Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

19 Amikor a műtét után felépültem, magához hivatott a kezelőorvosom. — Búcsúzóul még egyszer látni szeretném. Van-e még valami panasza? — Az égvilágon semmi — mondtam egyszerűen. — Mert ha lenne, ne szégyellje magát. Emlékezzék csak vissza, mennyire összebarátkoztunk a műtőben és milyen kellemesen elszórakoztuk azt a másfél órát. Nekem tehát nyugodtan panaszkodhat. — Igaz, ami igaz — mondtam. — Valóban kellemes volt, még soha nem éreztem magam élet és halál között ilyen jól magam. De nekem semmiféle panaszom nincs. Hacsak — Hacsak? -—- kapta fel a szót örömmel a doktor. — Hacsak — mondtam, — az igen ritka fejfájásommal nem hozakodhatok elő. A tudós férfiú hátradőlt, megigazította szemüvegét és így szólt: — Ham, a fejfájás gyakori panasz. Az ENSZ kimutatásai szerint mintegy hárommilliárd embernek fáj a feje. Sebaj, ne lógassa a fejét, gyógyszeriparunk világszínvonalon termel, igazán semmiség az egész. Tablettát írt fel. Három nap múlva felkerestem. — Igen ritka fejfájásaim közül tegnap volt egy ilyen napom. Valóban, a gyógyszer csodát mívelt, úgy fújta el a fejfájásomat, mint a szél. De most meg a gyomrom ég. — A természetben — mondta elgondolkozva a tudós férfiú — semmit sem adnak ingyen. Az orvosi szakirodalom nem is olyan ritkán leír olyan eseteket, mint az öné... De itt egy másik recept, majd elmúlik tőle. És máris nyúlt a tolláért, hogy receptet írjon. Amikor elkészült vele, kegyesen bólintott, mint az uralkodók, amikor alattvalóikat elbocsátják. Utam egyeneseit a patikába vezetett, ahol a gyógyszerészkisasszony mosoÜzenek az utókornak Hálásan megköszöntem. Két nap múlva ismét ott voltam a rendelésen. — A gyógyszer valóban csodálatos, a magam bőrén érzem, hogy gyógyszeriparunk világszínvonalon van. Ha» nem szégyenleném, bátran kiáltanám, hogy csodaszer. De most más panaszom van: szédülök. — Ismert panasz — válaszolta, sokat cikkeznek róla az Orvosi Hetilapban. Ojabb medicina. — Hatásos gyógyszer # volt, nem mondom — kezdtem rá másnap, — a jóisten áldja meg érte, doktor úr. Ogy látszik, a tudás mégis hatalom. De a csuda vigye el, amióta szedem a tablettákat, hányingerem van. — Sebaj — fordult felém, — megszüntetjük. lyogva várt. Ilyen arccal csak akkor fogadják az embert, ha szívükbe akarják zárni. De mit szaporítsam a szót. Az új tablettáktól kiütések jelentek meg a bőrömön. Ojabb medikamentum. Ettől elfogott a süketség, az új orvosi segítségtől pedig felszökött a lázam. A lázcsillapítótól lefogytam, a hizlalókúrától elrontottam a gyomrom. Ezután magas vérnyomásom lett, majd kínosabb tünetek leptek meg, mégpedig az álmatlanság, a harántcsíkolt izmok fájdalmas görcsei, később pedig az intermittáló sántaság. A sántaság úgy hozta magával, hogy az utcán sokszor megálltam pihenni, be-benéztem olcsó, büdös kocsmákba, ahol krajcáros borgőzt, keserű dohányfüstöt fújtak az arcomba. Amikor panaszkodtam az üzletveze tőnek, megvertek. Most itt fekszem a temetőben, a mellemen nehéz koszorúk, a nyakam táján fejfa. A szónokok a temetéskor elmondták, hogy én voltam a legjobb férj, a legjobb apa és a mintaszerű kolléga. Annyira dicsértek, hogy idelenn szinte szégyelltem magam. Ha helyzetem nem lett volna olyan kilátástalan, még ma isnnosolyognék. A temetésre kivénült a Rádió, ott volt a TV híradó is. A nyilvánosság miatt tehát nem panaszkodhattam, de bántotta a csőrömet, hogy Filmhíradó távolmaradt Ugyanis hosszú üzenetet akartam küldeni az élőknek. Nagyon fontosnak tartom a dolgot, hónapok óta töröm a fejem, hol rontottam el. Amikor bekapcsolták a reflektorokat, hirtelen világosság gyúlt az agyamban és szórói-szóra ezeket mondottam: — Tisztelt Utókor, fogadják meg tanácsomat, hiszen a dolgok rendjén alig lehet változtatni. A legtöbbször az erősebb kutya iszik. Borgőzös helyen, sör és pálinka mellett sohse panaszkodjanak, mert szél ellen nem lehet szalonnát sütni. Ezzel befordultam a temető fala felé és alszom az utolsó ítéletig. SZÜTS ISTVÁN A közelmútban rendezték meg a jugoszláviai Ljubljanában a szöveg nélküli karikatúrák bemutatóját. A kiállítás anyagából ezúttal kettőt mutatunk be. Az első rajz E. Lipinski (Lengyelország), a második pedig Nehar Tüblek (Törökország) alkotása. TEGEZŐDÜNK — Szervusz, anyukám! — állít be Kovács a főnöknőjéhez, a szigorú Vargánéhoz. — Mit mondott? — kérdi a lőnöknő meglepetten. — Mondom, hogy szervusz, anyukám! — Mióta tegeződünk? — Nem értelek — feleli Kovács. — Én azokkal a nőkkel, akikkel együtt aludtam, mindig tegeződöm ... — Hol aludtunk mi együtt? — suttogja rémülten Vargáné. — Hol? Tegnap. Az üzemi értekezleten . .. CSOKOLÁDÉ — Képzelje, milyen jó férjem van. Tegnap negyedkiló csokoládét hozott. — Az semmi. Az én férjem a múltkor három vagon csokoládét hozott. - Gratulálok, gavallér ember. Mi a maga férje? - Mozdonyvezető... MEGLEPETÉS A férfi váratlanul hazatér. Feleségét ágyban találja. — Mi történt veled? — kérdi ijedten. — A szívem... — rebegi falfehéren az asszonyka. — Azonnal hívom az orvost — mondja a férj és kirohan. A másik szobában lpelebotlik a kisfiába, aki rémült arccal, könnyes szemmel azt bömböli: — Egy meztelen férfi van a szekrényben! Egy meztelen férfi van a szekrényben! A férj odarohan a szekrényhez, feltépi: a legjobb barátját találja ott, mire szemrehányó hangon így szól: — Szép kis barát vagy, mondhatom... A feleségemnek szívrohama van, te pedig ilyen hülye viccekkel ijesztgeted a gyereket... Ami engem illet a szmokinghoz nem vennék fel ruhafogast!... (O. Jelinek rajza) — Én maradok. Itt három négyzetméterrel több helyem van mint otthoni (J. Petrák rajza) HÁZIBULI Zamekéknál házibuli van. Hajnali kettőkor megszólal a csengő, a háziasszony ajtőt nyit. Az alattuk lakó Simekék kilencéves kislánya áll az ajtóban, és illedelmesen mondja: — Csókolom! Felküldött az anyukám, hogy tessék szíves lenni kölcsönözni a hosszúnyelű partvist. — Minek az nektek, kislányom, éjjel kettőkor? — Azzal akarunk felkopogni, hogy tessenek abbahagyni már ezt a pokoli lármázást! ^ M: • -Mi ORVOSNÁL Brahovácz elmegy az orvoshoz, mert már tíz éve nős és még mindig gyermek nélkül élnek. Az orvos megvizsgálja és így szól: — Hát kérem reménytelen, önnek sosem lesz gyermeke. Brahovácz bánatosan bólogat: — Sejtettem, doktor úr. Nálunk ez családi vonás. Az én anyámnak sem volt gyermeke. Erre viszont az orvos döbben meg: — Hát akkor maga hogy jütt a világra? — Egyszerű. Én kérem, az apám második feleségétől származom. ALTATÓ Fahajas panaszkodik Nemérének, hogy nem tud aludni, bármilyen altatóval próbálkozott eddig, egyik sem használt. Nemere ad neki egy speciális gyógyszert, amelytől biztosan aludni fog. — És ha ez sen. fiasznál, mit tegyek? — kérdi Fahajas.— Három óra múlva vegyen be egy másikat belőle. — És ha ez sem használ, újabb három óra múlva vegyek be egy harmadikat is? — Fölösleges, hisz akkor már úgyis nemsokára reggel lesz! VÁLASZ — Hogy van az, hogy maga a jeleségével örökké civakodik, az anyósát ellenben imádja? — Annak Idején az anyósom volt az egyetlen, aki ellenezte a házasságunkat... GYÓGYSZERTÁRBAN — Kérek szépen valami vitamint! — Milyet? A, B, C vagy D vitamint? — Mindegy! Analfabétának lesz!