Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-16 / 165. szám, szerda

Öröm és gond az idei gazdag termés körül 1152 HEKTÁR ARATNIVALÖ NÁDSZEGEN Az Apollo 11. személyzete (balról): Nell A. Armstrong pu rancsnok, Michael Collins, az űrkomp parancsnoka p s Rdwin E. Aldrin lr., a holdkomp pilótája. A nagy start napja EVEKKEL EZELŐTT a nádszegi fiatalok hívták ki versenyre a galántaí járás mezőgazdasági üzemeinek ifjúságát, ki ér el nagyobb hektárhozamot kukoricából. Mint minden eddigi mozgalmunk a mezőgazdaságban, ez a sikeresen induló kezdeményezés is feledésbe merült egy évtized alatt. Persze a versengés akkor is tovább folyik, ha az illetékes szervező és értékelő bizottságok kezdeti lendülete évről évre lankadt, sőt elhalt. Hangsúlyozom, szerencse, hogy az őstermelők a lendülettel nem igazodnak a versenybizottságokhoz, hanem árgus szemmel figyelik, miben és hogyan előzhetnék meg vetélytársaikat, egyébként barátaikat. így van ez egész évben a termelés minden szakaszán, így van most is, a gazdagnak ígérkező gabonatermés betakarításának idején. Legalábbis ezt tapasztaltam Nádszegen, ebben a két víz övezte határú, rnátyusföldi faluban. A termés gyors és gondos betakarítására készen áll a gépesített csoport minden tagja és természetesen a szövetkezet egész vezetőségé. Boszszankodnak is, miért kellett az Irodában találkoznunk, miért nem kint, valahol a Feketevíz vagy a Kis-Duna menti gabonatáblán. Mert ott lenne aztán tollhegyre kívánkozó látnivaló. Szerencsére pár nappal korábban — igaz, a kocsi alján néhány horzsolással és csaknem rúgótöréssel — megtekinthettem határuk jelentős részét. Mondtam is, ott, abbar> a dűlőben a búzából én 50—55 mázsás hektárhozamot jósolok. Bartalos elnök óvatosabb volt. így mondta: — Lehet, hogy egyik-másik részen még 60 mázsa is megtermett hektáronként, de a mag még nincs a magtárban. Addig még sok minden történhet. Meg kellett értenem az óvatosságukat. Ott voltam, amikor a falu népe emberfeletti erővel mentette a gabonát az árvíz elől. Láttam azt a 90 mázsás hektárhozamot ígérő kukoricatáblát, amelynek termését földre teperte a vihar, a zivatar. Még sok mindent sorolhatnék, ami mindig ott leselkedik a parasztember egész évi munkájának megsemmisítésére. HÁT EZÉRT ÁLLNAK olyan ugrásra kész állapotban a nádszegiek. 1152 hektárról kell betakarítaniuk a termést. Gazdag termés. Mert már nemcsak kukoricából akarnak a legjobbak közé tartozni az ország egyik legeredményesebben termelő járásában, hanem búzából is. Foggal-körömmel, de meg kell védeni a termést. — Ez természetes. De hogyan, arra máinem ilyen egyszerű a válasz. Igaz, a búza megmentésére az első lépéseket már akkor megtették, amikor a vidéken korábban divatos tájfajták helyett a kiválóan bevált szovjet búzafajtákat vetették. — Mi lett volna már eddig is a búzánkból, ha a Kosúti vagy a Pavlovicei búzát éri ez az idei elemi csapás — jegyezte meg a beszélgetés közben Juhos Dezső nem titkolt örömmel afölött, hogy nem ez történt. Nagy Pista elnökhelyettes mindjárt számokban próbálja kifejezni a különbséget. — Azok a búzák kedvező időben sem adtak többet, mint 28 —30 mázsát átlagosan. Az idén az most mind a földön hasalna, s a veszteség aligha lenne kisebb 30—40 százaléknál. Hiszen a túlérés esetén azoknál a szempergés is növelné a veszteséget. No, és ilyen viharos zivataros időben a szempergés ... Nagy Lojzi a túlérésre kapcsol rá. — Meg kellene gyorsítani a betakarítást, hiszen még csak a kezdetén tartunk. Hát igen, neki kellene fognunk, mert minden gabona vágni való. Csakhát nálunk ezen a mély talajon egy rövid zápor is elég ahhoz, hogy hosszú időre megállítsa a munkát. Nem lehet a földre menni. AZTÁN A FELKÉSZÜLÉS szervezési-technikai oldala kerül szóba. Ahogy elmondják, 12 napra tervezték az aratást. Az 1152 hektáros gabonaterülethez 12 kombájn állt rendelkezésükre. Pferovból 6 kombájn érkezett. Ha az idő kijavul, illetve megmarad még akár ilyen szelesnek is, akkor meggyorsul a munka. Vasárnap is jól haladtak, hétfőn is teljes ütemben ment a munka. Azt tervezik, hogy a hét végéig a gabonának háromnegyed részét betakarítják. Csak az időjárás is respektálja a tervet. HARASZTI GYULA Amennyiben valamilyen rendkívüli esemény nem jön közbe, ma 14.32 órakor elindul útjára az Apollo 11. amerikai űrhajó, hogy a Hold felszínére eljuttassa az első embert. Erre a percre vágyott a mitológiai Ikarosztól kezdve a Verne-regények hősein keresztül a mai kor sok űrhajósáig a nagy kozmikus verseny számos jelöltje. A választás Neil A. Armstrongra, az Apollo 11. parancsnokára esett. Ö lesz előreláthatóan az első „földi", aki rálép égi kísérőnk talajára. Mi vár ott az első holdlátogatóra? Ezt még most a szakemberek sem tudják megmondani, de, persze, mindenre felkészülve kell oda érkeznie. Mindenekelőtt teljesen sterilnek kell lennie. A világűrkutatás amerikai felelősei részletes terveket dolgoztak ki, hogy minimálisra korlátozzák a Hold szennyeződését földi anyagokkal. Még bonyolultabb intézkedéseket gondoltak ki annak megakadályozására, hogy ismeretlen anyagok veszélyeztessék — visszatérés után — a Földet. A 111 méter magas Satum 5. rakéta juttatja fel a Kennedyfok 39a kilövőhelyéről az Apollo 11-et holdhódító útjára. Ez alkalommal valóban hódító útról beszélhetünk, hiszen — amennyiben a terv sikerül —, ember száll le egy eddig ismeretlen — méghozzá kozmikus — területen. A kétségtelenül történelmi jelentőségű repülés előtt alig három nappal korábban a szovjet űrhajósok a I.una 15. segítségével egy újabb holdfelderítési akciót indítottak meg. Július 13-án közép-európai idő szerint 5.55 órakor felbocsátották az önműködő űrállomást, amelynek célja az, hogy a hivatalos jelentések szerint repülési eredményei alapján tovább tökéletesítsék az önműködő állomás fedélzeti rendszereit és folytassák a Hold és a körülötte elterülő kozmikus térség tudományos kutatását. A Luna 15. körül számos találgatás merült tel a világsajtóban. Akadtak olyan hangok is, hogy talán ez a mesterséges kozmikus test szovjet űrhajósokat visz fedélzetén a Holdra, mások arra következtetnek, hogy a szovjetek az amerikaiakat megelőzve kőzetmintákat juttatnak a Holdról a Földre, illetve hogy a Luna 15. az amerikai akció figyelésére, esetleg a bajba került holdhódítók megmentésére szolgál. Kétségtelen, hogy az utolsó szovjet holdszonda küldetése nagy jelentőségű. Már az a tény, hogy talaj- és kőzetmintákat hoz a Holdról a Földre, indokolja az Apollo 11. előfutárí szerepét, nem is beszélve arról, hogy ennek a szovjet szondának nyilván még fontosabb küldetése van. mint az előbbi űrállomásoknak és szondáknak volt. Fantasztikus találgatásokra azonban nyilván nincs szükség, hiszen az Apollo 11. amerikai űrhajó útiprogramja úgyszólván — másodpercnyi pontossággal — perfekt. Ma, 14.32 perckor kell indulnia. 17.16 órakor az Apollo 11. a Saturn 5. harmadik fokozatának segítségével elhagyja a Föld vonzókörét és elindul a Hold felé. Másnap, csütörtökön, az Apollo 11. folytatja útját. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, végrehajtják a repülés korrekcióját. Pénteken, július 18-án a közép-európai időszámítás szerint 00.32 órakor megkezdődik a világűrből az első színes tv-adás, majd szombaton, július 19-én 00,32 órakor további színes tv-adást bonyolít le a világűrből az Apollo 11. személyzete. Aznap 18.20 órakor az Apollo 11. rátér az előzetes Hold körüli pályára, s később 21.02 órakor színes tvközvetítést sugároz Hold-körüli útjáról. 22.42 órakor a holdrakéta keringeni kezd égi kísérőnk körül. A legizgalmasabb eseményekre' vasárnap, július 20-án kerül sor. 18.42 órakor a holdkomp elválik az űrhajótól. Röviddel később — 18.52 órakor — közvetlen színes tv-közvetítés valósul meg a két, egymástól elvált űrtestről. 19.12 órakor a holdkomp eltávozik az anyahajótól. 20.12 órakor az űrkomp a holdfelszín felé kezd sülylyedni, 2.08 órakor pedig személyzete bekapcsolja a sima leszállásra szolgáló fékezőrakétákat. 21.19 órakor a komp leszáll a Holdon. Ez lesz az első mesterséges test, amely emberi személyzettel a fedélzetén símán eléri a Holdat. Hétfőn, július 21-én 6,56 órakor a komp utasai színes televíziós adást közvetítenek a" Holdról. 7.02 órakor — a fülke nyomáskülönbségének kiegyenlítése után — két űrhajós kilép a Hold talajára. Elsőként Armstrong, majd utána — 20 perccel később — Aldrin lesz a Hold második „lakosa". Tovább folytathatnók az amerikaiak pontos „holdmeghódítási ütemtervének" ismertetését. Ennyi is elég azonban egyelőre, hogy tudatosítsuk: amennyiben a NASA hivatalosan is ily pontosan közölte a Hold elérésének menetrendjét, a siker — amennyiben rendkívüli kozmikus vagy „földi" események nem játszanak közre — aligha kétséges. Elöljáróban még talán ennyit: Az Apollo 11. három részből áll, éspedig a parancsnoki fülkéből Ja legfontosabb műszerek vannak benne), továbbá a szerviz-részből fitt azok a motorok vannak, amelyeknek segítségével az űrhajó rátérhet Hold körüli útjára, Illetve, amelyeknek segítségével eltávozhat a Holdtól); az utóbbi részben vannak az oxigénkészletek, a tartalékelemek és külső részén a manőverezésre képes rakétahajtóművek is. A kozmikus hajó harmadik része az űrkomp, amelylyel a két űrhajós eléri a holdfelszínt. Bár a Csehszlovák Televízió nem jelezte, közvetít-e helyszíni felvételeket a holdraérés pillanatairól, meggyőződésünk, hogy ezt a történelmi eseményt bemutatja számunkra. Elvégre ez lesz gyakorlatilag a Hold nemzetközi felderítésének a betetőzése. Mert végeredményben a szovjet Luna és Zond, az amerikai Ranger, Surveyor, Orbiter és Apollo űrszondák tették lehetővé azt a történelmi rajtot, amelyet mára tervez az amerikai űrkutatás. D. J. + P. F. Még egyszer a komáromi járási levéltárról Hallgatnak! mint a sír* És ez a hallgatás napról napra aggasztóbbá válik. Tudomásunk szerint a levéltárnak van egy vezetője [Kováč elvtárs), egy okleveles dolgozója, Veronika LakatoSová és egy más irányzatú középiskolát végzett dolgozója. Úgy tudjuk, hbgy az irattár — járási szinten — a jnb belügyi szakosztályához tartozik, melynek vezetője Viktor Strieíenec elvtárs. És ennyi embernek nincs semmi mondanivalója azzal a cikkel kapcsolatban, amelyet lapunk június 26-i számában tettünk kőzzél Pedig nem jelentéktelen fehér egerek vagy a városi szemétdomb, hanem kincseket érő, 1848—49-es katonai okmányok eltűnésével kapcsolatosan kíváncsiskodtunk, és a levéltárat még más szempontból (rendetlenség) is elmarasztaltuk. De a komáromi illetékesek hallgatnak, mint a sír. Pedig az okmányok előkerítésére tett egyhónapos ígéret határideje rég lejárt, és hallgatásuk azt az időszakot is túlhaladta, amely — az etikett szabályait tekintve — már „éretté tette" a válaszolást. Ignorálják talán lapunkat? Ez nem látszik valószínűnek. Miért is haragudnának Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának magyar nyelven megjelenő napilapjára? S főleg miért nehezményeznének akkor, ha az igazság — tegyük fel — bebizonyítható módon az ő oldalukon lenne?! A legilletékesebbek azonban hallgatnak. Ratimorsky Piroska, Ginzery Árpád és a komáromi Duna-menti Múzeum még három dolgozója, akik többé-kevésbé kapcsolatban állnak a levéltárral, viszont írásban erősítették meg korábbi cikkünk minden mondatának jogosságát és igazát. Birtokunkban van még egy galántai olvasónk levele is, aki — mint írta — nagy felháborodással értesült a komáromi levéltári viszonyokról. Főleg azonban komáromi olvasónk, Farkas Kálmán levele ébresztett bennünk — enyhén szólva — furcsa gondolatokat. Nevezett azt írta, hogy egy alkalommal hallotta, amint Viktor Strieženec elvtárs, a komáromi jnb belügyi osztályának vezetője — aki járási szinten egyúttal a levéltár főnöke Is — nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette a levéltár két női dolgozóját, majd kijelentette: „Irtózatos rendetlenség (szlovák eredetiben: strašný bordel) van az irattárban". Felmerül a kérdés: a vezető miért nem intézkedett, hiszen nagyon jól tudta, hogy a komáromi levéltárban felbecsülhetetlen értékű anyagokat őriznek (hogy csak néhányat említsünk: Napóleon saját kezűleg aláírt okmányát, Csák Máté 1307-ből és Károly Róbert 1331-ből származó kiváltságleveleit, az irattár birtokában van Mátyás király és Ferdinand császár több levele, valamint az az okmány, amellyel Mária Terézia Komáromot 1745-ben szabad királyi várossá nyilvánította), nem is szólva azokról a magyar és szlovák történelmi vonatkozású anyagokról, amelyek az 1848— 49-es eseményekkel kapcsolatosak. Ginzery Arpád, a komáromi múzeum okleveles történésze — akiről a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság anyagi gondozásában megjelenő járási lapjából megtudtuk, hogy beválasztották a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett létesülő országos történelmi társaság előkészítő. bizottságába is — megírta, hogy a levéltárban több éve nem végeztek semminemű ellenőrzést és az 1848— 49-es katonai levelezés feltárásáról a levéltár dolgozói — legalábbis első cikkünk megjelenéséig — nem értesítették a Szlovák Állami Levéltár vezetőségét, pedig az anyag nemcsak országos, hanem európai rangú és természetesen értékű. Aztán „csárimári-fukk", és a több mint 180 levélből álló vaskos iratkötegnek nyoma veszett! Ilyen tények még a jámbor lelkű dalai lámát is kihoznák a sodrából. És akkor ezt még hallgatással tetézik! Ha megkerültek az íratok, két-három sorban miért nem írják meg? Ha meg keresik, miért nem adnak hírt róla? Tudjuk, hogy nemrég költözött a levéltár. De korábban költözködött Komáromban a rendőrség, a járási katonai parancsnokság, sőt még a járási pártbizottság is, és nem hinnénk, hogy fontos irataikat „elfújta volna a szél." Kár volna olyan gondolatok dédelgetésével is foglalkozniuk, hogy előző cikkünkhöz egy ember adott felvilágosítást, és így nézete szubjektív lehet. Tény az, hogy egy emberrel beszéltünk, de az illető nem a méntelepek igazgatója, sem pedig a jelvénygyűjtők országos szövetségének ügyvezető titkára, hanem a város monográfiájának megírásával megbízott egyik szakember, aki — beosztásánál fogva és munkaköréből eredően — nap mint nap kapcsolatba kerül a levéltárral! S az ő véleményét igazolták írásban a komáromi múzeum többi, korábban megnevezett dolgozói is. De tévedni emberi dolog. Valamennyien tévedhetünk. Miért nem korrigálják akkor az illetékesek ezeket a „tévedéseket"? Ha pedig valóban rendetlenség van, csináljanak rendet! Ha eltűntek az iratok, jelentsék a rendőrségen és a Szlovák Állami Levéltár vezetőségénél, de ne hallgassanak egy Buddha közönyével, mert az ő esetükben bukfencet vet a közmondás, és ilyen átfogalmazásba kívánkozik: „Beszélni arany, hallgat ni ezüst". Ikomlósi) Válasz bírálatunkra Az Üj Szó július 10-i számában a Ceruzajegyzetek ben bíráltuk többek között, hogy a királyhelmeci vendéglőben reggel fél nyolckor nem lehetett tejeskávét kapni, mert még nem hozták a tejet. A Királyhelmeci Tejüzem válaszolt a kritikára, többek között a kővetkezőket írják: ,,Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A Királyhelmeci Tejüzem a tej kiszállítását az átvevők nyitási Idejében irányítja. A vendéglőbe reggel 5 órakor érkezik a tejeskocsi, t menetrend szerint. A valóságban még hamarabb, persze, ha van, iiki átvegye. Az utóbbi időben nem fordult elő, hogy a város tejellátásában késedelem állott volna be. Tehát a tejeskávé hiányának más oka lehetett." Sajnáljuk a félreértést, de munkatársunk a fenti választ kapta a vendéglőben, amikor tejeskávét kért. Eszébe sem jutott, hogy a kiszolgáló válaszát ellenőrizze, mert ha a vendéglő megkapta a tejet, miért nem szolgálták ki?... Kínos ez a kérdés, a tényen azonban mit sem változtat. . . tejeskávét nem kapott.