Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-01 / 152. szám, kedd

Korszerűbb és olcsóbb ügyintézés (Folytatás az 1. oldaltól) Mi ennek a következménye? Valóban nem mondhatjuk, hogy nálunk a múltban kevés volt az átszervezés. Éppen elég volt a nemzeti bizottságok keretén belül is. Ezért helyénvaló a kérdés, hogy ennek az új szervezésnek mi a célja, mi várható tőle. A hivatalosan közölt cél a közigazgatás rugalmasságának fokozása, a végrehajtás és az állampolgárok közelebbi kapcsolata, a korszerűsítés és a költségcsökkentés. Természetesen mindez nem érhető el azonnal. A problematika megértése megkívánja, hogy részletesen megmagyarázzuk, hogyan került sor erre az átszervezésre. Ugyanis itt is érezhető az időhiány negatív hatása. A július 1-i időpontot politikai szempontok indokolták, tehát be kellett tartani. Igaz, hogy amikor elhatározták, mi kerül „fel" és mi kerül „le", nem kellett volna gépiesen dönteni, hanem ki kellett volna iktatni az olyan tevékenységeket, amelyek egyáltalán nem tartoznak a közigazgatásba, vagy amelyek átháríthatok lettek volna más — például a gazdasági — szervezetekre. Nem így történt. A szükségszerűség és csoportosítás helyett jegyzékbe foglalták a tevékenységeket, és aztán kimondták, mit bíznak a nemzeti bizottságokra és mit a minisztériumokra. A feladatok számszerűen nem csökkentek, csak nem a kerületi nemzeti bizottságokon kell őket teljesíteni, hanem máshol. És mert valakinek teljesítenie kell, nem kerülhet sor a dolgozók létszámának csökkentésére. A felesleges tevékenységek kiiktatása érdekében még tökéletesíteni kell a közigazgatás hatásköri és határozati rendszerét. Ez a feladat összefügg a nemzeti bizottságokról szóló új törvény előkészítésével, amelytől már megkövetelhető a közigazgatás terjedelmesebb korszerűsítése és költségeinek csökkentése. A knb-k megszüntetésének egyik pozitív jellegű következménye már kezdettől fogva az, hogy a járási nemzeti bizottságokat képzett munkaerőkkel kell feltölteni, és a jnb-k eddigi'dolgozóinak átirányítása a nemzeti bizottságok körzeti hivatalaiba ez utóbbiak összetételében is minőségi javulást eredményez. Márpedig az, hogy a hnb k és vnb-k körzeti hivatalaiban — amikor az a célunk, hogy ezeket az év végéig egész Szlovákiában kiépítsük — képzeit munkaerők intézzék az ügyeket, az állahpolgárok közvetlen érdeke. Hiszen fokozatosan ezekre hárul át úgyszólván valamennyi közigazgatási hatáskör a járási nemzeti bizottságok szintjéről, a nyugdíjak intézése, építkezési engedélyek kiadása, a lakossággal kapcsolatos ügyek intézése csakúgy, mint az igényesebb igazolások és jóváhagyások kiadása. További intézkedések Rugalmasabban kellene határozni például az elmaradott körzetekben a beruházásokról. Míg a múltban a járások mindent a knb-k „szűrőjén" át kaptak, most közvetlenül tárgyalhatnak a Pénz- és Tervezésügyi Minisztériummal a tervekről és a költségvetésről. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a knb-k megszüntetése csak egy lépés a rugalmasabb és olcsóbb közigazgatás, a nemzeti bizottságok munkája hatékonyságának növelése felé. A közeljövőben ezt továbbiak követik. Az SZNT különleges törvényei hivatottak megoldani, a valódi szükségletnek megfelelően Kassa, Pöstyén és Magas-Tátra fejlesztését és nemzeti bizottságaik hatáskörét. A Považská Bystrica-i Járási Nemzeti Bizottságon javaslatot dolgoztak ki, amely a jnb-k szintjén is elválasztja a közigazgatási tevékenységet az államhatalomtól hogy az apparátussal szemben megerősítse a választott szervek ellenőrző funkcióját. Ennek esetleges megvalósítása is állásfoglalást igényel. Megoldásra és pontos meghatározásra vár a nemzeti bizottságok önigazgatási funkciójának, dolgozói képzésének stb. kérdése is. Megszüntetjük a kerületeket? Végül helyesbítésre szorul az a gyakran hallott nézet is, hogy megszüntetjük a kerületeket. Ez nem pontos. Bizonyos körzeteket — több járás természetes összefüggése miatt — nem is lehet megszüntetni. Csupán a kerületi nemzeti bizottságok hatásköre szűnik meg. De emellett továbbra is megmaradnak az eddigi kerületi székhelyeken, vagy esetleg még ezeken kívül is megalakulnak a másodfokú bíróságok, ügyészségek, továbbra is itt működnek a rendőri, földtani és térképészeti alakulatok stb. Szlovákiai méretekben a „kerületi apparátusban" körülbelül 4000 ember dolgozott, de ennek csak negyedét képezték a knb-k dolgozói. MEZŐ JÄNOS Kik lopják a napot? álldogál a sorban, mert külhonban akar nyaralni. És azt sem látják az én buzgó kartársaim, hogy hiába keresem azt az előadónőt, aki intézkedhet abban a számomra életfontosságú ügyben, mert a bájos hölgy is házon kívül van: a fodrásznál ül, a keresztanyukáját kalauzolja egyik áruházból a másikba, vagy újkrumplit hajszol, mert paprikás krumplit akar főzni vacsorára. Mindezt munkaidőben! És még sohasem lesték meg a tvkamerák, milyen a munkaerkölcs a hivatalokban hétfőn, amikor a dolgozók „fegyelmezetten" megvitatják, hogy: a) mit csináltak vasárnap, b) milyen pocsékul játszott kedvenc labdarúgó-csapatuk — és csütörtökön, amikor részletesen ismertetik: a) mit csinálnak majd vasárnap, b j kitöltik a Sportkát. És még soha senki nem írt bírálatot a hivatalos idő alatt lebonyolított 15—50 perces telefonbeszélgetésekről, amikor Ibolyka elújságolja Eleonórának, hogy a Saroltát tegnap a kapu alatt a Pista, meg hogy a Margit egy nagy izé, mert úgy csalja azt a szegény Lajost... HÁT KÉREM, ez háborított fel engem. Mert szeretném, ha elfogulatlanul rámutatnának, hogy nemcsak lapáttal lehet a napot lopni, hanem tollal, írógéppel és telefonnal is! TISZTI-LETTEL közlöm embertársaimmal, hogy már megint zsémbeskedem. Éspedig a pozsonyi televízió június 20-án bemutatott híradója miatt bátorkodom macerálni a közvéleményt. E híradóban bemutatták, hogy a munkások nálunk milyen kevés lelkesedéssel dolgoznak, milyen óvatosan serénykednek, milyen megfontoltan emelgetik a lapátot. Hát ez bizony helytelen magatartás. Mondtam is magamban többször egymás után, erősen elmarasztaló hangsúllyal, hogy ejnye-ejnye! Persze most joggal kérdezhetik, hogy akkor mi a kifogásom. Keltárom tehát ingerültségem okát. Az utóbbi hónapokban igen sok cikket olvastam, igen sok beszámolót hallottam és több tv-adást is láttam arról, hogy nálunk a munkások lassan dolgoznak, rossz a munkiíierkölcsük. És kérem, ebben az a bosszantó, hogy az én nagyrabecsült kollégáim mindig csak a munkásokat figyelik, olyan erősen, olyan szakadatlanul, hogy másfelé már nem is figyelhetnek. Például a központi hivatalokban, vállalati irodákban ügyködő dolgozókra. Ezért aztán nem látják, hogy a Központi Mócsinghitelesítő főizéje már hetek óta „házon kívül van", s hiába keresik őt a bánatos ügyfelek. Titkárnője szerint munkaértekezleteken senyved, pedig a rendőrség útlevélosztálya előtt PETERFI GYULA A/int prágai lakos, az elmúlt évek során többször tapasztaltam, hogy a cseh ember számára a „magyar" fogalom szinte összeforrott az u he r ä k (Herz-szalámi), a č ab a j k a (gyulai kolbász), a b adat o n (badacsonyi szürkebarát), a kolos vár (kolozsvári káposzta), t o k a j /tokaji bor) fogalmával. A felsorolásból is látható, hogy eme élelmiszeripari cikkek nevei egy kicsit meg csehesitve ugyan, ma már a cseh SZALÁMI, FILOLÓGIA ÉS ROKONSZENV köznyelv ismert szavaivá váltak. Olyannyira, hogy több prágai élelmiszerbolt kirakatában, ahelyett, hogy csehül tudatnák a vevővel, mit is tartalmaz a magyar konzerv — csehesen ez áll az árcédulán: Kološvár vagy Bikaver. Senki sem tiltakozik, sőt a vevők is így kérik ezeket az árucikkeket. A sertésmájkrém (csehül j át r o v á p a S t i k a) magyar neve a fentiekhez viszonyítva még nagyobb karriert futott be. A hazai gyártmányú sertésmájkrém konzervdobozain nem j át r o v á p a s t i k a a felirat, hanem Májka! Ami a cseh értelmező szótár szerint elsősorban májusfát jelent — de nem az élelmiszerboltok több millió főnyi látogatója számára. Ök nagyon jól tudják, hogy a Májka nemcsak Májusfa, ha nem sertésmájkrém! Íme, déli szomszédaink élelmiszeripara így járul hozzá a cseh szókincs fejlesztéséhez. Az előbb elmondottak tudatában már nem is csodálkoztam, amikor Solymosi Páltól, a Terimpex magyar külkereskedelmi vállalat osztályvezetőjétől megtudtam, hogy a plzetii gasztronómiai kiálítás alkalmából tíz tonna Herz szalámit és gyulai kolbászt, valamint 20 tonnányi magyar húskonzervet és tejterméket szállítottak a nyugatcseh metropolisba. — Csehszlovákia már évtizedek óta természetes kereskedelmi partnera Magyarorsiágnak. A Koospol prágai export-import vállalat útján bonyolítjuk le a legnagyobb forgalmat. A magyar élelmiszeripar számos ter méke ma már közismert fogalom önöknél — tájékoztatott a Terimpex készséges és udvarias osztályvezetője, aki a plzehi gasztronómiai kiállításon képviseli hazája élelmiszeriparát. Érdeklődve figyeltem a látogatók százait, amikor tanulmá nyozták a magyar italokat és húskonzerveket, amelyek ismételten „megerősítették" bennük a magyarságról alkotott fogalmat. Mekkora volt a meglepetésük, amikor színes magyar népviseletbe öltözött vérbeli cseh kislány (barna volt) szeletelt Herz szalámival kínálta őket, s Solymosi Pál készségesen válaszolt kérdéseikre! Gyakori jelenség volt az is, hogy sorban álltak a szalámit, konzerveket és a magyar italokat propagáló nyomtatványokért. I ám, ez az útja egy szom L- szédnép odahaza is közkedvelt ételeinek és italainak. Ezek után a magyarországi élelmiszeripari dolgozók, amennyi ben csehszlovákiai exportra is dolgoznak, azzal a tudattal készíthetik árucikkeiket, hogy azok az ellenértéken kívül még a cseh nyelv szókészletét is bővítik. Én arról is meg vagyok győzöd ve, hogy az üzleti és filológiai szolgálaton kívül ez az árucsere erősiti a nemzeteink közötti rokonszenvet is. SOMOGYI MÁTYÁS LETAROLT HEGYEK MÄJUS ELEJÉN volt egy éve annak, hogy a Bélai-mészhavasok völgyei, csúcsai, szirtjei és a hegyi patakok mindjárt a Javorina község mögött természeti tragédia tanúi voltak. Valamivel esti hat óra után kezdődött, amikor a fenyők csúcsai a széllökésektől vala hogy jobban meghajoltak, mint máskor. „Milyen erős szél" — mondogatták az emberek a faluban. Valami különös „lógott" a levegőben a Béla-patak völgye fö lött. A szél nem csöndesedett, sőt óráról órára erősödött. Ez már nem tetszett Cioš elvtársnak sem, a Tátrai Nemzeti Park javorinai részlege vezetőjének. „Szörnyű volt" — emlékezett a napokban Cioš elvtárs, amikor végigvezetett az erdei „temetőn". Soha sem felejti el, milyen szörnyű ropogás volt akkor, amikor a szélvihar úgy játszott a fenyőkkel, mint az ember a gyufaszálakkal. A szél éjszaka sem ült el. „Gondolatban már láttam mi lyen károkat okoz az Orkán az erdei növényzetben, a valóság azonban minden elképzelésen túltett." Hogy nem túlzott, arról saját szememmel győződtem meg. A hely, ahol két évvel ezelőtt teli marokkal szedtem az áfo nyát, irtvánnyá változott. Mindenütt gyökerek meredeztek. Egy évi keserves robot van erdei munkásaink és a szomszédos Lengyelországból idejádó munkások mögött. Erős kezükkel, a motoros fűrészekkel és szekercékkel igyekeznek köbméterről-köbméterre feldolgozni a kidöntött fákat. A meredek, több száz méter magas hegyoldalak szolgálnak átmeneti munkahelyükül. Mire felmásznak ide, ahol még mindig fekszenek a feldolgozatlan, kidöntött fák, alaposan belefáradnak. Aztán egész nap harcolnak a fával. Kemény munka. Az erdei munkás azonban már csak ilyen. Nehéz munka nélkül nem is tudna meglenni... Több mint húszéves termelés mennyiségét jelenti az a fa, amely áldozatul esett až orkánnak. Mintegy 37 400 erdei méter. Hátra van még 22 000 erdei méter feldolgozása, ebből mintegy 11000 ittmarad. A fáknak csak a kérgét hántják le, beszórják fertőtlenítőszerrel', hogy ne terjedjen a szú, a fanyű. Azért döntöttek így, mert igen költséges lenne a fa leszállítása a nehezen hozzáférhető hegyoldalakból. Az alacsonyabb fekvésű helyeken, ahol a kidöntött fákat már feldolgozták, asszonyok végzik a fásítás munkáját. Évtizedekig eltart, amíg a gyenge fenyőcsemeték olyan fákká növekednek, amilyeneket egy évvel ezelőtt könyörtelenül kiforgatott az orkán. A traktor csörlő segítségével egyszerre három gömbfát is levontatott a hegyoldalból, a kisegítő manipulációs rakárakban úgy ment a munka, hogy öröm volt nézni. Másutt meg lov»k segítettek a nehezen hozzáférhető helyekről leközelíteni a fát az ösvényekre. A tehergépkocsik megrakodva mentek, egyik a másik után. A szemköz ti hegyoldalban felvisít a motorosfűrész, amott meg a figyelmeztető: vigyázzatok! . .. Késő délután tértek meg a fáradt munkások a faluba, ahol meleg vacsora és közös szállás várta őket a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága jóvoltából. VÉGIGJÁRTAM a völgyet, és szomorúan néztem a letarolt hegyeket. Szomorúak voltak a völgyek is, annak ellenére, hogy a színes tarka erdei virágok kínálgatták szépségüket, hogy a turista út jelzések túrára hívogattak, hogy itt a ta vasz, itt a nyár .. . M. VANKOVA 118B VII. 1.