ebből következik, hogy csak kisebb mértékben adagolhatok az edzések és az intenzitásuk sem lehet olyan nagy, mint Európá ban. Az elmondottak után talán nem tévedünk, ho leszögezzük, hogy a dél-amerikaiak Mexikóban is elsősorban technikájukra fognak támaszkodni, s a rájuk jellemző hagyományos játékfelfogással igyekeznek majd valamilyen érmet „kirúgni" kontinensüknek. I „MAGASUGRÓ ISKOLA" A fekete Pelé tiszta fehérben. Az oldalt összeállította: TOMI VINCE A Szovjetunió tíz legjobb atlétaedzője kö" zött ott találjuk Viktor Lonszkijt is, aki néhány évvel ezelőtt Berdicsevben „Lonszkij iskolát" alapított a magasugrás utánpótlás nevelésére. A magasugró iskola az idén iubtlál, megnyitotta a tizedik osztályt. Hogy kik tanulnak ott? Szkvorcov Ilegjobb eredménye 221 cm), Moroz (215), Matvejev (2091, Matuszevics (208), Volkov (206) stb. Talán nem véletlen, hogy a szovjet magasugrók a világ leqiobbjai közé tartoznak. Miért csak a magasugrással foglalkozik? — teszik fel gyakran a kérdést a szovjet szakembernek. — Először is a magasugrást ismerem a legjobban és nagyon kedvelem — írja Lonszkij a Ljohkaja Atletyika című szovjet folyóiratban. — Másodszor az egy versenyszámban folyatott céltudatos munka hozhatja a legjobb eredményeket. Bizonyíték Iskolánk eredményessége. „Hol a sokoldalúság"? — vetik fel önök. A magam részéről ugyancsak kérdéssel válaszolok: hol a műugrók és síugrók sokoldalúsága? Tőlük senki sem kéri számon, hogy gyorsúszásban, mellúszásban, vagy sífutásban érjenek el kimagasló eredményeket. A magasugráshoz az szükséges, hogy a sportoló jizikai erővel, gyorsasággal, megfelelő ruganyossággal, ügyességgel és kitartással rendelkezzék. — Munkánk első és legfontosabb törvénye a céltudatosság: az ugrás technikájának a csiszolása. Minden, ami fölösleges, figyelmen kívül hagyjuk. A magasugrónak erősnek kell lennie. Kezdetben a legváltozatosabb munkát végezzük. Télen gimnasztikázunk, súlyt emelünk, kosárlabdázunk, síelünk és gyógylabdázunk. Nyáron — úszás, evezés szerepel a műsorunkon. Gyakran kirándulunk, s az erdőben, a tisztáson végzünk különböző gyakorlatokat, még fáramászást is beiktattunk, és kerékpáros túrát teszünk. Lonszkij elmondotta továbbá, hogy fokozatosan térnek át a szakosításra. A hangsúly azoknak az izmoknak az erősítésén van, amelyek döntő szerepet játszanak a magasugrásnál, mint például különböző gyakorlatok a felemás korláton. Munkánk másik elve: a nagy megterhelés — folytatta Lonszkif. — Igyekszünk sokat ugrani, mert ez csiszolja a léc fölötti munkái. Lonszkij a harmadik elvnek a jó értelembe vett fanatizmust tartja, hogy a gyerekek szeressék a magasugrást. Nagy jelentőséget tulajdonít az erkölcsi és akarati tulajdonságok nevelésének, valamint az önállóságra való szoktatásnak. Ha újonc jelentkezik, azt javasolják neki, figyeljen és tanuljon. Az önállóságra való oktatás nagyon fontos. A versenyeken a tanítványok önmaguk oldják meg a feladatokat, Lonszkij edző csak messziről figyeli őket. Esetleges tanácsa soha nem a technikára vonatkozik, mert mint Lonszkij mondja: „azt már az automatizálásig begyakorolták". Egy érdekes sport: A lexikonokban ezt olvashatjuk az „agár" címszó alatt: Valószínűleg az abeszin vörös farkastól származó kutyafajta. Feje kicsiny, orra hosszú és hegyes, nyaka és lába vékony. Az agárral való vadászat, az ogarászat régi sport, amelyeknél a nyulat vagy a rókát agarakkal ejtik el". Eddig a lexikon. A modern értelemben vett agai rászat Angliában éli világkorát. Előbb azonban vessünk egy pillantást az agarászat történetére. Az agarászat divatját a honfoglaló magyarok hozták magukkal. A „sportág" folyamatosságát egyedül Magyarországon lehet kimutatni a középkor óta — sehol másutt Európában. Ezt ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1093-ban Magyarországon az „agár" sző már helynévként is előfordul. Az 1222-ben kiadott Aranybulla is foglalkozik az agarászattal. Az agár európai elterjedésében a türténelmi adatok szerint szinte döntő szerepe volt Magyarországnak. Nyugaton csak az újkorban vált ismertté a nyulászás, míg erről a „sportágról" már a 13. század elején kiadott Aranybulla is említést tesz. Angliában — a nagy fogadások és a modern sportok hazájában — határozott keretet kapott az agárral űzött sport. Állandóan növekvő közönség előtt, bírák közreműködésével, írásban lefektetett szabályok szerint rendezték és rendezik az agárversenyeket. Először — úgy mint valaha Magyarországon — párosával összesorsolva, egyszerre indítva, bozótból a hajtők által kiugrasztott nyúlra engedték az agarakat. A közönség pedig nagy részben gyalogosan nézte végig a többnyire rövid futamokat, mert a nyúl erejéből hosszú, kitartó vágtára nem tellet. Angliában lassan módosultak ezek a mind nagyobb közönséget vonzó futamok. 400—500 méteres hosszú pályákat építettek. Az agarakat egyszerre felpattanó ajtajú boxokból indították a „villanynyúl" után. Ezt a kitömött, kereken gördülő nyulat huzalon elektromotor „röpíti" az agarak előtt és a cél után eltűnik az erre a célra készített üregben. A versenyben rész vevő agarakra, akár az ügető és galopplovakra, fogadni lehet a totalizatőr kasszáknál. A versenyagarak származását, teljesítményeit éppen úgy számon tartják, mint a versenycélra tenyésztett telivér vagy ügető lovakét. A modern agársportot már több európai nagyvárosban meghonosították, s a hírek szerint Budapesten is foglalkoznak ezzel a gondolattal. AZ ÄGÄRÄSZAT mmpi ' Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Szerkeszti a szerkesztő bízott tág. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Cály Iván és Szűcs Bila. Szerkesztősig: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 337-14, 912-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-10, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 304-34, távíró: 09300. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská t. Nyoit.ja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenskiho 12. Teleion: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedivre 13 korona. Terjeszti a Posta Híriapszolgálat. Előfizetősöket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná espedicia tlaíe, Bratislava, GoHwaldovo námestie 44/VII.