Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-01 / 152. szám, kedd

Ben Hef továbbra is ostromgyürűben 1969. VII. 2. ALI SALIM BAIO dél-jemeni külügyminiszter bejelentette, hogy a Dél-jemeni Köztársaság elismerte a Német Demokrati­kus Köztársaságot. NYUGAT-BERLINBEN egy ju­goszláv állampolgár rálőtt Jugo­szlávia katonai missziójának ve­zetőjére, aki súlyos sérülést szenvedett. A rendőrség a tet­test elfogta. FRANCOIS MITTERRAND Gers megyében kezdte meg bejelen­tett egyéves franciaországi po­litikai körútját. Első beszédében megállapította, hogy a baloldal számára két irányzat lehetsé­ges. Az egyik a centrummal va­ló szövetség kérdése, a másik pedig a baloldal egységének a követése. Ö az utóbbi utat vá­lasztja. INDIRA GANDHI indiai mi niszterelnök szombaton Japán­ból Indonézlába érkezett, majd hétfőn megbeszélést folytatott Suharto indonéz elnökkel. Indi­ra Gandhi Djakartába érkezése után hangoztatta, hogy vélemé­nye szerint India és Indonézia egyaránt kitartottak a bandungi értekezleten körvonalazott el nem kötelezettségi politika mel­lett. JOSEF KLAUS osztrák kancel­lár és Georg Kiesinger nyugat­német kancellár vasárnap nem hivatalos politikai tárgyaláso­kat folytattak Stuttgartban. Az új francia elnök megválasztása után kialakult európai helyzetet vitatták meg. OLASZORSZÁGBAN az állo­másfőnökök és más vasúti al­kalmazottak kétnapos sztrájkba léptek. A kormány és a három szakszervezeti szövetség meg­állapodása ellen tiltakoznak, amely szerint ugyan emelik a vasutasok bérét, de a sztrájko­lok szerint nem kielégítő mér­tékben. ALGÍRBAN hétfőn reggel hi­vatalosan bejelentették, hogy vasárnap meghalt Moise Csőm­be, volt kongói miniszterelnök, akit egy nap híján két éve tar­tottak fogva Algériában. Az or­vosi közlemény szerint Csombe­val szívroham végzett álmában. A kongói politikus 49 éves volt. DÉL-KOREÁBAN folytatódnak a diáktüntetések. A diákok az alkotmánymódosítás ellen tilta­koznak, amely lehetővé teszi, hogy.Pak Cseng Hi elnök jnár harmadszor jelöltesse magát az elnökválasztásokon. A CHILEI KOMMUNISTA PART nyilatkozatot adott ki, mely sze­rint a chilei kormány és az Anaconda amerikai rézbánya társaság ellentétben áll az or­szág érdekeivel. Kommentárunk A Német Szövetségi Köztár­** saságban már teljes Iram­ban folyik a választási küzde­lem, jóllehet még bőven van idő szeptember 28-ig, amikoris a választók az urnák elé Járul­nak, hogy megválasszák a Bun­destag képviselőit. Az egyes pártok választási naggyülése­ken jelentik be programjukat, a sajtó választási hirdetésekkel van tele, az utcákon pedig plakátok népszerűsítik a jelöl­teket. Szóval folyik a versen­gés a szavazatokért. Ami e vá­lasztási kampányban a leg­szembetűnőbb, az uniópárt és az SPD olyan késhegyre menő küzdelmet vív egymással, mint­ha nem is egy koalíció tagjai lennének. DARÁZSFÉSZEK Ez megnyilvánult mindjárt az első választási nagygyűlé­sen, amelyet a CSU München­ben tartott. Bár ezen még nem terjesztették elő a párt hivata­los választási programját — ezt majd július 5-én egy szű­kebb körű pártbizottsági ülésen hagyják jóvá — az elhangzott be­szédek világosan megmutatták, milyen nagy az „egyetértés" a nagykoalíción belül. Franz Josef Strauss a párt elnöke az egybesereglett előkelőségek, a pénz- és ipari arisztokrácia ki­válóságai előtt mondott beszé­dében éles kirohanásokat inté­zett Schiller szociáldemokrata gazdasági miniszter és átalában az SPD ellen. Az uniópárt szemében ugyanis már régen szálka a gazdasági miniszter, Saigon — Az immáron 53 napja szoros ostromgyűrűbe zárt Ben Het-i amerikai tábor szakadatlan ágyúzásán kívül a dél-vietnami népi fegyveres erők tüzérsége az ország egész területén több jelentős támadást hajtott végre. Ezek sorából ki­emelkedik, hogy a hazafiak há­rom 122 mm-es rakétát küldtek a Saigon közelében tanyázó dél­vietnami ejtőernyős hadosztály törzskarának főhadiszállására. Az amerikai hadvezérkart változatlanul aggasztja a Ben Het-i különleges alakulatainak sorsa. A válságos helyzet egyik jele, hogy a bevezetett gyakor­lattal szemben az amerikaiak a veszélyes helyzetre hivatkozva nem hajlandók repülőgépen új­ságírókat szállítani a központi fennsíkon elterülő táborba. Va­sárnap a DNFF tüzérségétől föld alá kényszerített ameri­kaiak bunkerjeit megtekintette William Rossonn tábornok, a Dél-Vietnamban szolgálatot tel­jesítő amerikai fegyveres erők főparancsnok-helyettese és Lu Luan, a központi fennsíkon har­coló saigoni kormányalakulatok parancsnoka. Május 1-től június 29-ig az amerikai tüzérség és légierő a vietnami háború történetében egyedülálló összpontosítással támadta a Ben Het-et körülfogó hegyvonulatot. A dél-vietnami hazafiak va­sárnap este rakétatámadást in­téztek a Tan Son Nhut repülő­tér melletti egyik dél-vietnami ejtőernyős divízió parancsnok­sága ellen. Ez már a partizánok hatodik rakétatámadása ebben a hónakban. Huyn Tan Phat, az ideiglenes dél-vietnami kormány elnöke hivatalos látogatásra Kambo­dzsába érkezett. Az elnököt a kormány több tagja kíséri. A küldöttség Norodom Szihanuk kambodzsai államfővel fog tár­gyalni. Javtts amerikai szenátor fel­hívta az amerikai kormányt, hogy 1970-ig vonja ki csapa­tait Dél-Vietnamból. A szenátor szerint a dél-vietnami kormány akkor majd átveheti a teljes fe­lelősséget a katonai akciókért. Az Egyesült Államok azonban továbbra is pénzügyi és katonai segítséget nyújtana Vietnam­nak. Rockefeller Argentínában Buenos Aires — Nelson Rockefeller, Nixon elnök latin­amerikai különleges megbízott­ja, vasárnap este „tény megálla­pító" körútjának harmadik me­netét megkezdve, Buenos Aires­be érkezett — az Ongania elnök katonai rezsimjét hatalomra juttató államcsíny harmadik évfordulóján. Érkezése előtt néhány órával a rendőrség könnygázbombák­kai oszlatta szét a látogatás el­len tiltakozó tüntetőket. A lá­togatást megelőző tüntetéssoro­zat legnagyobb eseménye, hogy Bahia Blancában felrobbantot­ták egy állami olajtársaság benzintárolóját.' Feltételezések szerint a robbantást egy turista­gépről ledobott bomba okozta: A 600 000 literes benzintartály lángjaival több mint 500 ember vette fel a harcot. AZ IZRAELI HADSEREG ROHAMOSZTAGAI mé"yen behatoltak az EAK területére Robbanás Tel Avivban £ A moszkvai Pravda az NSZK és Izrael együttműködéséről ffoBoF. KONGRESSZUS Tel Aviv — Az izraeli hadse­reg rohamosztagai az 1967. évi háború óta a legmélyebben ha­toltak be az Egyesült Arab Köz­társaság területére vasárnap es­ti rajtaütésük során. Egy Tel Avivban kiadott hivatalos kato­nai közlemény állítása szerint a kommandó 140 km-re közelí­tette meg Kairót és az egyipto­mi fővárostól délre, a Nílustól nyugatra súlyosan megrongál­ták az Asszuánt Kairóval össze­kötő magasfeszültségű vezeté­ket. Az 1967. évi júniusi háború óta ez volt izraeli kommandók negyedik, nyolc napon belül pe­dig a második támadása az EAK ellen. Zajat, az EAK kormányának hivatalos szóvivője cáfolta azt az izraeli jelentést, amely sze­rint izraeli rohamosztagok va­sárnap éjszaka súlyosan meg­rongálták az Asszuán és Kairó közötti magasfeszültségű veze­téket. Zajat hangoztatta, hogy Kairó áramellátása egyáltalán nem szünetelt. Vasárnap éjjel bomba robbant Tel Aviv egyik központi sugár­útján egy katonai gépkocsiban. A robbanás megrongált a közel­ben parkírozó gépkocsik közül egy fél tucatot, betörte a kör­nyező házak ablakait és óriási pánikot keltett. Az egyiptomi és az izraeli fő­városban kiadott katonai közle­mény szerint vasárnap este — egy napon belül másodízben — újabb négy és fél órás tűzpárbaj zajlott le a Szuezi-csatornán ke­resztül az egyiptomi és az iz­raeli erők között. Hétfőn a kora reggeli órák­ban izraeli repülőgépek a Jor­dán völgyének északi részén behatoltak Jordánia területére és rakétatámadást intéztek la­kott települések ellen. A táma­dást megelőzően — az izraeli fél állítása szerint Jordánia te­rületéről — a Jordán-folyón ke­resztül kézifegyverekből izraeli határőr járőrre tüzeltek. A moszkvai Pravda tudósítója tényeket és adatokat sorakoztat fel, amelyek a nyugatnémet mi­litaristák és az izraeli szolda­teszka szoros együttműködésé­ről tanúskodnak. A nyugatnémet segítség — hangsúlyozza a tu­dósító — jelentősen hozzájárult az izraeli katonai potenciál nö­vekedéséhez. Az NSZK a máso­dik helyet foglalja el Tel Aviv hitelező államai között. Bonn eddig 2,4 milliárd dollárt adott Izraelnek, ebből katonai szük­ségletekre Izrael térítésmente­sen 500 millió dollárt kapott. Az NSZK katonai segítség­nyújtása Izraelnek jelenleg is tovább tart. 1968 végén Bonn és Tel Aviv megállapodást kötött arról, hogy az NSZK 3,5 mil­liárd nyugatnémet márka érték­ben 54 harckocsit és más kato­nai felszerelést szállít az izraeli partnereknek. A tudósító arra is felhívja 4 figyelmet, hogy Izrael Nyugat­Németországban zsoldosokat verbuvál. Az első 70 tagú nyu­gatnémet zsoldoscsoport hama­rosan megérkezik Izraelbe. A nyílt katonai együttműkö­dés mellett bővül az NSZK Iz­raelnek nyújtott gazdasági se­gítsége is. Csupán 1968-ban Bonn 140 millió nyugatnémet márka összegben nyújtott köl­csönt Izraelnek. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata Egy lépés jobbra, egy lépés balra. (A Welt karikatúrája) London — Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végre­hajtó Bizottsága vasárnapi ülé­sén meghallgatta fack Woddis beszámolóját a kommunista és munkáspártok moszkvai tanács­kozásáról, majd nyilatkozatot adott ki, amelyben részletesen és elismerően méltatja a moszk­vai tanácskozáson elfogadott fő dokumentumot és azt „értékes vitaalapként" elfogadja, de fenntartásokkal él az okmány bizonyos szakaszait illetően. A párt Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta a brit pártküldött­ség tevékenységét, magáévá tette a békenyilatkozatot, a Vietnammal és a Lenin-cente­náriummal foglalkozó okmányt. Ami a fődokumentumot illeti, a Végrehajtó Bizottság egyetért az imperializmus elleni harc legsürgetőbb feladataival, aho­gyan azok az okmányban meg­fogalmazást nyertek. A Végre­hajtó Bizottság ugyanakkor „nem részesítheti teljes egyet­értésben a dokumentum egé­szét", mert bizonyos kérdések­ben fenntartásokkal él. E fenn­tartásokat nagyjából tartalmaz­ta John Gollannak a moszkvai tanácskozáson elmondott beszé­de. mert az 6 nevéhez fűződik a szövetségi köztársaság „gazda­sági csodájának" fenntartása, s nem utolsó sorban a márka szilárdságának megőrzése. Az Választási küzdelem Nyugat­Németországban uniópártiak tehát szeretnék ki­verni a szociáldemokraták ke­zéből legnagyobb ütőkártyáju­kat, hogy aztán az egész vo­nalon meggyengítsék a szociál­demokraták választási esélyeit. Minden eszközt jónak tarta­nak — még a minősíthetetlen személyeskedést és demagógiát is. A CDU a múlt héten tette közzé választási programját, melynek fő pontjai: az NDK el nem ismerése, az NSZK ke­leti határainak békeszerződés utáni módosítása, az Eszak-at­lanti Szövetség fenntartása s természetesen egy szóval sem említi az atomsorompószerző­dés aláírását. Ez a revansista választási program belpolitikai téren a szükségállapot-törvé­nyek rendszerének fenntartá­sát, külpolitikai viszonylatban pedig terjeszkedési törekvése­ket tartalmaz. SZEMFÉNYVESZTÉS Ami a nagykoalíció másik tagját, a Szociáldemokrata pár­tot illeti, választási program­jával igyekszik eleget tenni a nyugatnémet közvélemény vá­rakozásának. Ezért fő jelsza­vaként az „új keleti politikát" tűzte választási lobogójára. E törekvését azonban koalíció partnere, az úniópárt nem né­zi jó szemmel s minden esz­közzel igyekszik meghiúsítani elképzeléseik megvalósítását. Kiesinger a parlamentben is nyíltan támadta a Brandt-poli­tikát, elsősorban az NDK elis­merésének kérdésében éreztet­te, hogy nem ért egyet a szo­ciáldemokrata külügyminisz­terrel. Másrészt olyan jelek is vannak, amelyek arról tanús­kodnak, hogy az SPD lényegé­ben egy követ fúj az uniópár­tiakkal. Herbert Wehner, a szo­ciáldemokrata párt elnök-he­lyettese múlt vasárnapi rádió­nyilatkozatában támogatta a bonni kormány revansista programját, s az eddigi irány­vonal folytatása mellett tört lándzsát. Azt bizonygatta, hogy a nagykoalíció megfelelt szere­pének, s ezért továbbra is fenn kell tartani. Ezt megerősítette Wilty Brandt a párt elnöke is a Bajor Szociáldemokrata Párt ingolstadti kongresszusán, ki­jelentve: „Az SPD egyelőre nem szándékszik kilépni a nagykoalícióból". AKIK ALKALOMRA VÁRNAK A választási kampány bo­szorkánykonyhájában azonban a fő méregkeverő Adolf von Thadden, az újnáci párt, az NPD vezére. „Pártom mindenre felkészült", — jelentette ki nagyképűen, s ismételten han­goztatta, hogy az őszi parla­menti választásokon az NPD megszerzi a szavazatok nyolc­tíz százalékát és képviseletet nyer az új Bundestagban. Bon­ni sajtóértekezletén nem vá­laszolt ugyan arra a kellemet­len kérdésre, hogy hány volt náci szerepel a képviselőjelöl­tek között, de utalt arra, hogy a kereszténydemokrata párt képviselői közül is számosan magas tisztségeket töltöttek be egykor az NSDAP-ban és az SS-ben. Az NPD választási brosúráját egyébként ingyen és bérmentve osztogatják a re­vansista honfitársi szövetsé­gek gyűlésein. A Ruhr-vidék egyes üzemeiben pedig az NPD megkezdte saját újnáci szakszervezeteinek megalapítá­sát. GYENGE ELLENZÉK Az egyetlen nyugatnémet ellenzéki párt, a Szabad De­mokrata Párt, (FDP) ugyan­csak e napokban nürnbergi kongresszusán vitatta meg vá­lasztási platformjának terveze­tét. A legnagyobb gondot a párt vezetőségének az egység megteremtése okozza, ugyanis a párt jobbszárnya és balszár­nya között jelentős vélemény­eltérések vannak. A közelgő választásokra való tekintettel a pártvezetőség bizonyos enged­ményeket tett a jobbszárnynak, főként az össznémet politika kérdésében. Scheel, az FDP el­nöke beszámolójában meglepő­en csak tessék-lássék bírálta az uniópárt politikáját míg az SPD ellen meglehetősen élesen lépett fel. Megfigyelők ebből arra következtetnek: az FDP vezetősége letett arról a szán­dékáról, hogy a választások után a szociáldemokrata párt­tal ún. kiskoálíciót alakítson. A párt értékelése szerint ugyanis az SPD annyi szavaza­tot fog veszíteni, hogy az FDP-vel együtt nem lesz meg a kormányalakításhoz szüksé­ges többség. A nürnbergi kong­resszuson elhangzott felszóla­lások is megerősítették, hogy a Szabad Demokrata Párt csaknem bizonyosra veszi, hogy a szeptemberi parlamen­ti választások után is fennma­rad a nagykoalíció. Az FDP l:is párt, a parla­mentben mindössze 56 képvi­selője van. A bonni politikára azért csekély a befolyása. Nem rendelkezik eléggé széles tagsági bázissal ahhoz, hogy hatékony ellenzéki politikát folytathasson. Mégis a párt által kitűzött választási prog­ram — melynek fő pontjai „az európai békés rendezés", az európai biztonsági értekez­let összehívása, az atomszerző­dés bonni aláírása — pozitív tényező Nyugat-Németország mai politikai életében. _PROTICS JOLÁN

Next

/
Thumbnails
Contents