Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-26 / 174. szám, szombat

h GABONAFÖLDEKRÖL MENTJÜK: Meggyorsult a betakarító* KEVÉS A MACTÁR A GALÁNTAI JÁRÁSBAN < SZAK A KOMBÁJNOK IPOLYBALOGON < TERMÉS A RIMASZOMBATI JÁRÁSBAN ROSZJÔ A Az utóbbi napok meleg, száraz időjárása lehetővé teszi, hogy az aratók teljes lendülettel végezhetik a gabonu betakarítását. A munka azonban elég nehéz, mert a múltkori esőzések és szélviharok több helyen megdöntötték a termést. A kombájnosok és a gépkezelök szorgalma azonban eredményesen birkózik meg a természet okozta nehézségekkel. Tallóson és Aisószelin, a galántai járás kél kitűnő szö; vetkezetében az idén is gazdag termést takarítanak be. Az előbbi közösben Szarka Árpád ökonómus tájékoztatása szerint búzából 40—42, árpából pedig 35 mázsa körüli átlagtermést érnek el. Rekordtermést várnak azonban a húszéves alsószeli szövetkezetben is. A nagyhozamú szovjet búzafajtákból 45 mázsa körüli hozam várható. A jó termés azonban gondokkal is jár. A tajlősiak ugyanis gabonaeladásra nem kötöttek szerződést a felvásárló üzemmel, és így a megtermett szemet nekik kell tárolniuk, ami már most nem kis nehézséget okoz a szövetkezetnek. Hasonló a helyzet Aisószelin azzal az eltéréssel, hogy tőlük a felvásárló üzem a szerződéses menynyiséget átveszi, viszont a rekordtermés folytán így is több tonna gabona tárolásáról kell gondoskodniuk. Nincsenek kijavítva a kombájnok, és így nehezen megy a betakarítás az új nagyktirtösi járás ípolybalogi szövetkezetében. Ez a közös mintegy 600 hektáron gazdálkodik és ezért számukra nagy teljesítményű, drága gépek vásárlása nem kifizetődő. A betakarítást a Nagykflitösi Gtá kombájnjaival végzik, ám Klinkó józsej, a szövetkezet elnöke elégedetlen a gépekkel. — Az egyik „masina" egyáltalán nincs kijavítva, s ezért többet áll, mint megy — mondja bosszúsan az elnök. — Kombájnosunk, — aki a helyi iskola egyik tanítója s minden évben arat — alaposan megizzadt, míg némileg kijavította a gépet. A rimaszombati járásban csaknem 25 ezer hektárnyi területről kell betakarítani a ter..ejt. A járás mezőgazdasági üzemeinek földjén jelenleg mintegy 210 saját, illetve az iglói járásból kölcsönkapott 18 kombájn végzi teljes ütemben a betakarítást. Előzetes becslések szerint a terméseredmények kitűnőnek mondhatók. A járási mezőgazdasági társulás számításai szerint őszi búzából több mint 26, tavaszi búzából 23, árpából pedig 24 mázsa körüli járási átlag várható. A munka mindenütt jó ütemben folyik. A társulás igazgatósága érdekeltté tette ugyanis a kombájnosokat és a gépkezelőket. A legszorgalmasabbak és a legjobbak között a kenyércsata befejezése "után 10 500 korona értékű tárgyi jutalmat osztanak majd szét. Balogfalán még a tavalyinál is jobban fizet a gabona. Magyar Barnabás, a Feledi Ág balogfalai részlegének vezetője főleg a szovjet búzafajták hozamát dicséri. — A betakarítás a mi dimbes-dombos határunkban nem könnyű, de a munka üteme most már kielégítő — mondja. Huszonnyolc mázsás átlaghektárhozamot várunk, és ez a ini feltételeink között már kiváló eredménynek számít. Gazdag az idei gabonatermés, és ez a jövőt illetően sok jóval kecsegtet, inert így kenyérgabonából kevesebbet kell külföldről drága pénzen behoznunk. N. Á. A TŐKETEREBESI JÁRÁSBAN már végéhez közeledik a gabonabetakarítás IFolytatás az 1. oldalról) dolgoznak. Király János kombájnos 415 mázsát csépelt gépével egy nap alatt. A Mironovi búzafajtánál a kedvezőtlen időjárás miatt hektáronként itt is közel 5 mázsás szemveszteség mutatkozik. Egyébként 40 mázsás termésátlagot értek volna el. A Bezosztaja búzafajta az „eszenkei" dűlőben 38 mázsát adott hektáronként. A szövetkezet vezetői szerint még jobb eredményeket is elérhettek volna, ha megkapják az igényelt műtrágyamennyiséget. 50 tonna helyett csupán 27,6 tonna tápanyagot juttathattak a talajba. Az aratást a jövő hét keddjén befejezik, de már több mint 10 vagon terményt szállítottak az állami raktárba. A ZÉTÉNY1 szövetkezet — Andrej Plutko mérnök, elnök szavai szerint — a tavalyinál szintén jobb terméseredményeket ért el. 40 mázsás hektárhozamra számít. A 355 hektáron termesztett kalászosok több mint 50 százalékát már learatták. Eb , ben a szövetkezetben évek óta igen nagy súlyt fektetnek a helyes talajelőkészítésre, s nem sajnálják az anyagi eszközöket a tápanyagokra. Míg más mezőgazdasági üzemekben műtrágyahiánnyal küzdenek, ebben a szövetkezetben az idén ís biztosították a szükséges tápanyagokat. Az állami raktárba 40 vagon gabonát juttatnak, és közel 70 vagon termést takarmányalapra hagvnak. A BÁCSKÁI szövetkezet agronómusa Koleszár Gábor, az aratási . munkálatok dandárjában üzemanyaghiányra panaszkodik. Szerinte az őket is ellátó Királyhelmeci Gép és Traktor állomáson sem volt a napokban elegendő üzemanyag. Egyébként az esős időjárás következtében beállt késés ellenére is több mint 50 százalékát aratták le a 345 hektáron termesztett kalászosoknak, melyekből 28—30 mázsás átlaghozamot várnak. A bacskai szövetkezet már teljesítette az állami felvásárlási feladatait, saját forrásból csaknem teljes mértékben biztosítja takarmányszükségletét. A SLOVENSKÉ NOVÉ MESrO-i Állami Gazdaságban 10 saját és hét szerződött kombájn aratja az 1381 hektáron termesztett gabonát, juhász Lajos mérnöknek, a gazdaság igazgatójának szavai szerint 26 mázsás átlaghozamot érnek el, globálisan — az elmúlt évhez viszonyítva — 100 vagonnal többet gyűjtenek be az idén annak ellenére, hogy a Mironovi búzafajtából 3—4 mázsás szemveszteség várható. Az állami raktárba a szerződéses 84 vagon terményt már elszállították. Ebben a gazdaságban nagyon jól érvényesül az anyagi érdekeltség az aratás idején. Ennek köszönhető, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a kalászosoknak már több mint 70 százalékát learatták. A PÖLYÁNl szövetkezet a tőketerebesi járásban — hagyományosan — az idén is elsőként fejezte be az aratást. A jó szervező munka, a gépek tökéletes kihasználása s a tagság szorgalma következtében július 21-én — amikor néhány lielyen még csak kezdtek — Pólyán véget ért az idei kenyércsata. Az átlagos terméshozam meghaladta a 35 mázsát. A TŐKETEREBESI IÁRÁS és Bodrogköz felett is kitisztult az égbolt, a gépek újból munkához láthattak, s ha kitart a jó idő, néhány nap múlva véget ér az aratás, és a napokban a terebesi járás is felsorakozhat a gabonaeladást teljesítő járások közé. (KULfK) ÁRPOLITIKÁNK ÉS TÁPLÁLKOZÁSUNK NEMRÉGIBEN egy statisztikai adat ragadta meg figyelmemet: világviszonylatban nálunk van a legtöbb kövér gyerek. Sajnos, a felnőttekre vonatkozó kimutatást nem sikerült megszereznem, de gondolom, hogy itt sem sokkal jobb a helyzet. Az okok után próbáltam kutatni, annál is inkább, mivel tudomásom van róla, hogy szakembereink a helyes táplálkozás elméleti kidolgozásában és kutatásaikban nagyon szép eredményeket érnek el. Ám mit ér az elmélet, ha a gyakorlat megcáfolja. A mi esetünkben teljes egészében. A helyes táplálkozás elve szerint ugyanis a magas kalóriatartalmú, vitamindús ételeket — zöldség és gyümölcsféléket, tejtermékeket és állati eredetű fehérjéket — kell előnyben részesíteni. A háború utáni időszakban — az akkori viszonyokból kiindulva, ez talán ésszerű is volt — arra törekedtünk, hogy mindenki „jóllakjék". Sikerült is. Talán sehol sem fogyasztottak annyi kenyeret és burgonyát, mint nálunk. Sajnos, ez a pillanatnyi kényszerhelyzetből adódó táplálkozásmód szokássá vált, s most, csaknem 25 év múltán sem változtattunk rajta. De mondjuk meg őszintén, hogy e jelenségnek más okai is vannak: egyrészt árpolitikánk, másrészt piacellátásunk. Csehszlovákiában az egy lakosra eső anyagi bevétel kö rülbelül így oszlik meg: 50 százalékot élelmiszerre, 32 százalékot ipari cikkek vásárlására és 16 százalékot szolgáltatásokra fordítunk. Más fejlett országokban — például Belgiumban — ez az arány a következőképpen oszlik meg: élelmiszer 34 százalék, ipari cikkek 35 százalék, szolgáltatások 31 százalék. Ebből a röpke összehasonlításból logikusan az következnék, hogy hazánkban sokkal nagyobb gondot fordítunk a táplálkozásra. Ám ez csak a látszat. A valóság ugyanis az, hogy több pénzért „kevesebbet" — itt kalóriára, vitaminra, ásványi sókra stb.-re gondolok eszünk. NÁLUNK a növényi eredetű fehérje jóval olcsóbb, mint az állati eredetű fehérje — a piac ellátásáról nem is beszélve. Vagyis a kenyér és a burgonya jóval olcsóbb, mint a hús, ezért háztartásaink zömében az olcsóbb áru kerül az asztalra,, nem pedig a gazdagabb tápértékű. Míg például 1000 kalória mértékű liszt ára 1,02 korona, ugyanezen értékű baromfi ára 15,47 korona, a zöldségé pedig 12.67 korona. A számadatok 1968-ból valók, azóta még emelkedett az élelmiszerek ára. Különben 1966-tól 1968-ig az áremelkedést a statisztikai adatok is tükrözik: zöldségnél (100 gramm fehérje koronában) 21,85-ről 26,30-ra. húsnál 17.86ról 18,79-re, tejnél 5.72-ről 6,28-ra stb. De nemcsak Ilyen vonatkozásban nagy az aránytalanság, hanem nemzetközi viszonylatban is az utolsók között kullogunk. Az európai átlagot véve alapul nálunk kétszer drágább a sertéshús, a baromfi, a te), a tojás, a gyümölcs stb. Mindebből kitűnik, hogy árpolitikánk nem járul hozzá helyes táplálkozásunkhoz, ellenkezőleg, gátolja azt. Ugyanakkor — ha összefüggésekben nézzük a dolgokat — egyúttal fékezi háztartásaink iparcikkeikkel való ellátását, sől szolgáltatásaink bővítését is. A JÖVŐBEN változtatnunk kell ezen a helyzeten, hiszen pillanatnyi árpolitikánk — ebben az esetben csak az élelmiszerek árára gondolok — jelentősen befolyásolja egészségünket is. Elsősorban növelni kell a húsfogyasztást, mi-, vei az utóbbi években az általunk elfogyasztott kalóriának csupán 30 százaléka állati eredetű, holott világszerte az átlag -70 százalék körül mozog. Ugyanígy baj van a, vitaminokkal is, kevés tojást, tejet, sajtot, gyümölcsöt, halat és déligyümölcsöt eszünk. A racionális táplálkozás tényét és szükségességét nemcsak nekünk, fogyasztóknak kellene tudatosítanunk, hanem elsősorban közellátó szer veinknek és árpolitikusainknak. Végeredményben nem önzésről, saját énünkről van szó, hanem termelőképességünk; ről, reprodukáló erőnkről, s tegyük hozzá, utódaink sorsáról, a jövő nemzedékről is. -OÍO— emu 1969 VII. 26. A z első ember a Holdra lépett. ** Nem utópia, nem mese, nem vicc! Halálosan komoly! Az emberiség a Holdon van. Mos még csak kettő, azután négy, azután tíz, azután következnek a megfigyelők, kísérleti laboratórium, tudósok, katonák, helyőrség, alakulat... Végül széles tömegek. Még ezeket megelőzően gondoskodás történik megfelelő körülmények létrehozásáról, hogy huzamosabb ideig (hátunkon oxigéntömlő nélkül) tartózkodhassunk a bolygó felületén ... Állandó űrhajóállomás, lakótáborok, hotel... motel... és így tovább. Megműveljük a talajt, ami ma még lehetetlennek tűnik, de majd kisütjük, hogy nem az. Vizet fakasztunk a kősziklákból, háziállatokat telepítünk át, mindegyikből kettőt, viszünk halat, vadat, madarakat, baktériumokat kísérleti célokra ... Egy szó, mint száz — elhelyezkedünk és mindent elkövetünk, hogy mindenünk meg legyen odafent, ami földi tartózkodásunkat zavarja ... Versengeni fogunk helyzeti előnyökért, természeti kincsekért, stratégiai támaszpontokért, lesz kórház, mulató, munkanap és szünidő ... (Amit esetleg a földön töltünk el, kedélyesen!) — Szabad vasárnap délutánokon a versengő csoportok (hatalmak) dolgozói futballmeccset játszanak, vagy krikettet, valamelyik stadionná átalakított Holdkráterben. Higgyük tehát, hogy minden kezdődik elölről? Én inkább úgy mondanám, hogy minden folytatódik, ahol abba sem maradt! Vagyis kísérletezés a továbbjutásért, további bolygók (bolygórendszerek?) meghódításáért. A szerzett tudás birtokában és előnyösebb alapállásból immáron gyerekjáték lesz... A Hold egyáltalán nem végcél! Csupán állomás a célhoz vezető úton. |# i tudná vajon megmondani, mi a cél és hol végződik? Napóleon szerint — aki előre látja, nem juthat messzire. Mi... én, te, ő ... ml, ti, ők ... aránylag elég messzire jutottunk ... Mi kell néznem egy lexikonban, tulajdonképpen ki volt az?) Változik körülöttünk minden, csak az emberi alaptermészet változatlan és ezért a jövő embere sem érez nagyobb megilletődést az Armstrong-szobor előtt, mint mi magunk, amikor Ikarusz, Kolumbusz, Blériot Bell, Marconi vagy Lindbergh nevét kiejtjük ... Hogy a Holdra szállás mindennél csodálatosabb, ami eddig volt? Igen! Számunkra! A jövő századok emberéMEGTÖRTÉNT! — a huszadik század embere. Mert ugye, mondanom sem kell, hogy Neil Armstrong engem Is képviselt, amikor kilépett- az űrkabinból... Én is ennek a századnak a polgára vagyok ... Háromszáz, kétszáz... száz év múltán, amikor már menetrendszerűen közlekedik a Holdexpress — a ma még csodával határos teljesítmény, amit három amerikai véghez vitt, belepődik a megszokás homokszemcséivel. Nevüket megőrzi ugyan egy Hold-város. Holdfolyó ... Szobruk is áll majd, az első Holdra szállás színhelyén... de a jövő évezred embere, ha megemlékezik a hősi vállalkozásról, nem érez nagyobb megilletődést, mint mi magunk, amikor az első víz alá merülő ember nevét kiejtjük... (Amennyiben kiejtjük! Meg nek, aki már a Marsot, Vénuszt, Merkúrt is meghódította ... csupán egy lépcső a fejlődés fokán. A

jövő embere, a mai csodát leegyszerűsítve a „gépkorszak" eredményei közé sorolja, számára nem Neil Armstrong és Edwin Aldrin jutott elsőként a Holdra, hanem az Ember! Kicsit már a század vége felé, kicsit elvérezve és nagyon kiábrándultan. Ám amit vesztett a réven, azt elnyerheti a vámon. Nincsenek illúziói, de birtokolja a tudást, mely egyben hatalom! Ez jó... nagyon jó, hogy az emberiség megint felsőbb osztályba lépett. Ez csak akkor lehetne jobb, ha a fény után nem húzódna mélységesen sötét árnyék. A kontraszt megrendítő és elképesztő ebben a versenyfutásban, idővel és tudománnyal. A fény túl fényes, az árnyék mélységesen fekete. És ebben a kontrasztban felőrlődik maga az ember is, a ma embere, aki egyszerre győző és legyőzött, nyertes és vesztes ugyanakkor. Mert a tudomány minden vívmánya egyazon időben van érte és ellene! A tudás birtoklásában elért előny elsősorban mégis a kiváltságosoké és csak azután az emberiségé... Ha elgondoljuk ... ha egyáltalán gondolkodunk azon, ami körülöttünk történik, hogy kortársak lehetünk egy korban, amelyik fordulópont az emberiség történetében ... szóval mindenen és mindezeken túl... az ember egyszerre ideges lesz, és nem tudja, nem kellene Inkább bánkódnia, hogy nem született száz évvel előbb, vagy száz évvel később?! Amikor az emberiségnek még álmai voltak! Vagy amikor a tudás számára már természetes állapot lesz, és nesii lélegzetelállító, hátborzongató attrakció? Megtörtént! A Holdon voltunk. Mire e sorok napvilágot látnak, már vissza ls tértünk. Kezdődhet tehát az új fejezet. Készülhet az újabb attrakció... Kezünkbe vehetjük a holdi dolgokat és rendet csinálhatunk köztük. Csinálunk isi Ebben senki se kételkedjék! Ha egyszer elkezdtük, annyiban nem hagyjuk ... Ez a világ rendje! Én csupán a sorrendet kifogásolom... Hogy a rendteremtést nem idelent kezdtük el a Földön I DÁVID TERÉZ