Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-29 / 176. szám, kedd

VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA A GURGYAL LEGENDAJA # BERUHÁZÓK ÉS KIVITELEZŐK # HOGYAN ÉLNEK A PÁRKÁNYIAK? # ARÁNYTALAN ARÁNYOK A Párkány körüli gurgyal egykori lakói között szájhagyományként élt a legenda, hogy itt született István, a magyarok első királya. Az oknyomozó történelem ezt ez ideig nem igazolta, de tény, hogy Párkány a legrégibb települések egyike. Kár, hogy amikor a csatornázás során négy méter mélyre hatolt a csákány, nem uoltak ott a szakemberek, akik megvallatták volna a hordalékos talajt, összegyűjtötték volna a kiásott koponyákat és embercsontokat. Kár, hogy eddig csak szlovákul jelent meg monográfia Párkányról és ez is csupán egy jószándékú műkedvelő igényének és tudásának színvonalán. A Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírmüvek kedvező hatása érezhető a város életében. A lakosság átlagjövedelme havi ötszáz koronáról (legalacsonyabb országos szint) ezer koronára emelkedett, csökkent az utazó munkaerők száma, felgyorsult az Urbanizálódás üteme és a jelenleg folyamatban levő 105 millió korona értékű beruházások megvalósítása után, a tegnap — itt Párkányban is — közelebb jut a holnaphoz. Lesz-e Simon-Júda vásár? A fegyelem minden emberi szándék zsinórmértéke. Ezen a téren a beruházásokat kivitelező vállalatok részéről nagy a hiányosság. A város vezejői joggal kifogásolják, hogy e vállalatok egy részére sem a városi, sem a járási szervek nem gyakorolhatnak irányító befolyást és így ezek önkényesen, a helyi igények és követeiményék mellőzésével, döntenek a határidők felől. Konkrét példaként említhető, hogy az érsekújvári Kovák n. v. halogató módszere vszélyezteti az idei Simon-Júda vásárt. Tudom, hogy a több mint négy évszázados hagyomány nem eléggé súlyos érv egy nemzeti vállalat szakemberei előtt (ámbár ezt a szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni), azonban az ennél jóval fontosabb kereskedelmi érdekek — nevezetesen, hogy a háromnapos vásár 5—7 millió korona forgalmat jelent a kiskereskedelemnek — a tervidő szigorú betartását követelik. A kereskedelmi hálózat egyébként is fájó pontja a városnak. Az évszázados épületekben nem lehet betartani az esztétikai és higiéniai szabályokat. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi hálózat telepítését a gazdaságosság és a vevőáraraiás határozza meg, az illetékes vállalatigazgatóságok a jelek szerint nem tartják fontosnak a korszerűsítést és bővítést. Ugyanakkor teljes lendülettel épül a kovúcspataki üdülőhely és ha ezt sikerül bekapcsolni a hazai és külföldi utasforgalomba, akkor az üdülőhely áruellátása is a párkányi kereskedelmi hálózatra hárul, ez viszont a mai körülmények között megvalósíthatatlan. — Évente 200 —220 szövetkezeti és üzemi lakás épül és mintegy 30 családi házzal gyarapodik a város, de az állami lakásépítést csak hírből ismerjük — mondta Alojz BARIN, a Párkányi Városi Nemzeti Bizottság titkára. — Az árvíz után kaptunk 24 állami kiutalást, azóta városunk ilyen vonatkozásban mostohagyerek, holott minden évben 60 -70 fiatal pár vállalja a közös élet örömét és gondját az anyakönyvvezető előtt. A kevés és o sok Egy városban a magatartáskultúra kialakításának tényezői között nem csak az infrastruktúra színvonalának emelkedése szerepel, hanem a szellemi gyarapodás is. Életünk VII. 29. újszerű dinamizmusa eszmei csírákat rejt magában, stílus5

formáló erővé válik és ez a külső és belső igények szerkezeti változását eredményezi. 1969 Amikor a vén Duna mellett az esztergomi part felől közeledő kompot figyeltem, arra gondoltam, hogy nyugdíjas szeretnék lenni Párkányban. A Nyugdíjasok Klubja 1600 életben, munkában fáradt ember óráit szépíti, gazdagítja és gondoskodik szeretettel, körültekintő módon arról, hogy a pihenés napjai tartalmas évekké sűrűsödjenek. Le Corbusier arra figyelmeztet, hogy: a végzetszerű huszonnégy óra szabályozza az ember minden tevékenységét. Ezért fontos a kérdés, hogy vajon mit csinál a párkányi dolgozó a háromszor nyolc második szakaszában, milyen élményekben részesülhet a szórakozásra szánt nyolc óra alatt? A belső igényeknek fent említett szerkezeti változása szellemi téren természetesen összefügg a televízió elterjedésével. Világjelenség^ a műkedvelő tevékenység zsugorodása és ezen a téren nem kivétel — de nem is lehet kivétel — Párkány sem. Jobban szeretik a vásárolt kultúrát, mint a helyi gyártmányt, hiszen ízlésük kifinomult a varázsdoboz egy gombnyomásra Párkányba is elhozza a budapesti színészt vagy a pozsonyi operaénekest. Ez törvényszerűen meghatározza a Népművelési Otthon tevékenységét is. Ismétlem: ez világjelenség, a formaigény és a tartalmi igény — műszaki fejlődéssel azonos ütemű — magától értetődő növekedése. Mégis, számomra a probléma nem olyan egyszerű. Régi elvem, hogy a mi nemzetiségi kultúránk fejlesztéséhez nem elegendő a fogyasztás, hanem önálló alkotásokkal, újratermeléssel kell gazdagítani, erősíteni. Ezért biztató többlet a CSEMADOK munkája, amelynek rendezvényei közül különösen kiemelést érdemel a legutóbbi rendkívül sikeres CSEMADOKnap. Azt hiszem, ez a helyesen választott út, etffen kell tovább haladni, ilyen rendezvényekkel kell aktív tevékenységre serkenteni a párkányi magyar nemzetiségű lakosságot. Ami az ifjúság szervezeti életét illeti, érezhető a helyhiány negatív hatása. A Művelődési Otthonban valóban nincs klubhelyiség, viszont a városi pártbizottság már saját épületében biztosított otthont a fiataloknak, akik azonban ezt — eddig ismeretlen okból — nem fogadták el. A kérdés napirenden van és remélem rövidesen kedvezőn megodódik. Sok könyvet vásárolnak a párkányiak, hazai íróink közül elsősorban Dobos László és Mács József a legnépszerűbb. Aki pedig nem ambicionálja, hogy saját könyvtára legyen, annak rendelkezésére áll a Népkönyvtár. Aránytalan arányok Barin elvtárs kijelentése nagyon megnyugtató és biztató volt: A mi városunkban a múltban békésen éltek együtt a szlovákok és a magyarok, itt nem ismerték a nemzetiségi gyűlölködést. A közelmútban ez az egység megbomlott, de ma már ismét megkezdődött a megnyugvás, a megbékélés időszaka. Természetesen a történelmi hűség kedvéért érdemes lenne azt is megállapítani, hogy mi okozta a közelmúltban az egység megbomlását. Nem az volt-e az oka, hogy a párkányi magyarok sérelmezték mindazt, ami ellentétben állt éppen a lenini nemzetiségi politikával és sérelmeik orvoslását kérték. Éppen ezért azt is remélni szeretnénk, hogy a megnyugvás és megbékélés nem jelenti a lemondást a nemzetiségi jogokról! Jó volna, ha a nemzetiség számaránya a Népkönyvtár könyvállományának nyelvi öszszetételében is kifejezésre jutna. Párkány lakóinak legalább 65—70 százaléka (lefele kerekítve) magyar nemzetiségű. A Népkönyvtár könyvállománya 13 156 kötet, viszont ebből csak 4456 kötet a magyar nyelvű mű. Ugyanakkor 1969 első felében 13 518 kötet volt az öszszes kölcsönzések száma, ebből 7880 kötet magyar nyelvű könyvet kölcsönöztek. A minden elfogultságtól mentes matematika bizonyítja: aránytalan az arány! Mint megtudtam, a könyvtár csak a helyi könyvüzletben vásárolhat és ebben a választék nem kielégítő. Nem értem, miért korlátozzák a népkönyvtárak fejlesztését bürokratikus intézkedésekkel. Nem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogy a párkányi Népkönyvtár a múlt év decemberében kapott 6000 korona pótkeretet n e m tudta elkölteni. Ha a Szlovák Könyv n. v. nem tudja ellátni a könyvtárakat az igényelt magyar könyvekkel, akkor engedélyezni kell, hogy ezek a pozsonyi Magyar Könyvesboltban, vagy a prágai Magyar Kultúra segítségével bővíthessék az állományt. Nagy kár, hogy a párkányi 20—40 évesek nem nagyon látogatják szép könyvtárukat. A könyv, minden műveltség leggazdagabb forrása. Akik elkerülik a könyvtár zsúfolt polcait, azok hiába ülnek be gépkocsijukba, szegényebbek, mint a 70 éves Kamerda jános bácsi, a 68 éves Galambos Ida néni, vagy a kövesdi, 72 éves Mellcher Vince bácsi, akik minden második héten 6—8 kötet könyvet olvasnak és tudásra, szépségre szomjasan gyönyörködnek az irodalmi alkotásokban. Követ mozdít, vasat hajlít Párkányban a teremtő emberi akarat. Mezőváros jellege tűnőben, házakat építenek, utakat köveznek — akarnak, terveznek, szlovákok és magyarok egyaránt, hiszen közös a cél! De talán nem túlzás, ha a város magyar nemzetiségű lakói Párkány vezetői között — a legmagasabb szinten is — szeretnének legalább egy magyar nemzetiségű funkcionáriust látni! Évszázadok óta áll a város a Duna mellett és hallgatja a hömpölygő víz örök meséjét. Ézszázadok óta szövögeti álmát egy szebb, gazdagabb, boldogabb jövőről. Segítsünk mindnyájan, hogy ez az álom mielőbb valóra váljon! PÉTERFI GYULA Jelentős lépés a cigánykérdés megoldásában A CIGÁNYKÉRDÉS megoldása az utóbbi időben egyre gyakrabban szerepel a sajtó hasábjain. Ez nemcsak érthető, hanem helyeselhető is, hiszen olyan kérdésről van sző, melyet csak akkor oldhatunk meg, ha valóban huzamosan, vagyis éveken át szem előtt tartjuk. A megoldás sürgősségét és fontosságát már nem is tartjuk szükségesnek külön hangsúlyozni. A cigánykérdés megoldásában előrehaladást jelent a Szlovákiai Cigányszövetség megalapítása. Ezt a szövetség vezetői is kiemelték első sajtóértekezletükön. melyet azért tartottak, hogy az újságírókat ismertessék — s rajtuk keresztül a nagynyilvánosságot is — a szövetség eddigi tevékenységével, illetve a cigánykérdés megoldása során mutatkozó egyes problémákkal. Ennyi bevezető után nem árt, ha eláruljuk, hogy Csehszlovákiában jelenleg mintegy 250— 300 ezer cigány polgár él. Ebből csaknem 200 000 cigány életszínvonala távolról sem éri el az országos átlagot. A hazánkban élő cigányok négy törzsre oszlanak: hartokra, lavutárokra, lovárokra és kelderárokra. Az említett törzsek nemcsak nyelvi kiejtésben különböznek egymástól, hanem jellemtulajdonságukban is. A NEMRÉG ALAKULT Szlovákiai Cigányszövetség már kb. 4000 tagot számlál. Ez a szám persze korántsem végleges. A szövetségnek minden cigány (és nem cigány) polgár tagja lehet. Jelen időszakban nagy hasznát venné a szövetség a magas műveltséggel rendelkező cigány polgároknak. Ez érthető is, hiszen az igényes feladatokat elsősorban olyan emberek teljesíthetnék, akik egyrészt megfelelő tudással rendelkeznek, másrészt szívügyüknek tekintik a cigánykérdés megoldását. Ezt pedig olyan emberektől várhatjuk igazán, akik nemcsak távolról ismerik a hazánkban élő cigányok életét. Ráadásul az ilyen emberek iránt nagyobb bizalmat tanúsítanak a többnyire indokoltan bizalmatlankodó cigány polgárok. A cigányok bizalmatlankodásának oka nemcsak gyakori tudatlanságukból és maradiságukból ered, hanem a sok-sok megaláztatásból is, melyben évtizedek óta részesültek és — minek tagadnánk?! — nem ritkán még ma is részesülnek. Itt nemcsak a hivatalokban olykor még mindig előforduló sértő megkülönböztetésekre gondolunk, hanem bizonyos hivatalos rendeletekre is. Például arra, melynek értelmében sok cigány személyi igazolványába beírták, hogy nem költözhet el állandó lakhelyéről. Ez a rendekezés a vándorcigányok letelepedését volt hivatva elősegíteni, ám sok esetben, bürokratikus módon, általában alkalmazták az állandó munkaviszonyban levő, rendes életmódot folytató cigány polgárokra is. Pedig törvényeink világosan kimondták, hogy a polgárok szabad költözködésének megakadályozol három évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetők. AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS, vagyis a cigányok általános megítélése az egyik legnagyobb kerékkötője a kérdés mielőbbi megoldásának. Elterjedt gyakorlat ugyanis, hogy ha valamelyik cigány bűncselekményt követ el, akkor az emberek általában emlegetik a cigányok bűnözését, s a talpig becsületes cigány polgárokat is elítélőleg kezelik bűnei miatt és fordítva. Nem ritkaság az sem, hogy már az iskolában megkülönböztetik a cigánygyermeke* — például úgy, hogy a nem cigány szülők nem engedik gyermekükkel egy iiadban ülni a cigány csemetét. A Cigányszövetség Központi Bizottságának vezetői az említett sajtóértekezletein helyesen hangsúlyozták, hogy elvárják az illetékesektől és a közvéleménytől a bűnöző cigányok felelősségrevonását, ám a becsületes cigánypolgárok tiszteletben tartását is ... A gyakori megaláztatásból ered a cigányok csaknem általános kisebbségi érzete is Az pedig rendszerint zárkózottsághoz, elszigetelődéshez vezet így jöa létre a jellegzetes cigány életmód. A kisebbségi érzéssel magyarázható a cigányok agresszív természete is, amely gyakran súlyos következményekkel jár. MINDEZ persze összefügg a műveltség fokával is. Éppen ezért a szövetség rendkívül! súlyt kíván helyezni a népművelő munkára, valamint a tanköteles gyermekek iskolalátogatásának és tanulmányi eredményének megjavítására. Egyebek közt úgy igyekeznek ezt elérni, hogy dicsérő okleveleket osztanak ki a jő tanulóknak és azok szüleinek. Különösen nagy gondot fordítanak az óvodák létesítésére. A népművelő munka egyik fontos eszközének a saját, cigány nyelvű sajtó létrehozását tekintik. Az újság, mely szlovák és magyar nyelvű melléklettel is fog rendelkezni, előreláthatólag jan. l-ig jelenik meg. A szövetség egy országos cigány népi együttes létrehozását is tervezi. Természetesen nem feledkeznek meg a cigánykérdés egyik legégetőbb problémájáról, a munkaköteles polgárok alkalmaztatásáról sem. A szövetség vezetői azon fáradoznak, hogy minden cigány munkalehetőséghez jusson, aki pedig nem hajlandó dolgozni, azt vonják felelősségre. AZ ELMONDOTTAKBÓL világosan kitűnik, hogy a Szlovákiai Cigányszövetség létrehozása valóban helyes és fontos lépés volt. A nagy feladatok előtt álló szövetség általános támogatást érdemel mind központi szinten, mind a járási és helyi nemzeti bizottságoktól. FüLOP IMRE nMI .» - ..... ... - • í" %• • -o: • "í • ... • V. v- *:•>:£ - -v* KÁNIKULÁBAN (Foto: Tóthpál Gyula)