Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

ÚJ ELKÉPZELÉSEK «M A rtvagom részéről - a szervezési hiányosságokon kívül - ebben látom gazdasági hanyatlásunk egyik fő okát Sokat kell még megtennünk mindannyiunknak, akik felelőseknek érezzük magunkat a jövőért annak érdekében, hogy bizalmat keltsünk a dolgozókban, becsületes munkára késztessük őket és bebizonyítsuk: nincs még minden veszve. Népgazdaságunk még nincs csődben. Krízist é4 át ugyan, ámde megvan minden feltétele annak, hogy kilábaljunk belőle, amennyiben mindannyian - hangsúlyozom, mindannyian — azt adjuk a társadalom nak, amit az tőlünk elvár. Nem csupán aktív módon, hanem bizonyos népszerűtlen intézkedések megvalósí tásávai is. Népgazdaságunk veszélyben van. Amolyan „statariálSs állapotot" kellett kihirdetni, amely nemegyszer rendkívüli, néha kemény intézkedéseket is megkövetel. A FEJLESZTÉS FO IRÁNYAI Az utóbbi időben alkalmam volt beszélni számos élemJáró közgazdásszal - miniszteri szinten is. Mindannyian - a mai nehézségek ellenére - optimisták. Derűlátásukat azza indokolják, hogy szlovákiai viszonylatbon GAZDASÁGFEJLESZT Nem véletlen, hogy a párt- és kormányszervek az utóbbi időben egyre fokozottabb mértékben népgazda ságunk problémáinak megoldására fordítják figyelmüket, hiszen - őszintén be kell vallanunk - mintha az ingoványba süllyedtünk volna, sokféle intézkedésekhez folyamodtunk, az eredmény mégsem olyan, amilyet várnánk. A CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának minapi plenáris ülése is részletesen elemezte a helyzetet és javaslatokat tett a javítás érdekében. Az országos problémákon belül sajátos helyzetet foglal el a szlovákiai népgazdaság helyzet, hiszen itt még jóval szembetűnőbben domborodnak ki a múlt deformációinak egyes következményei. Sokan keresik a kiutat. Számos közgazdász, államférfi, politikus és gyakorlati szakember kapcsolódott be a fellendítés akciójába. Az alábbiakban az „elméleti front" néhány képviselőjének nézetét tolmácsoljuk. Legalább dióhéjban rá akarunk mutatni arra, hogyan képzelik el közgazdászaink Szlovákia további gazdasági fejlődését. Megállapításaik a tudományos megalapozottságuk, célszerűségük és indokoltságuk miatt - úgy véljük - megérdemlik a nyilvánosságot. A FELLENDÜLÉS „UGRÓDESZKÁJA" Viktor Pavlenda professzor, az SZLKP Központi Bizottságának titkára nemrégiben egyebei között ezt mondotta a bratislavai Pravda szerkesztőjével folytatott beszélgetése során: ,,A novemberi határozat elfogadásával kiindulási bázist akartunk kialakítani egyrészt a politikai stabilizáció számára, másrészt annak érdekében, hogy mélyrehatóbbon foglalkozhassunk a gazdasági kérdésekkel és a dolgozók életszínvonalával összefüggő problémákkal. Valóban, legfőbb ideje volt, hogy a népgazdaságra összpontosítottuk figyelmünket, amennyiben meg akartuk előzni az olyan egészségtelen társadalmi-gazdasági fejlődést, amilyennek sajnos, ebben az évben vagyunk tanúi ..." Valóban sajnálatos, hogy a múlt évben elfogadott a népgazdaság normalizálódását célzó —, határozatok nem eresztettek gyökeret, nem találtak megfelelő megértésre. Ez pedig feltétlenül szükséges ahhoz, hogy kijussunk a mai — bátran mondhatjuk — krízises helyzetből. A múlt év decemberében a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülésén határozat született, hogy folytatni kell a gazdasági reform megvalósítását, természetesen megfontoltan, indokoltan. Ebben a szellemben kellett volna folytatódnia a gazdasági reform kibővítésére vonatkozó munkának is, beleértve az azzal szorosan összefüggő — mindenekelőtt a népgazdasági tervről, a szocialista vállalatról, a vállalkozásról és a befizetési rendszerről szóló — törvények előkészítését. Sajnos, mindez máig sem valósult meg. Számos hátráltató körülmény fordult elő, úgyhogy Szlovákia gazdasága mindmáig abban a helyzetben van, hogy keresi azt az „ugródeszkát", amelyről lendületet vehetne a további kibontakozáshoz. Tudatosítanunk kell persze azt is, hogy Szlovákia gazdasága a csehszlovák népgazdaság integrált része és ezért nemcsak nemzeti, hanem országos szempontok is befolyással vannak fejlődésére. Térjünk azonban vissza a képletesen „ugródeszkának" nevezett intézkedésekhez. Ezeket dr. Andrej Lantaynak, a Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézete igazgatójának véleménye szerint három csoportba oszthatjuk: a rövid lejáratú, a konszolidációs és a távlati (stratégiai) intézkedések kategóriájába. Az elsőnek az a célja, hogy „frontáttörést" érjünk el népgazdaságunk fejlődésében. Kivételes, átmeneti jellegű beavatkozásokról van tehát szó, amelyek azonban elkerülhetetlenek a gazdasági fellendülés szempontjából. A 2-3 évre szóló konszolidáoiós intézkedések mór mélyrehatóbbak: az adó-, ár- és a jövedelmi politikát érintik. Itt is fennáll persze a veszély, hogy amennyiben ezek — a még szintén átmeneti jellegű — intézkedések szabállyá válnak, több rosszat, mint jót eredményezhetnek. Ezért szem előtt kelj tartani, hogy a gazda sági egyensúly helyreállításáról van szó, meg kell találni a hibák gyökerét és ezek megszüntetésének módját. Végül távlati — az 1975. évig szóló — intézkedések amolyan „stratégiai" lehetőségeket tűznek ki. Sokan kétkedve fogadják a távlati célkitűzéseket, azzal érvelve, hogy ha a mindennapi problémáinkkal sem tudunk megbirkózni, hogyan tudhatjuk, mit hoz — mondjuk - az 1975. év. Ez részben igaz. Ma még, nemegyszer sok tekintetben improvizálnunk kell, a távlati tervezés azonban elkerülhetetlen. Nem csupán mi dolgozunk ki 5-25 évre szóló kilátási terveket, hanem a fejlett tőkésországok is. Sok országban mór a 2000, évig megvannak a perspektivikus tervek. CÉL: A GAZDASAGI RACIONALITÁS ELÉRÉSE Mit értsünk ez alatt? Nem kevesebbet, sem többet, — mondotta A. Lantay a minap az egyik sajtótájékoztatón — mint azt, hogy konszolidálnunk kell népgazdaságunkat, meg kell valósítanunk a stabilizálódását, más szóval világosan meg kell mondanunk: mit értünk a gazdasági reform alatt, látnunk kell, mire törekszünk, és ki kell tűznünk a konkrét feladatokat. Nem kevésbé fontos, hogy megoldjuk az állami és a vállalati szféra helyzetét. Végül a gazdasági racionalitás elérésének egyik feltétele a kedvezőbb társadalmi-morális klíma kialakítása a termelésben. Mindmegannyi igen lényegbevágó követelmény, az egyik legfontosabb azonban éppen az utolsó: a társadalmi-morális szféra javítása. Írásaimban már nemegyszer hangsúlyoztam, hogy minden érték csupán munka árán születik. Móricz Zsigmond a „Légy jó mindhalálig" című regényében az egyik helyen ezt írja: „Szép hely, jó hely, csak dógozni ne kéne benne . ..". Nos, így állunk bizonyos vonatkozásban mi is ezzel. Feltehetjük persze a kérdést: kinek a hibája az, hogy annyira lezüllött — tisztelet a kivételnek — a munkaerkölcs? Nehéz megmondani. Húsz éven át arra neveltük — ha nem is szándékosan — a dolgozókat, hogy követelményeket támasszanak a társadalommal szemben, viszont nem kerestük a módját, hogyan kényszerítsük őket arra, hogy gazdasági eredményeket szolgáltassanak. .. Értelmetlenül növeltük a béreket. . . Az emberi tényező ma ezért a legkomolyabb problémáink közé tartozik. Szüntelenül erősödik a nyomás a bérek emelése érdekében, annak ellenére, hogy nem kielégítő a munkafegyelem és csökken a munkatermelékenység. Emellett valóságos üzérkedés folyik a foglalkozással. Nem ritka eset, hogy a földművesszövetkezetek melléktermelésében a dolgozók tíz-tizenötezer koronás, sőt magasabb bérekhez „jutnak" ... megvannak a gazdaságfejlesztés feltételei. A jelenlegi válságot legyőzhetjük, ehhez azonban mindannyiunk összefogása szükséges. A. Lantay szerint például a kívánt mértékre csökkenteni a vállalatok jövedelmén úgy kell szabályozni a belföldi piacot, hogy kiküszöbölhessük a nemkívánatos nyomást és — ami kevésbé népszerű — átmenetileg lassítani kell a reáljövedelmek, azaz az életszínvonal növekedését Ján Ferianc tervezésügyi miniszter abba látja a reális lehetőségeket, hogy már mögöttünk von Szlovákia iparosításának első szakasza, tehát megkezdhetjük a végtermékek gyártását, aminek nemcsak belföldi, hanem külkereskedelmi szempontból is nagy jelentősége van. Ehhez persze egyrészt új feldolgozó üzemek létesítésére, másrészt a meglevő termelési kapacitások modernizálására és kibővítésére is szükség van. A legkecsegtetőbb iparágak? A vegyipar, a kohóipar, az energetika, az autógyártás, az elektronika, a faipar, továbbá a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Mindezek olyan fejlesztési távlatokat nyitnak, amelyeket a szlovákiai népgazdaság továbbfejlesztése és a felhalmozás szempontjából is feltétlenül latba kell vetni. Nagy jelentősége van ebből a szempontból különösen a petrokémiával kapcsolatos vegyipar fejlesztésének, egy új autógyár felépítésének és nem kevésbé oz elektronikai ipar kifejlesztésének. Ami azonban a legfontosabb: olyan színvonalra kell juttatnunk ipari termelésünk „fiinalitását", hogy a szlovákiai termelőüzemek késztermékeket juttathassanak a hazai, illetve a külföldi piacra, esetleg, — amennyiben ez nem lenne megvalósítható —, arányosan részesüljenek a végnyereségből. Ezzel összefüggésben nem hanyagolható el még egy körülmény, amely hátráltatja a szlovákiai gazdaság fejlődését: túlságosan hosszú ideig tart nálunk a beruházások realizálása. Kétszer-háromszor hosszabb ideig tart egy-egy akció kivitelezése, mint külföldön. Ennek pedig nemcsak az a következménye, hogy a termelési kapacitások gyakorlatilag már üzembe helyezésükkor elavultak, hanem az is, hogy óriási mennyiségű kapacitást és pénzt blokkolnak ... ÚJ KÜLKERESKEDELMI KILÁTÁSOK Jozef Rosa professzor, a Szlovák Közgazdaságtudományi Főiskola rektora huzamosabb ideje foglalkozik Szlovákia külkereskedelmi kapcsolataival. Tanulmányozza az egyes iparágak lehetőségeit és nemzetközileg is színvonalas nívón értékeli a szlovákiai népgazdaság helyzetét és kilátásait. Mint ahogyan minap* beszélgetésünk során elmondotta, nagyra kell értékelnünk azt a tényt, hogy a KGST legutóbbi ülésén olyan határozat született, miszerint bírálóan értékelni kell minden tagállam nézetét és javaslatát, s emellett tiszteletben kell tartani az egyes országokban végrehajtott, illetve tervezett gazdasági reformot, természetesen figyelembe véve a szocialista tábor közös érdekeit Hazánkat manapság többféle kötelezettség fűzi a külföldhöz; egyebek között a fix kontingensek, amelyeket le kell szállítanunk, illetve át kell vennünk és a globális kapcsolatok, amelyeken belül a termelővállalatok megegyezés alapján tölthetik be a keretszerződéseket Megvan azonban a teljesen szabad üzletkötés lehetősége is, amelynek keretében az egyes vállalatok önálló kereskedelmi egyezményeket köthetnek. Szlovákia helyzete — az országos átlagot véve alapul - külkereskedelmi szempontból nem kielégítő, sőt hátrányos. Ezt számos példával bizonyíthatnánk. Itt is a legfontosabb feladat, hogy növeljük a véggyártmányok arányszámát, természetesen színvonalasan. Ehhez azonban az előfeltételeket is meg kell teremteni: a meglevő üzemek modernizálása, a gyártási eljárások tökéletesítése, a munkaszervezés javítása, a munkatermelékenység fokozása útján. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése sokszor devizaigényes. Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy a vállalatok — akár a nyugati országokkal is - ne kössenek olyan hitelnyújtási szerződéseket, amelyeket fokozott és minőségileg magasabb fokú termelésükkel vissza tudnak fizetni. Rövid írásomban Szlovákia gazdaságfejlesztésének csupán néhány problémáját érintettem Mégis kitűnt talán belőle, hogy gazdasági helyzetünk - élenjáró közgazdászaink véleménye szerint - nem olyan borús, mint látszik. Ahhoz azonban, hogy derűsebb legyen, mindanynyiunk közös, aktív hozzájárulására van szükség. Közgazdászaink „elméleti frontja" új szemléleteket hozott pillanatnyi gazdasági problémáink megoldásának porondjára. Progresszív, kiutat mutató javaslatokat propagál annak érdekében, hogy az eddiginél még hatékonyabban befolyásolhassa szűkebb hazánk gazdasági folyamatait DÓSA JÓZSEF