Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-13 / 189. szám, szerda

Egy jegyzőkönyv tanúbizonysága A Rudé právo tegnapi számában kivonatosan ismerteti azt a 279 oldalas jegyzökönyvet, amely a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárainak 1968. május 12—13-i prágai tanácskozásáról szól. Ez az értekezlet a CSKP KB májusi plenáris ülése előkészítésének része volt, s mint az alábbiak is tanúsítják, felhívta a figyelmet a jobboldali szocialistaellenes és szovjetellenes erők aktivizálódására. Alexander Dubček elvtárs beszámolója ebsei 1969 VIII. 13. Dubček elvtárs a tanácskozáson elmondott beszámolójának bevezető részében kijelentette, hogy „a mát alapvetően jellemzi a CSKP KB januári plenáris ülése után elkezdődött pozitív társadalmi folyamat". Rámuta tott azokra az eredményekre, amelyeket a párt ebbsn a folyamatban elért, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a politikai színtérre — s ez a napjainkra jellemző új vonás — különféle antikommunista és szocialistaellenes irányzatú, jobboldali, ellenzéki erők lépnek ... Ha ezen a helyzeten nem változtatunk idejekorán, annak a veszélye fenyeget, hogy bizonyos idő után ezek a szocialistaellenes irányzatok annyira megerősödhetnek, hogy komoly válság következhet be, amelyet csak hatalmi konfliktus oldhat meg". Dubček elvtárs túlnyomórészt ezzel a veszéllyel foglalkozott beszámolójában, és figyelmeztette a pártot, hogy ne hátráljon meg a jobboldali és antiszoeialista erők elől. A fejlődés negatív vonását mindenekelőtt abban látta, hogy minduntalan fokozódik az igyekezet az egész párt diszkreditálására. S az ilyen irányzatok megnyilvánulásának helyet adnak a tömegtájékoztatási eszközök is. Az egyoldalú kritikának olyan áramlatáról van szó, amelyekre politikailag kell néznünk, mert következményeiben kedvezőtlen légkört teremthetnek a párt ellen. Ha nem akarjuk a helyzetet a hamis optimizmus és szubjektivizmus rózsaszínű szemüvegén át nézni, fel kell tennünk a kérdést: hova vezethet az, ha a nem objektív politikai kritika tovább érvényesül és növekszik? Csakis egy dologhoz: a harchoz a kommunisták és mindazok ellen, akik becsülettel biztosították a forradalmi változásokat — a szövetkezetesítést, az államosítást és februárt. Ezzel összefüggésben látnunk kell, hogy intézményesen szervezkednek olyan csoportok, amelyek február előtti programot vallanak magukénak, s nyilvános akciók szervezésére tesznek kísérleteket. Törekvések vannak az egyháznak, mint politikai erőnek az aktivizálására, és elhangzanak követelések a Nemzeti Fronton kívüli ellenzéki pártok létrehozására is, amelyekben a nem kommunisták egyesülnének a kommunisták ellen, a Nemzeti Front ellen és politikai platformja ellen. Ezt már nem tűrhetjük szó nélkül. Dubček elvtárs figyelmeztetett arra is, hogy a jelenlegi helyzetben megvan a reális lehetősége a kommunistaellenes irányzatok külföldi támogatásának, akár a február utáni csehszlovák emigránsok, akár közvetlenül az imperialista államok politikai körei részéről. Ne tévesszen meg bennünket e támogatás formája és módja. A nemzetközi burzsoázia is okult a sikertelen 1956-os magyarországi beavatkozásból; most sokkal taktikusabban, egészen más módszerekkel akarja antikommunista törekvéseit megvalósítani. Az ellenséges erők most a január utáni folyamat támogatásának ürügyén ténykednek, de amint számukra kedvező feltételek alakulnak ki, nyílt offenzívába mennek át ellenünk. Nyíltan meg kell mondani, hogy minél nagyobb lesz a jobboldali veszély, annál kisebb lesz a demokrácia. Ha ezek az erők valóban megkísérelnek egy offenzív politikai akciót, hogy a CSKP-t megfosszák a hatalomtól, minden eszközt mozgósítunk, ezeknek az erőknek a leverésére. A tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatban Dubček elvtárs kijelentette, hogy azok az állam politikájának alapvető kérdéseiben nem lehetnek dolgozóink egyéni nézeteinek fórumai. Elutasította a Rudé právo egyes szerkesztőinek nézetét is, mely szerint a lapot a szerkesztőségnek kellene irányítania függetlenül a CSKP Központi Bizottságától. A párton belüli helyzettel kapcsolatban az alapvető politikai probléma szerinte az, hogy a pártot nem sikerüli megfelelő mértékben egységesíteni, s egyre terjed az az irányzat, hogy a párt nem egységességét hangsúlyozzák. A sajtóban akkoriban gyakran felmerült kérdéssel kapcsolatban kijelentette: A párt természetesen nem utasítja el politikájának nyilvános ellenőrzését, sem a közvélemény bírálatát. Ez azonban nem jelenti, hogy ne álljon módjában saját problémáit megoldani úgy, mint éppen párton belüli problémákat ... A demokrácia minden alapelve szerint teljes jogunk van a párton belüli életre, a párton belüli demokráciára, és pártunk politikájának kialakítása, e politika vitás kérdéseinek megvitatása közben nem tehetjük ki magunkat a legkülönfélébb társadalmi erők nyomásának. Dubček elvtárs élesen elítélte a jobboldali erőknek az államhatalmi szervek diszkreditálására irányuló törekvéseit is. Nemzetközi kapcsolatainkkal összefüggésben mindenekelőtt elutasította azt a nézetet, hogy valamiféle receptet vagy mintát alakítunk ki a szocialista országok számára. Ismertette továbbá küldöttségünk moszkvai tanácskozásának eredményeit. Kijelentette: A szovjet elvtársak nyíltan elmondták aggályaikat hazánk belső fejlődésével kapcsolatban. Azt mondták, ne becsüljük le a kommunistaellenes front erőit, s ne engedjük meg, hogy a demokratizációs folyamattal viszszaélve a szocializmus ellen hassanak. Figyelmeztettek bennünket arra is, hogy a kommunistaellenes erők fellépését nagyon átgondoltnak, összehangoltnak látják, s hogy ezek az erők — véleményük szerint — nem kapnak tőlünk méltó feleletet. Dubček elvtárs elmondta, közölték a szovjet elvtársakkal, hogy a párt nem becsüli le a kommunistaellenes irányzatokat, s hogy a deformációk elleni küzdelemmel együtt az új politika elválaszthatatlan részének tartja az antikommunista megnyilvánulások elleni harcot is. Internacionalista felelősségünkkel kapcsolatban Dubček elvtárs kijelentette, hogy az már csak azért is nagy, mivel olyan időben tértünk új útra, amikor az imperializmus számos területén támadásba megy át. A kommunista és egyáltalán a haladó világnak akkor teszünk jő szolgálatot, ha sikerül olyan demokratikus, szocialista társadalmat kialakítanunk, amely bebizonyítja előnyeit a burzsoá rendszerrel szemben. Dubček elvtárs beszámolóját, amely a vezető elvtársak (Kriegei, Smrkovský, Císaŕ ...) véleménye szerint a CSKP KB elnökségének hosszú vita során kialakult egységes nézetét tükrözte, a jelenlevők általában helyesléssel fogadták. A vitában azonban számos további bíráló észrevétel hangzott el. A hibák megbosszulják magukat /. KOSCELANSKÝ (kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság j többek közt kijelentette, hogy a múlt túlzott bírálata aktivizálja a kétes erőket is. Aktivizálódnak a Hlinka-gárda, a Hlinkapárt, a Demokrata Párt volt képviselői, s minél tovább, annál Inkább a kommunisták ellen ... A biztonsági szervekben dolgozó kommunisták nincsenek megelégedve azzal, amit az új belügyminiszter (J. Pavel — a szerk. megj.j tesz. Dubcek elvtárs az elnökség nevében a hatalmi szervek megszilárdítására szólít fel, de a miniszter elvtárs olyasmit mond, ami nem segíti megszilárdításukat. Ezért nem csodálkozom azon, hogy ebben a légkörben senki sem akar a biztonsági szervek kel együttműködni... F. MEDU N A elvtárs (karvinái járási pártbizottság j azért bírálta a CSKP Központi Bizottságát, hogy hasonló tanácskozást már korábban nem hívott öszsze. Kijelentette, hogy véleménye szerint a párt és a társadalom helyzete sokkal válságosabb, mint ahogy Dubček elvtárs kifejtette. Kifogásolta, hogy sok mindenben, ösztönösség mutatkozik, elégtelen a Központi Bizottság szervező munkája, s hiányzik az egység a vezetésben. V. BARES (bruntáli járási pártbizottság) feltette a kérdést: vajon a párt vezetősége szándékosan hagyja őket ma gukra, vagy nincs elég ereje a párt irányítására? Ha a vezetőségben nincs is egyetértés, a pártot irányítani kell. /. PILLÉR kijelentette, hiba volt, hogy a Központi Bizottság január végén vagy február közepén nem tárgyalta meg a legégetőbb problémákat, hogy irányt szabhasson a járási és kerületi pártbizottságoknak. Az akkor tapasztalt bizonyos anarchia közepette egyes elemek úgy érezték, hogy eljött az Idejük, s olyan követelésekkel léptek fel, amelyeket még regisztrálni sem voltunk képesek, nemhogy még egységes álláspontra helyezkedni velük szemben. És mert nem győztük, ' megtette helyettünk a sajtó, a rádió és a televízió. Ebben az időszakban nem mi, hanem a tömegtájékoztatási eszközök határozták meg a játék ütemét. És ekkor csatlakoztak a demokratizációs folyamathoz azok, akik ha kézbe ragadnák a hatalmat, gyorsan kitekernék mindenféle demokráciának a nyakát. Pillér elvtárs rámutatott, hogy fennáll a demokratizációs folyamat megállításának reális veszélye, mert létezik egy ellenséges csoport, amely nyíltan fellép a párt, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. j. MRAVÍK (nyitrai járási pártbizottság) a járásban szerzett tapasztalatok alapján kijelentette: a kommunistaellenes erők már annyira kedvezőnek tartják a helyzetet saját terveik megvalósítására, hogy nyíltan felszólítják a kommunistákat adják meg magukat. L. PAVELKA (Karlovy Vary-i járási pártbizottság) arról számolt be, hogy a járásban végzett felmérés azt bizonyítja, az emberek többsége megbízik a pártban. Ezzel egyidőben azonban reálisan látni kell a szocialistaellenes erők okozta veszélyt. Példákat említett ezeknek az erőknek a tevékenységéről. Csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a párt tétlenül nézi a biztonsági testület bomlasztását. A helyzet odáig fajult, hogy e szervek tagjai már nem akarnak közbeavatkozni, mert Pavel belügyminiszter megtorlással, kidobással fenyegetőzik. nyúló törekvéseket. Hangsúlyozta, hiba volna azt gondolni, hogy a párt akcióprogramjával és politikájával minden embert ki tud elégíteni ebben az államban. És hogy csak miután kielégítettük igényeiket, folytathatunk aktív politikát. A pártnak a jobboldali erőkkel szemben tanúsított magatartásával kapcsolatban kijelentette: a tény, hogy lépésről lépésre hátrálunk ... F. MACHÁLEK (domažliceá járási pártbizottság) többek közt elmondta: a járási pártszervezet kommunistáinak döntő többsége egyértelműen helyesli a Központi Bizottság decemberi és januári plenáris ülésének döntéseit, de a kommunisták nagyon aggódnak, vajon a párt kezében tartja-e a fejlődést, s vajon a tömegtájékoztatási eszközök ténykedése nem lépi-e túl a demokratizációs folyamat határait, s nem fenyegeti-e a szocializmus alapjait és a párt létét. A. ŤAŽKÝ (közép-szlovákiai kerületi pártbizottság) kijelentette, hogy olyan erők aktivizálódnak, amelyek a burzsoá demokráciához szeretnének viszszatérni, s a pártot akarják megsemmisíteni. B. ŠIMON (prágai városi pártbizottság) elmondta, hogy konzervatív jellegű irányzatok mutatkoznak, de ugyanakkor színre lépnek jobboldali beállítottságú erők is. Erre a KAN és a K—231 példájával mutatott rá, de hasonló jellegű a szociáldemokralák mozgolódása is. Ezek a szervezetek különösen Prágában lépnek fel tömegesen, ami R Ľ ' új helyzetet teremt. Ebből meg kell keresnünk a kiutat. L. KARD A (nyugat-csehországi kerületi pártbizottság) felszólalásában ugyancsak a kommunistaellenes erők szervezkedésének szentelt figyelmet. Ezzel összefüggésben kijelentette, nem érdektelen, hogy éppen ebben az időben jelentős mértékben megbénultak a közbiztonsági szervek, és a biztonsági szervek parancsnokai, valamint a pártszervezetek is arra figyelmeztetnek, hogy a Belügyminisztériumban nem fogják pártjukat. Végül Karda elvtárs súlyosnak ítélte meg a biztonsági szervek helyzetét, s mint mondotta, hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi a bíróságokon és az ügyészségeken is. L. VYČÍTAL (pardubicel járá-. si pártbizottság) mindenkelőtt arról szólt, hogy a falvakon is felütik a fejüket szocialistaelJenes erők. A volt kulákok például kijelentették, hogy a földművesszövetkezetek elnökeinek felét, akiket a járási bizottság bízott meg ezzel a tisztséggel, le kell váltani. És szerintük ugyanez vonatkozik a járási mezőgazdasági társulásban dolgozó kommunistákra is. Vyčítal elvtárs, bírálta Borövka földművelésügyi minisztert, aki magánbeszélgetések alkalmával teljes támogatásáról biztosította a volt kulákokat szövetkezetellenes politikájuk megvalósításában. Majd értékelte azt a tényt, hogy J. Borűvka elvtárs már nem tagja a CSKP KB elnökségének. Végül L. Vyčítal elvtárs arra figyelmeztetett, hogy a szocialistaellenes klubok szervezői néha párttagok. Az egység hiánya megköti a párt kezét Aktiv harcot a jobboldal ellen L. KREPE RÁT (Űstí n. L.-i járási pártbizottság) a jobboldali nyomást minősítette a legna gyobbnak. Kijelentette, nemcsak a múlt hibáinak kihasználásáról van itt most szó, ezekhez a hibákhoz csatlakozik jelenlegi tétlenségünk, amely lehetővé teszi ennek a nyomásnak a terjedését. A megoldhatatlan helyzetek előidézése csak erősíti az ellenünk irá/. KL1MOSZ (Uherské Hradišté-1 járási pártbizottság) többek között a pártvezetőség munkájáról fejtette kl véleményét. Mint mondotta, a pártvezetőség nem mérte fel a politikai helyzetet már a járási pártkonferenciák idején sem; a vezetőség tagjainak felszólalásai ellentétben álltak a reális objektív politikai helyzettel. Ügy vélem, mondotta, hogy ebben az ellentmondásos helyzetben Smrkovský, Borűvka, Sík és néhány további elvtárs fellépése nem járult hozzá a politikai stabilizációhoz. A Központi Bizottságnak el kellene határolnia magát az olyan kérdésektől és ügyektől, amelyek ma már nyíltan szocialistaellenes jellegűek. Nem a gépies fegyelem visszasírásáról van szó, hanem arról, hogy ma inkább, mint bármikor szükséges a kommunisták egységes fellépése a pártpolitika alapvető kérdéseit illetően. Ha ezt nem biztosítják a Központi Bizottságban, nem biztosítható sem az alapszervezetekben, sem a járási pártbizottságokban. F. KLlMA (nymburki járási pártbizottság) ugyancsak a párt vezetőségében tapasztalható egység hiányáról beszélt, amely véleménye szerint az egész párt akcióképességét csökkenti. A vita befejező részében a felszólaltak a párt vezetőségének akkori tagjai: J. Smrkovský, F. Kriegei, V. Bi Tak, O. Cerník, C. Císaŕ és V. Slávik. SMRKOVSKÝ elvtárs felszólalásának bevezető részében egyetértését fejezte ki Dubček elvtárs beszámolójával kapcsolatban, majd többek között kijelentette: a május elsejei ünnepségek, valamint néhány további nagygyűlés bizonyították, hogy a nép helyesli a párt új politikáját. Hangsúlyozta ugyanak kor, hogy mind a pártban, mind a közvéleményben aggodalom észlelhető a január előtti viszonyokhoz való visszatérés lehetősége miatt. Újságírókká! és kommunista értelmiségiekkel folytatott beszélgetéseire hivatkozva elmondta, hogy amikor megkérte őket, lépjenek fel a tömegtájékoztatási eszközökben megnyilvánuló szélsőségek ellen, azt a választ kapta: „Kezességet akarunk arra, hogy nem fordul minden a visszájára". Megkérdezte: miért, és ők azt mondták: „Csak nézd a Központi Bizottságot, hány tagja áll valóban az új politika mellett és hányan vannak elle_ne. És nemcsak, hogy ellene vannak, de ők is csoportosulnak, s az alkalomra várnak, hogy ellentámadásba lendülhessenek". így beszélnek kommunista értelmiségünk köreiben. Smrkovský elvtárs kijelentette, hogy a CSKP KB egyes tagjai „akadályt jelentenek abban, hogy a párt minél inkább, minél erősebben a CSKP KB köré tömörüljön", és ezért távozniuk kellene. Továbbá javasolta, hogy a májusi plenáris ülésen a CSKP Központi Bizottsága határolja el magát az ötvenes évektől. Mielőtt csapást mérünk azokra, akik támadnak minket — mondotta — a pártnak mindenekelőtt pozitív tetteket kell végrehajtania. Majd így folytatta: most maximális figyelmet kell szentelnünk a pártnak. Vissza kell adnunk a pártnak az önbizalmat és meg kell mondanunk mindenkinek, hogy nekünk, kommunistáknak eszünkbe sem jut olyasmit tenni, ami a pártot megfosztaná akcióképességétől és a társadalomban betöltött vezető szerepétől. És ez nem lehet csak szóbeszéd, ennek nagy munkának kell lennie. Pozitív tettekre van szükség és egyidejűleg csapást mérni azokra, akik a párt ellen, a szocializmus ellen támadnak. F. KRIEGEL elvtárs felszólalásának bevezető részében kijelentette, hogy bár a szocialistaellenes erők szervezkedni akarnak, a párt kézben tartja a biztonsági apparátust és a hadsereget. Kifejtette, hogy a pártban tapasztalható nehézségek nem január után keletkeztek. Majd így folytatta: kétségtelenül nyugtalanító, hogy a közvélemény a párt ellen hangolódik. Egyetértek azzal, hogy vannak olyan törekvések, amelyek a pártot a vádlott szerepébe szeretnék juttatni. Nem szabad azonban a tagság és a funkcionáriusok tömegeit azokkal azonosítani, akik leginkább felelősek a deformációkért és a válságért. Ugyanakkor fudatosítanunk kell. hogy a visszatérés a január előtti viszonyokhoz gyakorlatilag lehetetlen. Ezért gyorsan és határozottan kell eljárni akkor, amikor ellenséges, ellenzéki erőknW, olyan erőkről van szó, amelJeB" egyértelműen a kommunizmus ellen, a szocialista állam ellen vannak. IFolytatás a 6. oldalon

j