Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-13 / 189. szám, szerda

Lengyelországi élmények III. Lodz és Csehszlovákia I.odzban, Lengyelország egyik ipari nagyvárosában előbb a he­lyi napilap szerkesztőségébe, majd a textilkombinátba, végül — mintegy búcsúzóul és utunk tapasztalatának az összegezése végett — a lodzi vajdaság köz­ponti pártbizottságára látogat­tunk el. Feltűnt, hogy itt is, ott is Egri bikavérrel és Budafoki konyakkal kínáltak meg. Mikor megkérdeztem, minek tulajdo­nítsuk, hogy ilyen közkedveltek a magyarországi Italok, azt vá­laszolták, hogy Lodz Szeged testvérvárosa. Ám nemcsak Ma­gyarország déli városával, ha­nem igen jó kapcsolatot tarta­nak fenn csehszlovákiai és más magyarországi városokkal is. A csehszlovákiai újságírókat Len­gyelországban azért kínálják magyar itallal, hogy egy kissé ezzel is kifejezzék a csehszlo­vák—lengyel—magyar barátsá­got és azt, hogy a szocialista országok közel állnak egymás­hoz és kedveltek egymás árui. A lodzi textilkombinátban a több mint 100-éves üzem törté­netét és a felszabadulás óta megtett utat bemutató kiállítá­son az lepett meg, hogy a tár­lat rendezői külön hangsúlyoz­ták azt, milyen az üzem kap­csolata a szocialista országok­kal, köztük Csehszlovákiával. Grafikonokkal számoltak be arról, hogy Csehszlovákiából honnan kapnak és Csehszlová­kiába hova szállítanak készárut és nyersanyagot. A bemutató tablóit magyaráz­va az üzem igazgatója és főmér­nöke elmondta, hogy bár a len­gyel textilgyártás is fejlett, és büszkék áruikra, hálával gon­dolnak arra a segítségre, ame­lyet technológiájuk és általában az egész textilgyártás tökélete­sítéséhez a csehszlovák szak­emberektől kaptak. A csehszlo­vákiai textilgépek — mondták — joggal örvendenek világhír­névnek. Ismerjük sikereiket és csak dicsérni tudjuk azt az eredményt, amelyet az utóbbi években önöknél mind a terme­lés növelése, mind az új mun­kamódszerek bevezetése terüle­tén elértek. A jelenleg 750 000 lakosú Lodz évente 48 milliárdos ter­melési értéket ad a lengyel népgazdaságnak. A lengyel tex­til-, illetve ruhaipar 60 százalé­kát a lodzi üzemek termelik. De Lodzban a többi között a vegyipar is rohamosan fejlődik. Jelenleg is több új gyár épül a városban. A gumigyár rövidesen évente 30 millió pár csizmát fog termelni. Ebből 12 millió párat exportra készítenek. Bár az üzemben elsősorban a tex­tilipar fejlődéséről tájékoztat­tak és azt hangsúlyozták, hogy milyen stádiumban van az új kötőipari üzem építése, öröm­mel újságolták azt is, hogy vá­rosukban rövidesen felépül az új csapágygyár. Jól esett hallani a város fej­lődését és a helyi üzemnek a Csehszlovákiához fűződő kap­csolatait ecsetelő elbeszélése­ket. Válaszul elmondtuk, hogy mi is ismerjük a lodzi terméke­ket és Csehszlovákiában is ke­resett áru a lengyel textil. Chopin szülőhelyén Lengyelországi tartózkodá­sunk utolsó előtti napján ellá­togattunk Chopin szülőfalujába, a Varsótól mintegy 60 km-re levő Zelezowa-Wola-ba. Már Varsóban megbizonyosodtunk arról, hogy a lengyelek úgy te­kintenek Chopin alkotásaira, mint legszebb, legnemesebb nemzeti tulajdonságaik kifeje­zőjére és megőrzőjére. Ezzel magyarázható az is — amiről kísérőink varsói sétánk során már első nap tájékoztattak —, hogy midőn a fasiszták elfog­lalták Varsót, elsőnek Chopin szobrát rombolták le. Tudták, hogy a nagy lengyel hazafi ze­néje egyet jelent a lengyel nép­A varsói Chopin-emlékmű. pel és hogy e nagy virtuóz mű­vészete úgy szétáradt az or­szágban és annyira egyesült nemzete lelkivilágával, hogy aki a lengyel nép létére tör, annak Chopin emlékét is meg kell semmisítenie. Az emlékművet Varsóban a háború után helyreállították és rendbehozták a szintén megron­gált szülőházat is. Ma mindkét helyre a lengyelek és a külföl­diek százai zarándokolnak el. A puritán egyszerűséggel be­rendezett szülői ház alig mond valamit a zeneköltő életéről és művészetéről. Mintha mindent zenéjével akarnának kifejezni. S a hangszalagról állandóan közvetített Chopin-művek nem­csak a ház előtti hangverseny­teret és a tágas parkot, hanem a kis ház szobáit is állandóan megtöltik a chopinl muzsika csodálatos dallamaival. Aki ismeri Chopin életét és érti a zene nyelvét, az tudja, érzi, hogy a lengyel föld utáni honvágy énekel a noktürnök­ben, a lengyel nép heroizmusa a polonézekben és egy nemzet történelme visszhangzik a me­rengő és fellobbanó balladák­ból. Kísérőnk elmondta, hogy Chopin élete nagy részét Pá­rizsban töltötte. Bellini, Paga­nini, Berlioz, Liszt és más nagy zeneszerzők hatottak rá. A leg­megrázóbb emléke azonban a levert szabadságharc, az elné­mított lengyel költészet, tudo­mány, muzsika, a lengyel föl­dönfutók, akik Berlinben, Pá­rizsban, Londonban és a világ más városaiban próbáltak meg — akárcsak az 1848-as magyar szabadságharc hősei — híveket gyűjteni a nemzeti ügy számá­ra. Chopin megrázó élményei­től ihletve műveibe iktatta a lengyel népzene gyöngyszemeit, és valamennyi általa művelt műfajban új, utóbb mintává vált eredeti formatípust alko­tott. A szülői házban tudtam meg — aminek előbb a fordítottját gondoltam —, hogy viszonylag ritkán hangversenyezett. Inkább és elsősorban tanított. Művé­szetében a romantikus zongo­ramuzsikát, annak szabad, el­lentétekkel tele játékmódját alakította ki. Az európai zene harmóniavilágát és a zongora­technikát forradalmian megújí­totta. Művészete hazája lángoló szeretetén alapult, és a lengyel nép gondolatait, reményeit, sza­badságra és függetlenségre tö­rekvését tükrözi. A vendégkönyvben a különfé­le bejegyzések mellett több ma­gyar, szlovák és cseh nyelvű szöveget is találtam. A látoga­tók azt mondták el, örülnek, hogy megismerkedhettek Cho­pin szülőhelyével és itt élvez­hették a nagy zeneszerző és zongoraművész művészetét. A szülői ház parkjában ren­dezett hangversenyt mi is hosz­szan hallgattuk. Sok szép él­ménnyel gazdagodtunk. BALAZS BÉLA Valentyina Tyereskova az autogramgyüjtők körében. A szov­jet űrhajós a jubileumi ünnepségek alkalmából tartózkodott Lengyelországban. 9 dtt mái emelt fádat? Csak azért kérdezem, mert én már majdnem ettem. Tegnap ugyanis egy szép fényes dobozt találtam a konyhában és közöl ték velem, hogy az az én ebé dem. Tetszik tudni, családom nőtagjai csak tejet Isznak, né­mi kis ötnapos zsemlyemorzsát rágcsálva hozzá. Hz a táplálé­kuk hetenként kétszer, kedden és szerdán, a hét többi napján egyáltalán nem esznek, mert állítólag ez a legjobb fogyókú­ra, aki egy évig csinálja, an­nak még a bőre is lefogy. Szó­val én vagyok az egész család ban az egyetlen falánk és ezt bizonyítandó azonnal megnyal­tam a szép fényes dobozt, mert szeretek torkoskodni is. A szép fényes doboznak semmi íze nem volt és már éppen pityeregni kezdtem a szomorúságtól, ami­kor szeretteim megvigasztaltak: Gyula, te ló — mondták gyen­géden — nem a dobozt kell megenni, hanem ami benne van. Ha nem tudnád, ez marhahús fóliában. Izgatottan vártam a déli harangszót, kérdeztem, ne kössek-e csokornyakkendőt a bugyolált marha tiszteletére, de közölték velem, hogy kivétele­sen eltekintenek a flanctól. Az­tán kivették a dobozt a sütőből, kinyitották és elém tették. A szép fényes doboznak két reke­sze van, az egyik rekeszben volt 138 szem rizskása és 23 szem zöldborsó, a másik re­keszben volt egy szem húsda­rabka, ami olyan árván, szo­morúan lötyögött a nagy re­keszben, olyan szánnivalóan aprócska volt, hogy megsajnál­tam. Kihalásztam a dobozból, aztán lassan, megrendülten szemelgetni kezdtem a rizská­sát meg a zöldborsót. Egész idő alatt arra gondol tam, hogy ezeket a fóliába csomagolt ételeket talán újszü lötteknak szánták, talán csak gyermektápszer vagy asztráltes­tü lények eledele, esetleg ma­dáreledel, viszont én nem va­gyok sem csecsemő, sem olyan asztrál izé, sem kanári, hanem egy pocakos fiú, tehát olyan éhes maradtam, hogy az autó buszban rámszóltak, kapcsoljam ki a tranzisztoros rádiómat, pe­dig csak a gyomrom korgott. Talán ha megettem volna a fóliát is... PÉTERFI GYULA IZSA 1969-ben A község utcáin tűsarkú cipőben is lehet járni # Az ű) vendéglőben zenegép is van # Mikor adják át végre az iskolát? # Megszűnik a huzavona a hnb és a Jed­nota között? 0 Az egyváltásos tanítás csak a magyar iskola tatarozásával oldódik meg # A község nagy ré­szében már van vízvezeték 0 A mozit végleg bezárták # Színházlátogatás helyben és Komáromban 0 A kör­zeti hivatal még nem működik Rekkenő hőségben érkeztünk meg Izsára. Palkovics Bélát, a hnb elnökét azonban mégsem az árnyékban megbújva talál­tuk, hanem abban az utcában, ahol gyalogjárót építenek. Gyakran meglátogatja a gya­logjáró készítőit. Ám nem azért, mintha azokat állandóan ellenőrizni kellene, hanem egy­szerűen azért, hogy lássa az eredményt, amelynek talán senki sem örül jobban a köz­ségben, mint maga az elnök. Nem is tagadja, hogy a gyalog­járók létesítése a „szenvedé­lye". „Azt akarom — mondja —, hogy Izsa utcáin tűsarkú cipőben is lehessen járni." S hogy ez előbb-utóbb megvaló­sul, azt az eddigi eredmények máris sejtetik, hiszen tavaly 2400 méter gyalogjáró készült el, idén pedig 2500 méter. Két utcában már régebben van jár­da. csupán a mostani magyar is*ko= la általános javítása után. Az iskolával egyidejűleg tanítói la­kások is épülnek. De a négy lakásból eddig csak egyre van igénylő. Lényegében megoldódott a lakosság lakáskérdése is. Csu­pán 5—6 lakásigénylést tarta­nak számon a községben. A fel­épített házak némelyike még nem teljesen készült el, egyik­másikban a mellékhelyisége­ket csak utólag rendezik be. A község nagyobb részében már a vízvezetéket is bevezették. A helyi ivóvíz azonban a szakem­berek szerint ártalmas, ebből származó megbetegedés azon­ban még nem fordult elő. A fa­lu kulturális élete sokban ha­sonlít más községek kulturális életéhez. A mozilátogatás itt is olyan gyatra volt, — általában csak 5—6 néző volt egy-egy előadáson —, hogy a vetítést v . ... * MK : 5§S , » AZ 0f ISKOLA. Persze nemcsak a járda ré­vén változik a falu képe. A csupa új vagy tatarozott ház jelenti elsősorban a község új­jászületését — a medréből ki­lépett Duna annak idején bi­zony itt is pusztított. Ha a fa­lu új arculatáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg az új és nagyon impozáns vendéglő­ről sem, amelyben olyan házi­kolbászt szolgálnak fel, amely valóban minden igényt kielé­gít. A vendéglőtől alig néhány méternyire épült, vagyis még mindig épül az új iskola. Pon­tosabban szólva, már felépült, csupán még mindig nem adták át. Azaz már ötször is össze­jöttek az illetékesek, hogy át­adják, de a megállapított hibák minden összeírás alkalmával új­ból felmerültek. Vagyis az Ér­sekújvári Magasépítő Vállalat nem javította ki a hibákat — az elnök tájékoztatása szerint. Arról van szó, hogy rosszul ké­szítették el a lapos tetőt, és ennek következtében befolyik a víz az épületbe. Űgy látszik, nem árt, ha ezúttal is felhívjuk az illetékesek figyelmét arra, — amit egyébként mindenki tud! —, hogy rohamosan köze­ledik szeptember elseje, a tan­év kezdete. Az iskola felépítésével függ össze az a nézeteltérés is, amely a hnb és a Jednota kö­zött keletkezett. A már említett új vendéglő csatornáját ugyan­is a Jednota rákapcsolta az új iskola csatornájára. Az iskola kanálisát pedig csujíán 300 sze­mélyre tervezték. Vagyis a ter­ven felüli megterhelés később komoly gondokat okozhat. A nemzeti bizottság csak úgy egyezne bele abba, hogy a ven­déglő is használja az iskola csatornáját, ha annak karban­tartását a Jednota vállalná. Er­ről pedig a Jednota illetékesei hallani sem akarnak. Arra hi­vatkoznak, hogy állítólag az is­kola tervezője megengedte a kanális használatát. Mindent egybevetve egy olyan huzavo­náról van szó, melynek meg­oldása nem húzódhat sokáig. Az ügy végleges lezárása előtt csak annyit kívánunk megje­gyezni, hogy az iskola a köz­ség tulajdona, vagyis a nemzeti bizottság rendelkezik vele ... Egyébként a jelenlegi kétváltá­sos tanítás az új iskola átadásá­val nem szűnik meg teljesen. (A szerző felvétele j meg kellett szüntetni. A mű­velődési házban rendszeresen rendeznek táncmulatságot. A vendégszereplök jóvoltából színdarabot is láthatnak a helybeliek — többnyire komá­romi, nyitrai és budapesti mű­vészek lépnek fel. Amikor a község lakosainak mentalitására tereljük a szót, az elnök egy adomát mond el, mely szerint Kolumbusz Ame­rikába utazva visszafelé jövő izsai asszonyokkal találkozott Azok ugyanis akkorra már el­adták a tejfelüket. A tréfás népbölcselet valóban találóan jellemzi az izsaiak szorgalmát és leleményességét. Ezért egy kissé meglepő­dünk, amikor az elnöktől meg­tudjuk, hogy a hnb nem létesí­tett mellékágazati üzemet. Igaz, azt is megtudjuk, hogy eredetileg terveztek ilyesmit; O^traván akartak megnyitni egy zöldségüzletet, amelyet helybeli áruval láttak volna el. Számításaikat azonban megza­varta a nemzeti bizottságok mellékágazati üzemeire vonat­kozó új törvény, amely szerint a járás területén kívül végzett szolgáltatásokért 10-től 25 szá­zalékig terjedő nyereségelvo­násra kényszerültek volna. A helyi szövetkezet egyébként foglalkozik melléktermeléssel — építkezéssel és fuvarozással. Elsősorban azonban növényter­mesztésre és állattenyésztésre rendezkedett be. Eredményei túlzás nélkül figyelemremél­tóak. Megtörtént például, hogy a tejhozam olyan gyorsan emelkedett és a növendékálla­tok súlya oyan rohamosan gya­rapodott, hogy azt a járáson el sem akarták hinni. Ezt úgy ér­ték el, hogy a nagymegyeri tejüzemből szállított savóval etették az állatokat. A szövetkezeten kívül első­sorban Komárom jelenti a munkalehetőséget az izsaiak­nak — főleg a hajógyár, az Agrostroj és a Doprastav .. . A közigazgatás átszervezése Izsát eddig még nem igen érin­tette, mivel a komáromi járás ban egyelőre nem kezdték meg működésüket a körzeti hivata­lok. Az izsaiak a komáromi körzetbe fognak tartozni. A la­kosság és a község vezetősége egyaránt sokat vár a hivatal munkájától. füLöp imr e 1HBÍI VIII.

Next

/
Thumbnails
Contents