Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

TADEUSZ FANGRAT: SZIPORKÁK „Derékbőség 58 cm ., . plusz 30... A GÖRÖG BÖLCSESSÉG Az athéni Alkibiadészt — időszámításunk előtt 400 körül — megkérdezte egy barátja: — Miért szereted te azt a könnyű erkölcsű, Laisz nevű leányzót, hisz ő egyébként sem szeret tégedet... — Na és? A bor és a hal sem szereti az embert, és mégis élvezzük őket!... — válaszol a híres görög államférfi. KOTRÓGÉPEK VARSÓNAL Tisztul a Visztula KORHATÁR Nesztor? Ez kor! MACSKA-FILOZÓFIA Amikor már megevett két egeret, a harmadiknak barátja is lehet. NÖ A STRANDON Saját levében főve forr át s fügefalevél Óvja — az orrát. SZERELMES SZÁMADÁS Minél forróbban szereted Öt, annál jobban oszd be a tüzelőt. CSIRIBÉ, CSIRIBÁ Szoba: tanácsterem helyett hirtelen hálófülke lett. A KIS ÁRTATLAN Mit tudja az abrosz, hogy nincs rajta, csak kosz. (Lengyelből fordította: RADO GYÖRGY) .- NEM TANÁCSOT f

KÉRT "Erős, togbaszokadt spanyol férfi üldögél egy madridi templom lépcsőjén, és kéreget. Egy amerikai turista nem állhatja meg sző nélkü': - Nem szégyenli magát? Ilyen erőben nyugodtan dolgozhatna!; - Uram - válaszol sértődötten a férfi —, én öntől néhány centet kértem, nem pedig tanácsot! KÉT KÉZZEL ... A közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú vezető* csak egyik kezével fogja a volánt — a másikkal csinos útitársnőjét öleli át. — Mondja, fiatalember — szólal meg a rendőr — nem volna jobb. ha mind a két kezét használná? t — Bizony jobb lenne, dehát akkor, hogy vezessek? NINCS KUTYÁJA Meier urat éjjel két órakor legmélyebb álmából csöngeti fel a telefon. Egy dühös hang szólal meg: — Itt Müller. Kérem, az ön kutyája már több mint egy órája ugat. Következő éjjel Müllernél szólal meg a telefon. Udvarias hang jelentkezik: — Itt Meier beszél. Kérem szépen, nekem nincs ls kutyám. ÖRÖMHÍR A feleség a súlyos gépkocsibaleset után először látogatja meg a kórházban a férjét. A férj: Miért vagy olyan vidám? Feleség: Képzeld, a kocsinkat két nap alatt helyre lehet hozni. — Elfelejtettem figyelmeztetni a doktor OTat; hogy Írástudatlan vagyok. A NÁSZÚT Két színésznő találkozik Varsóban. — Hogy vagy? — Megint itthon vagy. Hogy sikerült a nászutad? — Köszönöm Jól, mint mindig. KICSIT GYORSABBAN Csúcsforgalom idején egy taxi vergődik a gépkocsik tömkelegében. Az utas türelmetlenül fordul a sofőrhöz: - Nem tudna egy kicsit gyorsabban menni? - Én ugyan tudnék — dörmögi a taxis —, de a kocsit nem hagyhatom itt . . . HANYAN LEHETTEK? Az öreg tengerész meséli tizenhárom éves unokájának: Alig, hogy a Pálmák Szigetén kiszállok a hajóból, s ott sétálok a parton, látom ám, hogy negyven oroszlán rohan felém, vad és éhes tekintettel. Én azonban nem voltam rest, nekik rontottam, torkon ragadtam őket, s egytől-egyig a földhöz teremtettem valamenynyit. Nem tagadom, forró pillanatok voltak ... — Nagyapó — szólal meg az unoka —, amikor te ezt először mesélted, akkor csak húsz oroszlán rohant feléd ... Nagyapa iegyint: — Ű, akkor még nagyon kicsi" voltál, és nem akartam előtted a teljes Igazságot megmondani ... Ml LESZ ITT 7 NYÁRON • OKOS ORBÁN MONOLÓGJA Bizonyára önök is >igy vannak vele, ilyenkor tavasszal valahogy nálam háttérbe szorulnak a napi események, a színpompás termésžet és a virágillat elbódít, s az érzelmi életemről mélázgatok. Csodás a természet, új rügyek duzzadnak a fákon.. . csak én vagyok sápadt és erőtlen, tegnap még reménytelenül hánykolódtam az ágyban, de ma miután Zacsek kollégám meglátogatott már néhányszor megmozdul az optimizmusom ... Bízom benne, már van annyi erőm és röviden elmondhatom mi is történt velem. Áprilisban még majd széppattantam az erőtől, fütyörészve jártam az irodámba, az estéimet vagy a kedvenc kávéházamban töltöttem, vágy egyetlen szerelmemet. Rózsit biztosítottam sírig tartó testi-lelki odaadásomról, olykor meg valamely kolléganőmnek segítettem kellemesen eltölteni azokat az órákat, amikor hitvesük házon kívül tartózkodott. Egyszóval úgy éltem, mint minden normális, magát férfinak érző földi halandó. Az első meglepetés május első napjaiban ért, amikor nagy csokor virággal siettem Rózsihoz, s magamban a minden titkot feloldó bűbájos szavakat mormoltam. Máskor hármat csengettem és csak nagysokára nyitott ajtót, most az első csengetésre rohant és hevesen átölelt: — Május van. — suttogta forrón és magához ölelt. Reggel kábultan mentem munkába. A bejáratnál az igazgató csinos húszéves titkárnőjével találkoztam. Alig tudtam erőt venni, hogy eldadogjam a szokásos udvariaskodó szöveget: Erzsike maga olyan gyönyörű, mint egy virágszál! Hej, ha egyszer letéphetném! Máskor éppencsak elhúzta a száját, mert ugye ő csakis nagymenőkkel tárgyal. Most csillogó szavakkal suttogta: — Tényleg? Már régen szeretném magát közelebbről is megismerni. Este látogasson meg! A következő napon alkonyatkor Rózsinál panaszkodtam, hogy éjjel nem aludtam, rosszul érzem magam. Ellentmondást nem tűrően magához szorított, hogy ő majd meggyógyít. Másnap reszkető kézzel hívtam fel a meteorológiai intézetet, megkérdeztem nincs-e véletlenül valamilyen különleges világnap. Nincs, felelték, csak májust mutat a naptár, s ennek a hónapnak csodálatos varázsa van. Dühösen csaptam le a kagylót, sajnos ezt már én is tapasztaltam. Kollégáim közül többen szintén sápadtabbak voltak a sokévi átlagnál, az viszont rögtön feltűnt nekem, hogy a nős emberek továbbra is pirospozsgás arccal jártak dolgozni. Nem maradt sok időm az elmélkedésre, mert a folyosón, ahogy a munkaidő lejárta után kifelé osontam, Szedlácseknéba ütköztem. Ö is meghívott hozzájuk. Mondanom sem kell, a férje kiszálláson volt. Hajnaltájt azt suttogta, hogy velem sokkal jobban tud beszélgetni, meghogy velem nem olyan unalmas a téma. Azután a régi ismerőseimen kívül még Zacsekné dicsért meg és "ntrinka Piri is, pedig ő állítólag idáig még kevés féi *» beszélgetett. Közben Rózsira is hatott még a május különös varázsa, vele is virradatig beszélgettem. }ó dolog ez a beszélgetés, dünnyögtem, de nem naponta és főleg nem kivilágos-kivirradtig. Megfogadtam, hogy aznap itt maradok az irodámban, az éjszakát is itt töltöm. Délután Mancika, vállalatunk negyvenéves hajadona kopogott be hozzám, öt a férfiak még újjal sem merték érinteni, mert már akkor is óriási lármát csapott. Szemét lesütve meghívott a lakására, tudja, mondta, hogy zenerajongó vagyok, néhány új lemezt vett, ezt mutatná meg. Beleegyeztem, tudtam milyen igénytelen és szemérmes Mancika, nála nyugodtan pihenhetek és így legalább az éjjeliőrrel sem gyűlik meg a bajom. Csinos háziköntösben fogadott. Finom borral kínált, elindította a lemezjátszót és pirulva suttogta: — Május van Orbánka, érzem a csodálatos illatot és én oly egyedül vagyok. Remegve nyújtotta felém a kezét és velem forogni kezdett a világ ... A kórházban tértem magamhoz. Csütörtök — ezt mormogtam. — Nyugalom, már vasárnap van — hallottam egy simulékony hangot. Nehézkesen felnéztem, körös-körül virágos vázák, rajta cédulák, „visszavárunk" felirattal alatt drága kolléganőim nevei. Újra szédülni kezdtem ... — később ismét a simulékony, sajnálkozó hangra tértem magamhoz. Zacsek volt, a kollégám. Erőteljes, meghízott atlétatermet, kezén jeggyűrű csillog. Erőt gyűjtöttem és megszólítottam: — Ide figyelj, Zacsek. Ogy beszélek veled, mint férfi a férfival — és elmondtam neki az egész esetet, azt is pontosan, hogy kivel beszélgettem májusban. Csak a feleségét hagytam ki a listáról. Kétségbeesett hangon fejeztem be: — Zacsek én ezt nem bírom. Képzeld el, mi lesz velem a nyáron a szabadságok és üdülések Idején! Könnyen belepusztulok! — Nem olyan vészes az ügy — nyugtatott. Mondtam, neki könnyű, ő csak a feleségével beszélget. Mire felugrott. Öt ne sértegessem. — De akkor, hogy bírod a strapát — néztem rá kérlelön. Egyszerű az ügy. A nős ember, nyugodt, mert a feleségével bármikor beszélgethet. Persze, azért van alkalma mással is elbeszélgetni és ha már esetleg unja vagy meghaladja az erejét, akkor hazamegy és hű marad a feleségéhez. Kezdetben még gyakran van mondanivalónk, de aztán elég ha a feleségünkkel tudunk beszélni. Látod milyen egyszerű ezl — Űriásil — kiáltottam és feltárcsáztam Rózsit — Szeretlek, s ha akarod azonnal elveszlek feleségül. Alig néhány perc múlva taxival meg is érkezett. Két tanú előtt kellett kijelentenem, hogy tényleg elveszem Rózsit, mihelyt felgyógyulok. — Itt maradok ma este — suttogta csillogó szemmel. Alig tudtam lebeszélni. Kétségbeesetten Juttattam eszébe az elkövetkezendő mézesheteket. Erre nehezen, de otthagyott. Este van. Néhányszor már megmozdult az optimizmusom. Megnősülök. A Jóég tudja, majd csak lesz valahogy. Már nem látom olyan sötétünk a nyári időszakot, és a következő év májusát sem. Nem érhet nagy baj, legfeljebb hű leszek az úi mátkámhoz és néha fülébe duruzsolom: - álmodjunk szépeket édes. Igaza van Zacseknak. Ezért j.ó a házercv'ig. Mert lefekvés utáa ilyet csak a feleségének mondhat az ember. SZILVÁSSY JÖZSEF ."•'•í;/ fi! *-» _ Môst már hiszel a túlvilági életben? ••— ' j