Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-25 / 173. szám, péntek

Déli szomszédaink igy csinálják IRTA: VIKTOR PAVLENDA PROFESSZOR, AZ SZLKP KB TITKÁRA I 'ÍM VII. 25. jbolytatás a tegnapi számunkból) Amennyiben a társadalom több és jobb minőségű használati értéket kíván kapni a termelési szférából, fokozni kell az ezzel a szférával, hasonlóképpen a forgalommal és egyáltalán a társadalmi munkaráfordítással szembeni igényeket. Ilyen követelményeket támaszt az irányítás adott rendszere. Eszerint a társadalmi fejlődés megköveteli, hogy a népgazdaság-irányítás rendszere egyre igényesebb legyen. Ez általános követelmény, ámde akkor is érvényes, amikor az adminisztrativ-direktív irányítási rendszert a tudományosan megalapozott gazdaságirányítási rendszer váltja fel. A központi tervmutatók, a központtól a vállalatig lebontott mutatók rendszerét tehát legalábbis ugyanolyan igényes gazdasági szabályozók, gnzdasági játékszabályok rendszerének kell felváltania. A Tiangsúly a „legalábbis" szón van,, és egyáltalán nem gondolok az igényesség gyengítésére, a vállalati önkényesség értelmében vett függetlenségre, amely nem veszi figyelembe a társadalmi érdekeket. A központnak tehát reális befolyást kell kifejtenie a vállalati szférára, kevésbé adminisztratív módon ugyan, inkább gazdasági szabályozókkal és egyúttal igényesen, szigorúan. A magyar gazdasági reformban az új gazdaságirányításra való áttérésnek éppen ezt a fontos vonalkozását kell tudatosítanunk. A központi tervmutatóknak a leépítése, az adásvételi kapcsolatra való áttérés stb. kívánatos, viszont ezzel egyidejűleg a központnak széles körű lehetőségei is vannak: a terven, a gazdasági szabályozókon, a káderpolitikán keresztül befolyást gyakorolhat a vállalati szféra alakulására, az évi terv teljesítésére, az ötéves terv valóra váltására. június 20-án meglátogattuk a Medikor vállalatot, amely 1965 óta kísérletezett a gazdasági reform elveinek érvényesítésével. Ennek a vállalatnak a példáján akarom bemutatni, hogy a központ valóban reális befolyást gyakorol, és ami érdekes: a vállalat szintén reális módon akceptálja ezt a befolyást. A vállalat vezető dolgozói maguk kezdtek beszélni arról, hogy egészen természetes, ha a gazdálkodás feltételei évről évre szigorúbbak lesznek. Félig tréfásan, félig komolyan, illetve teljesen komolyan kijelentették: „Elvégre nem tűrhetjük, hogy szegény legyen az ország és gazdagok a vállalatok". A központ gazdasági nyomását a vállalatra ugyan „pénzügyi diktatúrához" hasonlítják, de egyetértenek vele. Olyan nyomást látnak benne, amely az állóeszközök jobb kihasználását és a forgóeszközök forgalmának meggyorsítását célozza. Természetesen a magyar elvtársaknak is vannak problémáik. Kritikai hangon beszéltek a gazdasági reform egyes vonatkozásairól, arról, miként vált be 1968-ban. Megemlítem legalább néhány észrevételüket: változásokra volt szükség a gazdasági szabályozók terén; az évi termelési terv összeállításakor gyakran nem tudják, hogyan értékesítik a gyártmányok egy részét (ezt a vállalati rizikót pedig a bank nem finanszírozza); problémáik vannak a külkereskedelmi kapcsolatok terén is, nem egészséges a kivitel struktúrája stb_ 5. sz. tanulság: A gazdasági reformot nem lehet továbbfejleszteni abban az esetben, ha csökkentjük a munkakollektívákkal és dolgozókkal szemben támasztott igényességet. A gazdasági eszközök révén kifejezett igényességnek legalábbis olyannak kell lennie, mint régebben az adminisztrativ-direktív irányítási rendszerben volt és fokozatosan növelni kell az igényességet. A reform politikai és társadalmi vonatkozása A társadalom gazdasági szervezetébe való minden komoly beavatkozás politikai szempontból nagyon kényes kérdés. Tudatosítottuk ezt a tényt a magyar elvtársakkal folytatott csaknem valamennyi beszélgetésünk során, de különösen akkor, amikor az ál-hivatalt vezető miniszterrel és Bálint elvtárssal, az MSZMP Központi Bizottsága gazdasági osztályvezetőjével társalogtunk. Egyebek között a közszükségleti cikkek szabad árának kérdésével kapcsolatban merült fel ez » szempont. 1971-ben a Magyar Népköztársaságban a tervek szerint az árak 50 százaléka lesz szabad. A mélyebb elemzés azonban azt bizonyítja, hogy a dolgozók szempontjából az árak 75 százaléka lesz megszabott (az alapvető életszükségleti cikkek vannak túlsúlyban). Egy további tényt, amely leköíette a figyelmemet, röviden így fejezhetném ki: tudatosítani kell, ini tulajdonképpen a szabad ár. A Magyar Népköztársaságban a szabad ár alakulásával kapcsolatban az angol módszert alkalmazzák. A monopoltermelőnek be kell jelentenie a tervezett áremelést, a minisztérium azonban vétójoggal élhet. További probléma: a lakbér. Itt is azt a módszert alkalmazzák, hogy kevesebbet kell beszélni, kevesebb izgalmat kell kiváltani a társadalomban, viszont nagyobb mozgást kell biztosítani ott, ahol a megoldásért felelősek. Ezen a téren is körültekintően figyelembe veszik a politikai és a szociális szempontot. Ami a lakbért illeti, kevésbé érdeklik őket azok, akik már laknak, figyelmük inkább az új lakások lakbérére koncentrálódik. Felteszik a kérdést: amennyiben a szövetkezeti lakásban négyzetméterenként 8 forintot fizet a lakos és évekig kell várnia a lakásra, miért ne lehetne az állami lakásokban 6 forint a lakbér négyzetméterenként? Igen érdeklik őket a szociális szempontból gyengébb csoportok is. Vizsgálják, miként érintené ezek életszínvonalát az új lakbérrendezés, ilyen vagy amolyan variánsának az érvényesítése? A szociális és politikai szempont figyelembe vételét észlelhetjük nemcsak a polgárokhoz, hanem a vállalatokhoz fűződő kapcsolatukban is. Ez leginkább a dotációs politika terén nyilvánul meg. A vállalatok a Magyar Népköztársaságban is tekintélyes dotációkai kapnak a központtól. A gazdaságirányítási rendszer természetesen távolról sem híve a dotációknak. A megoldás? Nem lehet gépies, figyelembe kell vennie a vállalat konkrét feltételeit. Ežéľt meghatározták a juttatások 3 éves prógramját (1970-ig). A vállalatoknak előre megmondják, mi vár rájuk, mire kell a három év leforgása alatt felkészülniük. E határidő letelte után felülvizsgálják a helyzetet és ennek alapján döntenek a juttatások további sorsáról. 6. sz. tanulság-. Gazdasági reformot nem lehet sikeresen fejleszteni a konkrét feltételek tiszteletben tartása, nevezetesen az egyes reformintézkedések szociális és politikai következményeinek figyelembe vétele nélkül. A reform jellege Mindaz, amit fentebb elmondottam, igen fontos a gazdasági reform sorsának szempontjából. A legfontosabb azonban a reformnak az értelmezése, jellege. Az MSZMP Központi Bizottsága így jellemezte a gazdasági reform céljait: 1. Meg kell erősíteni a szocialista társadalmi rendet és meg kell gyorsítani a párt célkitűzéseinek elérését. 2. Fejleszteni kell a szocialista tulajdonjogi kapcsolatokat és a termelőerőket, bővíteni kell a szocialista vállalatok önállóságát és javítani kell a tevékenységüket. 3." Biztosítani kell a gazdaságfejlesztés nagyobb tervszerűségét, a szocialista tervgazdaság módszereinek kibontakoztatásával és modernizálásával. 4. Hatékonyabban érvényesíteni kell a szocialista jutalmazás elvét, jobban kell serkenteni a vállalati kollektívákat, az alkalmazottakat és az összes dolgozót szorgalmas és jó minőségű munka végzésére. 5. Elő kell segíteni, hogy minden társadalmi munka hatékonyabb legyen, és eimek keretében minden gazdasági egység munkája szervezettebbé váljon. A fenti célkitűzések realizálása érdekében az alábbi bázist választották lezen nyugszik a reform is): — u népgazdaságnak terv szerinti központi irányítása és az áruviszonyok szerves kapcsolódása; — a piac aktív szerepe a termelőeszközök szocialista tulajdona alapján. Ebből kiindulva elkerülhetetlen: — a tervezés rendszerének tökéletesítése, — a beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása, — az árak racionálisabb és rugalmasabb rendszerének a kialakítása, a vállalati önállóság kibővítése és a szocialista szektorba tartozó vállalatok anyagi érdekeltségének a fokozása a nyereség j globális nyereség/ alapján; a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, — a külkereskedelmi tevékenység javítása, — a dolgozóknak a vállalat irányításában való részvételének a megoldása. A magyar gazdasági reform tehát nem degradálja, nem gyengíti meg az állami és pártközpont tevékenységét, hanem azt keresi, hogyan fejthetné ki újszerűbben és hatékonyabban a termelésre és a forgalomra való befolyását. Nem gyengíti a népgazdasági tervezést, ellenkezőleg, a réginél korszerűbb módszerek és a gazdasági szabályozók szélesebb körű érvényesítése révén új feltételeket teremt számára. Természetesen nem ad teret a vállalatok tetszőleges szabad tevékenységének, viszont biztosítja viszonylagos gazdasági önállóságukat. 7. sz. tanulság: A szocialista gazdaság reformját nem lehet sikeresen fejleszteni, ha kezdettől fogva nincs meghatározva a jellege, mindenekelőtt az, hogy a népgazdaság terv szerinti szocialista irányítási rendszeréről van szó. Nem fejleszthető a gazdasági reform, amennyiben abszolút lés nem relatívI módon akarjuk különválasztani a központi és a vállalati szférát és amenňyiben a vállalatok abszolút lés nem relatív) gazdasági önállóságára törekszünk. m m m Vegyes érzelmekkel tértein haza a Magyar Népköztársaságból. Márcsak azért is, mert bár a magyar gazdasági reformról beszélgettünk ott, mindig a miénket, a ml gazdasági reformunk érvényesítését láttam szemem előtt. Mindannyiszor összehasonlítottam a magyar reform erős oldalait a saját gyenge eredményeinkkel. Közben tudatosítottam a szembeállítás közös nevezőjét: egyesek többet beszélnek (általánosan), mások ugyanakkor a nyugalmasabb, szerényebb, ámde jobban átgondolt utat választják, és a konkrét megoldások útján haladnak. Sajnos, a második csoportba mi egyelőre nem tartozunk. Hol van tulajdonképpen a hiba? Lakásépítési gondok Füleken Segítséget várnak a lakásszövetkezet tagjai A LAKÁSKÉRDÉS mindenütt nagy probléma, Füleken talán egy kicsit még nagyobb, mint másutt. A házak nagy része elöregedett, egészségtelen- A gyári munkások fizetése Ht jóval alatta maradt az országos átlagnak, a gyér keresetből csak nagyon szerény hajlékra telt, a vályogfalak az évtizedek során megroggyantak, elnedvesedtek, s a meg nem felelő lakások sok esetben a tüdővész melegágyaivá váltak. Sok régi viskó adta át már a helyét a korszerű lakóházaknak, de sok közülük még ma is lakásként szolgál, pedig annak már csak azért felel meg, mert falai még úgy ahogy elbírják a rozzant tetőt, s a rossz lakás is jobb a semminél. Az elmúlt évtizedek során számos új, korszerű lakóház épült Füleken is. Egész lakónegyedet alkotnak, s nem egy utcát villának is beillő családi házak szegélyeznek. Mindez azonban nagyon kevés, a fejlődés ezen a téren messze elmarad a szükségletek mögött. A városban két nagyobb üzem működik, a zománcgyár és a bútorgyár. Az előbbi jelentős átépítés és kibővítés előtt ál), az utóbbi pedig teljesen újjáépül. Dolgozóik száma gyarapodni fog, hisz a korszerűsítés számos új szakember munkábalépését igényli majd. A két gyár négyezer és néhányszáz jelenjegi dolgozójának többsége a környező falvakból jár be, naponta sokan több órát töltve utazgatással. Számosan közülük szeretnének a városban letelepedni, hogy mentesüljenek ettől, és kulturáltabb életviszonyok közé kerüljenek. A letelepedéshez azonban lakás kell, az pedig igen kevés épült az utóbbi időben Füleken. Nemcsak- a szükséglethez képest csekély a lakásépítés, hanem a járás más városaihoz, konkrétan Losonchoz, a járási székhelyhez viszonyítva is megrövidítve érzik magukať a fülekiek. 1960 BAN SZÜNTETTÉK MEG a fíileki járást. Az egykori járási székhelyen kilenc év alatt állami eszközökből most készült el až első ház 24 lakással. Az új toronyházba a lebontásra kerülő régi házak lakói költöznek be. Még egy ugyanilyen ház építését kezdik meg az idén, szintén hasonló rendeltetéssel. Jelenleg, a lebontásra váró házak lakóin kívül 150 olyan lakásigénylő kérvényét tartja nyilván a nemzeti bizottság, akik szociális helyzetüknel fogva állami lakás kiutalását kérik. Azok a lakásigénylok, akik rendelkeznek a szükséges anyagiakkal, a lakásszövetkezetbe vetik reményüket, hogy belátható időn belül megkapják az óhajtott lakást. A szövetkezet lakásra váró tagjainak száma jóval meghaladja a háromszázat. 1960 óta három 72 lakásos, meg egy 36 lakásos szövetkezeti házat adtak át rendeltetésének. Az újonnan jelentkezetteknek azonban még megközelítően sem tudják megmondani, hogy igényük kielégítésére évekig vagy esetleg évtizedekig kell-e várniuk. Az utóbbi időben ugyanis ez a lakásépítési forma is stagnál a városban. Mindössze egy huszonnégy lakásos ház készült el az üzemi dolgozók részére. A lakásszövetkezet agilis vezetői a gyárvezetőséggel karöltve minden követ megmozgatnak, hogy az építövállalatok meglevő teljesítőképességéből a fiilekiek is igazságosan részesedhessenek. Levélben fordultak minden kompetens szervhez, bizottságot kérnek a helyzet páratlan kivizsgálását:, megbeszéléseket szerveznek az illetékesek részvételével. Sajnos, nem sok megértésre találtak. A ji»b építési osztályán kapott tájékoztatás szerint az elégtelen teljesítőképességre hivatkozva a besztercebányai Magasépítő Vállalat 1969-bpn nem vette be tervébe egy 24 lakásos és egy 48 lakásos ház építését, 1970 évi tervéből pedig kihagyta egy 48 lakásos és egy 38 lakásos ház építését. A lakásszövetkezet legutóbb az SZSZK miniszterelnökségéhez fordult, a miniszterelnök támogatását kérte a helyzet megjavítása érdekében. Hivatkoztak a helység jelentős munkásmozgalmi múltjára, az egészségtelen lakásviszonyokra, a város gyárainak várható fejlődésére és a dolgozói által létrehozott nagy anyagi értékekre. Konk rétan annak a megegyezésnek a megvalósítását sürgették, amelyet a Füleki Városi Nemzeti Bizottságon a múlt év november 28-án tartott megbeszélésen a Losonci jnb felelős tényezői részvételével vetettek papírra. Ebben leszögezték, hogy a besztercebányai Stavoprojekt vállalattal megegyezve 1969-ben biztosítják a lakásszövetkezet számára egy 44 és egy 108 lakásegységes ház építésének megkezdését. Az említett lakások átadását 1970-re ígérték. „Ismerjük a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetből adódó lehetőségeket — olvashatjuk többek között a füleki lakásszövetkezet levelébjn —, azonban az a nézetünk, hogy a szövetkezeti lakásépítésben az építési kapacitásokat igazságtalanul osztották el. Ezért nem tudjuk megmagyarázni gyáraink dolgozóinak, hogy . más, ipari szempontból kevésbé jelentős városok miért fejlődnek sokkal gyorsabban a lakásépítés terén." A MINISZTERELNÖKSÉG a levelet elintézés végett elküldte az illetékes helyre, a Tervezésügyi Minisztériumnak a nemzeti bizottságok ügyeivel foglalkozó osztályára. E szerv válaszában többek között rámutat, hogy a minisztérium most készíti elő az 1970-re szóló gazdasági irányelveket. A lakásépítési feladatok megvalósítása fontossági sorrendben az első helyen áll, s ennek biztosítása mindenekelőtt az építkezési kapacitásoktól függ. Az SZSZK illetékes minisztériumai most dolgoznak ki egy jelentést a kormány számára, s ebben megfelelő intézkedéseket javasolnak az építövállalatok lakásépítési teljesítőképességének növelésére. Füleken 1969-ben két 24 lakásos ház készül el. 1970-ben a feltételezések szerint megkezdődik 108 szövetketi és 72 állami lakás építése. Ily módon — hangoztatja a válaszlevél — az 1969—1971. években 132 lakást kapnak a szövetkezet tagjai, ami az igényeknek mintegy ötven százalékos kielégítését jelenti. A Losonci jnb a lovábbi években úgy tervezi, hogy a füleki úgynevezett „Közép" lakótelepen 194, a Vasút utcában pedig 350 lakásegység építését kezdi meg. A VÁLASZ NEM ELÉGlTI KI a fülekieket. ük a helyzet alapos kivizsgálása alapján segítséget várnak a központi és a járási szervektől. Elsősorban abban kérnek támogatást, hogy a rendelkezésre álló építési kapacitás igazságos elosztásával biztosítsák az ez évre ígért valamennyi építkezés megkezdését. GÁL LÁSZLÓ Az NDK-ba utazók figyelmébe (ČSTK) — A Csehszlovák Központi Vámigazgatóság ismét felhívja a flgyelifiet arra, hogy a kétoldali megegyezés alapján mótlo sították Csehszlovákia és az NDK utasforgalmi szabályalt. Két napig tartó látogatás esetén az utasok 150 korona va$y 50 márka értékű ajándékot vihetnek magukkal. Négynapos látogatás esetén ez az összeg 250 korona vagy 80 márka, s ha a látogatás több' mint négy napig tart, az ajándékok értékhatára :)00 korona vagy 100 märkn. Vámmentesen vihetnek magukkal az utasok egy napra fél liter szeszes italt, de legfeljebb 1 litert egy útra, 0,7 liter bort egy napra, de legfeljebb 2 litert egy útra és 40 cigarettát minden napra. A gépkocsizok kétnapos útra teljesen megtültlietik a fienzintartályt, 4 napos át esetén ezenkívül 20 liter üzemanyagot vihetnek magukkal. Házastársak, családtagok egyesíthetik vámkedvezményeiket és értékesebb' ajándékot is vásárolhatnak, kivéve az ágyneműt, az opti kai műszereket, a fényképezűgé peket, a sütétkaniral felszerelési cikkeket és más fotócikkeket, a gépkocsi-pótalkatrészeket és a hangszereket