Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

KÜLONöf HOBBY Nincs (aián olyan tapintható és rögzíthető da­rabja, tárgya a világnak, amit nem gyűjt valaki. , Gyufaskdtulya-cimkét, gyufaskatulyát, gyufaszála­kat (!) éppen olyan természetes és magától értető­dő dolog „rendszeresítve halmozni", r&int sörcimkét, mimgtür" könyveket, autómodelleket, különleges vi­rágokat, levelezőlapokat, és ki tudja, még mi min­dént, talán sípot, dobot és nádi hegedűt is. A gyüjtőszenvedély, ponto­sabban: a gyüjtőmozgalom for­rásait Nyugaton találjuk. Ott alakultak az első klubok ls, ott adták ki s a mai napig is kiad­ják szabályos időközönként a különféle katalógusokat, ame­lyekre olyan nagyon áhítoznak hazai gyűjtőink, és melyeket olyan nehezen lehet megkapa­rintani. Svédországban láttam egv gépkocsit. Tulajdonosa au­togramokat gyűjtött. Az autó­ra különleges ceruzával lehe­tett rákanyarítani a nevet. Többek között Picasso kézje­gyét is felfedeztem. Ki tudja azonban, valódi volt-e? Most pedig, e bő bevezető után ismerkedjünk meg Holénia László kassai gyűjtővel. Tulaj­donképpen mindent gyűjt, de a legrangosabb és leghíresebb sörösüvogcímke, sörbontó és söröspohár-gyűjteménye. Lát­tam nála két csodálatosan ze­nélő falióra, régi festményeket, előtöUős vadászpuskát is. A világnak szinte valamennyi országában létesült már sör­gyár. Nyugat-Németországban csaknem háromezer, Cevlonban egy vagy kettő. E sörgyár mindegyike saját címkével lát­ja el üvegeit. Képzeljük el, hogy e kassai gyűj^* tulajdoná­ban minden valamirevaló sör­gyár címkéit megtalálhatjuk! Elsősorban a levélírás az, amely hozzásegíti Holéniát a címkék, bontók vagy jelvények megszer­zéséhez. Talán naponta küld — többnyire angol és német nyel­ven — leveleket a világ min­den tájára. Es naponta kap le­veleket a világ különböző or­szágaiból. A címeket katalógu­sokból szerzi. A katalógusokat Nyugat-Európa országaiból. Ho­lénia mindig és mindenütt gyűjt. Szemei fürgén járiák kö­rül az érdekesebb tárgyakat, mondatai csápként tapogatóz­nak ismerősök, barátok és ide­genek felé. Megmássza a régi padlásokat, és kutat. Érdeklő­dik, rábeszél. Mint gyűjteménye igazolja, többnyire eredménye­sek gyűjtőhadjáratai. Maholnap nem tudja hol el­helyezni gyűjteményét. Nemré­gen például eladta gyufacímke­gyűjteményét. Nehezen vált meg tőle, de a szükség kikényszerí­tette a búcsút. Barátjától tu­dom: számos használható ötle­kt'ilö^íde ^br nyitók, sörbontök. Holénio László rertgeteygul rt-ndelkczsk. Itt csehszlovák, bolgár, c ci "svcd, kir.oí, indiai és német példányokat ióc .'itr'í a fényképezőgép. Mindegyik daiab más ié"r,u->.-e7olhoí ((észül, mys a színe és az alqkja is, i termeszeíe&eo c hangulatuk is más. Nem túlzás Határi hcingiitáttél írni. (Koiáí f éter felvételei) S Ö R cím KÉ J E? te támad, de az illetékesek nem mindig rugalmasak. A tátrai sí­világbajnokság idején különle­ges bódékban málnát akart volna árulni. Nagyszerűen ösz­szekapcsolódott volna a kelle­mes a, hasznossal, az anyagi si­ker a reklámmal. Egyelőre nem talált megértésre. Végignéztem a televízió egyik róla készült kisfilmjét. Kár, hogy a kedvezőtlen adásidő miatt kevesen látták. Aki nem ült a képernyő előtt, vagy aki­nek nincsen módjában megte­kinteni a Holénia birtokában levő másolatot, kárpótolja ma­gát a felvételekkel. Sajnos, a színek nem dominálnak, a ha­tás ezért eleve gyérebb. Négy sorban összesen húsz különböző sörcímke. A fölső sorban, balról jobbra japán, olasz, dán, jugoszláv és nyu­gatnémet, alatta osztrák, szov­jet, svéd, angolai és francia, a harmadik sorban régi ma­gyar, svéd, nyugatnémet, belga és brazil, lent pedig afrikai, NDK-beli, angol, szudáni és ame­rikai sörcímke. A japán „Asahi" feliratú címke a legnagyobb japán sör­gyár egyik készítményét díszí­ti. A régi magyar címke a Ki­rály-sört reklámozza, a gyárat 1854-ben helyezték üzembe Kő­bányán. Az angliai, (utolsó sorban levő) címkén kivihető VB Willy alakja. Az egyik an­gol sörgyár a labdarúgó-világ­bajnokság alatt hozta forgalom­ba ezt a különlegességét. Fi­gyelmet érdemlő a szudáni címke is. Ott mindössze egyet­len sörfőzde működik. Holénia gyűjteményéről egy cikkben beszámolni megvaló­síthatatlan feladat. Ízelítőt ta­lán sikerült adnom. Ha pedig így van, közzéteszem Holénia kérését is. örülne, ha Cseh­szlovákiában is rendszeresek lennének a gyűjtők közötti kap­csolatok, ha mód és alkalom nyílna gyakrabban találkozniok és cserélniök. Akkor lenne igazán értelme a gyűjtésnek. Befejezésül: Holénia László először járt nálam, és tekinte­te végigpásztázta a lakás min­den valamirevaló tárgyát és darabját. Érdeklődött a vázák, a festmények iránt, kiemelt a vitrinből egy söröspoharat, a fény felé tartotta, és elmagya­rázta, miért nem eredeti da­rab. Felfedezett egy gyűszünél alig nagyobb nyugatnémet por­celán söröspohárkát is. Egyik nagyon jó barátom hozta aján­dékba Frankfurtból, amikor ott járt a csehszlovák vízilabda vá­logatottal. Holénia felajánlotta, hogy ad érte cserébe valamit. Beleegyez­tem. A kis pohár már az ő tu­lajdona. Egy ötliteres műanyag­edényt kaptam tőle, olajat ben­zint lehet benne tárolni... A szívem szomorú egy picit, mert %a barátom élete azóta másképp alakult, már nem vízilabdázik és nincs is Csehszlovákiában. Az emlék őt idézte néhanap­ján ... De a szívem vidám is. Ürömöt szereztem valakinek, aki ezt a fajta örömöt tiszta szívből szomjazza és értékeli is. BATTA GYÖRGY (Kolár Péter felvételei) A lem kell azért mindent el­f\J hinni, amit az írók le­írnak. Például, amikor azt írják, hogy a téma az ut­cán hever, csak le kell érte ha­jolni .. . Hát nem! A téma au­tóbuszon, villamoson utazik, be­tér az Italboltba egy pohár sör­re, éli a világát... Ennélfogva néha elkóborol, ezért ném lehet rátalálni. De az is előfordul, hogy az író nem vesz tudomást róla, mert unott, fáradt, nincs kialudva, vagy éppen valami ostobaság foglalkoztatja, egé­szen szürke hétköznapi dolog, ami a konyhára sem hoz és szellemiekben sem gazdagít. Iluesmi történt velem a na­pokban. Elhagi/tam valamerre három viruló témát, hagytam őket elmenni magam mellett, szinte súrolták az oldalamat, de én nem és nem . . nem figyel­tem fel rájuk. Most persze stá­nom-bánom! Most nagy szüksé­gem lenne rájuk! Lehet, hogy egészen nagyszabásúak voltakI Ilyen könnyelműség! Amíg élek, ki nem heveremI... Hacsak ... nem akad becsületes megtalá­ló, akt visszahozza nekem ... Esetleg megírja . . . Nem vagyok irigy természetű, és ha netán valaki úgy hiszi, hogy használ­hatja, ám tegye. Használja egészséggel! De ha nem, kérem, akceptálja tulajdonjogomat. Lás­sa be: uborkaszezon van! De a lány azt felelte, hogy ab­ban az országban más divatok uralkodnak. Ott rossznéven ve­szik az asszonytól, ha meg­csalja a férjét. Vagy pláne, ha cserélgeti azokat. Erre mifelénk a lányok nem szoktak az első való tekintettel többször megis­métli.) Erre a vidékre annak idején csak bombázni jároga­tott. Háromszor sebesült... Egyik forradását megmutatja, a másik kettőt reám való tekin­tettel nem fedheti fel. Négy Kérem a becsületes megtalálót... Első téma: üregasszony duru­zsol a trolibuszon! Csak azért sem figyelek oda. Nem szere­tem az alkalmi duruzsolásokat. Ámde nem lehet nem odafigyel- . ni, mert az öregasszony kitar­tó és tapintatlan. Az afrikai diákról duruzsol, aki közvet­lenül mellettünk áll. Figyel­meztetem a nénit, hogy az af­rikai állampolgár érti szavát. Mire az öreg gyorsan vált: ő nem duruzsol semmi rosszat. Mert ő nagy tisztelője ezeknek. Mióta az egyik el akarta venni a barátnője lányát feleségül, azóta az ő tisztelete egyre fo­kozódik. Megígérte, hogy el­viszi a lányt abba az országba, ahol az apja hadügyminiszter. férjükkel megöregedni. Mire a fiú azt mondta, akkor ő ... A trolibusz megállt, a néni felugrott, leugrott és magával vitte a befejezést. Sohase tu­dom meg, mi lett a forró sze­relem vége és a tisztelt olva­sók sem tudják meg, mert én fáradt voltam és nem ugrot­tam utána a robogó trolibusz­ról. Második téma: Nyári vendég­lő. Három besörözött férfi. Az egyik utólag került oda és rö­videsen kiderült, hogy morva nemzetiségű. A következők fo­lyamán tudomásomra jut, hogy a társaság egyik tagja — az angol királyi légierő kapitánya. (Est a mondatot nyilván reám háza van, abból három Angliá­ban. Van egy ünneplő ruhája ls, de nem tudja hordani, mert lefogyott. Megtudom, hogy Hit­ler a háborút megnyeri, ha hall­gat Rommelra. Megtudom, hogy Goebbels azt mondta, Göring azt mondta, Karmasin azt mond­ta ... Megtudom, hogy a zsi­dók, a magyarok, a csehek ... A morvák nem! Azok rende­sek! ... Csípnek a szúnyogok, az eső lóg a levegőben, unom Goebbels életét, a Karmasinét is! Fizetek! Pótolhatatlan mu­lasztás! Harmadik téma: Éjjel két óra. Fiatal lány cipője kopog hetykén és magabiztosan az üres utcán. Klp-kop, kip-kop ... Ellenkező irányból hatalmas csillogó kocsi közelít. A lány mellett lassít, vezetője kiabál valamit a lány felé, a leány fü­tyül rá, továbbsiet, lépését sok­kal hetykébb és magabiztosabb, mint volt. Kip-kop, kip-kop . .. A kocsi megfordul és Indul visz­szafelé, amerről jött. Szorosan a gyalogjáróhoz tapadva, ame­lyiken a lány cipője kopog. Szöveget nem hallok, mert tá­volodnak, a lány diktálja a tem­pót. Kip-kop, kip-kop .., Fel­sóhajtok, mert eszembe jut, hogy az én Időmben ezt is gya­log csinálták ... Kip-kop ... Most persze figyelek, de újabban csak gazdaságpolitiká­ról, meg futbalmeccsekröl be­szélgetnek az emberek. Mintha ezen kívül semmi más nem tör­ténne a világon, mióta elereszt­getem a lehetőségeket a fülem mellett. Kérem, nagyon kérem ezért a becsületes megtalálót, amennyiben elszalasztott tárná­immal találkoznék, juttasa azo­kat el hozzám, megfelelő ju­talomban részesül. DÁVID TERÉZ f § 6

Next

/
Thumbnails
Contents