Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-04 / 155. szám, péntek
Számunkra fontos az emberek bizalma, az emberek Gustáv Husák elvtárs beszéde a kommunista újságírók prágai értekezletén Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja elnöksége nevében üdvözöljem önöket és köszönetemet fejezzem ki mindazoknak az újságíróknak, a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóinak, akik az elmúlt időszakban segítették a pártot ebben a nagy küzde lemben, amelyet meg kellntt vívnunk és amelyet még vívunk. Gyakran kellett bírálnunk a tömegtájékoztatási eszközöket a munkájukban előforduló fogyatékosságokért, de úgy vélem, hogy n párt vezetősége sohasem fele j tette el hangoztatni, hogy itt volt a becsületes újságírók nagy hadserege, akik pártunknak segítetted, és akiknek a segítsége nélkül nem jutottunk volna el ebbe az időszakba sem. amelyben ma va gynnk. A központi bizottság elnöksége tanácskozásra hívta önüket, hogy megbeszéljük, hogyan folytassuk munkánkat ezen a szakaszon. Jól tudják, hogy ez alatt az utóbbi másfél év alatt társadalmunk nemegyszer egyenesen ka lasztrofális helyzet szélére sodródott, és e helyzetekből határozott kivezető utat kellett keresnünk. Ha visszatekintünk erre az időszakra, azt látjuk, hogy az újságírók, a tömegtájékoztatási eszközök egy része hozzájárult ehhez a társadalmunkban végbemenő bomlasztó folyamathoz. Igaz, hugy igen sok volt a pozitívum is, erről nemegyszer beszéltünk, s nem akarom ismételgetni az ismert dol gokat. 1968. januárja után nemze feink, népünk és pártunk számára nagy történelmi lehetőség nyíIntt arra. hugy mentesüljön minden tehertételtől, torzulástól, dog niatizmustúl, s szabadabb, demokratikusabb korszakot kezdjen, természetesen marxi — lenini elvek alapján. Ezt a nagy alkalmat nem tudtuk kihasználni, nem tudtunk úrrá lenni rajta, s így nagymértékben elfecsérlődött, sőt megnyíltak a kapuk a destrukclós elemek. a destrukciós iránvzatok előtt. A kispolgári radikalizmus, a kispolgári licitálás minden usztálytartalmat, politikai megfontoltságot és körültekintést nélkülöző eliár'isokka! — ez jellemezte ezt az időszakot. És éppen azok az ei?ib 3Psk akik a leginkább hibásak pbb^n ho"v a cseh és a szlovák nemzetnek e na*»v történelmi esélye meghiúsult, vavy válságos ka tasztrofális helyzetekbe vezetett, époün ezek az emberek igvekez nek saiít feletnsségiiket másokra hárítani. Fz év áprilisában a központi bi zottság a pártnak és a társada Inainak megmutatta az e helyzetből kivezető utat. A központi bízottsé-* áprilisi, s főként májusi iilése kidolgozta azť a politikai platformot, amelynek alapján kijutunk a válságos helyzetekből, kidnl'-'ozta a koncepciót és a módszereket, amelyekkel konszolidálhatjuk társadalmunkat, s u"yanakkor semmit sein vettünk el azokból a pozitívumokbúi, amelye ket januárban és január után programunkban kitűztünk, de mente suliink minden ballaszttól, mindattól. ami a társadalmat felforgat t» n'isz»u>ásba sodorja. A párt úibó! felelősséget vállalt társadalmink fejlődéséért. E konszolidáció vonatkozik mind a belpolitikára, mind népgazdaságunkra, vonatkozik a külföldi kancsolatnkra, a normális testvéri, elvtársi kapcsí* , !*!uk felúff*ására a Szovjetunióval é« a tiibhí szövetséges állammal. A közel múltban Moszkvában la nácskuzlak a kommunista és munkáspártok. s amikor az ember látja a vilii" különböző részeiből érkezett 75 párt képviselőit és hallgatja. hogy a munkásosztály hu gyan harcul, a kommunista mozgalom inilven küzdelmet vív nemcsak Afrikában. Dél-Amerikában, hanem a nvugat-eurónál államukban is. akkor látta igazán, hogy mi milyen messze kerültünk az osxtálvkiizdelem fogalmától, az osztálvpulitlkai szempontúk érvényesítésétől. Mi úgy éltiink itt, mintha valamilyen magányos szigeten lennénk, amelyet nem érintenek a határainkun túl fnlvó osxtályküzdelmek ií"v éltiink, mint hn nálunk inár kivesztek volna a régi osztálystruktúra pulilikai és ldeolú"iai következményei, amelyek még sokáig fennmaradnak az emberek gundulkodásában. Ezt azért említem meg, mert még ma is számos szakaszun láthatók ilyen, az osztályszempontot nélkülöző, tehát nem kommunista nézetek a társadalmi prubtém-'tkkal kapcsolatban, amelyek elhomályosítják az emberek tudatát. Ehhez maid pyakrabban kell visszatérnünk. Sohasem létezett absztrakt szabarisá". Csak i^en konkrét sza badsá" van, i»en. knnkrét társadalmi leltételek kiiziitl. s mindig az a kérdés: kinek a számára van, és müven ez a szabadság. Nem úgy, mint abu.gvan azt a klsnal*'ári elkénzelések hirrie'ik nmelvekfAI sajtónk tavaly csak ií«*y 'lemzsesetf. S gyakran a nárti"a*<ilvánvnval rendelkező emberek is Hven elképzeléseket ter|es*tettnk Partunk természetesen ebben az államban minden téren nemcsak gazdasagilag progresszív társadal mat, hanem olyáu társadalmat akar felépíteni, ahol a legnagyobb mértékben érvényesül a demokrácia a párton beliil és az egész társadalmon belül. Csakhogy ezekről a kérdésekről ne oktasson ki bennünket sem Volný, sem Štefan a Szabad Európában, sem pedig a többi szökevény, politikai szökevény, és a szú állami értelmében vett szökevény sem. Tanaink erről már jó száz éve szólnak, és a gyakorlatban naponta erre törekszünk. Az utóbbi másfél év társadal inunk igen mély differenciálódá sát mutatta. A Novotný-féle idő szak tévedéseinek egyike volt a társadalom teljes homogenitásáról, az ellentmondásoktól mentes politikai egységről szóló mítoszuk egyike, amelyet formálisan deklaráltak. Most ez a mítosz tökéletesen szétfoszlott, láthatóvá váltak a mélységes ellentétek, a mélyreható differenciációs folya mat. A küzpunti bizuttság áprilisi és májusi határozatai után a szó politikai értelmében ez a differenciálódási folyamat abban nyilvánul meg, hogy az emberek egyes csoportjai különféleképpen foglalnak állást a párt programjához, a köz punti bizottság koncepcióihoz. A kérdéseket világosan, egyértel miien fogalmaztuk meg, és a párt tagoktól, valamint a társadalomtól is elvárjuk, hngy állást foglalja nak velük kapcsulatban. A mi egyértelmű állásfoglalásunk kiváltja, sőt azt mondanám elmélyíti a politikai differenciádét, határozottan körvonalazza a koncepciókban és az állásfuglalásokban levő különbségeket, tisztázza az egyes táburukat. Ez helyes folya inat. Megmutatja, ki hogyan viszonyul e kérdésekhez, ki a szövetségesünk, ki támogat bennünket, kinek vannak kétségei és ki a nyilvánvaló ellenség, ki foglal el ellenzéki politikai álláspontot. Ilyen bonyolult időszakokban ez így szokutt lenni. A látszólagos egység, amely felett egyesek ma annyira siránkoznak, hamis egység volt, nacionalista pozícióknn, süt kimondom — egyenesen antimarxis ta pozíciókon alapuló egység volt. Ennek az itt kialakult egységnek most szükségszerűen szét kellett hullania. És ahol elkerülhetetlenül '"'táborok alakulnak ki, ott frontok is keletkeznek, ott politikai küzdelem indul meg. Ez alatt az utób bi két, két és fél húnap alatt megfigyelhettük, milyen gyorsan növekedik mind a pártban, mind a párIon kívül az a tábor, amely támu gátja a központi bizuttság által •nutalutt ulat, azt az utat, amely vé?et akar vetni a válságus helyzeteknek, s gyursan meg akarja teremteni az alkutómunkához, a felgyülemlett problémák megoldásához szükséges feltételeket, szavatolva természetesen polgáraink demukratikus és szabad életét. E lábor gyarapuriik, erősödik, és a társadalom nagy része fellélegezve fogadja ezt a ine'oldást, ezt a megnyugvást. Mé pedig annak ellenére is, hugy az utóbbi időben kénytelenek voltunk és kénytelenek vagyunk bizonyns népszerűtlen intézkedéseket tenni mind po lilikai, mind gazdasási téren, hugy gyursan áthidaljuk a válságos és néha már katasztrofális helyzeteket. Társadalmunkban természetesen kimondottan ellenzéki erűk is lé teznek. Néhol tilukban, leplezett tormában, különféle hangulatok terjesztésében nyilvánulnak meg, néhol megkísérelnek nyilvános akciékat is. Ismerik az ostravai és a prágai kísérleteket. Nem titkoljuk, vannak ilyen erők is, ilyen egyének is néha kommunista tagsági igazolvánnyal, vannak ilyen kis csoportúk a szakszervezetekben és másutt is. Itt van aziitán suk ember, akik még nem tudtak tájékozódni, akik re az egész hosszú időszak alatt intenziven hatnttak, ú^yho'jy képtelenek helyze'ünk józan megítélésére, különféle hangulatok és irányzatuk hatása alá kerültek. Ezek az emberek meginogtak, bi zonyos mértékig iné* tájékozatlanok. Meg kell őket nyernünk, meg kell likét győznünk és tájékoztatnunk, tehát me? kell őket nyernünk szövetségeseinknek és barátainknak. Amikur a társadalmunkban végbemenő küzdelemről hatalmi politikai értelemben beszélünk, teljesen viláfos, hn-»y e küzdelmet megnyertük. A csehszlovák társadalomhan semmilyen ellenzéki erőnek, semmilyen antikommunista erőnek a le"kisebh reménye sincs a sikerre. Eléfü^é erAsek vagyunk ahhnz. hugy bármityen felfúrható antikommunista csoportocskikat, va' v irányzatokat politikailag felszámoltunk. E küzdelem eldőlt, és semmilyen más út nem jöhet számításba, mim a szocializmus építésének útja álla niitnkban, mindazzal e"yütt, ami ebből következik. Amikor tehát politikai küzdelemről beszélek nemcsak ebből a szemszögből szólok róla. Ha adminisztratív hatalmi meguldásrul volna szú, akkor nyugodtan leülhetnénk és azt mond hatnánk, hogy kész a dolog. Mi azonban politikai mozgalom részesei vagyunk, nagy politikai párt, régi politikai hagyománnyal, számunkra fontos az einebrek bizal ma, az emberek megnyerése, az emberek támngatása, egyszóval: az emberek óriási tübbségét meg akarjuk nyerni céljainknak, annak a programnak, amelyről beszélünk. És itt már nem mondhatjuk azt, hogy figyelemreméltó eredménye : ket értünk el. Ha befeketítik a szocializmus építésének egész időszakát, olyannyira, hogy egy fehér folt sem marad rajta, ha megbecsteleuítik az összes volt eszményeket, akkor nehéz újbúl felújítani a bizalmat, újból megnyerni az embereket. Pedig éppen erről van most szó. Megnyerni az embere ket, meggyőzni őket, elkötelezetté tenni valamennyi szakaszon, mert pulitikai módszerekkel akarunk dolgozni, nem akarunk valamilyen hatalmi szektává válni. Nagy pu litikai párt vagyunk, amely liusz szú küzdelem után meg ludta nyerni a laknsság bizalmát, a dul guzúk széles rétegeinek támugatásával győzni tudott 1948 februárja ban, s a csalódások és tévedések ellenére újbúl ezen az úton kell haladnunk, újbúl meg kell nyernünk az embereket, meg kell győznünk őket, kell hogy nagy politikai mozgalom, nem pedig áralku dó biirukratikus élcsapat legyünk. És e téren természetesen a tömeg tájéknztatási eszközök, a sajtó, a kommunista újságírók munkája az egyik legfuntnsabb és legérzékenyebb szakasz. Beszéltem az ellenzéki irányzatokról. Figyelemreméltó, milyen erőfeszítéssel igyekeznek prngramjukul kitűzni a totális kilátástalanságot. Milyen kérdésben inutat Kri'r el és a többi kiutat? Vajon a szabadságról hangoztatott általános szólamok elegendők-e ahhnz, bogy programot alkossanak? Melyikük jött valamilyen gondolattal, melyikük jött valamilyen knnkrét javaslattal politikai vagy gazdasági kérdésekben? Kivel akar Kriegel és a tiibbi haladni nemzetközi viszonylatban, amikor azt mond ják. hogy szakadjunk el a Szovjetuniótól, a szocialista államoktól? És ha elszakadunk tőlük, huva tartozzunk akkor? És kivel tartsunk? Hova sodornak, vagy sze retnének sodorni bennünket? Vagy talán ulyan nagyhalaluni vagyunk, lio'-y azt csinálhatjuk, ami tetszik? Nem is szólva a marxista—leninista tanok alapelveiről. Ez egyszerűen a nemzeti és az állami perspektívák teljes elvesztését jelenti. Ezt a programnélküliséget valamilyen szatiadabb programként igyekeztek feltüntetni, az avantu rista gesztusokat pedig mint hősiességet állítják be. Terjesztik Kriegel beszédét. Úgy tüntetik fel, hugy ő volt az egyetlen, akí a Központi Bizottságban ellentmondani merészelt. És mi mellett foglalt állási? Milyen programot mutatott? Milyen irányzatot? Hova jutna a cseh és a szlnvák nemzet, ha ennek az avanturizinusnak az útján haladna? Még Benes is, aki, mint tudjuk, nem vnlt kommunista, a háború előtt és főként a háború utáni években, amikor fontu lóra vette az nrszág sorsát, tudta, hogy a Szovjetunióva! való szövetségre kell orientálódnia, mert eiiélkül e nemzet ' nem élhet. (Taps.) Ezt reális politikának, a dolgok reális szemléletének nevez lék. És ina Kriegel kifejezetten antiszocialista. antiszovjet, antikuinmunisla kuncepciuval lép lel. S akadnak emberek, akik azt mondják, hogv nem félt. Milől félt volna? Szabadun beszélt a központi bizottságban, ma már nincsenek az ötvenes évek, és senkinek sem kell félnie visszatérésüktől. De ép pen így a politikai kalandorságot, az avantiirizmiist, a nemzetellenes platformút nem lehet valamilyen hőstettként feltüntetni. Gonduljllk csak meg, vajon a tömegtájékoztatási eszközök nem viselnek e felelősséget azért, hugy eddig nem mindenki látutt át ezen az avanturista politikán, hugy eddig nem lepleződtek le azok, akik tavaly annyi russzat és kárt okuzlak nekünk. Az üres gesztust, vagy frázist nem tehet hazafias tettnek minősíteni. Az igazi hazafiasság. annak a r. nrszágnak a szeretete, amely ben az ember született és él, azt jelenti, hugy gondolkodunk problé mái felett, keressük e problémák megoldását, de nem jelenti a na cionális érzésekkel való vissza élést. Ezen a téren is tisztáznunk kell a dolgokat. Vannak egyének és kis csopor tok is. akik, itl amelyek visszaélve a Fuvradalini Szakszervezeti Mozealtnnban. az ifjúsági szervezetekben. a diákok kürében, az értelmiségiek csoportjaiban levő helyzetükkel, fel akarják őket használni a part ellen, szembe akarják állítani őket azzal a programmal, amely az embereket ki akarja vezetni a válságos helyzetből. A zűrzavar előidézésére, az emberek elkeserílésére irányuló nyílt kísérleteken kívül a jobboldali és anliszncialisla körök a pesszimiz inus, a passzivitás légkörét terjesz tik, szándékosan igyekeznek az embereket elkeseríteni, bizalmatlanságot, kétséget kelteni bennük. Ez a legveszélyesebb és a legtöniegesebb irányzat. Itt is óriási tevékenységi tér nyílik a kommunista újságíró számára. Azt mnndnttam, hugy a harcot a szó széles hatalmi-politikai értelmében véve megnyertük. Az ellenállási központokat — ezt nyíltan megmondom — pulitlkai for inakkal számoljuk fel. Ezeket a dulgokat pulitikai formákkal is le het rendbe hozni. És aki nem való a pulitikai éleibe, annak távoz nia kell onnan. Aki a Szabad Európa, vagy pedig a burzsoá propaganda szájaíze szerint keresi helyét a nap alafl, annak vissza kell vonulnia. Bizonyára észrevették, hngy az utóbbi két húnap alatt figyelemreméltó változások történtek a Csehszlovákia címére szóló burzsoá propagandában. Annak, aki figyelemmel kísérte a Szabad Európát, vagy a nyugatnémet, francia és egyéb újságokat, az előtt úgy tűnhetett, hngy óriási érdekük a szocializmus Csehszlovákiában, a „csehszlovák kísérlet". Azt inon danám, hogy óriási rokonszenvvel kísérték «társadalmunk széthullását, az antiszucialista erőknek az általanus demukratikus frazeológia alatti felsorakuzását. S mihelyt ezek az erők áprilisban végleg elvesztették a játszmát, inegváltuz tatták taktikájukat, s ma már szó sincs rokonszenvről, ma csak a legdurvább propagandát terjesztik, ulyat, mint pl. 1948 februárja után. Igen körmünfnnt utakun hintenek bizalmatlanságul lakosságunk körében, bizalmatlanságét az emberekkel, a vezetőséggel, a gondola lukkal, a jóváhagyntt intézkedésekkel szemben. Ez ma közvetlenül és nyilvánvalóan ellenséges prupaganda. És azok a különféle Volnyk és Štefanok, akik amerikai pénzért a Szabad Európába és máshová mentek ,,megújhudási" folyamatot csinálni, változtattak a hangnemen is. Ezek ma nyilvánvaló dezertőrnk, saját nemzetüknek a burzsná erők szolgálatában álló árulói, akik tehetségüket, tudásukat az ellenünk irányuló szolgálatba állítják. Ez nyíltan ellenséges propaganda. És mi kiizümbüsek maradhatunk? Hisz a mi töinegtájékuztatási eszközeinknek meg kell béníta niuk e prupagandát, s nemcsak védekező módún, hanem ellenkezőleg. Annál is inkább, mert köreinkből származó dezertőröket használnak fel, annál is inkábl), inert a különféle Mňačkók, Volnyk és most Lőblék, Štefanék. Winterék és mit tudom én, még kik, mint csehek és szlovákok lépnek fel, mintegy saját személyes tapasztalataikról beszélve. Ha tíz és tíz példa alapján bizonyítjuk be, milyen kuhulmányuk, milyen értelmetlenségek ezek, és kimondott hazugságokat terjesztenek, akkor a tizenegyedik alkalummal e koholmányoknak már senki sem fog hinni. Nyilvánosan le kell leplezni ezeket az embereket, megmutatva, kikel és miket sznlgálnak. I.ehet, hogy olvasták Míiackó könyvéi, amelyet a Nyugaton, s nálunk is terjesztenek. Ez olyan gyáva ember kiinyve, aki a súlyos pillanatokban elhagyja nemzetét, urszágát, és hamar pulitikai pamfleteket ír, hogy minél tübbel keressen. Mnrálís állaspunt ez? Es milyen politikai álláspont? De ebben a nagy usztálykiizdeleinben, amely Európában folyik, ebben a nagy pulilikai küzdelemben, amely a burzsná és a szocialista világ között fulyik, mi vilá gosan egy táborban állunk, mi nem állunk a táboruk között. És nem is állhatunk. És ha valaki bánt bennünket, nyilván van jo gunk védekezni. És van jogunk védekezően előrenyomulni is. Ha ezt valakinek a lelkiismerete nem engedi, ennek oka valószínűleg az, hogy lelkiismerelét egy kissé bérbeadia a másik félnek. Politikai küzdelemben más lehető séget nem Iáink. E kérdésekkel of fenzív módún kell dűlőre jntnunk. Ugyanez vonatkozik a különféle hazai akciókra, röplapokra stb. is. Nem akaróin őket túlbecsülni, de figyeljenek meg ina egy dolgot. Akármilyen ostohaság történik Csehszlovákiában, Prágában, vagy más helyen, akármilyen kis röplap jelenik ineg, egy, kél, három napim beliil a Szabad Európa vagy a Deutsche Welle, az egész b'urzsoá sajtó világgá kürtöli. Legyen az akár Kriegel beszéde, vagy Kyncl beszéde, legyen kísérlet egy más akcilira, mini pl. a ČKD ban történt — elvesztették a játszmát, az óriási többség ellenük turdult. va lamennyi pártszervezet ellenük lémegnyerése pett fel. Az üzemek többsége elutasította ezt az akciót. A lelefo nok azonban már működésbe lép tek, azonnal tájékoztatták a világ különféle hírügynökségeit. És ter mészetesen óriási örömtüzek lo bogtak a Nyugaton. Amikor a felforgató erőket megfosztottuk attól a lehetőségtől, hogy visszaéljenek a tömegtájékoz tatási eszközükkel, must a nyuga li tömegtájékoztatási eszközüket használják fel és aznkkon át hatnak felénk. Es mi erről hallga tunk, mintha ez természetes volna. A prágai városi bizottság plénu mán felszólalt Kynel. Felszólalása ban támadta a párt irányvonalát, a májnsi határozatot. Természetesen e felszólalást azonnal, még jobban kicifrázva, tehát nem egészen pon tosan és hűen közölték a nyugati újságok és rádióállomások. Itt ül nek egyes elvtársak, akik jelen voltak a városi bizottság ülésén, tehát tudják, hogy akkor felléptem Kynclvel szemben. Úgy vélem, hogy érvelésüket porrázúztuk, de — az ott uralkodó szabad légkör ellenére — sem ő, sem a többiek meg sein mukkantak, politikailag két vállra fektettük őket, de erről senki sem tud semmit, sem ná lünk, sem máshol. Senki sem tud ja, hogy ezek az erők vereséget szenvedtek a szabad titkos szava- ' zásban, elvesztették pozíciójukat Prága város vezetőségében. Tehát a párt politikai sikere, a pártban, a városi szervezet vezetőségében levő egészséges erők politikai si kere végül is a mi ügyetlenségünk vagy, lehet, készségünk hiánya folytan valamilyen Kyncl hősiességévé válik. Ezeket a dolgokat azért említjük meg, hogy a kummunista új ségírúk, a tömegtájékoztatási esz közök dolgozói aktívabban segít sék a pártot, a mozgalmat, ezt az államot. Türelmesek voltunk, tud juk, nehéz volt néha tájékozódni, kikerülni abbúl a hatalmi monopóliumból, amelyet az újságíréi világban az einBerek egy kis eso portja kisajátított magának. Ötven-hatvan ember kezében ossz pontosult ez az egész óriási erű, amelyet az újságok, a rádió és a televízió, s az összes többi eszköz jelentett. Semmilyen burzsoá sajtó egyetlen b'urzsoá államban sem ért el olyan monopóliumot, mint az embereknek e kis csoportja, ame lyet senki semmivel nem bízóit meg és senkit e célból nem válasz toll meg. Mindenkit lehetetlenné > tettek, aki felszólalni merészelt. És ki lette ezt? Hol voltak ezek a Hochmanok, Lielimek? Vajon olyan emberek ők, akiknek a múlt években tiszta maradt a kezük? Vajon bárkit is kiuktathatnak ők a demokratizmusról, vagy a Novotnýrezsiminel való szembeszállásra!? (Taps.) A demnkrácia, a haladás jelszava alatt leheletlenné tettek embereket az újságokban, a sajtóban, a rádióban. Saját mércéjüket kényszerítették másukra. A párt és az állam vezetősége, sajnos, ezt eltűrte. Ezért megértjük a zavart, amely keletkezett. De most a kommunista és a nem kommunista újságírók vegyék tudomásul, hogy ennek vége, hogy ez a kis csoport ma már nem fogja dirigálni és uralni sem a sajtót, sein a rádiót, sem a televíziót. Ez a két hónap talán elegendő ahhoz, hogy lás suk: szabad tér nyílutt a kommunista újságírók és az összes tiibbi becsületes újságíró valóban aktív munkája számára. Elsősorban elvtársaink pártos voltára, kommunista öntudatára és állampolgári tudatára hivatkozunk, hogy mentesüljenek e nyumástól, ha ez eddig ínég nem történi meg, az avanturisták maroknyi csoportjának nyuinásától, találják meg helyüket a pártban, a társadalumban, a sajtóban, segítsenek ne künk, aktívan támogassanak bennünket e nehéz időkben. Milyen semlegesség lehel itt? Nem sem legességre, hanein világos, férfias állásfoglalásra van szükség: vagy — vagy. Vagy ellenfél vagy, s ma radj annak, de akkor a sajtéban nem dulgozhatszAz újságírókat különféleképpen osztályozták. Ma arról van szó, hogy megnyerjük az újságírók, el sősorban a kommunista, de a nem. kommunista újságírók maximális számát harcos társunknak, munka társunknak, és hogy megérlsék. csak ez az út vezet l^i a válságbői, amelybe kerültünk, es ebben aktívan segítsenek. Azt akarjuk, hogy munkatársaink harcostársaink le gyének a tollforgató emberek, s alkotó módon hozzájáruljanak po Htikánk kialakításához. Hisz semmi sincs késien, minden területen keressük a legjobb megoldást. És itt Óriási lehetőségük nyílik, hogv részt vegyenek, alkutó módún kivegyék részüket a csebszluvák pu litika kialakításából, a globális kérdésekben éppenúuy. mint a részletkérdésekben. De el kell kü lönülni az upportunista időszaktél, amelyben az emberek kis csupurtja terrorizálta az újságírúk világát. Együttműküdésre, segítségre — úgy is mondhatnánk — elkötelezettségre van sziiksév. Senki sem akarja, hogy szolgai módon tegyenek eleeet kívánságainknak, hanein azt akarjuk, hogy nemzetüket, a kummunista mozgalmat szolgálják. (Taps.) 1ÍIH9 VII. 28.
