Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

'Á Huszadik' sz'ázacl embere gyorsan él, állandóan siet, mintha lekésne valamiről, mintha versenypályán élné le az életét. Sietünk a munkába, azután még jobban sietünk a munkából haza. Gyorsabban beszélünk és eszünk, gyorsabban ismerkedünk és szakítunk, s talán még gyorsabban pihenünk és aluszunk is. Egyre inkább rájövünk arra, hogy az idő nemcsak Amerikában pénz, hanem nálunk is ... És sietésbe belefáradunk I A test, az idegek pihenni akarnak. Kiszabadulni abból a környezetből, amit nagy sietségünkkel magunk köré varázsoltunk. Ezért kell a szabad szombat, ezért kell a vasárnap. §

5 POZSONY SEM KIVÉTEL! ' - SÍ5ÍÍÍ >:•."!••.-:••:•:!•• EGYEDÜL . . . nyi tavacska mellett, minden madzagnyi pataknál, minden erdei tisztáson, minden falusi vendéglő mellett. A gyerekek labdáznak vagy fürdenek, a kedves szülők egymást kenegetik napolajjal, azután elalszanak a magukkal hozott könyvön vagy keresztrejtvényen ... De a gyerekek minden órában enni kérnek és olyan étvágygyal esznek (hála istennek), hogy a papa és a mama is gusztust kap. Közben Pozsony egyre üresebb lesz, a felforrósodott asztabbak, pihentebbek. Élvezik a mozgást vagy az édes semmittevést. ÉS A LUJM-PARKBAN Délutánra benépesül a Lunapark is. Körhinta és hajóhinta, fagyi és vattacukor . .. Sör, átizzadt ingek és gyermeknevetés. A jegypénztárak előtt hoszszú sor áll, és a Duna másik oldalán az elnéptelenedett város, fölötte a hallgatag vár... Nem bizony. Hét végére a pozsonyiak is belefáradnak az örökös sietésbe és péntek délután már a pihenésre készülődnek. A mamák sütnek-főznek, mert a hazait többre értékelik a vendéglői kosztnál... Akik éppen fogyókúráznak, legújabb fürdőruhájukat próbálgatják a tükör előtt... A leányok és fiúk megbeszélik, hol találkoznak szombaton reggel, s így azután azzal kezdik a hétvégi pihenést, hogy éjszaka alvás helyett ábrándoznak, tervezgetnek. Az ügyesebb papák az autójukat simogatják, fényesítik, becézgetik — vagy a motorcsónakot. Részletes haditervet készítenek szombatra és vasárnapra. Az ég olyan kék, hogy kékebb már nem is. lehet. Vérpezsdítő szél vagy simogató szellő — ki milyennek érzi ... Ha netán esnék az eső, szorulnak az égiek, és lóg a pozsonyiak orra. Szidják a mesterséges holdakat, a repülőgépeket, mintha azok időjárásrontó készülékek lennének ... De most az Idő jó, az autó kifogástalanul működik; már indulhatnának is, viszont az aszszony mindig túl sokáig készülődik Zsúfolt minden villamos. busz és troli, ezért azután sokan inkább gyalogosan vágnak neki az útnak, esetleg kerékpáron vagy robogón. Kinek hogvan tetszik, vagy lehet. Egyes boldog autótulajdonosok meglátogatják a vidéki rokonokat, ismerősöket. Ott azután a férfiak először is a kocsijukat dicsérik, azután a sportról, majd a politikáról beszélgetnek. Az asszonyok recepteket cserélnek, beszélgetnek a divatról, a férjükről, a gyerekekről, a szomszédokról és "a közös ismerősökről. Az utóbbiak ilyenkor csuklanak. Érzik, hogy emlegetik őket. Más autósok elmennek akárhová, akárkihez, csak rokonokhoz és ismerősökhöz nem. Ott láthatjuk kocsijukat (rendszerint MB-ezres) minden tenyérll'" B.fl UTOLSD NAPDT M falton kevés a járókelő. S ahogyan elnéptelenedik a város, úgy népesedik be a környéke. Az autósok messzebb mennek, a gyalogosok beérik a Duna-parttal vagy a Luna-parkkal. (A következőket elmondhatnánk a szenei tóról is.) Tobzódnak a színek, a lepkék és a szitakötők megszégyenülten visszavonulnak, mert nem állják a versenyt a bikinikkel, az összehajtogatott mini és még minibb ruhákkal, a napszemüvegek szivárványos színeivel... Egyre újabb emberhullámok jönnek, már mozdulni is alig lehet a vízparton. Kezek és lábak fölött lépkednek át az újonnan érkezők. Tenyérnyi helyet keresnek, ahová leteríthetnék a pokrócukat . .. Mosolygó emberfejek a vízben, izzadó emberek a napon. Szól néhány száz táskarádió, magnó és gitár. És kacagnak, kiabálnak és sugdolóznak... Motorcsónakok, kajakok és kényük siklanak ... Aki egyedül jött, az ismerkedni akar. Ott választ (illetve talál) helyet, ahol szimpatikus jelenség (vagv jelenségek) van a közelben. A lányok szinte táncolva járnak, a fű hajlik a lábuk alatt, feszegetik azt, amijük van. Kecsesebb teremtéseket nem alkotott még a természet, mint amilyenek a hódítani akaró leányok. A fürdőruha itt-ott alig nagyobb egy fügefalevélnél. A fiatalok hancúroznak a vízben és a parton; az idősebb korosztály ma valahogyan jobban megérti az összes agyonkritizált modernséget, mert ilyenkor az emberek nyugod? | * . , ***** | EMBEREK KOZT. (Tóthpál Gyula felvételei.) Késő estig elszórakoznak itt a legfiatalabbak, s unatkoznak a szülők. AKIK MUNKÁVAL' " ' ÜNNEPELNEK Mindenki ismeri őket. Valahol a város szélén bérelnek néhány négyzetméternyi telket, összetákolnak rajta egy kis hétvégi házat, azután fásítanak, epret és borsót ültetnek... Minden szombaton és vasárnap ide rándul ki az egész család. Gyomlálnak és öntöznek, este büszkén viszik haza a saját termést, ami jóval többe kerül, mintha a piacon vásárolták volna meg. Ezt ők is tudják. Nem az anyagi haszon lebeg a szemük előtt. Szabad levegőn akarnak mozogni legalább a hét két utolsó napján. Vannak, akiket az állatkertbe csábít ki a család legifjabb tagja. Hiszen már olyan régen látta a mackót vagy az oroszlánt. Mások Vaskutacskára rándulnak ki vagy a Zerge-hegyre. Akik a magányt kedvelik, valahol a Duna-partján üldögélnek a horgászbotjuk mellett. Azt hiszem, ők pihenik ki magukat leginkább, mert a halak igen ritkán zavarják -őket. Estére aztán sokan visszatérnek a városba. Ezek azt tartják, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Ök az idősebbek. A fiatalok általában mindenütt jobban érzik magukat, mint az „édes otthonban". Nekik más a programjuk. És csakis nekik köszönhető, hogy szombaton és vasárnap nyitva tartanak a pozsonyi kávéházak, borozók és éjszakai mulatók. Minden padon ölelkező párok örülnek az életnek és a fiatalságnak, a pozsonyi nyárnak. Nekik azután nem számít, hogy másnap munkába kell menni... Éjszaka van, vasárnap éjszaka... Pihen a város, az utcák üresek, csak az éjszakai mulatóhelyeken járják még egyre a táncot.. . Az autók is álmodnak a garázsban. Miről? Talán arról, hogy holnap újra megsimogatja, lemossa őket a gazda. Tudják, hogy róluk nem feledkezhet meg. Azután a mulatóhelyek is kiürülnek, már csak a kapu előtt búcsúzkodó szerelmespárok vannak az utcán. És nemsokára elindulnak a csörömpölő tejeskocsik ... Hajnalodik. N. LÁSZLÓ ENDRE KÉT KARCOLAT Kuss! gamnak mondtam, bocsánat ... — Magának? — Igen, orvosi rendeletre . — tekint rám szelíd megadással —, ha ez sem segít, végzek magammal... — Beteg? — Súlyosan. Szervi hiba. Kikopott bennem a fék. Én kimondom, és megmondom a véleményemet, én már magamra uszítottam az üzemi orvost, mert megmondtam, hogy helyettem ne a szép titkárnőt küldje a Tátrába fekvőkúrára, tud az itthon ls feküdni. Aztán megmondtam az igazgatómnak, hogy nekem jár már régen az előléptetés, nem a körösztannya félnótás fiának, a házmesternek lekiabáltam, hogy fűtsön néha magának a saját szenével is, ne mindig az enyémmel, a hentesnek megmondtam, ne fúrja az orrát, miközben a parizeremet szeli, az egyik irodalmi lapnak megírtam, hogy ha ilyen jó ollóik vannak, nyissanak inkább fodrászatot ... jaj! — Rosszul van? — Halálosan. Mert a végén én kaptam idegösszeroppanást, kidobtak az állásomból és maradt minden a régiben. Bevittek a pszichiátriára, ott meg sem kérdezték, hogy mi a bajom, csak rámnézett a főorvos és azt tanácsolta, hogy menjek ki a szabadba, ott tegyem a küszöböm fölé a sok küszöböm alattit, aztán mondjam ki magamnak a megváltó szót, hogy Kuss! Kuss! — és meg egyszer Kuss! — És? — Azóta nagyon javult a helyzetem minden irányban, mert ha az a tizennyolckarátos gazember Nemtudomki megcsal, megfúr, kilopja a szememet meg miegymás, csak kijövök ide, itt jól megmondom neki a véleményemet, lepocskondiázom a sárga földig, aztán jön a Kuss! — és egy időre megy minden, mint a karikacsapás, lereagáltam magam. Bocsánat, még megyek egy darabon, mert még hátra van a napi penzumomból egy lakáshivatali ülnök és az osztályvezetőm ... — ezzel megemelte kalapját és megszaporázta lépteit. Most legalább értem, hogy mért gesztikulál annyi ember az utcán. SIMKO MARGIT Bocsánatot kérek a kedves olvasótól a címért. Borzasztóan közönséges szó, rövid katonai korbácssuhintás és éppen ezért megalázó. A kutyámnak sem mondanám. Viszont a jó cím legyen rövid, ragadja ki az írás legjellemzőbb gondolatát, tapintson rá a lényegre. Tehát mint cím kiváló. Azonban elővigyázatosságból utánanéztem a szótárakban, vajon honnan ered ez a kifejezés, slbírja-e a nyomdafestéket. Franciagyanús. Tényleg ott 511: cuch — ágy, fekvőhely. Tehát feküdj le, nyugodj meg. Ezenkívül csak a német—magyar szótárban létezik klasszikus formában: kusch — magyarul kussolj! Rokonságban vannak, valószínűleg a közös hadsereg idejéből tartják a komaságot. Őrmestertől fölfelé nélkülözhetetlen volt. Nos, térjünk a tárgyra. A Duna nélkül sokéig élni nem tudok, ha csak tehetem, kiszaladok hozzá, lehetőleg a déli órákban, amikor az emberek ebédelni mennek és én majdnem egyedül vagyok vele randevún. Azt a néhány hasonszőrű déli csellengézőt már-már személyesen ismerem, de mivelhogy mindenki tiszteletben tartja a másik magányát, úgy megyünk el egymás mellett, mint az idegen rendszámú autók az országúton. Tegnap azonban... Előttem tíz-tizenöt lépésnyire feltűnik a gesztikuláló. Erősen gesztikulál, szinte agresszíven. Hallótávolságon kívül vagyok, de úgy tetszik, Időnként azt kiáltja: „Kuss"! Madár sehol a környéken, csak néhány sirály libeg a Duna hullámai felett, azokat kár hessegetni, oda se figyelnek. A gesztikuláló meg-megáll, kezével magyaráz, pózba veti magát, aztán keserűen felnevet: Kuss! — mondja. A fene! Mit érdekel engem, biztosrfn szaval, vagy bolond, mit tudom én. Elérem, ekkor rám kiált: — Kuss! — Megőrült? Mit sérteget? — mondom meglepetten. — Szó sincs róla, dehogy is, kérem — hebegi —, maKereslet és kínálat Töprengtek már afelett a kedves Olvasók, hogy mi az a „kereslet és kínálat"? Bevallom, engem ez már hosszú ideje foglalkoztat és mert eszem egyszerű, ám tudásszomjam olthatatlan, a lexikonhoz fordultam tanácsért. Ott olvastam a következőket: Kereslet = annak az árutömegnek a pénzkifejezése, amelyet a piac adott időpontban meghatározott áron felvenni hajlandó. Kínálat = az az áru- és szolgáltatásmennyiség, amelyet adott áron megvételre ajánlanak. Na, gondoltam, most elég pallérozott vagyok és ezért — az adott időpontban, vagyis délben egy órakor, beültem egy étterembe és rendeltem egy adag rostélyost. Tehát hajlandó voltam az „árutömeget" (bár a mi éttermeinkben felszolgált adagokra vonatkoztatva ez a „tömeg" erős túlzás), meghatározott áron felvenni. A pincér azonban közölte, hogy rostélyos nincs, a kínálat a jelen pillanatban mákos guba, avagy sóskafőzelék fiatalasszony módra. Kérdeztem, mit jelent az, hogy fiatalasszony módra. Azt felelte, hogy a főzelék kozmás. Hát kérem én nagyon finnyás piac vagyok, a mákos gubától és a sóskafőzeléktől nyomban nyavalyatörést kapok, úgy utálom, tehát választékos modorban nemet mondtam és emelt fővel távoztam. Nagyon rugalmas a lelkem, könnyen vigasztalódom, tehát aránylag gyorsan meggyőztem magamat, hogy nem az állati ösztönök kielégítése a legfontosabb, hanem jó lesz, ha egy kicsit több gondot fordítok a külcsínemre és ezért elhatároztam, hogy meglepem magamat egy pár szép cipővel. Felvidulva tértem be a megfelelő szaküzletbe, ahol a rendkívüli szakműveltséggel rendelkező eladó közölte, hogy az általam óhajtott lábbelinél csak öt számmal nagyobbat, vagy négy számmal kisebbet tud adni. Arra a kérdésre, hogy akkor mit vegyek, a szakképzett eladó azt válaszolta, hogy most kaptak egy nagyobb tétel finom friss cipőfűzőt, de ha az som nyeri meg a tetszésemet, akkor vegyek néhány jó mély lélegzetet. Ezek után elhatároztam, hogy hátat fordítok a földi hívságoknak is és inkább szellemi fejlődésemen munkálkodom. Ezért a legközelebbi újságárudába mentem. Bemutatkoztam, hogy én vagyok a piac és hajlandó vagyok meghatározott áron egy Oj Szót felvenni. Az újságok árusításával megbízott illetékes kijelentette, hogy Üj Szó nincs, ezzel szemben a kínálat... és felsorolt húsz különféle napilapot és folyóiratot, de ezek közül egyik sem hasonlított az Oj Szóra, még távolról sem. Éhesen, lyukas cipőben és szellemi nyomortól roskadozva támolyogtam kies lakomba és azonnal elégettem a lexikont, majd nyolc napon túl gyógyuló, becsületsértésektől hemzsegő levelet írtam szerkesztőinek azért, mert llyem csúnyán megtévesztik az emberiséget. P. GY.