Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Cseh származású tudós Amerikában Az elárvult prágai lakásban magányosan éldegél az egész ház „dédije". Gye­rekei szétszéledtek a világban, két évvel erelöit pedig hűséges párja is eltávozott oda, ahonnan nincs többé visszatérés... Akkoriban határozták el a szom­szédék, hogy naponta bekopognak hozzá. - Bevásárolni megyek, nagyanyó. Mit hozzak a városból? - így az egyik. ­Hogyan érzi magát? Nem volna kedve lejönni a parkba? — ajánlkozik a kísé­retre szolgálatkészen a marik. - Mit ir a fia? Mikorra várja? - kérdezi a har­madik, a negyedik szomszéd. T agadhatatlan, jól esik ez a me­leg érdeklődés, mely akárcsak a napsugár, beragyogja életét. Mert mit is kezdene a 86. tava­szát taposó nénike a jó emberek fél­tő szeretete, segítsége nélkül? És mit is keraíene a fia nélkül, akinek leve­leit mindig oly nehezen várja? Igaz, többnyire nincs oka a türelmerlenke­désre, hiszen az őszinte hangú, rend­szerint örömhíreket tartalmazó, tenge­ren túlról érkező levelek idejében be­futnak. De az is előfordult már, hogy írójuk gyorsabb volt a postánál és ha­marabb toppant be a prágai kislakás­ba. Mert dr. Zdenék Kopal professzor, az űrkutató, a manchesteri egyetem aszt­ronómiai és matematikai keiának a ta­nára minden esztendőben legalább egyszer, néha többször is hazalátogat. Olykor egyedül, de gyakran a család­ját is magával hozza. követték lázas kísérleteik, ha nem is írtak erről az újságok. Ezért nem volt az ottani szakemberek részére megle­petés, amikor 1957-ben az első szovjet űrhajó körülrepülte a Földet. Korszakalkotó események küszöbén — Ogy vélem, hogy amit eddig lát­tunk és tapasztaltunk, az csupán sze­rény előjátéka mindannak, aminek ta­núi leszünk. Olyan események küszöbén állunk ugyanis, melyeknek minden egyes határkövét aranybetűkkel jegyzik majd be az emberiség történetébe ... Komoly kijelentés ez, mely még a közömbösök kíváncsiságát is felcsi­gázná. - Nem vagyok jós, s ezért csak kész terveinkről beszélhetek - folytatta. ­A legközelebbinek júliusban kell meg­valósulnia. További határkőhöz érke­AKINEK AZ ELETE ŰRKUTATAS Bölcsőjüket a Moldva partján ringatták Nincs ebben semmi különös, ha meggondoljuk, hogy a professzor éle­te párját is a Moldva vizével keresz­telték. Két felnőtt lányuk ugyan már az Egyesült Államokban született, de azért úgy beszélik szüleik anyanyelvét, mint­ha itt jártak volna iskolába. És hogy mennyire eltéphetetlenek ezek az érzel­mi szálak, melyek öreg szülőjükhöz és egykori hazájukhoz fűzik a házaspórt, azt talán a legjobban az bizonyítja, hogy a nagyobbik lányuk, a NASA tu­dományos dolgozója tavaly előtt a prágai Szent Vítus-székesegyházban esküdött örök hűséget választottjának. - Nem, a család ezúttal nem kísért el - mondta a választékosan öltözött, csupa mosoly öregúr, akivel a prágai Internacionál-szállóban az űrkutatók nemzetközi kongresszusán találkoztunk. Galambősz feje ellenére is fiatalos. De mégis más, mint legtöbb kollégája. Talán azért van ez, mert ritka szakmá­ján kívül, amelyhez csak kevesen ko­nyítanak, a „világi" dolgok iránt is oly nagy érdeklődést mutat. Munkanélküliség helyett ösztöndíj - A magamfajta értelmiségi dolgo­zókhoz hasonlóan 1937-ben én sem találtam idehaza megfelelő munkát — mondotta. Sorsát a cambridge-i egye­temről kapott meghívás pecsételte meg. Az ottani tudósok valahogyan felfigyel­tek disszertációs értekezésére és egy éves ösztöndíjat ajánlottak fel neki. A Harward egyetemre — Oktatásügyi Mi­nisztérium védnöksége alatt — ugyan­csak a véletlen jutatta. És mert fel­jebbvalói a szerződéses további egy esztendő leteltével sem akartak meg­válni tőle, rövid tépelődés után elha­tározta, hogy „enged az erőszaknak". Előzőleg azonban hazajött és meg­nősült. - Ezt jól tettem, nagyon jól - emlé­kezik vidáman -, hiszen az utolsó le­hetőséget használtam ki. A müncheni események és az azt követő politikai viszonyok ugyanis majdnem húsz esz­tendőre elszakítottak bennünket itthoni kedveseinktől és a hazánktól. A Kopal-házaspár efölötti bánatá­ban a munkában keresett és talált vi­gaszt Különösen a férfi, akinek az évek során számos tudományos mun­kája jelent meg. A számítógépek böl­csőjénél érlődött meg benne a gondo­lat, hogy a régi vesszőparipájával, a holdkutatásokkal kapcsolatos észrevéte­leit is közölje a világgal. Mert az űr­repülés lehetőségeiről a csillagászok és matematikusok körében már az öt­venes években sok szó esett Egymást zünk: amint ismeretes, az ApoHo-11 fel­adata az lesz, hogy leszálljon a Föld­höz legközelebb lévő égitesten. Ha ez sikerül, természetesen a szó szoros ér­telmében nagyító alá vesszük a Hol­dat... A további,terv szerint - kb 16 esz­tendő múlva — 1985 körül a Marsra Júliusban indítják el a Hold felé az Apollo 11 -et. Pa­rancsnoka: Neil Armstrong. Az Apollo 11. holdkomp­jának parancsnoka: Edwin Aldrin. Talán ő lesz az el­ső ember, aki leszáll a Holdra. Szívós edzéssel ké­szül a történelmi feladatra. készülnek, hogy naprendszerünk törté­netében először olyan élettel találkoz­zanak, mely nem földi eredetű. - Tehát mégis igaz volna? — néz­tem a professzorra hihetetlenkedve. Elnevette magát. - Dehogyis, nem a Mars-lakókra gondolok, ilyenek nem léteznek, hanem élő anyagra, olyanra, amilyet a Földre hullott meteorokon nem . egyszer felfe­deztünk már. Ennek az anyagnak az eredetére csak akkor következtethe­tünk, ha megvizsgáljuk a Holdról ka­pott anyagmintákat. Egyelőre azonban az sincs kizárva, hogy a Földre az élet „kintről" érkezett vagy pedig fordítva: ha van élet valamelyik égitesten, ere­dete a Földre is visszavezethető. Ki tudja? A találgatásoknál biztosabb a tény, hogy nem egyszerű dolog eljutni a Holdra. A visszarepülés már sokkal ke­vésbé bonyolult, legalábbis elmélet­ben. - Azt hiszi, professzor úr, hogy az űrhajósok élete kevésbé veszélyeztetett az odarepülésnél, mint a visszatérés­nél a Földre? Utazás a Holdra Kitérő választ ad. Elmondja, hogy a Holdra repülés során mindössze né­hány veszélyes pillanattal számolnak a szakemberek. Mihelyt a rakéta eléri a 100 km-es magasságot, már nincs ok az aggodalomra. Az Apollo 10. uta­sai 63 órás kalandokban gazdag „ki­rándulása" alkalmával többnyire na­gyobb biztonságban vannak, mint a járókelők a forgalmas útkereszteződé­seken. Kételkedő tekintetem mosolyra kész­teti a tudóst: - Elhiheti, ha mondom. Hiszen ab­ban a magasságban semmi sincs, ami felrobbanna az űrhajón, melyet már csak a gravitációs erő hajt. A fedéj­zet legénységének csak itt-ott kell né­mileg az irányt kiigazítania, esetleg a sebességet szabályoznia. Ez pedig szó­ra sem érdemes csekélységnek tűnik a többi bonyolult művelethez képest Visszatérésük alkalmával a földretérés előtti néhány perc talán a legkockáza­tosabb. Ez a döntő pillanat akkor kö­vetkezik be, amikor az űrrepülők a fe­délzeten a számítógéptől átveszik az űrhajó, s ezzel sorsuk irányítását Drá­mai percek ezek, egyetlen hibás moz­dulat és... Ezért oly fontos a leszál­lás gyakorlása, amit a rakéta pontos mása, a szimulátor a Földön is lehető­vé tesz. On meghalt, uram ... Kopal professzor nemegyszer ült már benne, nemegyszer élte át a szi­mulátorban a hajszálnyi pontossággal utánozható repülés minden mozzana­tát. Az álcázott rakétában vetített film is reálisan megközelíti az eseménye­ket, amelyekkel az űrhajósok utazásuk folyamán találkozhatnak. Ilyenkor a hangszóróból a „repülést" irányító inst­ruktor vezényszava és utasításai is ép­pen olyanok, mint a valóságban... Csakhogy ... „Kész, vége, ön meghalt, uram" — hallotta többször is már a professzor saját sorsának beteljesedését. Mit je­lentett ez a borzalmas megállapítás? - Annyi baklövést követtem el „re­pülés" közben — hogy ha történetesen nem a szimulátorban, hanem a raké­tában ülök, akkor már régen nem va­gyok az élők sorában. Agyonzúzom magam a leszállásnál. Remélhetőleg az űrhajósok ügyeseb­bek lesznek, különösen a holdratérés pillanatában, ami azonban egyelőre sajnos még nem utánozható, s ezért nem is gyakorolható. Persze a vissza­térést a Holdról sem volt még lehető­ség kipróbálni. Ez a visszatérés a kilö­vő rakéta segítségével fog történni, úgy hogy a kilövés pillanatában a ra­kéta legalsó része leválik és a Holdon marad további feladatok teljesítésére. Ha a kilövési manőver nem sikerülne, akkor bizony... Dehát semmi értelme sincs az ördögöt a falra festeni. Énei­kül is elég a tudósok gondja. Ezért inkább maradjunk az űrhajónál, melyre visszatértekor az atmoszférába kockázatos pillanatok várnak. Ám ezek a problémák már ismeretesek, s ezért senkit sem lepnek meg. Az űrhajósok is számolnak ezzel a veszéllyel, akár­csak valamilyen betegséggel, mely azonban bizonyos körülmények között elhárítható. A tudósok és a többi szak­emberek éppen ezért azon fáradoznak, hogy minél biztonságosabbá tegyék az űrrepülést Csakhogy ez az eddiginél jóval hosszabb időt igényel, hiszen ma még csak a kezdet kezdetén tartunk, különösen azért, mert az űrrepüléssel szemben támasztott követelmények is egyre igényesebbek és többnyire olyan váratlan helyzetet teremtenek, melyből nem éppen egyszerű megtalálni a ki­utat Am a kísérletek és kutatások tovább folynak. A tudósok nem torpannak meg o nehézségek előtt, nem ismerik a lehetetlent. És így van ez rendjén. A korszak­alkotó vívmányok, a haladás elképzelhetetlen szívós, kitartó munka nélkül. KARDOS MARTA

Next

/
Thumbnails
Contents