Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-10 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

A tömeggyilkos FELIRAT A RENDELŐBEN Dr. X Y rendel délután háromtól hatig. SAJÁT LAKÁS, SAJAT AUTÓ SAJAT VÁRÓTEREM SAJAT PACIENSEK SAJAT TEMETŐ TAPINTAT Az egyik kaszárnyába távirat érkezett, amely hírül adta, hogy Kiss közkatonának meghalt az anyja. Az ügyeletes tiszt behívatta az őrmestert és megparancsolta, hogy tapintatosan közölje ezt a hírt a katonával. - Tessék csak nyugodtan rámbízni - felelte ax őrmester. Sorakozót fúvatott és így szól a leisorakozott katonákhoz: - Csibészek! Akinek él az anyja három lépést előre. A Majd elordítja magát: - Kiss, hova a fenébe tolakszik? KOPOGNAK Kopognak a mennyországban. Péter nyit ajtót és látja, hogy az illető, aki kopog, nagyokat nevet. — Min mosolyog? — kérdi Péter. - Hát azon, hogy lent még operálnak, de én már itt vagyok! FEKETEHUMOR BEVEZETŐ HELYETT: Ha valaki az úgynevezett fekete humor hallatára képmutató módon felháborodik, csak azért teszi, mert annak tükrében szívtelen gyilkost, szadistát lát, pedig ez is csak olyan, mint a többi vicc: túlzás és valóság keveréke. Ez a fajta humor kissé félelmünket is kifejezi az élet megpróbáltatásaitól, úgy mint ahogyan a gyermek ijedtében fütyörészni kezd, ha sötét folyosón kell átmennie. A fekete humor az élet borsához tartozik, amelyből az ember erőt merít a sors elleni harcához. Nem véletlenül félt már az ősidők óta az ember és mégis szívesen hagyta, hogy megijesszék és mindig szívesen ijesztgetett is. (KORNEL FÖLDVARI) Krimi a határon LONDONBAN Londoni szálloda. Késő este. Egy férfi jön és szállást kér. - Sajnálom - mondja a portás - minden hely foglalt. A férfi nem hagyja annyiban: - Uram, próbáljon valamit keríteni. Egy kamra is megteszi. - Ajánlhatnám önnek az ötödik emelet egyik szobájának fürdőszobáját, de az elég kényelmetlen ... - Nem baj, jó lesz. A férfi felmegy. Reggel, amint jön le a lépcsőn megkérdi tőle a portás: - Hogyan oludt, uram? - Kiválóan. - Nem zavarta, hogy a szobában egy halott francia nő volt? - Igen? Nem is tudtam. Azt hittem, hogy az egy élő angol nő ... LEVÉL * MŰTŐASZTALRÓL Szadizmus VALASZ A pilóta a következő rádiogramot küldi a földi központnak: — Az Atlanti óceán felett repülök, hatszáz kilométernyire a parttól. Elfogyott ai üzemanyag. Mit tegyek? A következő választ kapta: - Ismételje utánam: Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... MEGNYUGTATJA - Mami a fiúk állandóan nevetnek rajtam, hogy nagy a fejem! * - Ugyan liacskám, ez nem is igaz! - De a fiúk azt mondják, hogy így van! - Ne törődj velük. Inkább fogd a sapkádat, nenj el az üzletbe és hozzál benne öt kiló burgonyát I PANASZ A folyóparton egy kisgyermek sir. Arra jön egy férfi és megkérdi: - Miért sírsz fiacskám? - Mert a vízbe esett a kenyerem! - Vajjal? - Nem a testvéremmel . . . Kivonulás a pólyára Nemrég alkalmam volt az egyik klinika műtőasztalán vendégszerepelni. Fejem fölött egy angol gyártmányú altatógép duruzsolt, függőleges üvegcsövében lélegzetem szerint lefelugrált ^egy színes golyó. Ezt néztem, míg el nem aludtam. Azt álmodtam, hogy fontos levelet írtam. A levél így szólt: „Igen tisztelt Emberiség, Helyben, Az orvosi szakirodalomban azt olvadtam, hogy a sorozatos szívműtéteknek egyetlen akadálya, hogy még nem szerkesztették meg a viselhető müszívet, s így még sokáig az igazira lesznek utalva. Mindaddig, amig a világ ipara enynyire elmaradott, szívesen felajánlom az ennyémet. Sietek kinyilvánítani, hogy életmentő cselekedetemért semmiféle ellenszolgáltatást nem várok. Kikötöm azonban, hogy nemre, korra, vallásra való tekintet nélkül csak az arra rászoruló juthasson hozzá. Mindezt pedig azért hangsúlyozom ilyen szigorúan, mert az utóbbi évszázadban sokan méltatlanul részesültek meg nem érdemelt élvezetben, s feltehető, hogy most is megpróbálkoznának ilyesmivel. Különös örömömre szolgálna azonban, ha szívem egy csinos lány mellkasában doboghatna tovább, annál is inkább, mert a szoknya eddig ts megdobogtatta. Férfiasan bevallom, szívem nem új, nem a legjrisebb kiadású, de sok mindent kibírt és most is fó karban van. A röntgenezést leszámítva soha orvos nem látta és semmi baj nem volt vele. Sok használt szívvel felveszi a versenyt, s bár az első világháború utáni években kezdte meg bordáim között áldásos működését, a gazdasági válság, a munkanélküliség nem koptatta meg nagyon. Példamutatóan látta el feladatát, amikor viselője szerelmes lett, s akkor ls, amikor kikosaraztak. Feladata magaslatára emelkedett, amikor az egyetemi vizsgák lázában az átlagnál többet vert, s akkor sem volt vele baj, amikor más, munkáját hanyagul végző testrészemtől való fájdalmas búcsú miatt valahol műtőasztalon vendégeskedtem. Nem mondom, kicsit rakoncátlankodott, amikor a második világháború megkezdődött, de ekkor sem annyira, hogy kidobtak volna a hadseregből. Utólag visszapillantva, ezt mindmáig safnáltam. Isten őrizz, tisztelt Uraim, hogy bárkit is rá akarnék beszélni, de azért is ajánlhatom, mert gazdájára sehol sem mondták, hogy szívtelen. Valóban jó, szívizomzat kifogástalan, zörejei, ritmusa hasonlóképp. Egy kicsit talán érzékenyebb az átlagosnál, szívembe markolt, ha valakit elgáncsoltak az életben. Mindig megesett a szívem az áldozaton és kivétel nélkül siettem elsősegélyben részesíteni. A világ sorsa például ma is nyomja, bár, igaz nagyon könnyen a szívemre veszem a dolgokat. Nagyon fájt, szinte sajgott, amikor munka nélkül, kollégájával — korgó gyomrommal — róttam a várost, viszont dagadt a szívem a boldogságtól, amikor fiam megszületett. A fent elmondott nyomós okok miatt biztosan tudom, hogy új gazdája jól jár vele, ezért ismételten ajánlom szivem az igen tisztelt Emberiség figyelmébe. Teszem ezt annál is inkább, mert nekem ls megtiszteltetés, hogy halálom után — legalább részben — tovább élhetek ..." Eddig a levél. Sokáig törtem a fejem egy diplomatát is megszégyenítő befejezésen, de egy kicsit korán ébresztett fel a sebvarrógép kattogása. Megkérem a Szerkesztő Urat, mégis nyomassa ki, mert az, hogy életben maradtam, semmit sem von le a levél értékéből. A legjobb, ha megmarad a lap hasábjain. A rászorulót pedig arra kérem, őrizze meg e sorokat, aláírásommal. Hátha legközelebb valahol befejezhetem. Különben őszintén örülök, hogy figyelemre méltattak és vagyok az igen tisztelt Emberiségnek őszinte híve: SZÜTS ISTVÁN Várnai György rajzai PÁRBESZÉD - Hol voltál az idén nyaralni? A tenger mellett. Milyen volt? Szenzációs. Szép a homokpart? Gyönyörű. A homok finom, mint a púder. Mit csináltatok ott naponta? Először a feleségem betemetett a homokba. Aztán? Utána kikapart és én temettem be öt No és azután? Jövőre újra elmegyek és kikaparom...