Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP A NAP kel: 3,53, nyugszik: 19.44 órakor. A HOLD kel: 23.12, nyugszik: 12.02 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük CSABA nevű kedves olvasóinkat 1894-ben született Nagyszöllösön NEUFELD BÉLA orvos és köziró a csehszlovák és a magyar kommunista mozgalom kimagasló egyénisége (1-1962) H 1899-ben született Trencsénben FŐNYI GÉZA festőművész, a mozaikmfivészct újszerű alkalmazója • 1909-ben született ANDREJ ANDREJEVICS GROMIKO szovjet külügyminiszter B 1959-ben halt meg GEORGE GROSZ német grafikus és [estő, az expresszionizmus egyik jelentős képviselője {szül.: 1893). Sportkedvelők fi gyeimébe Nem mai keletű tapasztalatunk, hogy lapunk leghűségesebb olvasói közé bátran sorolhatjuk azokat, akik nagy érdeklődést tanúsítanak sportrovatunk iránt. A többi között meggyőződhettünk erről minden eddig megrendezett sportpályázatunk alkalmával a százával érkező válaszok alapján. A rovat anyagát dicsérő vagy Itt-ott bíráló levelek Is állandó kontaktust jeleznek, ami számunkra hasznos és éppen ezért feltétlenül szükséges. A múltban sok bírálat érte szerkesztőségünket, hogy lemaradunk néhány sportesemény ismertetésében, kommentálásában. Az utóbbi időben megcsappant az ily jellegű panaszok száma. Ez főleg annak köszönhető, hogy — aránylag korai lapzártánk mellett is — a sportrovat dolgozói, nyomdánk személyzetének hatásos segítségével, elég gyakran mutálják az oldal anyagát, vagyis a késő esti órákban véget érő fontosabb sporteseményekről is tájékoztatni tudják a hálás sportrajongókat. Persze előfordul, hogy erről vagy arról a találkozóról önhibánkon kívül „lemaradunk", de szerencsére mind ritkábban. Más rovatokhoz hasonlóan azonban ezen a szakaszon ls szeretnénk javítani munkánkon. Ezen magunk is törjük a fejünket, keressük a jobb megoldásokat, amelyek kivívnák az oldal olvasóinak tetszését. Ebben szeretnénk kikérni az önök segítségét. Örömmel fogadnánk elsősorban azt, ha levélben vagy levelezőlapon megírnák nekünk észrevételeiket, ötleteiket, elképzeléseiket. A sportoldalnak milyen rovatait kedvelték meg, több híranyagot avagy kommentárt kívánhak-e, milyen sportágról szeretnének többet megtudni, helyesnek tartják-e a Vasárnapi Oj Szó sportoldalának tartalmi koncepcióját, egyszóval: mi tetszik: és mit hiányolnak? Természetesen nem vehetjük fel a versenyt egy sport szaklappal, de a lehetőségek keretei között törekedni fogunk minden életrevaló javaslat fokozatos gyakorlati érvényesítésére. SZERKESZTŐSÉG A Vasárnapi Oj Szó következő számában Dávid Teréz: Bűnügyi regényt írok című színes írását jelentetjük meg. A Szép magyar novellák sorozatban Tolnai Lajos: A megjavult adófelügyelő című novelláját közöljük. „Indokl ás vagy termelés? Lassan tökéletes művészek leszünk az elemzések készítésében. Ezt a megállapításomat gyakorlati tapasztalatokra építem. A közelmúltban meghallgattam az ország néhány jelentős vállalata igazgatójának gazdasági helyzetünkről alkotott véleményét. Szeretném hangsúlyozni, hogy képzett, tapasztalt szakemberekről van szó, akik milliós értékekért felelnek. Hallgattam, miként elemzik vállalatuk évtizedes fejlődését s mai helyzetét. Aprólékosan jellemezték, hogy egyes törvények és rendeletek miként gátolták vagy segítették vállalatuk fejlődését. Nagyon részletesen meghatározták, hogy mit várnak ma a központi szervektől, majd vázolták, miként képzelik vállalatuk fejlődését 1975-ig, hogy kielégíthessék a társadalmi igényeket. Egy ideig szinte jóleső érzés volt hallgatni a véleményeket, de később némi hiányérzetem támadt. S nemcsak nekem. Igazán nem lepődtem meg, amikor megszólalt az egyik miniszterhelyettes: Az elemzes pontos, látom, tökéletesen ismerik vállalatuk helyzetét. Egyetértek az ötéves tervre vonatkozó elképzeléseikkel, de hiányolom, hogy alig szóltak rövid lejáratú konszolidációs terveikről. Feltennék egy kiegészítő kérdést. Hogyan biztosítják a második félévben, hogy többet termeljenek a belföldi piacra, javuljon az export minősége és elfogadható párhuzam alakuljnn ki vállalatukban a munkatermelékenység és a bérek emelkedése között? Ekkor igazolódott, hogy hiányérzetem nem volt alaptalan. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, hogy a többség valóban reális, átgondolt javaslatokat ismertetett. Feltételezhető, hogy ezek a vezetők a pártbizottságok segítségével képesek lesznek biztosítani rövid lejáratú konszolidációs tervük teljesítését. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy egyesek úgy viselkedtek, mint a kisdiákok. Nem a kérdésre válaszoltak. Némelyek feltételekhez kötötték a feladatok teljesítését. Olyan követelés is elhangzott, hogy azonnal akadályozzák meg a munkaerűk szabad mozgását. Vagyis központi rendelettel biztosítsanak az üzemek számára munkaerőt. Mindenkinek joga van elmondania a véleményét, de ha ezt a meghatározást egy igazgatótól halljuk, akkor érdemes rá felfigyelni. Fűzziik csak tovább a gondolatot: biztosítsatok munkaerőt, a termeléshez szükséges nyersanyagot, vegyétek át a kitermelt árut. . . Azt hiszem, szükségtelen tovább folytatni. Ezek az elvek nem egy gazdasági vezetőben még ma is kesernyés emlékeket ébresztenek. Vannak emberek, akik nem tudatosítják eléggé, hogy a legfelsőbb pártszerv világosan leszögezte: a gazdaságirányítás elavult elemeit semmilyen formában és „köntösben" nem lehet újjáéleszteni. Márpedig a fenti javaslat erre irányul. A tévedés abban rejlik, hogy a hasonló intézkedések nem megszüntetnék, hanem tovább mélyítenék a gazdasági válságot. Senki nem kételkedik egy igazgató jószándékában, mikor bizonyos feltételekhez köti egy egy feladat teljesítését. Emberileg teljesen érthető, hogy biztosítékot akar. De joggal bírálják, ha semmit nem tesz a saját hatáskörében a feltételek kialakítása érdekében. Olyan esetekkel is találkozunk, hogy az igazgató munkaidejének nagyobbik részét a nem teljesített feladatok indoklására, és nem teljesítésük biztosítására fordítja. A laikus is tudja, nem kell külön rendelettel biztosítani a munkaidő kihasználásának javítását, s azt sem, hogy csak az elvégzett munkáért szabad bért fizetni. Elismerjük, hogy sok apró kérdés függvénye a fő problémák tisztázásának, ďe azért a végte lenségig mégsem lehet folytatni a termelési vezetők és az irányító szervek közötti „indoklási" szócsatát. A válságos helyzetből nem „indoklásokkal", hanem cselekedetekkel, a felelősség kibontakoztatásával juthatunk ki. Természetes, hogy csak annak a gazdasági vezetőnek van erkölcsi joga pontos munkát 6s felelősséget követelni beosztottjaitól, aki e kritériumokat önmaga is teljesíti. CSETD JÁNOS Lemondtunk az atomfegyverekről Kicsit szokatlanul hangzik e cím, mégis igaz, mert Csehszlovákiát azon húsz ország közé számítják, amelyeknek ipari-műszaki fejlettsége olyan szinten van, hogy képesek nukleáris fegyvert gyártani. A parlamenti ratifikáció után a napokban köztársasági elnökünk is aláírta az atomsoroinpóegyezményt és mi is beléptünk a mintegy kilencven ország népes családjába, amelyek lemondtak az atomfegyver gyártásáról, illetve megszerzéséről. Amikor hazánk aláírásával szentesítette Csatlakozását az atomsorompó-egyezményhez, felszólította a békeszerető országokat, támogassák azt ők is. Természetesen ezt várjuk elsősorban szomszédainktól és különösképpen a Német Szövetségi Köztársaságtól, amely kiilünféle kifogásokkal halogatja csatlakozását. Az elmúlt években a bonni kormány mindent elkövetett, hogy hozzáférkőzzék a tömegpusztító fegyverekhez, [ól emlékszünk még a NATO keretében kiagyalt spekulatív tervekre, amelyek mind azt a célt szolgálták, hogy a Bundeswehr tábornokai valami módon beleszólhassanak az atomfegyverek bevetésébe. A Szovjetunió és a szocialista országok számos nyilatkozatban, jegyzékben, nemzetközi fórumon elhangzott beszédben leplezték le ezeket a törekvéseket. Végül Washington is belátta, milyen súlyos veszedelmet rejt* az atomfegyverek továbbterjedése és éppen egy éve hosszas tárgyalások után aláírta az atomsorompó-szerződést. A nyugatnémet kormány ez alatt az egy év alatt a különféle „érvek" egész arzenálját vonultatta fel, hogy megindokolja, miért nem csatlakozik az egyezményhez. Számos bonni politikus kijelentette, hogy az NSZK nem törekszik a nukleáris fegyverek megszerzésére. Akkor viszont érthetetlen, miért nem meri vállalni a szerződésben lefektetett kötelezettségeket. Ha az NSZK-nak valóban nincsenek hátsó szándékai, akkor hamarosan csatlakoznia kellene az egyezményhez, hiszen ez a makacs tartózkodás zavarba hozza még az amerikai kormányt is. Sajnos az atomfegyverekkel rendelkező öt nagyhatalom közül még kettő nem írta a'á az atomsorompá-szerződést. Az egyik a Kínai Népköztársaság, amely elutasít minden hasonló egyezményt, a másik Franciaország, amely De Gaulle távozása után talán felülvizsgálja eddigi álláspontját és csatlakozik a szerződéshez. Ez feltétlenül kedvezően befolyásolná további országok álláspontiát is. „A tartós béka ma nem utóp-a, hanem elérhető cél. Manapság hatalmas tár?ada<mi és politikai erők léteznek, amelyek feliépnek a hábori elien, az enyhülés és a széles körű nemzetközi együttműködés mellett" — állapították meg Moszkvában a kommunista és munkáspártok képviselői. Amikor Csehszlovákia aláírta az atomsorompó-egyezményt, éppen ezt a bcélt,. a béke ügyét szolgálta- SZŰCS BÉLA Az Egyesült Államok eddigi vietnami háborús kiadásai már meghaladták a 110 milliárd dollárt, ugyanakkor az amerikai szegények, különösen a négerek milliói nyomorognak. (A Daily World karikatúrája j Svoboda köztársasági elnök aláírja az atomsonompó-szerződés ratifikációs okmányát. (CSTK felvétele) Július 16-ra tervezik a Holdra szálló Apollo 11. amerikai űrhajó felbocsátását. Holdkompjának július 20-án kell elérnie a Hold felszínét, az első ember pedig 21-én lép egy idegen bolygó területére. Edwin Aldrin (balra

j űrhajós feladata lesz, hogy egyebek között hatalmas lézerreflektort helyezzen el a Hold felszínén. • (UPI felvétele) Harmincötezer ember vett részt a magyar dolgozók gombaszögi dal- és táncünnepélyén, melynek keretében jelléptek a II. magyar országos Táncdalfesztivál győztes dal- és táncegyüttesei is. (J. Grenda felv. — CSTK)