Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A Tanganyika-tó repülőgépről nézve óriási krokodilusra emlékeztet. Szomszédunk, egy mauritiusi ügyvéd találóan jegyezte meg: — Itt, Burundiban és Rwandában élnek a világ legmagasabb és legkisebb termetű emberei. Míg azonban Burundiban a legmagasabbak kormányoznak, Rwandában... Különben a két országban még közepes termetű emberek ts élnek. Így történt, hogy Rwandában a közepes termetűek vették át a hatalmat a magasaktól. A valóság valamivel bonyolultabb. Burundiban valóban három népcsoport él: a vatusszik, bahutuk és batvák. A vatusszik állattenyésztők. Magas, jól megtermett, bronzbőrű, szabályos arcvonású emberek. Az etiópiai fajhoz tartoznak. A feltevések szerint, a XV. század előtt vagy a XV. században jelentek meg Közép-Afrikában. A bahutuk földművesek. Zömök, közepes termetűek, a bantu népcsoporthoz tartoznak. Az alacsony termetű batvák (pigmeusok) az erdő fiai. Vadászok, halászok, kovácsok. Burundi lakosságának valamivel több mint egy százalékát alkotják. A hagyományos rendi-néprajzi tagolódásnak megfelelően a vatusszik az urak, a lakosság több mint 80 százalékát alkotó bahutuk a parasztok, a batvák pedig a szolgák. Ez a rétegeződés azonban korántsem felel meg a valóságnak. Léteznek elszegényedett vatusszik és kávén, gyapoton meggazdagodott bahutuk. A vatusszik kétméteres óriásokként való ábrázolása sem élethű. Köztük is vannak közepes termetűek. • Néha nehéz is megkülönböztetni őket egymástól. Évszázadok óta nagyon keveredtek egymással — ezt bizonyltja a burundiak nyelve, a kirundi is. Eleinte csak a bahutuk beszéltek ezen a nyelven, most már a vatussziknak is anyanyelve lett. A gyarmattartók ellenségeskedést szították a bahutuk és a vatusszik között, egyebek között azzal ls, hogy bizonyos előnyökhöz juttatták az utóbbiakat. A vatusszik könnyebben művelődhettek és tölthettek be közigazgatási tisztséget. De csak addig, amíg a gyarmati hatóságok meg nem győződtek róla, hogy mind a bahutuk, mind a vatusszik a gyarmati rendszer engesztelhetetlen ellenségei. Afrikai ikrek Rwanda és Burundi ikertestvérként hasonlít egymásra. Területük körülbelül azonos, mintegy 30 ezer négyzetkilométer, amelyen két és fél — két és fél ezer lakos él. A tájképben a tlombok és hegyek dominálnak. Végtelen zöld tenger fogadja mindenütt a látogatót. Az élet elválaszthatatlan a hegyektől. Itt születnek, nevelkednek, nősülnek és halnak meg az emberek. Falu valójában nincs is itt. Inkább tanyai településeket találunk — kirundi nyelven „rugo"kat. Egy ilyen „rugó" nádkerítéssel körülvett több kunyhóból áll. A hegyoldalakban teraszos ültetvények, kertek, gyümölcsösök. A hegy itt nemcsak földrajzi fogalom. Sokáig a legkisebb közigazgatási egységnek számított. Élén állt a „hegyfőnök", hegyek szerint szedték be az adót és ejtették meg a szavazást. Mind Rwanda, mind Burundi igényt tart az „afrikai Svájc" jelzőre. Rá is szolgálnak. Kőhajításnyira van innen az Egyenlítő, de itt nem tudják, milyen is a trópusi hőség. Rengeteg a banán, de az a közmondás járja: emeld fel a banánfa levelét, embert találsz alatta. Ugyanis még több az ember, mint a banán — 15 esik egy négyzetkilométerre. terül el. A tónak köszönheti keletkezését. A várost 1899ben alapították. Egyik kalauzunk szerint a város neve azt jelenti: „burgonyapiac". Évek folyamán megnőtt a városnak mint kereskedelmi és közlekedési gócnak a jelentősége. Bujumbura — utcák útvesztője. Idegen nehezen igazodik el itt. Az ember legjobban teszi, ha a rCiriri-hegyről nézve alkot — magának képet a városról. Itt van az ország nemzeti hősének, Louis Rwagazorl hercegnek a sírja éš emlékműve. Ez egy gránitfal három csúcsos bolthajtással. Rwagazorit, 1961-ben politikai ellenfelei ölték meg, sírja azóta búcsújáró hely, ahová a nak erős pozícióik vannak Burundiban. A város legnagyobb épülete, a modern katolikus kollégium magasan hegyoldalban épült. E kollégiumban lakik az bujumburai egyetem száz diákja. A katolikus missziók lapot ls kiadnak. Igaz, Kongóban nyomják. Bujumbura hatalmas és élénk központ. Az utcákon sok az autó. Városi közlekedési eszközök is léteznek: autóbuszok szállítják az embereket a város egyik végéből a másikba. A főváros jellegzetessége a rengeteg utcai árus. Bujumbura környékén' több történelmi műemlék maradt fenn. A Tanganyika-tőnál K i t e g a i m ~i-.il. KIRÁLYI PALOTA MUR AMWIÁBAN. Afrikai extremitások - A gyarmaturaiom átka Életet adö hegyek - Amit Livingsongte hiába kutatott-Trónt egy szép asszonyért Nehéz útkeresés NEMZETI TÁNCOK. Bujumbura Burundi fővárosa, BujumbuP ra a Tanganyika-tó partján burundiak tömegei zarándokolnak el. A szimpatikus város a környező dombokról virágoskertként hat. A hegycsúcsok örökké felhőkben úsznak, melyek hirtelen kékesfekete színűvé válnak, és elered a hírhedt trópusi eső. Más képet is láthatunk. A Pagidas szállót elhagyva szegény, rongyos gyerekek hada veszi körül az idegeneket. Ki-ki magacsinálta lándzsát, leopárdbőrt, fonott kosarat, gyöngysort, sőt még amerikai cigarettát is kínál megvételre. A város utcái egész történelmet tükröznek. Az ortodox és katolikus templomok görögkeleti és római katolikus hívők létezését bizonyítják. A nyíltan Nyugat-barát irányzatú katolikus missziókóriási kőbe vésve díszeleg Stanley és Livingstone neve, s alatta ez a dátum: 1871. november 25. Livingstone harminc évet töltött Afrikában és kereste a Nílus eredetét. Bár 45 ezer kilométert tett meg, mégsem találta meg a forrást. Pedig a rejtély megfejtése a közvetlen közelében volt, amikor a Tanganyika-tó partján álldogált. Stanley társaságában. A Nílus forrása a Burundin keresztülfolyó Kagera folyó. Bujumburától több kilométerre van egy kőből épült kis medence, mellette egyenesen a hegybe vezettek egy vízvezetékcsövet. A belőle folyó ér a Kagera folyó kezdeti szakasza, ugyanakkor a féi Afrikát átszelő és ősi civilizációk bölcsőjeként tisztelt nagy folyam forrásfolyója. Kitega az ország ősi fővárosa, inkább falura emlékeztet. Még fennmaradtak azok a német építkezések, amelyek abból az időből származnak, amikor Burundi a Német Kelet-Afrika „védnökség" szerves része volt. A legszembetűnőbb épület egy hatalmas téglabörtön. Kitegától néhány kilométerre Muramwiában van a mwami, a király palotája. Külsőleg olyan, mint a többi kunyhó. Bútorzata is egyszerű. A palota mellett erődszerű betonépítmény. Titkos tanácskozások céljaira szolgált, s a királyi tagjain kívül senki sem léphetett be ide. Burundiban volt Afrika egyik legősibb monarchiája. A legenda szerint az első király egy bátor vadász volt, aki csatabárdja egyetlen sújtásával megölte a Nyamigango erdőség barlangjában tanyázó oroszlánt. A vadász felvette az l. Ntare nevet és sokáig uralkodott Burundiban, egyesítette a kis fejedelemségeket. A történészek szerint ez a XVIII. század derekán történt. A hagyománynak megfelelően a burundi királyok négy dinasztikus nevet viseltek: Ntare, Nwezi, Mutaga, Mwambusta. Ugyanúgy a trónörökösök is: Batare, Bezi, Bataga, Bambutsa. A királlyal együtt osztozott a legfelsőbb hatalom gyakorlásában a karienda — a szent dob őre és a legfelsőbb vallási vezető. A trón támasza volt a ganwának nevezett arisztokrácia. A legutóbbi ötven évben IV. Mwambutsa ült a trónon. 1915-től 1966 közepéig uralkodott. Genfben megismerkedett egy sztriptíztáncosnővel, akit királynévá akart tenni. Vellecure kisaszszonynak azonban nem tetszett a burundi környezet, s király végül a korona helyett inkább szíve hölgyét választotta ... Köztársaság születik Ekkor tűnt fel a színen Bezi trónörökös, vagy népszerűbben Charles. A 19 éves fiatalember, aki éppen akkor végezte el Európában a középiskolát, 1966. szeptember 1-én felvette a II. Mwezi nevet és elfoglalta atyja trónját. November 28-án azonban megdöntötték. A hatalmat Michel Micombero kapitány vezetésével fiatal tisztek vették át. A királyi paloták azóta kongnak az ürességtől, a nevükre emlékeztető utcákat átkeresztelték. A bankjegyeken fekete festékkel áthúzták a „királyság" szót, s föléje írták: „köztársaság". A feudalizmus és a gyarmati rendszer nyomait azonban nem ilyen könnyű eltüntetni. A lakosság életszínvonala afrikai viszonylatban a legalacsonyabb: mintegy harminc dollár évi jövedelem jut egy lakosra. Hogyan szabadul meg az ország a gyászos örökségtől? A feleletet még keresik. Míg a szomszéd Rwanda a Közös Piactól, Belgiumtól a nyugati tőkétől várja a megoldást, Burundi más irányban tapogatózik. Bujumburában elbeszélgettünk Isidore Rwamawubival, az Egység és Forradalom című kormánylap szeckesztőjével. — Mi inkább a szocializmus felé hajlunk, — mondotta. Soronlevő feladataink: földreform, a mezőgazdaság színvonalának emelése, a közművelődés fejlesztése, takarékossági küzdelem, harc a korrupció ellen. Természetesen, ezek mén nem tekinthetők szocialista lépéseknek, de felkészítik az országot, hogy a fejlődés újabb szakaszára térjen ál Az éltető kávé Burundi települései nemcsak banánjaikról híresek. Kávéültetvény is van itt anynyi, mint banánültetvény, s a kávé gazdasági jelentősége sem kisebb, mint a banáné. A kávé Burundi gazdasági életének alfája és ómegája. A helyi „arabika" kávé kitűnő tulajdonságai miatt keresett kiviteli cikk. Burundi és Rwanda fő valutaforrása. Ám ha hirtelen csökkenne a kávé világpiaci ára... ha egy szép napon kimerülnének a fiatal afrikai államok valutaforrásai, veszélybe kerülne gazdaságfejlesztési programjuk finanszírozása. Ezért a kormány mindjobban szorgalmazza a mezőgazdaság „diverzifikálását", (több ágúvá fejlesztését.). A fiatal köztársaságnak politikai és nemzetiségi téren is bonyolult feladatai vannak. Az itteni szociális struktúra egyik sajátossága az, hogy a gazdaság mértékfoka itt nem a pénz és a föld, hanem a marhaállomány. Minél több marhával rendelkezett valaki, annál magasabb fokon állt a társadalmi ranglétrán. A legfőbb marhatulajdonosnak a királyt tartották, legalábbis formálisan, aki kegyeivel tüntette ki alattvalóit. A marhatenyésztést a vatusszik megtisztelő foglalkozásának tartották, míg lealázó munkaként megvetették a földművelést, amely a bahutuknak jutott osztályrészül. A vatusszik nagy tiszteletben és megbecsülésben tartják marháikat. Nem ütlegelik, nem ordítanak rájuk. Féltőén gondozzák. Saját szemünkkel láttuk, hogy egy vatusszi homokkal csiszolta fényesre marháinak szarvát, vajjal kenegette hasalju'kat. A múlt század közepéig sajátos „marhatartási" rendszer dívott itt, s a valóságban jobbágyságot jelentette. A bahutu paraszt, ha tehénhez akart jutni, elment a hűbérúrhoz, átadott neki egy korsó banánsört és előadta kérelmét: — Tejet kérek. Tegyen gazdaggá. Legyen apám, én meg a gyermeke leszek. * A bahutu paraszt kapott egy vagy több tehenet, s kénytelen volt különféle kötelességeket teljesíteni. Dolgozott a hűbérúrra, elkísérte őt útjain, kihajtotta marháit, banánsörrel és egyéb termékekkel adózott neki. Ezt a rendszert Burundiban „ugugabire"-nek, Rwandában „buhake"-nek nevezték. A földbirtokosok és a bérlők viszonyában az „ibikingť' rendszer érvényesült. A nagybirtokosok földjeik használatáért különféle szolgálatokat követeltek, még azt is, hogy a bérlők a fö'desurak magánhadseregeiben is teljesítsenek bizonyos Időtartamú szolgálatot. A bérlőket egyébként bármikor elűzhették a földebről. A feudalizmus maradványaiból kivezető utat még mindig keresik. A burundi tanyák, az előbb említett „rugó"-k naturális gazdálkodást folytatnak, terményeikből vajmi kevés kerül piacra. A parasztgazdaságok terményeinek nem egészen öt százaléka kerül a kereskedelmi forgalomba. A faluközösség klasszikus hagyományai is élnek ... A kis és szegény ország a jövőben talán még bonyolultabb problémák előtt fog állni. A feudalizmus maradványai fékezik a mezőgazdaság fejlődését, a vasút teljes hiánya pedig késleltei — az ipa ri fejlődést. Kigoma tanganyikai kikötőig és vissza a Tanganyika — tavon bonyolítják le az áruszállítást. Burundinak mégis megvan nak a gazdaságfejlesztéshez szükséges feltételei. Nagy vízierőtartalékokkal, hasznos ásványokkal könnyű- és élelmiszeriparhoz szükséges jó bázissal rendelkezik. Ez pedig mérsékelt derűlátásra jogosítja fel Burundi lakóit.