Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-29 / 176. szám, kedd

Olvasóink írják Mikor készül el? Csallóközben a Kis-Duna mellett fekszik Vők falucska. Egyszerű dolgos emberek lakják — írja Hacsi Attila rimaszombati olvasónk —, akik részben a faluban, részben a városban dolgoznak. A falusi jelleg, a falusi összhang ennek ellenére megvan. Az összetartás már nem egy jelentős, nagyobb méretű helyi akcióban mutatkozott meg. Így tavaly a kultúrház előtt tánctermet betonoztak le brigádmunkában, ez év májusában pedig megkezdték a betonjárda építését is. Ha a Jednota is ilyen lelkesen építené az új üzletheilységet és a vendéglőt, akkor a falu máiezekkel is büszkélkedhetne. Pedig már kerek három esztendei je építik. Ezért nem teljes öröm még az öröm és joggal kérdezik a vőkiek, mikor lesz kész az építkezés, meddig kell még az átadásra várniuk? Miért engedik az árdrágítást? Erről a problémáról szintén Hacsi Attila olvasónk ír. Az áruellátás — írja — különösen a zöldség és gyütnölcsellátás országszerte problémát okoz. Talán ez a szempont vezette az illetékeseket arra, hogy engedélyezzék a kistermelők készleteinek piaci árusítását. Sainos, még így sem elégítik ki a vásárlók igényeit. Ebben a nehéz helyzetben többen is felfigyeltünk egy rendellenes jelenségre, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A falusi magántermelők általában elfogadható áron értékesítik termékeiket. Kihasználva azonban a keresletet, egyes kofák nagy mennyiségben felvásárolják termékeiket és azután jóval drágábban árusítják ezeket. Az ügyesebbek már az állami boltokban is felvásárolják az olcsó, de ritkábban kapható gyümölcsöt. Miért adnak viszont egyeseknek ilyen nagy mennyiségben a boltok? S egyáltalában milyen szerv szabályozza Rimaszombatban az árakat, hogy tulajdonképpen a becsületes fogyasztók kárára történnek ilyen viszaélések? Poros oz út írja Koncz Béla, hnb titkár a jelsőci útról. Jól ismerem kerületünk, járásunk, községeink hegyeit, völgyeit, de még jobban útjait. Bosszant, amikor nzt látom, hogy mindenfelé portalanítva vannak az utak, különösen a losonci járásban, de Jelsőc községben rosszabbak, mint valaha. Vagy porfelhőben vagyunk, vagy a sarat tapossuk. De ki a felelős ezért az útszakaszért? Állami útról van szó, nem községiről, tehát a jnb közlekedésügyi szakosztálya hatáskörébe tartozik. Nem akarjuk elhinni, hogy 24 év alatt a jnb nem tudta volna rendbe hozatni ezt a 3 kilométer hoszszú utat. Ugyanezt mondhatnánk e) a maskovai patak szabályozásáról, mely keresztülfolyik községünkön. Ennek megoldása is több éve húzódik, s mi most már a sajtó útján kérdezzük, vajon a jelsőci út javítására, a patak szabályozására mikor lesz már pénz? Építsünk tapasztalatainkra A válságból kivezető utat kereső társadalom ma sokkal inkább igényli, mint a múltban, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az ideológiai munka rendszerére, amelyben a párton belüli nevelésnek is megvan a körülhatárolt helye. E téten ugyanis még mindig két szélsőséggel találkozhatunk. E szélsőségeket gyakorlatilag már 1962-től, a párton belüli nevelés rendszeréről hozott ismert határozat óta, számos kritika éri. Ezt a határozatot a szervezetek egy része már akkor úgy értelmezte, hogy „megfújták a kürtöt a visszavonulásra". Számos szervezet lebecsülte a párton belüli nevelést, illetve politikai funkcióját. Feladatukat teljesíteni vélték azzal, hogy pl. a pártgyűlés napirendjére felvettek egy beszámolót az időszerű politikai, ideológiai kérdésekről. Az ilyen eljárás azután a párttagok helytelen magatartását eredményezte, sok volt a szervezetek életében a kam pányszerűség. Az elmúlt időszakban - főként 1968-ban •a szervezetek egy része nem tartotta szükségesnek, hogy rendszeres ideológiai munkát fejtsen ki. Maga a „marxizmus—leninizmus" fogalma is egyesek számára dogmatizmusÍ7Ű volt, a „progreszszivitást" másutt keresték. Nem lehet elhallgatni, hogy például az egyensúly kimondott hiánya — a tömegtájékoztatási eszközökben és a saját propagandista szervező munkánkban —, elősegítette a marxizmus—leninizmus egyes alapvető fogalmainak nemkívánatos elsekélyesítését. Illúziók keletkeztek számos társadalmi folyamatról és jelenségről, különösen ami i - , - S Jól halad a Vranovi Közgazdasági Középiskola építése, ahol naponta 10 brigádos dolgozik. G. Bodnár felv. — ČSTK MIKOR TÖRT MEG A JÉG? A szlovák lakosság viszonyáról a magyar partizánok iránt MINT ISMERETES, Szlovákia területén a Szlovák Nemzeti Felkelés idején számos honvédalakulat tartózkodott, s e csapatok a kegyetlenkedésben semmiben sem maradtak el a német és szlovák fasiszták mögött. Ugyanakkor azonban néhány magyar partizánegység is harcolt a felkelők oldalán és a partizáncsapatoknak számos magyar tagja volt. A szlovákok és a magyarok tehát a felkelés idején kétféle vonatkozásban ismerkedtek egymással, ellenségként és bajtársként. Hogyan, milyen alapon tett különbséget a szlovákiai, hegyvidék lakossága ezekben a zavaros időkben magyar és magyar között? KH pes volt-e felmérni a hegyi falvak egyszerű lakosa azt az alapvető különbséget, amely a kommunista nemzetiségi politika sarkalatos elve, és sokak számára hosszú évek múltán is tisztázatlan? Megtört-e a jég a két nemzet közötti, mesterségesen elmérgesített és immár hagyományosan ellenséges viszonyban? S ha igen, akkor mikor és hogyan? ... Ezekkel a kérdésekkel fordulunk Anton C í g I a n elvtárshoz, aki újszerűen rendszerezi és kutatja a magyarok részvételének kérdéseit az SZNF-ben a legújabban feltárt adatok alapján. — Ogy vélem — válaszolja Ciglan elvtárs —, hogy a két nemzet közötti ellenszenv és gyűlölködés, amelyet több nemzedéken át mesterségesen szított a burzsoá ideológia, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején elvesztette általános jellegét. Szlovákia népe ezekben a súlyos időkben megértette, hogy a döntő a fasizmus elleni harcban tanúsított kiállás, az igazságtalansággal szembeni megbékélhetetlenség, nem pedig a nemzetiségi hovatartozás. Mikor, hogyan nyilvánult meg ez a felismerés, arról világosan szól a magyar Nógrádi Sándor vezette partizánosztag harci útjának néhány mozzanata. A NÚGRÁDI-OSZTAG 1944 őszén Turecká felöl Donovaly, Hiajd Moštenica felé vonult. Többször összeütközött német járőrökkel és kisebb csapatokkal. A cél az volt, iiogy Dél felé, Kékkő irányába nyomuljanak. A Garam folyóhoz érve azonban áthidalhatatlannak vélt akadályba ütközött az osztag. A jól őrzött hidak megrohamozása kilátástalan volt. Az akkor medreiből kilépő Garamon való átkelés szinte lehetetlen. Lučatín szlovák község lakói segítettek akkor a magyar partizánoknak és az éjszaka leple alatt megjavították a folyó megsemmisített " fahídját, amelyen azután az osztag észrevétlenül átlépte a Garamot. — A lakosság és a partizánok itt nem is értették egymás szavát — fűzi az esethez A. Cigfan —, mégis együvé, tartozóknak érezték egymást. Azt hiszem, ez egyik első megnyilvánulása annak, amikor „megtört a jég." Egy másik dokumentum Bihari Gyula szakaszvezető, a Petőfi partizánalakulat egyik tagjának visszaemlékezése: — Mit tudtunk ntí a szlovák népről? Csupa megvető és gyűlöletet keltő dolgot. És mit láttam, tapasztaltam én? Engem, mint magyart, mindenütt úgy fogadtak, mint a saját fiukat, megvendégeltek. Ha hazajövök Ismerősöknek és ismeretleneknek beszélni fogok erről. Halljátok emberek, kinek hittünk eddig?... A MAGYAR PARTIZÁNCSAPA TOK minden lépésükön találkoztak a szlovák lakosság támogatásával. Lučatín, Lehôtku, Ponická Huta lakosai önfeláldozó és hathatós segítségével sikerült a csoportnak átverekednie magát a német vasgyűrűn. „Nem lényeges — írja er ről Nógrády Sándor —, hogy többnyire magyarok vagyunk és egy szót sem értünk szlovákul. Partizánok vagyunk — a németek félelmetes ellenségei. Ez itt a döntő." — Nógrády Sándor partizáncsoportjának egész harci útja a felkelő Szlovákián keresztül tanúbizonysága és egyben dokumentuma annak az internacionalista testvéri együttműködésnek, amely a felkelés idején a fasizmus ellen harcoló magyarok és szlovákok viszonyát jellemezte — fejezi be válaszát kérdéseinkre A. Cigían. VILCSEK GÉZA magát a „január utáni politika" fogalmát illeti. Ha valaki nyíltan marxistának vallotta magát, gyakran került abba a veszélybe, hogy dogmatikusnak, haladásellenesnek nyilvánították. A központi pártszervek nem egyszer — már a KB áprilisi plenáris ülése előtt is — megállapították, hogy nem teljesítjük megfelelően a novemberi plénum határozatait, elégtelenül folyik a küzdelem azok ellen a jelenségek ellen, amelyek gyakran igen rafináltan a „januári politika" nevében hátráltatják a konszolidációs folyamatot. A társadalom egy részében hibás elképzelések és illúziók keletkeztek és szilárdultak meg, ezeket erős szovjetellenesség jellemezte. A jobboldali erők destruktív irányzata veszélyt jelent a társadalom egészséges részei számára, apátiát, kételkedést, nemkívánatos konfliktusokat okozva. A pártszervezetek egységes koncepciót kívánnak, „felülről", az 1968. január előtti és január utáni időszakban felgyülemlett problémák határozott megoldását, és végül ami különösen fontos -, a pártpolitika kialakítására, végrehajtására és ellenőrzésére irányuló igazi, nem forníális, aki ív törekvéseik támogatását. ÜGYELJÜNK AZ IGÉNYEKRE A kerületi pártbizottság a múlt év nyarán szociológiai felmérést végzett a párt ideológiai munkája hatékonyságának megállapítására. Tapasztalatai felhasználásával kidolgozza az ideológiai munka további távlatait, amely a társadalom szükségleteinek és fejlődési relifjének igazi elemzéséből indul ki. "Sokkal nagyobb igényeket támaszt a lektorokkal, propagandistákkal és pártszervezetekkel szemben, mint az előző évben. A pártszervezeteknek a párton belüli nevelés egységes végrehajtásában sokkal átgondoltabb és megfelelőbb választ kell találniuk, a „mit, hogyan és mikor?" kérdésekre. Nagyobb felelősségei kell kívánnunk a pártszervezetektől, mert képesek arra, hogy pozitív tapasztalataik birtokában ezeket a kérdéseket megoldják. A párt ideológiai munkája rendkívül bonyolult rendszert alkot. Nem elég formálisan hirdetni, hogy társadalmunk a tudományos-műszaki forradalom szakaszába lépett, változások álltak be a társadalom szociális szerkezetében, az egyes szociális csoportok magatartásában, s ezért nagyobb szerephez jut a politika. Az emberek nálunk már sok mindent ismernek és tudnak. Gyakran érdeklődnek az e területen folyó konfrontáció iránt. A párton belüli nevelés valamennyi formájában megmutatkozik, hogyan növekedik ezeknek a nézőpontoknak a jelentősége. Az emberek igénylik a folyamatos tájékoztatást az időszerű és elvi kérdésekről, a különböző problémák marxista szempontból való megoldásának lehetőségeiről. Értékelik azt is, hogyan segít nekik a párton belüli nevelés a hivatásuk megkövetelte képzettséggel járó szükségletek kielégítéseben. TARTALOM ÉS MUNKAMÓDSZEREK A párton belüli nevelés Irányvonalának kitűzésében ideológiai bizottságunk abból a tényből indul ki, hogy a CSKP KB eddigi irányelvei lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tartalom helyes megválasztása mellett olyan munkaformákat és módszereket alakítsunk ki, amelyek egyrészt kielégítenék a párttagok ós pártonkívüliek érdeklődését, másrészt biztosítanák a párt számára a kitűzött feladatok és célok végrehajtását. Ezek a célok minőségileg kétfélék. Egyrészt a pártmunka mindennapos szükségleteit tükrözik, másrészt a marxizmus— leninizmus kérdéseinek több éven át tartó rendszeres tanulmányozását igénylik. Tartalmilag a párton belüli nevelést az alábbi témakörökre irányítjuk: a párt vezető szerepe a társadalomban; a párt gazdaságpolitikája; a szocialista demokrácia kérdései; a CSKP és az SZLKP történelmi fejlődésének időszerű kérdései; a csehszlovák külpolitika; a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom; s végül a proletár internacionalizmus kérdései. A következő tanévben rendkívüli figyelmet fordítunk a pártfunkcionáriusok, a vezető gazdasági dolgozók, valamint az új párttagok továbbképzésére. Természetesen számítunk a pártonkívüliek bevonására is. E nevelés megszervezését az alapszervezeteknek kell végezniük. A formák és a módszerek kiválasztása teljesen az ő hatáskörükbe tartozik. Elvként szögezzük le, hogy a nevelést differenciáltan kell végezni. A párt- és gazdasági vezetőknek olyan formákat ajánljunk, amely a marxizmus—leninizmus kérdéseinek elméleti tanulmányozását igénylik. A járási pártbizottságok továbbra is tartsanak bentlakásos jellegű iskoláztatásokat nemcsak a pártfunkclonáriusok és a gazdasági dolgozók, hanem a lektorok és propagandisták, valamint az újonnan felvett párttagok számára is. A járási pártbizottságoknak komolyabban kell foglalkozniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek azért nem tartottak pártoklatást, mert nem volt megfelelő lektoruk és propagandistájuk. Az eszmei nevelés színvona iának hatékonyságút lényegesen befolyásolja a lektorok felkészültsége, vagyis a politikai irodalom is. Ez viszont nem áll rendelkezésünkre a szükséges mennyiségben. Főként a magyar nyelvű könyvek hiányoznak. Viszont a meglevő irodalommal sem dolgozunk rendszeresen. Elhatároztuk, hogy a jövőben a politikai irodalommal dolgozó könyvtárosoknak módszertani és bibliográfiai segítséget nyújtunk. Ajánljuk, hogy a járási pártbizottságok saját szervezetükön belül politikát irodalmat tartalmazó könyvtárakat létesítsenek, hogy itt megtalálják a legszükségesebb irodalmat a pártfunkcionáriusok, a gazdasági dolgozók, lektorok és propagandisták is. Kérni fogjuk, hogy a legfelsőbb pártszervek a politikai irodalmat azonos időben egyszerre adják ki mindkét nyelven. MEGSZABTUK AZ ALAPELVEKET Figyelembe véve az elmúlt időszak tapasztalatait — amikor is sokan lebecsülték a párton belüli nevelés rendszeres irányításának szükségességét —, az ideológiai bizottság úgy határozott, hogy a párton belüli nevelésben a következő alapelveket tűzi ki: Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a párton belüli nevelésnél a következő tanévben a pártszervek és -szervezetek egységes járjanak el, kiindulva a tartalmi-tematikai irányvonal elveiből, és az oktatás formáit és módszereit a saját feltételeikhez, és szükségleteikhez alkalmazzák. Biztosítani kell, hogy a pártaktíva a pártnevelés olyan formáiban vegyen részt, amelyek igényesek a saját alkotóképességeik iránt, vagyis a hallgatóknak tovább kell mélyíteniük a marxista— leninista ismereteiket. E célból a járási, városi és helyi pártbizottságok létesítsenek esti iskolákat, az önálló tanulást elő segítő szemináriumokat és továbbra is tartsanak bentlakásos iskolázásokat a pártfunkcionáriusok, lektorok, propagandisták és újonnan felvett párttagok számára. Sokkal következetesebben és rendszeresebben kell dolgozni a lektorok- és propagandisták aktívájával, elméletileg és módszertanilag fel kell készíteni őket lektori tevékenységük ellátására. A kerületi pártbizottság ideológiai osztálya feladatul adta a járási pártbizottságoknak, hogy dolgozzák ki az 1969—70-es pártoktatási év rendszerét s megfelelő munkaformákkal és módszerekkel irányítsák ezt a fontos nevelő-oktató tevékenységet. EMIL DAŇOVÝ, 1B69 VII. a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság dolgozója