Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-12 / 162. szám, szombat

E

gyszerűen Annus volt. A vezetéknevét kevesen ismerték, sok gavallérja tudomásul vette, hogy Annusnak hívják és a „bukott" nők közé tartozik. Pedig jó modorú, kellemes külsejű leány volt, mindenkinek készségesen segített. Édesanyjával élt. A háború Idején nőtt fel, alig volt még tizenhat éves, amikor a városban állomásozó idegen katonák rávették a könnyelmű életre. Édesanyja mosónő volt, nem ért rá vele foglalkozni. így érte meg a háború végét. Elbukott anélkül, hogy akarta volna, kedves természete kislánykorából megmaradt. Most már nem voltak „idegen" katonák, beleilleszkedett a város megszokott életébe. Egy kicsit szerel- FARKAS • mes is. volt, jobban vágyott a szép szóra, a meleg simogatásra, mint érintetlen, vele egykorú barátnői, ha ugyan barátkoztak vele. Mert a , (Emlekezes szalaggal a nyakukban, lesütött szemmel járultak a gyakori áldozáshoz. Bűneiket csak a gyóntatójuk ismerhette. Én futólag Ismertem, velem egykorú lehetett. De mindig mosolygott rám, s én is megálltam egy-két szóra, hogy valami szépet modjak neki. Hálás is volt érte. Néha rám nézett barna szemével és azt mondta: — Szeretem magát, Pista, de nem úgyl Maga rendes gyerek, nem szégyell velem beszélgetni és semmit sem akar tőlem. Éppen olyan, mint a kedves édesanyja, az is szóba áll mindenkivel és nem tesz különbséget az emberek között! Azt is tudtam róla, hogy Blumenfeld Imrével, a fiatal hadnaggyal is látták, aki később az elsők között halt hősi halélt a városért vívott harcokban. Aztán emlegették, hogy a Perec partján heverészett Knotek úrral, a kiélt bírósági tisztviselővel, aki szeretett igazi „úr" módján élni, bár a fizetéséből nem telt, s kénytelen volt megelégedni kisebbfajta hódításokkal. Hát Annuskát sohasem akartam meghódítani. Inkább a jól nevelt, házias leányok barátságát kerestem, akikkel néha csókolóztunk, de csak „játék"ból. Igaz, hogy egyik ilyen játszótársamat Schulz Misuval is látták az árokparton, de engem nem érdekelt. Amikor 1919. késő tavaszán újból visszafoglaltuk Lévát, Annuska is ott volt az örvendők között. Az új élettel együtt az ő élete is megváltozott. Most már nem nézte le senki, mert a Vörös Hadsereg egyenlőséget hozott a városnak és minden lakójának. Megszűntek a társadalmi különbségek, az embereket egyéni értékük szerint kezdték becsülni vagy nem becsülni. S ha valaki bármiben segített a harcoló katonáknak, igazi megbecsülésben volt része. Ezek közé tartozott Annuska is, aki az elsők között jelentkezett betegápolónak. A harcok közti kevés pihenőben sokszor hallottam, amint bajtársaim Annust emlegették. — Igazi áldás az a lány, mintha most talált volna önmagára. A legjobb ápolónőnek tartják. Sohasem fáradt, mindenkire mosolyog, szívesen elvégzi a legpiszkosabb munkát is, ha sebesült katonáról van szól Mi tagadás benne, jólesett STV

A N : ANNUS 1919 nyarára) hallgatnom ezt a beszédet. Nem hiába voltam hozzá udvarias, mintha előlegeztem volna az iránta érzett bizalmat és megbecsülést. A harcok szinte éjjel-nappal folytak. Az ellenség mindenáron szerette volna visszafoglalni a várost a „vörösöktől", kétszeres-háromszoros túlerővel harcolt, de a mi sorainkban százával harcoltak fiatalabb és öregebb lévaiak, akik a város „becsületéért" harcoltak Egyszer éppen a tanítóképző nagy udvarán tartottunk átmeneti pihenőt. A fiatal torkokból ércesen szálltak az Internacionálé akkordjai. Amikor azt énekeltük, hogy: Védelmező nincsen jelettünk, nem véd sem isten, sem király... az öreg nénikék keresztet vetettek és csak a fejüket csóválták. Dehogy gondoltak arra, hogy ők is proletárok, akiket az égvilágon senki sem vesz pártfogásába, ha csak éppen a .vörösök" nem. Amint ott dalolgattunk, egyszer csak közöttünk termett Annuska. Kellemes hangján belekapcsolódott az énekbe és velünk együtt fújta, hogy „ez a harc lesz a végső". Valóban úgy is látszott, hogy ez a harc a végső, mért vagy becsülettel megálljuk helyünket és győzünk, vagy a várossal együtt mi is elveszünk. Két-három oldalra is harcolnunk kellett, mert a velünk szemben álló ellenség egyremásra kapta az erősítést, nekünk pedig ki kellett tartanunk, mert száz meg száz kilométeres szakaszon folyt a harc, ebben mindenkinek meg kellett állnia a helyét. Sorainkban ott harcoltak a „vörös" szlovákok is, éppúgy, mint valamikor Branyiszkónál. Valóban „nemzetköziség" vezetett. Mindegyikünk tudta, hogy csak összefogással érhetünk el sikereket. Ki-ki a maga nyelvén beszélt, tettekben, nem szavakkal értettük meg egymást. Június közepén váratlanul olyan túlerő támadott, hogy alig tudtunk fedezéket találni egy szakadékos, hosszú árokban. Kézifegyvereinket hiába használtuk volna, az ellenséges tüzérség pontosan belőtte állásainkat, ki kellett várnunk, amíg a tüzérségi rohamnak vége szakad s ember ellen harcolhatunk. Ebben a harcban temetett be egy jól célzott gránát. De én már nemigen tudtam róla. Csak napok múlva tértem magamhoz idegen kórházi ágyon. Amikor megint visszatérhettem harcoló alakulatunkhoz, azt mondja egy bajtársam: — Pista, tudod-e, hogy Annus sírva követte a hordágyat, amelyen elszállítottak? Nem tudtam szólni. Magam előtt láttam Annust, aki vidáman dalolt velünk, és aki jóságos angyala volt sebesültjeinknek. Hogyan róhatnám le a szeretet háláját? De az új harc közben is azon vettem észre magam, hogy többet gondolok Annusra, mint a harcra. S amint egy pajta mögül tüzeltem, egyszer csak gránát vágót be ebbe a pajtába is. Szerencsére csak olyan kisebbféle gránát volt, senki sem sebesült meg, senki sem kapott légnyomást. — Biztosan Annus vigyázott rám — gondoltam, amikor levertem magamról a törmeléket. S most már szinte vidáman vettem a dolgokat. Nini, hiszen nekem külön őrangyalom van, aki midenhol vigyáz rám, nem eshet több bajom. Nem is esett. De Annusra sem sokat gondolhattam, mert minden emberre és minden erőnkre szükség volt, hogy helytállhassunk. Annusnak is ott volt a helye a sebesültek között, dehogy ért rá másra gondolni! Akkor sem láttam viszont, amikor idegen hatalmak parancsára ki kellett ürítenünk a várost. Ö, milyen nyomasztó érzés volt puskalövés nélkül feladni azt a várost, amelynek védelmében annyi vér folyt! Mi lesz a sebesültjeinkkel, mit hoz a jövő? Aztán telt az idő, a Vörös Hadseregben harcoló katonák amnesztiát kaptak, szabadon visszatérhettek elhagyott városukba. E

gy ködös, novemberi napon találkoztam véletlenül Annussal. A kendőjéből jóformán csak az orra látszott ki, de rám ismert. Gyerekes módon csapta össze a kezét és felkiáltott: — Jé, Pista, hálistennek, hogy egészségben itthon van! S mintha varázsos erő sugallta volna, átöleltük és megcsókoltuk egymást. Akkor csókoltam meg először és utoljára ... Az egység gondolatát hirdetik Négy évvel ezelőtt Bratislava több üzemének szakszervezeti klubja önkéntesen egyesült. így jött létre a ma már országszerte Ismert Egyesült Bratislaval Klub. Az egyesítést a Szakszervezetek Városi Tanácsa hagyta jóvá 1965-ben. A kezdeményezés célja egyebek között az volt, hogy megteremtse a város kulturális létesítményei kihasználásának jobb lehetőségét, illetve koordinálja az egyes klubok tevékenységét. A város egyes társadalmi szervezeteinek közös terve lehetővé teszi, hogy valamennyi kulb hozzájáruljon a kulturális események rendezéséhez. Az Illetékesek mindjárt kezdetben tervbe vették egy művészeti bizottság létrehozását, amelynek célja a kultúrprogramok színvonalának biztosítása, valamint a kölcsönös segítségnyújtás megszervezése az egyes klubok dramaturgiai terveinek összeállításában. Az elmondottak persze távolról sem ölelhetik fel mindazt, amit az egyesített klubok létrehozása tervbe vett. De talán nézzük meg — legalább nagy vonalakban — az Egyesített Bratislava! Klub eddigi konkrét eredményeit, amelyek önmagukért beszélnek. A klubok eddig 27 önálló premier-rendezvénynyel dicsekedhetnek. Az egyes programokat átlagban ezerötszáz néző tekintette meg. Az együttesek nemcsak a szlovák fővárosban léptek fel, hanem vidéken, sőt külföldön is. Valamennyi műsort magas színvonal jellemezte. Ezzel magyarázható az is, hogy a nézők nagyon megkedvelték az üzemi klubok műsorait, melyeken olykor hivatásos művészek is felléptek. A műsorok bemutatásán kívül a klubok hozzájárultak a Szakszervezetek VáróTanácsa rendezvényeinek, például az ifjúsági alkotóversenyek, valamint a különböző sportrendezvényeknek a lebonyolításához is. Az Egyesített Bratislavai Klub sikerekben gazdag tevékenységiéhez nem kis mértékben járult hozzá az ls, hogy rövid időn belül nagyon szoros együttműködés jött látre nemcsak az egyes klubok és a Szakszervezetek Városi Tanácsa között, hanem a Nemzeti Front, a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság, valamint a volt Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Városi Bizottsága között is. A klub eddigi eredményei igazolják az egyesülés helyességét De nemcsak az eredmények láttán kell helyeselnünk a bratislavai üzemi klubok elhatározását, hanem azért is, mert az egyesülés gondolata a szakszervezetei szövetségek létrehozása után nagyon is időszerű. A közelmúltban létrehozott szakszervezeti szövetségek ugyanis a szakszervezeti mozgalomban bizonyos mértékben megbontották az egységet. Ezzel nem akarjuk tagadni a szakszervezeti szövetségek létrehozásának jelentőségét, viszont a mozgalom egységének fontosságára is fel kell hívnunk a figyelmet. Ogy gondoljuk, az Egyesült Bratislavai Klub eddigi tevékenysége és további elképzelései valóban jó példa a szakszervezeti mozgalom egységének megszilárdítására. Az egység gondolatára kívánják felhívni a figyelmet a bratislavaiak azzal a rendezvénnyel is, amely minden eddiginél nagyobb lesz. Az októberben megrendezendő szakszervezeti napokra gondolunk. F. L P A B L O N E R U D A* : Mágneses művészet Űtból s szerelemből lesznek a könyvek. S ha nem volnának bennük csókok, tájak, s nem volna bennük férfi, tele kézzel, s ha nem volna minden cseppjükben asszony, éhség, harag, utak és perzselő vágy, nem lennének jók pajzsnak és haragnak, szemük se lenne s nem tudnák kinyitni ajkuk halott lenne a sok szabálytól. A lombok nemző sátorát szerettem s vér és szerelem közt vájtam a versét egy rózsát ültettem sziklás talajba melyért tűz és harmat közt verekedtem. Ezért járhattam utamon dalolva. SOMLYÓ GYÖRGY fordítása * 65 éve született Pablo Neruda, a neves chilei költő. ÚJ ALAPON A SZOCIALISTA VERSENGÉS Csak reális terveket teljesíthetünk A NEMZETI BIZOTTSÁGOK eddig rendszerint egy évre tűzték ki a szocialista verseny programját. Vagyis távlati tervek, sokéves akciók ritkán szerepeltek a szocialista verseny programjában. Ráadásul olykor ugyanazon feladatok megvalósítását egyszerre több szerv is vállalta, s így egyéb sürgős tennivalókról elterelődött a figyelem. Mivel minden évben új program meghirdetésére került sor, az akciók alapos előkészítésére nem volt alkalom. Ez a gyakorlat tette szükségessé a szocialista versengés új alapokra való helyezését. Arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok ezután kidolgozzák a verseny távlati tervét, mely a község, illetve a járás gazdasági és kulturális fejlesztésének ötéves tervében kijelölt feladatokból indul ki. A szocialista versengés ilyen alapon történő megszervezése lehetőséget nyújt a társadalmi és a helyi érdekek egybehangolására, a lakosság aktivitásának növelésére, valamint a nemzeti bizottságok s a helyi szerveik és szervezeteik teljes együttműködésére a kitűzött célok érdekében. Ugyanakkor a rendelkezésre álló eszközök célszerű kihasználását is lehetővé teszi. A hosszú lejáratú tervet a helyi, illetve a járási nemzeti bizottságok plenáris ülése hagyja jóvá. Előzőleg azonban megtárgyalják a polgári bizottságokkal és a polgárok egyéb aktíváival, a vállalatok, a szövetkezetek, az üzemek munkáskollektíváival és a társadalmi szervezetekkel, s megegyezést kötnek velük arról, hogyan járulnak hozzá a tervek valóra váltásához. A hosszú lejáratú tervből kiindulva a nemzeti bizottságok minden év kezdetén kidolgozzák a szocialista verseny évi tervét és értékelik az elmúlt év tervének teljesítését. Az értékelés elhanyagolása az emberek aktivitásának csökkenését eredményezhetné. E kérdésnél is sokat tanulhatunk a múlt káros gyakorlatából — bizonyára emlékszünk még a különféle formális versenyek meghirdetésére, különféle olyan kötelezettségvállalásokra, melyeknek értékelésére sohasem került sor. Persze nemcsak a versenyek értékelésére kell a jövőben kellő gondot fordítani, hanem a meghirdetésükre ls. Éppen ezért a nemzeti bizottságoknak ezután a szocialista versenyek meghirdetését és értékelését egyaránt jelentős állami ünnepekkel, évfordulókkal, esetleg helyi jellegű eseményekkel kell összeikapcsqlniu'k. A VERSENYEK TARTALMÁT tekintve a legjobb, ha az a városok és a községek gazdasági és kulturális életének sokoldalú fejlesztésére Irányul. Legfőképpen azonban az éleit- és a munkakörnyezet további javítását kell szem előtt tartani. Erre a legbeváltabb módszer a „Z"-akció alapos megszervezése. A nemzeti bizottságoknak a lakáskérdés orvoslása érdekében sokoldalú támogatást kell nyújtaniuk a magánépítkezőknek. A szocialista verseny évi tervét a nemzeti bizottságok a lakossággal nyilvános gyűléseken ismertetik és hagyatják jóvá. A terv sikeres teljesítése érdekében a versenyt rendszeresen — félévenként és az év végén — értékelik. A versenyek költségvetése a községfejlesztés ötéves tervének része. Nagyon fontos, hogy az egyes köz ségek és városok csak olyan akciókat tervezzenek, melyekre valóban képesek. A múltban gyakran éppen az rendítette meg az emberek lelkesedését, hogy a kitűzött terveknek csak egy bizonyos hányadát tudták valóra váltani. Ezzel szemben azokban a községekben, amelyekben reális lehetőségekből indultak ki, egyre fokozódott a lakosság aktivitása. Ezt az igazságot támasztja alá Ipolyság példája is, mely a nemzeti bizottságok által meghirdetett városszépítési versenyben kerületi elsőséget szerzett. Amikor megkérdeztük a vnb elnökét a siker titkáról, kijelentette: annak egyik fő oka, hogy sohsem tűztek ki maguk elé olyan terveket, melyeknek teljesítését nem találták reálisnak... Egyébként a versenyeket a nemzeti bizottságok elsősorban saját forrásaikból, továbbá az eszközök összevonásából, az állami, a szövetkezeti és a társadalmi szervezetektől erre a célra tervezett hozzájárulásokból finanszírozzák. A VERSENYEKET rendszereisen — évente kétszer — értékeli a járási nemzeti bizottságok tanácsa, esetleg (a körülményektől függően) a plénuma is. A nemzeti bizottságok szocialista versenyét a kormány illetékes bizottsága szervezi és értékeli. Az értékelés alapján javasolja a belügyminiszternek az egyes nemzeti bizottságok megjutalmazását. A kormány a jnb-k tanácsának javaslatára a Szlovák Szocialista Köztársaság központi költségvetéséből a záruló év eredményeinek értékelése alapján rendszeresen odaítél minden járásból egy községnek égy elsőfokú elismervényt és 100 000 korona pénzjutalmat. Ekkora jutalomban részesül a szlovák főváros és Kassa városának legjobb eredményeket elérő körzete is. Szlovákia legjobb járási és városi nemzeti bizottsága 250 000 korona jutalmat kap. Minden nemzeti bizottság a saját eszközeiből megjutalmazza a versengésbe legjobban bekapcsolódó kollektívákat és egyéneket. A járási nemzeti bizottságok a járás legjobb eredményeket elérő két községét, illetve városát II. fokú tiszteletbeli elismerésben részesítik. A kormány a központi költségvetésből a II. fokú elismeréseikkel egyidejűleg a járásoknak 50 000 korona pénzjutalmat is biztosít. A szlovák főváros nemzeti bizottságának tanácsa a legjobb körzetet 50 000 korona jutalomban részesíti, a kassai pedig 25 000 korona jutalmat biztosít legjobb körzetének ... A fürdővárosok külön kategóriában versengenek és különjutalomban részesülnek. 19H9 FELTEHETŐ, hogy a szocia- v„ „ lista versengés új alapokra való helyezése rövidesen kedvező _ eredményeket hoz. FÜLÖP IMRE s.-v-tó-