Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-15 / 164. szám, kedd

A íelvúsMús kéfúujeleí A MOCSI HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG elnöke levélben fordult Dobos László miniszterhez és a szlovák szocialista kormány mellett működő nemzetiségi titkársághoz, amelyben a helyi szövetkezet nehézségeit vázolja. Konkrétan a zöldség és gyümölcsfölvásárlás tarthatatlan állapotáról van szó. A következőket írja: „A szövetkezet az Idén 2 millió karalábét termelt és a felvásárló üzem )

ZeleninaI kérésére — a beéréssel párhuzamosan — szállításra előkészítette. Azonban az előkészített árut a felvásárló üzem ötnapos késéssel vette át, minek következtében a karalábé minőségéből sokat veszített." A továbbiakban a hnb elnöke azt írja, hogy a szövetkezetnek mér az előző években is hasonló gondjai voltak a zöldség- és gyümölcseladás terén. A mocsi szövetkezet — a teloj- és az éghajlati viszonyoknak megfelelően — főleg zöldség- és gyümölcstermesztésre specializálta magát. Például 57 hektáron termelnek kajszi- és őszibarackot. 56 hektáron szőlőt és a tervek szerint az előbbiből 33, az utóbbiból 35 vagont szeretnének eladni. Eddig az adatok a mocsi szövetkezetről. Azonban nemcsak őket érinti a termelt áru eladásának problémája. Hasonló gondokkal küzdenek a környékbeli szövetkezetek is. összesen mintegy 8—10 szövetkezet terményeinek értékesítéséről van szó. Hozzávetőleges becslések szerint 6—700 hektár szőlőről és 750—800 hektár gyümölcsösről. S ez a tétel már népgazdasági s főleg közellátási szempontból is jelentős. Nem a termeléssel van baj, hanem az értékesítéssel. A LEGNAGYOBB VESZTESÉGET — mint azt a nemzetiségi titkárság megállapította — a felvásárlás nehézkessége, rugalmatlansága okozza. A felvásárló üzemek — ahogy azt az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják — képtelenek a jelenlegi módszerekkel lebonyolítani a felvásárlást, a szállítást és a raktározást. Idényterményekről van szó, amelyeknek az érési ideje többnyire néhány napra korlátozódik. Ez esetben már 4—5 napos késés is kritikus helyzetet okozhat. A túlérett gyümölcsöt nem lehet szállítani, s ennek természetes velejárója, hogy nem juthat el a fogyasztókhoz. Ennek következtében megnövekedik a beho zatal, magasabbak az eladási árak, és így tovább. Nem beszélve arról, hogy milyen komoly szervezési és tervezési nehézségeket okoz a szövetkezetekben a felvásárló üzemek effajta „tevékenysége". Ily módon évről évre milliós károk keletkeznek. Ez volna a lényege annak, amiről a Mocsi Hnb elnöke a nemzetiségi titkárságot tájékoztatta. Mivel nem csupán helyi jellegű, hanem többé-kevésbé általános érvényű ez a megállapítás, a nemzetiségi titkárság az adatok alapján javaslatot dolgozott ki a probléma rendezésére, amelyben kéri a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, valamint a többi illetékes szervet, hogy sürgősen oldják meg ezt a kérdést. Az átirat leszögezi: „Azonnal meg kell találni az utat és a módot a termelt áru megmentésére, és nem csupán a szövetkezetek gazdasági helyzetét szem előtt tartva, hanem a közellátás megjavításának érdekében is." Részünkről mindehhez még csak azt tennénk hozzá, hogy az ilyen kezdeményezésekre nagy szükség van, mivel nem valami elhanyagolható csekélységről van szó. A szövetkezetek által termelt gyümölcs- és zöldségfélék közélelmezési fontosságát felesleges hangsúlyozni. Emberi munka van bennük, olyan érték, amelyet felelőtlenül senki sem dobhat a szemétbe. Még a felvásárló üzemek sem. — gs— Károlyfalun épül Bratislava legmodernebb lakónegyede. A szépen kivitelezett épületekben a magasépítő vállalat dolgozói eddig 1350 lakást adtak át rendeltetésének. (Karlík felv. — CSTK) 1989 VII. 15. Felülbírálják a meggondolatlan A múltban számos olyan átszervezésnek voltunk tanúi, amelyek nem minden esetben szolgálták a gazdasági helyzet javulását. Gyakran a legkülönfélébb nyomásoknak engedtek az üzemvezetőségek, és a meggondoltság helyett ösztönösség került előtérbe. így volt ez a vasúti közlekedésben is, ahol az elsők között láttak hozzá az elhamarkodott intézkedések felülbírálásához. , i Tavaly nyáron a vi'útkyi • • mozdonyjavító üzem adminisztratív intézkedés folytán elvesztette önálló gazdasági i'gység jellegét. A mozdonyjavító üzem dolgozói közel egy éve küzdenek gazdasági önállóságuk visszaszerzéséért. A Keleti Vasútigazgatóság vezetősége július elsejétől rendeletileg visszaállította e jelentős vasúti munkahely státuszát. A mozdonyjavító dolgozói így közvetlenebbül érdekeltek abban, hogy színvonalas munkát produkáljaintézkedéseket nak, és nem függnek a szükségleteiket elhanyagoló adminisztratív vezetéstől. Három évvel ezelőtt „ismeretlen tettesek" úgy döntöttek, hogy Fülek mozdonyváltó állomás lesz. Ez rengeteg bonyodalmat okozott, és a zvolení pályakörzet vezetőségének állandó problémát jelentett. Az új közlekedési grafikon bevezetésével ez az áldatlan helyzet javult, és most már tizenegy vonat mozdonyváltás nélkül halad át naponta Füleken. Felszabadultak a vágányok, csökkent a három éve állandóan szaporodó túlórák száma, meggyorsult a kocsiforgalom, megjavult a tolatás, jelentős anyagi eszközt takarítanak meg. Csupán egy valamire nem sikerült rájönni: ki hozta annak Idején a rengeteg problémát és veszteséget jelentő intézkedést, és miért tartott három évig az orvoslása? (90.) A párt vezető szerepé ne* ér

telmezés

e és érvényesítése (2) Elmélet és gyakorlat Az utóbbi hetekben nem egyszer hallottam a kérdést: miben nyilvánul meg napjainkban a párt vezető szerepe? Már maga a puszta tény, a kérdés jeltevése is jelzi a vezető szerep helyes megvilágításának igényét. Megkíséreljük több szempontból megvilágítani a kérdést. Pártunk több mint két évtizedes tapasztalatai megerősítik azt a marxista—leninista tanítást, hogy a párt döntő szerepet tölt be a szocialista társadalom kialakításában és fejlesztésében. Céljait tudományos kutatómunkára, az adott lehetőségek sokoldalú kihasználására alapozza. Ma már tisztábban látjuk, hogy az elmúlt évben felbukkanó revizionista tendenciák miként gyengítették a párt vezető szerepét és tevékenységét a népgazdaság irányításában. Egyesek már az új gazdaságirányítás formálásánál kételkedtek a párt ítélőképességében. Szerintük a pártvezetés szerepe csupán arra korlátozódik, hogy a képzett tudományos dolgozók kis csoportjának elképzeléseit közvetítse a társadalomhoz. A Január utáni fejlődésben más változatban szintén észlelhettünk hasonló törekvé seket. A személyi kultusz éveiben a negismerési folyamatot egyoldalúan értelmezték, a kollektív szerv helyett gyakran egy személv döntött. A másik végletet képviselte az a nézet, hogy a kollektív vezetés érvényesítése a döntésben résztvevők számától függ. Vagyis nem látták a kollektív vezetés elvének összefüggését a többi lenini elvvel és normával. Elfeledték, hogy a lenini elvek egységet alkotnak, az egyik megszegése egyidejűleg a többi elv megsértését is jelenti. A párt vezető szerepéről elhangzott téves nézetek a nemzetközi téren végbemenő osztályharcot is tükrözik. Nem véletlen, hogy a múlt évben a párt akcióprogramjának elfoga dása után éppen a „szabadság, demokrácia, fegyelem" kérdését kezdték nagyonis kétértelműén magyarázni. Ezeknek az eszmefuttatásoknak volt egy rejtett küldetésük: a párt vezető szerepének a lazítása. Most, a történtek után nemcsak az a feladatunk, hogy védjük és magyarázzuk a pártról szóló lenini tanítást, hanem törekednünk kell a mélyrehatóbb megismerésre és gondolkodásra is. Céltudatosan meg kell határoznunk, ki kell dolgoznunk a párt tevékenységének formáit és módszereit. Szükségszerű, hogy a vezetés mélyrehatóbban foglalkozzon a párt vezető szerepének olyan lényegbevágó vonatkozásaival, amilyen a pártpolitika tudományos meghatározása és végrehajtása, a párt eszmei és akcióegysége, szoros kapcsolata a tömegekkel, a párt befolyása az állami és társadalmi szervezetek irányításában, a párt káderpolitikája és szervezeti felépítése, éspedig szoros összefüggésben az ország politikai, gazdasági helyzetével. Kiválasztás, nevelés, ellenőrzés Lenin a párt iétezésénk első pillanatától kezdve hangsúlyozta, hogy a legnagyobb mértékben szükséges az emberek nevelése, mert „a történelem folyamán egyetlen osztály sem került uralomra, ha nem termelte ki saját politikai vezetőit, a mozgalom szervezésére és vezetésére alkalmas élenjáró képviselőit". A párt kádermunkájának feladata kikeresni, felkészíteni és elosztani az ilven dolgozókat. A szempontok és követelmények az egyes történelmi időszakokban változnak. De vannak tartós érvényű politikai szempontok: hűség a párthoz, a marxi—lenini eszmék győzelmébe vetett hit, aktív részvállalás a pártpolitika megvalósításából —, ezek ma is érvényesek az emberek megítélésében. A személyi kultusz éveiben a kádermunkában is deformációk keletkeztek. Időnként túlhangsúlyozták az osztályszempontot, a politikai képzettséget, nem komplex módon értékelték az embereket. Látni kell, hogy a párt káderpolitikája nem öncélú, hanem gyakorlati követelményekből ered. E téren a Január utáni fejlődés egyik tanulsága, hogy a pártban nem lehet „elit", minden párttag egyenrangú. Nincsenek eleve „kiválasztottak", hanem mindenkit azonos kritériumok szerint kell értékelni. Tapasztalatok bizonyítják, hogy elsősorban a vezető rétegnél észlelhető a kispolgári életmód felé hajlás, s nem egyszer az osztályjelleg lebecsülése munkatársaik kiválasztásánál. E negatív jelenségeket szigorúbban kell bírálni. Január után a kádermunkában megszűnt a „káder-plafon", vagyis a nem párttagok is bármilyen közéleti tisztséget betölthetnek. Természetes, hogy kötelesek a párt politikáját érvényesíteni. A kádermunkában ma is érvényesek a lenini elvek, amelyek megkövetelik a politikai és szakmai képzettség egységét. A politikai és szakmai szempont helyes alkalmazása abban rejlik, hogy egyiket sem becsüljük túl a másik rovására. A vezető dolgozó munkájában a politikai érettség megnyilvánulása, hogv támaszkodik a pártszervek és szervezetek segítségére, megismerkedik a párt politikai és gazdasági irányelveivel és irányító munkájában következetesen érvényesíti őket. Lényeges, hogy miképpen tud személves példát adni munkaerkftlcsével, a szavak és a tettek összhangjának betartásával az élet minden területén. Az elméleti alap Tá rsada 1 inunkban bármenn

y i re is szifltség van a párt vezető szerepére, ez nem érvényesül önmagától: szüntelen politikai és ideológiai harcban és szívós szervezőmunkában bontakozik ki. Érvényesítésének egyik fontos feltétele, hogy a párt szoros kapcsolatot tartson fenn a tömegekkel, ismerje és kifejezze a dolgozó nép érdekeit, helyesen határozza meg a harc stratégiáját és taktikáját, és szervező munkájával képes legyen biztosítani kialakított politikájának végrehajtását. A vezető szerep biztosításának másik fontos feltétele, hogy a párt tudományosan megalapozott, helyes marxi—lenini politikai irányvonallal rendelkezzen, és ezt a társadalmi élet minden területén következetesen érvényesítse. Nem elegendő viszont kitűzni a helyes irányvonalat, az embereket is meg kell nyernünk céljaink megvalósítására. Éppen ezért a párt neveiőmunkája nem öncélú, hanem a szocializmus építésével összefüggő kérdések megoldásának hatékony eszköze. Társadalmunkban vezető szerepet csak erős, egységes és szervezett párt tud magának biztosítani. Éppen ezért a párt tudományosan feltárja saját fejlődésének törvényszerűségeit, és olyan általános következtetéseket von le, amelyeknek alapvető fontosságuk van vala menynyi szervezet és párttag tevékenysége szempontjából. A párt vezető szerepe érvényesítésének elméleti alapja a marxizmus— leninizmus. A történelem bizonyítja, hogy amikor egyes csoportok a párt vezető szerepét akarták kétségbe vonni, ezt rendszerint a marxizmus „megreformálásának" ürügyén tették. Nálunk 1968 januárjában a párt az adminisztratív, bürokratikus módszerek felszámolására törekedett vezető szerepe érvényesítésében is. A plénum határozata kitűzte a sze rep lenini értelmezésének viszszaállítását, a néppel való kapcsolatának és tekintélyének megerősítését. Ezzel lényegében teret nyitott a társadalom fejlődését gátló problémák megoldásának. A párt tudatában volt annak, hogy a demokratizálódás folvamatával visszaélhetnek a szocializmus ellenfelei, ezért hangsúlyozta, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában „a burzsoá ideológiával csak az egész nép színé előtt folytatott, nyílt eszmei harcban győzhetünk". Ennek a harcrahívásnak csekély eredménye volt, ugyanakkor teret kaptak a jobboldali opportunista irányzatok és igyekezetek aláásni a párt vezető szerepét. Egyesek nyíltan leírták, hogy „a párt elvesztette az erkölcsi és politikai jogát arra, hogy vezető szerepet töltsön be a társadalomban." A többpártrendszer kialakítására tett kísérletek lányegében a hatalomért folyó harc felújításához vezettek volna. Márpedig nálunk a politikai hatalom kérdése 1948 februárjában véglegesen eldőlt. A párt nem engedheti meg, hogy a politikai gyakorlatban visszatérjünk a burzsoá demokráciában alkalmazott munkamódszerekhez. Irányelvek, feltételek Nagvon lényegesHiogy a Központi Bizottság novemberi ülése, az 196B januárjától megtett időszakot értékelve, hangsúlyozta: egész politikai rendszerünk stabilitásának alapvető feltétele a párt vezető szerepének megszilárdítása. Ezt a párt úgy kívánja elérni, hogy: „kidolgozza a társadalmi fejlődés politikai irányvonalát, ennek szellemében egyesíti és összehangolja az állami, gazdasági és társadalmi szerveztetek tevékenységét, naponta politikai, szervező és ellenőrző tevékenységet fejt ki, és a feladatok teljesítése érdekében céltudatosan ľejleszti a kádermunkát. A szocialista öntudatosság fokozására irányuló ideológiai tevékenységet folytat, a marxizmus—leninizmus elvei szellemében gondoskodik a nevelésről, és a szocializmustól idegen és ellenséges befolyások leküzdésére törekszik Gondoskodik arról, hogy a nyilvánosságot minél jobban, az igazságnak megfelelően tájékoztassa célkitűzéseiről és döntéseinek okairól" A fenti elvek elméleti utasítást jelentenek a párt vezető szerepének biztosítására. Ezeket az elveket kell konkretizálni a gyakorlati életben. De szerintem feltétlenül számolni kell azzal, liogy a párt vezető szerepének megszilárdítása és érvényesítése lényegesen t'iigg az alábbi tényezőktől: — miként tud|a továbbfejleszteni a pártvezetés a Január utáni fejlődés pozitív vonásait a pártmunkában és a társadalomban; — hogyan sikerült megoldania a súlyos szociális és gazdasági problémákat, miként tudja a párt megváltoztatni a társadalom adminisztratív-utasításos iránvítási rendszerét, vezető szerepe elavult formáit, amelyek alkalmazása a múltban deformálta a párt és a dolgozók közötti kapcsolatot: — miként tudja a párt felújítani és fejleszteni a társadalmi életben a demokratikus jelleget, tekintettel a társadalmi mozgásra, s olyan politikai szisztémát felépíteni, amely lehetővé tenné az egyes rétegek érdekeinek védelmét, ugyanakkor ezen érdekek integrálását — mint a fejlődést kényszerítő erőt — a politikai munkában; — miként kíséri figyelemmel tevékenységében a nemzetközi helyzet fejlődését, és járul hozzá a szocialista táboron belüli kapcsolatok erősítéséhez, és miként teljesíti internaciolista kötelezettségeit. Ha a párt képes lesz a valóság követelményeihez formálni belső szerkezeti felépítését, s belső életében következetesen érvényesíti a demokratikus elveket, kialakítani a társadalom fejlődésének tudományos elemzésén alapuló koncepciót, amely figyelembe veszi az osztályok, csoportok és szociális rétegek érdekeinek belső és nemzetközi vetületét, akkor ezzel egyidejűleg biztosítja önmaga és a szocialista társadalom harmonikus fejlesztését is. CSETÖ JÁNOS