Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL A méhlegelok jelentősége Néhány évtizeddel ezelőtt még teljében virágzott a mé­hészet. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés több szem­pontból is gátolja az intenzív méhészet kialakítását. Egy­részt azért, mert nem rendelkezünk méhlegelőkkel, más­részt pedig azért, mert a növényi védőszerek rendszeres alkalmazása következtében igen sok méh elpusztul. A vérbeli méhészek azonban nem adják föl a harcot, ha­nem minden lehetőséget felhasználnak a méhészet tovább­fejlesztésére. Nagy területeket járnak be, hogy alkalmas helyet találjanak a méhek számára, és ha ilyenre lelnek, Ide szállítják a méheket, vagyis egyre többen térnek át a vándorméhészkedésre. Az élelmesebbek szállítókocsikat ké­szítenek, amelyekbe beleépítik a kaptárakat, hogy ezáltal sok vesződségtől, fáradságtól kíméljék meg magukat. En­nek előnye abban rejlik, hogy nem kell a kaptárakat cso­magolni, le-, és fölrakni, csupán a traktor vagy egyéb vo­tatójármü után kell kapcsolni a kocsit és a kiszemelt helyre vontatni. Az alábbiakban néhány olyan növényről szándékozok írni, amelyek igen jó méhlegelőt biztosítanak. Ezek közé sorolnám a repcét, amely a legkorábban virágzik és a mé­hek előszeretettel keresik föl. Az elmúlt évek tapaszta­latai beigazolták, hogy olyan területen, amely közelében méhek voltak elhelyezve, hét-nyolc mázsával nagyobb hek­tárhozamot értek el. A másik növény a vöröshere, amely kedvező feltételek esetén jó maghozamot biztosít. A pohánka, más néven hajdina, csak ritkán termékenyül meg önmagától, illetve a szél által, ezért a méheket kell igénybe venni. Hasonlóképpen a napraforgó vetésterülete közelében hektáronként 2—3 kaptárt ajánlatos elhelyez­nünk. Szándékosan iiagyiain utoljára a legízletesebb mézelő világot: az akácot. Sajnos, az akácerdők évről évre pusz­tulnak és így méhemK számára oly fontos mézelöterület lassan elfogy. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi évtizedekben nem fordítanak kellő gondot az akác­erdők felújítására, pedig ez nemzetgazdasági szempontból is kívánatos lenne. Az akácfák csemetéinek kiültetésekor arra kellene ügyelni, hogy ne egyszerre virágzó fákat ül­tessünk, hanem lolyamatosan virágzókat, hogy ezáltal hosz­szabb Időn át tudjanak a méhek gyűjteni. A mezőgazdasági üzemek vežetôi megszívlelhetnék a fen­tebb elmondottakat és olyan takarmánynövények termesz­tését irányozhatnák elő, amelyekkel elősegítenék a méhé­szet tevékenységét és reális feltételeket teremtenének a takarmányalap biztosítására is. ANDRISKIN iözsef Szobai növények gondozása a szabadság után a víz nagy része lecsorog a virágcserép felső szegélye mentén, s így nem juthat ei a gyökerekig. Célszerűbb tehát, ha a szobai nüvényt cserepes­tül állítjuk langyos vízbe s mindaddig benne hagyjuk, amíg légbuborékok szállnak fel a vlrágcserépből. Ha kisebb a virágcserép, úgy 5 perc, ha pedig nagyobb, akkor 15 perc elegendő az ezzel az egysze­rű müvelettel eszközölt fel­frissítésre. Magától értetődő, hogy e művelet elvégzésére is a fürdőszoba a legalkalma­sabb. Amikor a föld már át­nedvesedett a vlrágcserépben, emeljük ki a vízből, és folyas­suk le a fölösleges vizet. Ezt követve állítsuk a vlrágcsere­pet tányérra vagy alátétre, és üntsük ki a benne bizonyos idő eltelte után felgyülemlő vizet is. Kedvenc növényeink e felfrissítése talán kissé fá­radságos, ám ne sajnáljuk ezt a fáradságot, hiszen — mint már mondottuk — ^mikor ml jól éreztük magunkat, kelle­mesen töltöttük szabadságun­kat, növényeink csak ügy — ahogy tengődtek, és szenved­tek, mivel nélkülözniük kel­lett gazdájuk rendszeres gon­dozását. K. WEISSBERGER BARKÁCSOLÓKNAK Jó ötlet barkácsolóknak Ne dobjuk el a kié­gett villanykörtéket! Egy kis leleményességgel ügyes, falra akasztható virágvázát készíthetünk belőle, ha a fém csavar­menet alatt üvegvágóval óvatosan körülvágjuk és falra akasztható, hajlított alumíniumdrőt-foglalatba helyezzük. A drőtot tet­szés szerint formálhatjuk és dupla vázát is készít­hetünk. Falra vagy tér­megosztó rácsra akaszt­va, a benne virító futó­növényekkel szépen dí­szíthetjük lakásunkat. P. J. Ha kellemesen eltöltött sza­badságunk után hazatérünk, rendszerint nyomban eszünk­be jutnak kedvenceink — a szobát növények —, amelyek ezt az időt kevésbé kelleme­sen töltötték el. Mielőtt elutaz­tunk, „elköltöztettük" őket az ablak közeléből vagy az er­kélyről, úgyhogy hetekig csak tengődtek valamelyik szobánk homályos sarkában. Hazatérve már az első pillantásra meg­állapítbatjuk, hogy növénye­ink alaposan beporosodtak. Márpedig a leveleket s a virá­gokat borító porréteg nagyon megnehezíti a növények lé­legzését. Haladéktalanul segí­tenünk kell tehát rajtunk. Az a legcélszerűbb, ha növényein­ket langyos vízzel lezuhanyoz­zuk. Erre a műveletre a fürdő­szoba a legalkalmasabb, de az erkélyen, vagy ha tehetjük, az udvaron, Illetve a kertben ts megmoshatjuk őket. Ne vár­junk a legközelebbi esőre, amely ugyan lemosná a port a levelekről, de ez nem ele­gendő, mert a szabadság ideje alatt nem öntöztük növénye­inket, minek következtében megkeményedett, kiszikkadt a föld a virágcserepekben. A szokásos öntözés ez eset­ben nem lehet célszerű, mert # otthon VARRJUNK MAGUNKNAK Pasztellszínű puplinből vagy vászonból varrhat­juk meg a képünkön bemutatott, egyszerű, spor­tos jellegű ingblúzt. A közölt szabásrajz szerint készítsünk a saját méreteinknek megfelelő szabásmintát, és ennek alapján szabjuk ki a blúzt. A gallért, a kézelőt és a gombolás pántját el­ütő szinű tűzéssel díszítjük. Nyugi, nyugi.. Nem is hisszük, mennyi mély bölcsesség rejlik e sza­vak mögött, és. milyen igaz az a viccesnek tűnő, modern ma­gyar közmondás, hogy: „ez van, ezt kell szeretni". Az emberek többsége töpren­gő, aggodalmaskodó, ideges, türelmetlen természetű. Min­denből problémát csinálunk, s hogy népiesen mondjam, nagy • feneket kerítünk a dolgoknak. Túlságosan sokat Idegeskedünk, kapkodunk, legtöbbször fölösle­gesen. Az idegeskedés rendsze­rint már reggel kezdődik és átragad a család minden tagjá­ra, amikor az elhangzott pa­rancs ellenére a gyerekek nem ugranak kl azonnal az ágyból, vagy a feleség túl sokáig szé­pül a fürdőszobában, és a férj ezért nem tud borotválkozni. Közben az óráját nézi, s kiabál, hogy siessenek, mert elkésik a munkahelyéről. Az anya a gye­rekeket szidja, hogy fürgébben mozogjanak, mert elkésnek az iskolából, a gyerekek egymás­sal veszekszenek. A reggelit csak úgy készülődés közben, állva hörpentik fel, de az ide­gességtől reszkető gyomruk még ezt a pár korty italt sem kívánja, és a kávé vagy a tea fele sokszor a csészében ma­rad. Pedig tudjuk, mennyire fontos egészségünk és idegeink szempontjából a bőséges, nyu­godt reggeli táplálkozás. Kedves olvasóink, próbálják meg egy reggel, a legnagyobb kapkodás, idegeskedés közepet­te kimondani a varázsigét: „nyugi, nyugi..." Vagy délu­tán, amikor a munkából haza­érve megint együtt a család, s kezdődik a második műszak, és a háziasszony felháborodik, hogy férje, ahelyett, hogy segí­tene a háztartási munkában, vagy foglalkoznék a gyerekek­kel, leült újságot olvasni. El­hisszük, hogy- a hivatali és a háztartási munkával agyon­terhelt feleség ilyenkor legszí­vesebben kikapná férje kezéből az újságot, és a fejéhez vágná a tányért mérgében. Monda­nunk sem kell, hogy ez nagyon rossz megoldás lenne. Hiszen ezzel úgysem érnének el ered­ményt. Csupán parázs jelenetet idéznének elő, ami az egész család idegeit megviselné és felborítaná a nyugalmat, amire oly nagy szüksége van a mai rohanó tempóban elő ember­nek. Tehát vegyük elő Ilyenkor is ezt a bölcsességet, és mond­juk el magunkban, szép csend­ben: „nyugi, nyugi..." Aztán szép szóval bírjuk rá férjünket és a gyerekeket, hogy segítse­nek a munkában. Bölcsesség nélkül nem lehet reálisan gondolkozni. Ezért vált be annyira a modern ma­gyar közmondás: hogy: „ez van, ezt kell szeretni". Ugyanis hiába bosszankodnánk azon, hogy még nincsen autónk, és az Idén sem mehetünk a ten­gerhez nyaralni. Ha anyagi helyzetünk ezt nem engedi meg, és csak a nagymamánál nyaralhatunk falun, vagy leg­jobb esetben a Tátrában, és oda sem autón megyünk, hanem vo­naton, ne bosszankodjunk hi­szen ezzel úgysem segííh ~>k a dolgon, csak rontjuk az ide­geinket. Inkább mondjuk böl­csen: „ez van és kész". HÁZTARTÁS A rebarbarát nem minden háztartásban ismerik, pedig na­gyon ízletes ételeket készíthetünk belőle. Kellemes savanykás ízű, ezért üdítő italok, kompótok ké­szítésére kiválóan alkalmas. Ezen­kívül felhasználhatjuk sütemé­nyek, felfújtak, sőt rétes készí­téséhez ls. Az alábbiakban köz­lünk néhány receptet. Rebarbara felfújt Hozzávalók: 10 dkg vaj, 22 dkg liszt, 50 dkg rebarbara, 20 dkg cukor, 8 db tojás, % liter tej, dl rum, csipetnyi só, vanília, 10 dkg darált dió. A vajat a tejben a vaníliával és egy csipetnyi sóval felforraljuk. A forrásban levő tejbe, folytonos kavarással belevegyítjük a lisztet, és addig főzzük, amíg az edény falától elválik. A megtisztított re­barbara feléből sűrű pürét főzünk, s ha kihűlt, 8 dkg cukorral és a 8 tojássárgájával jól kikerver jük, azután a masszával jól ösz­szedolgozzuk. A tojásfehérékböl 2 dkg cukorral kemény habot ve­rünk, és azt is belekeverjük. Egy pudingformába háromnegyed ré szig töltjük, és forró vízben a sü­tőben lassan gőzöljük. — A re­barbara megmaradt részét apró kockákra vágjuk és egy nagyon kevés sűrű szirupban egyszer fel­forraljuk, ha kissé kihűlt, bele­keverjük a darált diót és a ru­mot, majd közvetlenül tálalás előtt ráöntjük a felfújtra. Vaníliás rizs rebarbarával Hozzávalók: 20 dkg rizs, 50 dkg rebarbara, 25 dkg cukor, tej, egy kevés vaj, Vi dl rum, vaníliás cu­kor, szegfűszeg, fahéj. A rizst egy kevés cukorral és a vaníliás cukorral tejben puhára főzzük. Közben a megtisztított re­barbarát darabokra vágjuk. A cu­korból egy kevés vízzel, 2 szem szegfűszeggel és egy kis darab fahéjjal szirupot főzünk, átforral­juk benne a rebarbarát, és ha kis­sé kihűlt, belekeverjük a rumot, majd közvetlenül tálalás előtt rá­öntjük a rizsre. Mixelt rebarbarakrém tejszínhab­bal Hozzávalók: szükség szerint re­barbara, cukor, egy kevés rum, csipetnyi törött fahéj, tejszínhab. A megtisztított, apróbb darabok­ra vágott rebarbarát a cukorra! és a darált fahéjjal annyi vízben fel­tesszük föni, hogy a rebarbarát ellepje (ne legyen túl sokl). Ha megpuhult, levesszük a tűzhely­ről és kihűtjük. Azután villany keverőgépben habosra keverjük és a legvégén beleöntjük a ru­mot, ezzel ls keverjük egy kicsit. Azután talpas poharakba vagy kompótos tányérkákba rakjuk és rövid időre betesszük a hűtőszek­rénybe, majd tálalás előtt ke­ményre feivert tejszínhabbal dí­szítjük. ITT A NYÁR A rendkívül hosszú és hideg tél után alig vártuk a nyarat, hogy élvezhessük a nap jótékony su­garait, a víz üdítő hullámait. Az emberek többsége szabadságát ál­talában víz mellett, tengerparton tölti. Mivel a nyárnak is beillő tavaszi hónapokban nem volt min­denkinek lehetősége napozni, so­kan egyszerre szeretnék behozni ezt a mulasztást. Nem ls sejtjük, mennyi veszélyt rejt magában a helytelenül végzett napozás. A hirtelen áthevülés következté­ben vérellátási és vtzanyagcsere­zavarok léphetnek fel. A nap ult­raibolya sugarai által létrejövő bőrgyulladás, más néven lesülés különösen víz mellett gyakori, mi­vel a víz felülete nem nyeli el az ultraibolya sugarakat, hanem úgyszólván teljes mennyiségbea visszaveri és így nemcsak a köz­vetlen, hanem a közvetett suga­rak hatásával is számolnunk keli. Ez a magyarázata annak, hogy árnyas helyen is lesülhetünk a visszaverődő sugaraktól. Tehát a víz mellett és a tenger partján óvatosabban napozzunk. A mele­gebb éghajlat alatt, különösen tiszta, száraz Időben, déltájban a fejtetőt és a tarkőt ért erős su­garak lehetnek veszélyesek. Ezért széles karimájú szalmakalappal és benedvesített kendővel véde­kezzünk ellene, valamint azzal, hogy időnként az árnyékba ülünk. Bőrünket napolajjal vagy krém­mel védjük a fölégéstől. Ha egész nap a szabadban tartózkodunk, többször olajozzuk be a testün­ket. a­1­s MINDENKINEK

Next

/
Thumbnails
Contents