Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Harmadszor érkeztem Bejrútba. Ez a város, a Földközitenger keleti medencéjében képződött Szent György-öbör partján, inkább átszállőhely, mint úticél. Igaz, a prospektusok az európai télben élőknek tavaszias decemberi üdülést kínálnak, s Libanon, főként az 1967-es izraeli—arab háború előtt, a Közel-Kelet egyik legnagyobb idegenforgalmú országa volt. Amikor 1967 karácsonyán először érdeklődtem szállodai szoba után a bejrúti repülőtér márványcsarnokában, a csinos információskisasszony búsan válaszolta: — Uram, szállodáink üresek ... Válogathat, hogy egyszeri vagy kétszeri étkezést Kér ráadásként, s még így is csupán előszezoni árat számítanak jel... A KAPUK ELŐTT NINCSENEK HOMOKZSÁKOK A tengerparti Sunset hotelben rajtam kívül csupán négy vendég lakott... Most, néhány hónappal ezelőtt, a Sunsetben egyetlen szabad hely sem volt, a város szívében lé, vő Le Marylin pedig felemelt árral fogadott. Bejrút ma ismét olyan fényben ragyog, mint néhány esztendővel ezelőtt, háromezer bárjában és éjszakai mulatóiban mintha senki sem törődne az arab világ súlyos gondjaival. Itt nincsenek az utcákon, a kapuk előtt homokzsákok, mint Kairóban, itt nem látni terepszerű arab fedajinokat — ahogyan a palesztinai ellenállási szervezetek gerilláit, partizánjait nevezik —, mint Ammanban vagy Damaszkuszban. Bejrút mégsem a régi. A kétarcú, kétféle vallású nép lakta Libanon fővárosa hiába próbálkozott távol maradni a nagy arab—izraeli összecsapástól. A bejrúti bankok és pénzmágnások semlegességet követeltek, hogy megőrizzék az arab milliomosoknak, a kuwaiti, szaúd-arábiai és a kis sejkségek olajtulajdonosainak bizalmát. Hogy Libanon, a „Közel-Kelet Svájca" nyerjen az arab—izraeli háborún! Hogy a marokkói Tanger szabadövezeti státuszának megszüntetése után Bejrútba vándorolt „tangeri patkányok" (a kábítószercsempészet, az illegális üzlet manipulációk, a lánykereskedelem), s természetesen elsősorban az „olajpatkányok", az olajsejkségek, nehogy elmeneküljenek a városból — bankbetétjeikkel együtt. A hajdan híres kereskedő nép, a föníciaiak leszármazottai, nem akarták elveszíteni a Közel-Kelet kereskedelmének és pénzügyeinek irányításában szerzett befolyásukat. DE A FATAH JELEN VAN Mégsem ért véget, mert ugyanez a kolléga figyelmeztetett, hogy este ne induljak Tripoliba, az egyetemeiről ismert tengermenti városba: este kijárási tilalom kezdődik! S nemcsak Tripolit bolygatták fel az egyetemisták, hanem Bejrútot is. Másnap ezrek tüntettek az utcákon a Fatah és a többi palesztinai ellenállási szervezet hivatalos támogatását követelve. A kereskedők lehúzták redőnyeiket, a rendőrök a diákok közé lőttek. És december 28-án az izraeli helikopterek zúdítottak tüzet Bejrútra, a nemzetközi légiforgalomban annyira jelentős repülőtérre, tizenhárom gépet romboltak le — válaszul a Fatah Libanonból Athénbe küldött tagjainak egy izraeli gép elleni merényletére. Azután a szíriai Baath-párt befolyása alatt működő baloldali Szaika (Vihar) „lépett akcióba". Illetve a libanoni hadsereg próbálta megakadályozni, hogy a Szaika egységei libanoni bázisaikat izraeli területek elleni támadások kiinduló pontjává használják fel, és ezzel „kárt okozzanak Libanonnak". A palesztinai ellenállókról beszél utasával a bejrúti taxisofőr, az arab és az örmény bazáros, a diák és az újságárus. A bankokban és az utcai pénzváltóknál viszont hallgatnak erről a témáról, akárcsak az elegáns hotelekben, a tengerparton emelkedő Phoeni+ i >' í \> 1 ?< fis ' ä3ľ ar « » " " V ' Az előkelő Rasz-negyed modern bérpalotái között magasodik Bejrút egyik világítótornya. f-A szerző felvétele.) «í —% ttc O CL 0í — O Oí. ta — — Z HO «/> Z tu < 00 00 LLÍ —l/i MJ ciában, a Saint-Georges-ban, vagy az Excelsiorban ... Itt a hallban nem látni a Fatah plakátjait és hadijelentéseit, mint a jordániai, vagy a szíriai fővárosban. De az érkezésem utáni napon szállodai szobám asztalán két kilóra való Fatah-prospektust találtam, a legtöbb Bejrútban készült. A Fatah népes irodát tart fenn a városban, s ehhez nem nyúlnak a hatóságok: túlságosan gyúlékony ez a kérdés, a palesztinai szervezetek jelenléte. A hatóságok megtűrik, sőt tudomásul veszik tevékenységét, de hivatalosan mintha semmit sem tudnának ... Persze, Bejrútban mi sémi könnyebb, mint találkozót kérni bármilyen arab szervezet képviselőitől. Emigránsok, politikai menekültek, illegális kommunisták és SzaúdArábiából összeesküvési kísérlet miatt száműzött királyi katonatisztek, politikai kalandorok és amerikai pénzen megjelentetett zúgújságok munkatársai egyaránt elérhetők. A Fatah pedig már csaknem mindenütt ott van, s tudomása van arról is, kik szállnak meg a hotelekben. AKAR 50 DOLLÁÉRT TÖRÖK ÚTLEVELET? — A Fatah keze „mindenhová elér" — hallottam az ínycsiklandozó keleti ételek illatával teli Szinbád vendéglőben, ahol egy elegáns libanoni úriember 50 dollárért kínált török útlevelet, amely megnyitotta volna előttem a Perzsa-öböl olajsejkségeinek féltve őrzött kapuit. Egyórás alkudozás után talán 25 dollárért is elkészítette volna számomra a világ bármely államának hamisított útlevelét. ... Bejrútban pénzért mindent kapni: hasist, használt amerikai katonai felszereléseket, táncosnőket, Európából idecsalt, háremhölgyeknek és éjszakai mulatőkbeli szórakoztató nőknek egyaránt „alkalmas" nőcskéket és szerencsétlen becsapott lányokat. A libanoni fővárosból több ilyen szerencsétlen lány próbálta meg a szökést, de kevésnek sikerült. A lánykereskedők könyörtelenek ... Akkoriban találták meg a híres Galambszikla — Galamb-barlangnak is nevezik — és a Rue Chouran partmenti sugárút között vetették ki a hullámok egy osztrák lány holttestét. A mulató csillogó aranyruhájában és hosszú kék köntösben dob, ták őt a tengerbe „ismeretlen tettesek". Az újságok csupán néhány sorban emlékeztek meg erről a nagyon mindennapi esetről, azt állítva, hogy öngyilkosság történt. A GALAMB-SZIKLA MESSZE A KASZINÓTÓL A Galambsziklához okvetlenül el kell látogatni. Állítólag itt többen vetették magukat a tengerbe, mint ahányan az Ei//eľ-toronyból a mélybe ugrottak. Valahol olvastam, hogy a kaszinó vesztesei, amikor utolsó dollárjuktól is megfosztotta őket a rulett, itt vetettek véget pénztelen életüknek. De a Casino du Libán messze van a Galambsziklától, a néptelen éjszakai országúton is legalább negyedórás száguldásra. S aki mindenét elvesztette a kaszinóban, aligha fecsérli idejét egy ilyen hosszú útra, hiszen a Casino du Libán közelében is levetheti magát a hullámokban fürdő sziklák közé. Igaz, erről nem beszélnek a vállalkozó szellemű idegenvezetők, ám néhány lírás (libanoni líráról van szó, amelyből 3,15-öt adnak egy dollárért) borravalóért a legfantasztikusabb történeteket produkálják a Galambszikláról, amelyeknek a valódiságát azonban nehéz ellenőrizni. Bejrút egyéb — s nem kevésbé fontos — látnivalóiról viszont pontos és élvezetes tájékoztatót nyújtanak. Bármelyik hotelben jelentkezhet a vendég a városnéző utakra, vagy a Biblosba, Baalbekbe, vagy a hegyek között féltve őrzött néhány cédrusfához szervezett kirándulásokra. S a turisták mikrobuszai (mert mostanában ritkán akad egy autóbuszra való jelentkező) eljönnek a jelentkezőkért. Mert Bejrút és Libanon bevételeinek egyharmada az idegenforgalomból származik FÖNÍCIAIAK, MAMELÜKOK, TÖRÖKÖK, FRANCIÁK A dombos félszigeten fekvő 600 ezer lakosú Bejrút egymaga is sok látványosságot ígér. A helyén állt ősrégi település, egy, az időszámítás' előtti VX. századból származó agyagtábla szerint a föníciaiak birtoka volt, azután a hellenizmus idején, majd a római birodalom virágkorában fontos kikötő volt. 635-ben foglalták el az arabok, s a X. század elejéig a kalifa helytartói kormányozták. A kereszteslovagok 1100-ban foglalták el és kisebb megszakításokkal 1291ig birtokolták. Később egyiptomi mamelukok uralták, majd 1516-ban a török hódítók az oszmán birodalomhoz csatolták. A viszonylag önálló Libanon állam Fahr ed-Din emír uralma alatt, a XVI—XVII. század fordulóján alakult, és Bejrút lett a fővárosa. Ismételt török uralom után 1918 végén francia csapatok szállták meg. Ekkor kezdődött a ma is szemmel látható francia befolyás. A bejrúti utcatáblákat, a telefonkönyveket és sok hivatalos okiratot ma is francia nyelven írják ... Persze, a hivatalos nyelv az 1944ben függetlenné vált Libanoni Köztársaságban — az arab. A bejrúti utcanevekhez, az igazságnak megfelelően, az is hozzátartozik, hogy a legtöbb utcának nincs neve, legfeljebb csak száma. Bonyolítja a tájékozódást, hogy a várost 1963-ban 58 szektorra osztották, de a lakosság változatlanul az egyes váítrírészek hagyományos elnevezését használja. KIK LAKNAK A RASZBAN? Az Aszrajie a régi, fényét vesztett libanoni arisztokrácia negyede, kertes villákkal és a Szent Józsefről elnevezett jezsuita egyetemmel — távol a nyüzsgő városközponttól, a luxuskirakatokkal teli Hamrától. Míg az Aszrafie a két-három évtizeddel ezelőtti Libanon gazdagjai virágkorának emlékét őrzi, addig a városközpont, tehát a bankok és pénzintézetek közelében, a tengerpart mentén emelkedő sziklás magaslaton az „új gazdagok", a mai libanoni hatalmasságok Iáknak. Ez a Rasz — Bejrút legmodernebb és leggazdagabb negyede. Tíz-tizenöt emeletes házait sok külföldi lakja. Az 1954 után épült magas épületek lakóinak egy része csak pénteken, szombaton és esetleg vasárnap tartózkodik a Rasz-negyedben fenntartott többszobás apartment-jében: Kuwaitból, Bahreinból, Dubaiból, s a többi olajsejkségből, Rijadból és Ammanból ruccannak ide hétvégi szórakozásukra a gazdag muzulmánok, hogy Allah szemei elől elrejtőzve hódoljanak a testi gyönyöröknek. Bejrút éjszakai mulatói ehhez kitűnő alkalmat nyújtanak, a fáradalmakat pedig kipihenhetik a Rasz-negyedben bérelt apartment-jeikben — távol Allahtól és az otthoni muzulmánok figyelő szemeitől... A Rasz északi részében, egy ugrásnyira a Hamrától, emelkednek a múlt század végén Bpült Amerikai Egyetem épületei és a legtöbb nyugati nagyhatalom követségei. A Zeituni — a kereskedőközpont —, a leggazdagabb külföldi és libanoni üzletemberek tevékenységének színhelye sincs távol. De a szűk, az alkudozástól hangos arab bazárnegyed sincs messze: szinte hozzátapad a parlamenthez, ahonnan mindössze néhány utca választja el. Itt nyúzott verébtől (féltucatjával árusítják) prágai sonkáig, magyar forinttól indiai rúpiáig (igaz, meglehetősen alacsony árfolyamon) minden kapható. Bizonyítva, hogy a föníciai szellem nem halt ki ebből a népből . . . A nép azonban nem a felsikált járdájú Rasz negyedben lakik, hanem az Al-Basztában, az örmény munkások főként a Csarcsabukban, a legszegényebbek és az 1948-ban Palesztinából menekültek a Bejrút folyó völgyében fekvő távolabbi kerületekben. Onnan járnak reggelenként dolgozni a belvárosba és a Maszlahban levő gyárakba, vágóhídra s a kikötőkbe. Hiszen Bejrút ma is fontos kikötőváros, ahon nan tehergépkocsikon szállít ják az árut tovább a sivatagi utakon Bagdadba, Kuwaitba. Ammanba. A felcicomázott teherautók sofőrjei ott alsza

: nak a kikötő közelében vesz teglő autójuk kormánya mel lett. Többségük még sohasem járt a Raszkban, nem tudják, hogy Bejrútban, a Weygandutcában áll a híres Omármecset, hogy a város régészeti múzeumában évezredek emlékeit őrzik, — pedig hetenként kéthetenként jönnek ide szállítmányért. A bejrúti Libanoni Egyetem diákjainak tüntetéseiről azonban valamennyien hallottak, hiszen ezek az arab és afrikai országokból érkezett diákok fejezik ki ma Libanonban a leghangosabban az arab érdeket. ök elvetik az alkotmányban is rögzített vallási megosztást (a köztársasági elnöknek mindig maronita keresz ténynek, a miniszterelnöknek muzulmánnak kell lennie) és libanoninak vallják magukat. Vagyis nem maroni tának, szunnitának, vagy síitának. Ez félelmet kelt a „Közel-Kelet Svájcjának" mai hatalmasságai között, akik becsukják a szemüket a bejrúti bádogviskók, a hasiscsempészet, a feudális elmaradottság láttán, s csupán a ragyogást, Bejrút fényeit akarják látni. Ök azt remélik, már elült az egyetemisták kavarta vihar. Pedig Bejrút politikai barométerei csak viharszünetet jeleznek. wnBfnaa