Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Az észoki területek várláp Jurij Ponomarenko lengyelországi útijegyzete HUSZONÖT ÉVES A NÉPI LENGYELORSZÁG • AHOL A KE. LETI HADJÁRAT KEZDŐDÖTT # A GDANSKI HAJÓGYAR A NÉPI LENGYELORSZÁG JELKÉPE <ft GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS • A HAZA SZENT HATÁRAI Északnyugatra visz utunk — a Braniewótól Szczecinig ötszáz kilométeren húzódó, aranyló homoksávig, mely voltaképpen a népi Lengyelország tengert határa. A lengyel tengerjárókhoe és hajóépítőkhöz tartunk. Utunk olyan kikötőkbe vezet, ahol a világ szinte valamennyi országának hajója megfordul. Megragadó tengeri szépség: a dnoák, amelyekkel az ember állandóan önfeláldozóan tusakodik, meg a Visztula deltájának leírhatatlanul szép földnyelvei. E panoráma messze előttünk rajzolódik ki a láthatáron, mert egyelőre még a Mazuri-tóhátság vendégei vagyunk. Sok-sok ezer tó... Az úttól balra, ott, ahol az erdőmasszívumok utat engednek a sztyeppés vidéknek, hatalmas halom terül el, rajta óriás kardok. Itt, a grunwaldi csatamezőn mintha a csillagfürt tarka szépségét védelmeznék, ugyanakkor a szlávok és a keresztes hadak véres csatáinak emlékét idézik fel ... Aztán végre feltűnik a gdanski tengerpart a büszke és bátor kasubok településeivel. A kasubok a háború után letették a fegyvert, amellyel a megszállókra osztogatták csapásaikat, s viszszatértek ősi, szép iparukhoz. Született népi ezermesterek: ma is, mint több száz éven át, borostyánkövet csiszolnak, különféle tárgyakat fonnak veszszőből, kerámiatárgyakat égetnek. Milyen nagy életerőről tett tanúbizonyságot ez a szláv család, mely a keresztes hadak főhadiszállásának közvetlen közelében, Malborknál tisztán megőrizte nemzeti sajátosságát, s átvészelte a tengermellék németesítésének hosszú korszakát és a hitlerista betörést... Gdansk Gdansk, éghajlatát tekintve, szeszélyeivel együtt jellegzetes város. Gyakran mondogatják errefelé: „Ha a sirály vízre száll, rossz időt várj", „tenger felől szél, tengerész félj". Velünk is tréfálkozik az időjárás: pár órán belül 150-ről 500-ra kellett átállítanunk fényképezőgépeinken az expozimétert... „VAKÄCIÔ" — ez a szó varázserővel hat a franciák többségére. Míg 30 esztendővel ezelőtt Ismeretlen fogalom volt, most hazánk fiai millióinak gondolatait úgyszólván egész év alatt foglalkoztatja. „A jó nyaralást már a szabadságról visszatérve elő kell készíteni" — mondotta nekem a Renault művek egyik munkása. Huszonkét millió francia megy évente nyaralni. Úgyszólván minden három közül egy, és ez a szám éppúgy, mint a többi modern országban évről évre emelkedik. Párizs és környéke „szolgáltatja" a legtöbb nyaralót; több mint 6 millió párizsi és környékbeli tölti vidéken vagy külföldön nyári szünidejét. A szabadság mindenek felett A tömeges nyaralás 1936ban kezdődött, amikor a népfront kormánya megszavazta a dolgozók fizetett szabadságát. Ez nagy vívmányt jelentett a dolgozók százezrei szánjára. Első ízben történt, hogy felfedezhették a tengert, a hegyeket, vagy egyszerűen a vidéket. A szabadság olyan vívmánynyá vált, amelyhez a munkásság mindenekfelett ragaszkodik. Lassacskán emelkedett a fizetett szabadság tartama is, az 1936. évi 15 napról, a felszabadulás óta pedig három hétre, most pedig négy hetet tesz ki sőt, néhány foglalkozási ágban és a közszolgáltatásban dolgozók ezen kívül még egy hét téli szabadságot kapnak. E hosszú szabadság ellenére a francia és általában a nyugat-európai munkás dolgozik legtöbbet az év folyamán. A szabadság azonban szenti A francia szívesebben dolgozik naponta hosszabb ideig (9—10 órán át, sőt többet is), hogy évi szabadsága hosszabb legyen. Ez bizonyára nem egészséges, de a nyaralás mindennél fontosabb. A munkáltatók nem egyszer igyekeztek megfosztani a munkásokat kivívott vívmáA lengyel északi területek földrajzi és gazdasági központjában vagyunk. A gyakorlatban tanulmányozhatjuk a testvéri szláv nép évezredes történelmét 1. Mieszko király korától egészen a népi Lengyelország dicső 25. évfordulójáig. Itt vannak előttünk a lengyel államiság konkrét emlékei: a piastówl vár épségben maradt részei az Odera völgye fölötti Szczecinben, és egy őskori szláv telejrälés, amelyet lengyel régészek a gdanszki Lovag-utcában tártak fel. Az a történelem és itt van a mai Lengyelország, melynek jelenlétét a gyakori és hangos kikötői szirénák árulják el, jelezvén a kikötő betonfalához simuló sok-sok tengeri hajó érkezését. Westerplatte Egy újságíró gyakran válik botcsinálta történésszé, valahányszor a történelem maga kívánkozik jegyzetfüzetének lapjaira. Felkapaszkodunk Westerplatte szent hegyére. Ide csapódtak be a második világháború első lövedékei. Hos harcosok maroknyi csoportja itt taróztatta fel szinte egy álló héten át bőszen támadó hitleristák nyomását. A Westerplattéról szólították fel ellenállásra, szólították fegyverbe a lengyel népet. Most tanítók és tanítványaik zarándokolnak Ide. Mi ls csatlakozunk hozzájuk. A tanár az önfeláldozásról és hazaszeretetről, a barátságról és internacionalizmusról beszél. Elmeséli, hogy haltak hősi halált e szent helyen az ország szabadságáért és boldogságáért. Elmondja, hogyan tűzte kl Kuznyecov szovjet hadnagy 1945. március 30-án az óvárosi városházára a lengyel zászlót, amely a balti városnak a népi Lengyelországhoz való visszakerülését jelképezte. A hajógyár Sokszor jártam a gdanski Lenin Hajógyárban. Ismerem utcáit, sikátorait. Többször írtam róla, de minduntalan olyan részletek tudódnak ki, amelyekről lehetetlen nem írnom. Szabályszerűen, mint őrszemek a vártán, váltakoznak a mólón a hajók, helyesebbek a hajónevek. Ez alkalommal én is felkapaszkodtam, hogy jelen legyek az „őrségváltásnál". A keresztelő nagyon gyorsan lezajlik. A keresztanya elmondja a hagyományos búcsúszavakat: „O.ssz a világ tengerein és óceánjain, hozz dicsőséget a lengyel hajóépítőkre". Itt, Gdanszkban önkéntelenül eszembe jut két tény, két történelmi tanúságtétel. Wilhelm Wolz német professzor 1930-ban ezt írta: „A német keletről a birodalom valamennyi részébe irányuló szállítások elemzése álapján állíthatom, hogy a német kelet alig játszik valamilyen szerepet az általános német gazdasági életben". S íme egy másik bizonyság: a hamburgi Spiegel 1961. november 22-én írta: „ ... A keleti területeken történt átalakulások, a lengyel gazdasági csoda — Gomulka müve ..." Nemde, ékesszólóan bizonyít az összehasonlítás? Az utóbbi megállapítás nem a népi Lengyelország barátaitól származik, így aligha lehet „elfogultsággal" gyanúsítani őket. I. Sawinski, a hajógyár vezérigazgatója nagy elfoglaltsága ellenére is szakított nekünk egy kis időt. Kerekasztalnál kávézgatunk. A vezérigazgató számok tömkelegét sorakoztatja fel... 1949 történelmi év volt a hajógyár életében. Az akkor megkötött lengyel—szovjet barátsági szerződés sok-sok évre biztosított megrendelést a hajógyárnak. A Szovjetunió vállalta első osztályú acél szállítását. A hajógyár az idén ünnepli a testvéri együttműködés 20. évfordulóját. Az együttműködés eredménye: összesen kétmillió tonna rakodóképességü hajó, melyet időközben leszállítottak a Szovjetuniónak. A hajógyár fejlődött, közelében a világ egyik legnagyobb heringhalászati bázisa épült fel. A gdanski hajógyár a népi Lengyelország gazdasági erejének jelképe, az ország tengeri fővárosa lett. A tudományos-műszaki kutatás további központja, ahonnan képzett szakembe rek kerülnek ki. de mivel drága, csak ke' élnek e lehetőséggel. Kik nyaralnak? Erről a statisztika ne érdekes számadatot közi A számarány az egyes lalkozási ágak szerint \ zik. Míg a vagyonosok szabad foglalkozásúak 83 zaléka megy nyaralni, a kasoknak és az alkalm taknak csak 43 százalék a mezőgazdáknak csak IC zaléka élvezi a nyaralás melt. Természetesen, els ban a nagyvárosok lakói nak képviselve: a párizsii százaléka és a 200 000 la nál nagyobb városok lak nak 57 százaléka nyaral Előnyben a tenger Hová mennek elsőso nyaralók? 36 százaiéi szülőknél, vagy barš tölti szabadságát. A városok lakosainak tő környékbeli nyaralőhí keres fel. így pl. a toi lak az Atlanti-óceán i A gdanski óváros egyik legrégibb műemléke, az 1378 és 1382 között épült gótikus városháza. (CAP felv.) Szilárdan az északi határokon A sirályok egész nap elválaszthatatlan kísérőink voltak. Nem riadtak viszsza az alacsonyan szálló fellegektőL Lengyel barátaink tréfálkoztak: „Mi rendeltük önöknek az időjárást". A mai modern kikötők nem sokban különböznek egymástól. Zsiráfnyakú hatalmas emelődaruk, óceánjáró gőzösök tátongó rakodó nyílásai. Gdynia korszerű kikötő. Itt is sok a szovjet hajó. Nagyobb sebességre kapcsolunk. Cikkáznak előttünk a kikötő óriási mechanizmusai. Fülünkben csengenek még az igazgató szavai. Gyakran emlegette: — Modernizálás! Mit jelent ez? Köznapi kifejezéssel élve több ezer tonna további áruszállítmányt, amellyel a szocialista ipar a világpiacon képviselteti magát. Gyönyörű látvány nyílik az öböl felől. Váratlanul egy szembetűnő kicsiségen akad meg tekintetünk: a mólónál az emelődaruk alapzatát ferde sávok borítják. — Mint a zebra, — jegyezte meg valaki. — Mint a népi Lengyelország balti határoszlopai, — korrigálta a vontatógőzös kormányosa. zi-tenger partjait, a Pireneuso kat keresik fel. A párizsiak az ország legkülönbözőbb nyaralóhelyeire mennek. A párizsi lakosság Franciaország különböző részeiből „bevándorolt" vidé kiekből tevődik össze. Ezért nagyrészük szülőföldjén tölt: szabadságát. A párizsiak egy része „minél messzebb" akar nyaralni, így pl. az Azúr-part nyaralói közül minden harmadik párizsi. Oj iparág A nyári turistaforgalommal kapcsolatban egészen új iparág fejlődik ki. Hazánknak ez az egyik legvirágzóbb ipara. Mindenhol, ahol pénzt lehet keresni, a tőkések kapnak az alkalmon, összevásárolták alacsony áron a kies fekvésű földeket, különböző létesítményeket építettek rajtuk, s a befektetés búsásan kifizetődik. Nagy részvénytársaságok kezében vannak az Azúr-part, a Földközi-tenger partja, az Alpok és a Pireneusok legszebb vidékei. Nagy propagandával és reklámmal vonzzák ide a turisták tömegeit. Azok, akik nyugalmat és csendet keresnek, menekülnek ezekről a túlzsúfolt helyekről. Ám eze ken a divatos nyaralóhelyeken kívül is a nyaralók kereseti forrást jelentenek szá mos embernek, sőt egész falvaknak. A turisták özönlése teljesen megváltoztatta szá mos falu és vidék életét. Az é

s egyéni nyaraláson kívül a S-. vállalatok, városok, községi ö" tanácsok gyakran közös nya ralást szerveznek dolgozóik n' főként pedig a gyermekek számára s az ilyen üdülőköz ú- pontok és telepek gazdaggá teszik a vidéket. A francia számára a nyári szabadság áldott időszak, amely alatt erőt és egészséget gyűjt a többi 11 hónapra. De a nyugalomnak és üdülésnek a e hónapját, amelyet a városi ® dolgozók a gyáron kívül töljM tenek, könyörtelenül Ismét a . munka követi. nyaiktól, a szabadsághoz azonban sohasem mertek nyúlni. Vasúton és országúton A legtöbb dolgozónak tehát négyheti szabadsága van, elsősorban augusztusban, amikor a nagyvállalatok egy hónap tartamára teljesen bezárják kapuikat. Ehhez nemegyszer még néhány nap járul. Az idén például július 14-e, a nemzeti ünnep hétfőre esik, augusztus 15-e pedig csütörtökre úgy, hogy sok munkás még egy hetet nyert szabadságához. Egy másik probléma — a közlekedés. Ez főként Párizsban okoz gondot. Három-négy nagy „csoportban" hatmillió párizsi vándorol más éghajlat alá. Ez az óriási áradat minden közlekedési eszközt igénybe vesz. A vasutak szállítják a nyaralók javarészét, s a vasutasok súlyos próbát állnak ki. Július 1-én egymillió százezer utas hagyta el a párizsi pályaudvarokat. A Gare de Lyonról (erről a pályaudvarról indulnak a vonatok az Alpok és a Földközi-tengerhez), a gyorsvonatok három perces időközökben indulnak! E vonatokon azonban már hónapokkal előre helyjegyet kell biztosítanil A legnagyobb nehézségek azonban az országutakon várják a nyaralásra indulókat. A Párizsból kivezető utak csakúgy hemzsegnek az autóktól, s minduntalan forgalmi dugók keletkeznek. Minden autós nyaralónak „biztos receptje van" e nehézségek elkerülésére: az egyik arra esküszik, hogy éjszaka kell elindulni, a másik szerint késő délelőtt. Ez még érvényes volt néhány évvel ezelőtt, de mivel a legtöbb autós így gondolkodott, a délre vezető autóút hajnali öt órától már úgyszólván teljesen járhatatlan. Ezért nem egy autós inkább kis mellékutakon 80 km-es sebességgel döcög célja felé, minthogy a nagy autósztrádák torlódásaiba kerüljön. A valóságban egyre nehezebb és veszélyesebb az országúti közlekedés. Már az Idén, a nyaralási évad kezdetétől 3700 országúti baleset történt 192 halottal. Repülőgépen is lehet utazni,