Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-10 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó

Gépkocsi és ócskavas Az elmúlt évben az NSZK-ban több mint 718 000 autót vontak kl a forga­lomból, vagyis körülbelül ugyanannyit, mint 1958-ban. Viszont 1969 első öt hó­napjában a kiöregedett gépkocsik száma nagyobb volt, mint tíz évvel ezelőtt az egész esztendőben és a jelentős mennyi­ségű ócskavas komoly gondokat okoz az illetékes hatóságoknak. Az utóbbi években az ócskavaskereskedők millió­kat kerestek, viszont a jövőben már csak tökéletesen előkészített fémhulladék kerülhet eladásra, és a szakágazatban kíméletlen verseny kezdődik. Az előkészítés csak nagyüzemi mód­szerekel történhet, ez viszont jelentős összegű beruházást igényel. Az autóron­csok elszállítására és feldolgozására már több javaslatot tettek. Az ócskavas-kikészítés csak akkor ki­fizetődő, ha a forgalomból kivont gép­kocsikat körzeti gyűjtőhelyeken összpon­tosítják, tehát törvényerővel kell köte­lezni az ócskavaskereskedőket, hogy a birtokukba kerülő autóroncsokat ezekre a gyűjtőhelyekre továbbítsák. Az autóroncsok „kicsontozása" amit jelenleg 2000 telepen végeznek, nem ki­fizetődő, viszont az autóroncsok sok ér­tékes anyagot tartalmaznak, amelyek be­folyásolják a hulladék minőségét (mű­bőr, nem vasfém stb.) A legegyszerűbb megoldásnak az ún. Sftredder-módszert tartják. A gépkocsit — lehetőleg motor nélkül — darabokra zúzzák, majd egy óriási mágnes kivá­lasztja a vasmentes fémeket. Ezek után az elégethető anyagot egy kemencében elégetik. Egy ilyen üzem kapacitása évi 60 000 autóroncs és építési költsége 3—5 millió nyugatnémet márka. Sokkal könnyebén megoldható a gu­miabroncsok felhasználása, pedig 1980­ra 40 millió darab, vagyis 350 000 tonna hulladékra számítanak. Azonban a gu­miabroncsok fűtőértéke kilónként 8600 kilokalória, tehát megfelelő műszaki be­rendezéssel — a hőerőművek felhasznál­hatják energiatermelésre. DIE WBLT Lelki dimimit H Nem más bolygókról a Földre toppant ismeretlen élőlények a képen látható óriások, hanem egy búvárruhát gyártó svéd vállalat kísérletezett gyártmányával Göteborg mellett. A gu­miruhában működű szerkezetek felfújják, vagy leengedik a le­vegőt. A búvéröltöny maximális kiterjedést képességét, tartós­ságát vissgálják A búváröltöny a lányon látható normális ál­lapotban is elviselhetővé tesart a hőmérsékletet • tenger mé­lyén. (QUICK) II Érzelmi tréningnek nevezik és ez a legújabb mánia az Amerikai Egyesült Államokban. Vadidegen embe­rek borulnak egymás nyakába, tépnek szét közösen párnákat, ordítoznak artikulátlan hangon, vagy vet­kőzik le hemmungjaikat és néha ruhájukat is. Az amerikai polgár ugyanis szeretné érzelmi életét reak­tiválni, ha lehet — szervezetten, az úgynevezett „kö­zeledési csoportokban" (Encounter Groups). Hatvan­hetven ilyen csoport alakult meg az országban és ezekben a tehetősebbek, keresik az őszinte emberi kapcsolatokat. Többségük idegbajos, a mindennapi kíméletlen hajsza, a túlhajszolt automatizáció és technokratlv fejlődés áldozata. Az üléseket, vagy inkább szeánszokat, egy pszi­chológus vezeti, és a gyógymód egyetlen célja új érzelmi források íeltárása, kialakítása. A páciensek többször találkoznak, kisebb nagyobb csoportokban vesznek részt a terápiában, természetesen kizárólag fényűző motelekben hőforrások közelében létesített nyaralókban. Lelki dinamit, vagy új humanizmus? A pszichológusok véleménye eltérő. Egyesek szerint lelki, érzelmi reneszánsz, mások szerint pszichológiai nagyüzem, vagyis: sarlatának nyerészkedési manő­vere. Mezfelen tol vájok TrujiUo perui városban a rendőrség már több mint egy éve hajszolta egy különös tol­vajbanda tagjait. A tolvajok ugyanis esak apróállatokat lop­tak a város peremén húzódó tanyákból. Számtalan liba, ka­esa, tyúk és malac tűnt el a gazdasági udvarokból, és amint a károsultak pótolták a hiányt, a tolvajok újra megjelentek. A babonás perui nép már holmi kísértetekre gondolt, mert nem tudta másképp megmagyarázni, hogy a titokzatos tettesek sza­badon garázdálkodnak, holott minden házat egy harcos kedvű, jóhangú és jófogú kutya Ariz. Az egyik gazdálkodó azonban nem elégedett meg a misztikus magyarázatokkal, hanem ti tok ­tett rejtekhelyet készttett, és Csodagyerekként tűnt lel az alig 12 éves Szasa Dvorak kijevi diák. Négyéves korában már ismerte a számtani alapműveleteket. Az elemi iskolát a második osztállyal kezdte, az­tán négy hét múlva a harmadikban folytatta, öt év alatt leérettségizett, a természettudomá­nyokból kitőnű jegyet szerzett. Tavaly óta a kijevi Sevcsenko Egyetem mechanika-matema­tikai karának a hallgatója. A Szovjetunió lég­fiatalabb egyetemistája szeret sétálgatni a Dnyeper partján, kedvtelése a futball és az asztalitenisz, vagyis úgy él mint más hasonló korú gyerekek. Ugyanakkor korát meghaladva már most különféle tudományos problémák foglalkoztatják. AM M MLD Az ds on iber — nimbusz nélkül Dr. Iruen Devore, a Harvard Egyetem antropológia-docense újabb demisztifikáló csapást mért az ősemberről al­kotott eddigi elképzelésekre. Az igazság szerinte az, hogy f vadászó ősember éhen halt vol­na, ha nem lettek volna asz­szonyok. Nagyon is kétséges, megéltek-e volna legtávolabbi elődeink abból a zsákmánybői, amelyet vadászútjaikról haza­vittek. Dr. Devore tanulmányában olyasmit állít, amit a gyengébb nem már régóta sejtett, de ami hallatlanul sérteni fogja a fér­finem hiúságát. A tudós a bor­neói és másutt lakó busmanok tanulmányozásával foglalko­zik, ós közelről megfigyelte a vadász-gyűjtögető népek mind­máig fennálló társadalmát. A „vadászó-gyűjtögető" tár­sadalomban a férfiak vadászni járnak, a nők pedig eleséget — győkérféléket, füveket, dió­féléket, bogyókat „gyűjtöget­nek". A gyűjtögető kifejezés itt nagyon helyénvalónak bizo­nyult. Dr. Devore azt állítja, hogy a vadászó férfiak is visznek ha­za vafamtt, de ez nem sok. Fet­WMKHHMNKMBBBHflBara tevése szerint a busmanok fo­gyasztásának 80 százalékát a nők biztosítják gyűjtögetéssel. Így lehetett ez öröktől fogva, — állítja Devire. A férfiak kő­szerszámokkal ejtik el az álla­tokat. A kőszerszámok pedig évszázadokon át semmit sem változnak, régészek, olyan fér­fiak ássák ki őket, akiknek többsége azt hiszi, férfi elő­dei valóban nagy munkát vé­geztek a fejlődés, a történe­lem a fajfenntartás érdekében. Am azok a férfiak, akik nyil­ván megjósolták régészek, ant­ropológusok és a mindent ki­kiabáló sajtó megjelenését, bot­tal látták el asszonyaikat, hogy ezek segítségével keressenek és gyűjtsenek növényeket. A bo­tok már régen elkorhadtak, még mielőtt a tudósok fejlődé­sünk kutatásához foghattak vol­na. A busmanok életmódjából ítélve minden bizonnyal az em­lített helyzet következett be, mert a busmanok évezredekkel ezelőtt is legalább olyan ügye­sek és leleményesek lehettek, mint ma. Az élet menetéről a nők gondoskodnak. Gyermeke­két szülnek, szoptatnak és ne­velnek őrzik a családi tűzhely amikor a „látogatás" időszerű­vé vált, néhány éjszaka, alvás helyett őrködött. Vállalkozása eredményes volt. Egyik éjjel meglátta, amint három alak oson végig óvatos léptekkel ud­varán a baromflól felé, és az egyébként nagyon ls hangos líáeőrzö el sem vakkantja ma­gát. A három tolvaj, akiket természetesen azonnal lakat alá helyeztek — teljesen meztelen volt. Az eset nagy feltűnést kel­tett, de néhány gazdálkodó el­mondta, ők szüleiktől hallották, hogy a házőrző kutyák nem mozdulnak, ha meztelen embert l&nak. Eddig azt hitték, hogy ez csak amolyan néphit. A há­rom tolvaj most fényesen iga­zolta a szájhagyományt. SGHWEIZKK ILLUSTRfMTE A svédországi malmöi egyetem egyik diáklánya eredeti mintájú hatalmas ka­lapjával akarta megigézni vizsgáztató tanárait. Lehet, hogy a kalap feltfinést kellett, az ötlet azonban kudarcot vei­lőtt: e diáklány megbukott. (OGONYOK| melegét, s kimennek a termé szetbe eleséget gyűjteni, s a valóságban éppen úgy etetik a férfiakat is, mint a mai önki­szolgáló boltokban nyüzsgő asszonyok. Valóban nem könnyű dolog kimenni a szabadba, vadat fog­ni és ölni, mely menekül az ember közelségéből, — magya­rázza dr. Devore beszámolója. A tudós maga is kísért egy va­dat nyomon követő busmant, s amikor a busman zsákmánya elejtésére készült, a doktor le akarta fényképezni, de a kime rültségtől összerogyott. „Az a benyomásom, hogy a vadászat kitűnő dolog, de mint család­fenntartási mód átkozottul po­csék", — állapítja meg Devore. A tudós még valamit elárul a busman férfiakról: szívesen ül­nek körben és hazárdjátékot játszanak szerszámaik és fegy­vereik elnyeréséért. „Ügy lát­szik ez jobban érdekli őket, mint a vadászati alkalom", — jegyzi meg Devore. A tudós az állatok társadalmát is tanul­mányozta, s megállapította: „A csimpánzok nevetni is tudnak, láttam őket". INTERNATIONAL HERALD TRIBÚNE

Next

/
Thumbnails
Contents