Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-06 / 131. szám, péntek

Az SZLKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás a 4. oldalról) litikai válság megoldásában. Mindazok a kommunisták, akik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveiben dolgoznak, kötelesek teljes elkötelezett­séget vállalni a kommunista párt po­litikai irányvonalának megvalósításá­ért. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomnak tevékenyen hozzá kell járul­nia a munkakezdeményezés kibontakoz­tatásához az üzemekben, a munkahe­lyeken, és ezzel kell támogatnia azo­kat a gazdasági dolgozókat, akik kö­vetkezetesen megkövetelik a munkafe­gyelmet, nem tűrik a henyeséget és törekszenek. A Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom szerveinek aktív részt kell vállalniuk a belpolitikai viszonyok konszolidációjából, a külpolitikai kap­csolatok normalizálását és a társadalom gazdasági életének konszolidációját cél­zó munkából. 8 Az SZLKP Központi Bizottsága megköveteli az ifjúsági szerveze­* tekben dolgozó kommunistáktól, hogy az ifjú nemzedékkel kapcsolatban alkotó módon érvényesítsék a párt po­litikáját. A Szlovákiai Főiskolások Szö­vetségében működő kommmunisták fel­adata, hogy mielőbb pozitív módon old ják meg a többi ifjúsági szervezethez és a saját szövetségükhöz fűződő kap­csolatukat. Az egész egyesülésben gyor­sítaniuk és szilárdítaniuk kell a kon szolidációs-integrációs folyamatot. Ilyen elvek szerint kell fejleszteni a szocialista országokban működő gyer­mek és ifjúsági testvérszövetségekkel létesített együttműködést és a kölcsö­nös kapcsolatokat. Az ifjúsági és gyer­megszervezeteknek tevékenységükben fokozott figyelmet kell fordítaniuk az internacionalista nevelés kérdéseire, ar­ra, hogy a szocialista táborhoz tarto­zunk és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország népéhez fűződő szö­vetségünk megbonthatatlan. Állandóan fontos feladat, hogy a fia­tal nemzedéket a szocialista haza sze­retetére neveljük. Egyidejűleg a gyer­mek- és ifjúsági szövetségeknek har­colniuk kell a fiatalok materialista vi­lágnézetéért. 9 A kulturális dolgozóknak jelen­tős szerepe van pártunk politiká­* jának megvalósításában. Az SZLKP Központi Bizottsága ezen a sza­kaszon is a novemberi határozatot ve­szi politikája alapjául. Nem hagyhatja azonban figyelmen kívül a kulturális dolgozók egy részénél mutatkozó olyan politikai megnyilvánulásokat, amelyek összeegyeztethetetlenek a párt s a Nem­zeti Front politikájával és bomlasztóan halnak társadalmunk politikai életére. Elvárjuk a kommunista íróktól, újság­íróktól és másoktól, hogy az alkotó ér­telmiségiek túlnyomó többségét nyer­jék meg pártunk programjának és po­litikájának, valamint azok gyakorlati valóra váltásának. Az alkotó értelmisé­giek közül a kommunistákra a párt­program teljesítése során kötelező az egységes pártfegyelem, kötelezi őket párttagságuk és a határozatok teljesí­téséért viselt felelősségük a párt szer­veivel szemben. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság födaratív államjogi át * szervezése megteremtette Szlová­kiában annak kedvező feltételeit, hogy sokoldalúan megszilárduljon a nemzeti bizottságok szerepe a társadalom irá­nyításában, a szocialista hatalom biz­tosításában és a szocialista országépí tés igazgatásában. E téren a legfonto­sabb feladatnak tekintjük a szocialista törvényesség maradéktalan megtartá­sát társadalmunk életének minden te­rületén, és ezzel egyidejűleg a szocia­lista demokrácia további elmélyítését is. Előtérbe lép pártunknak annak el­érésére irányuló érdeke, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság egész területén érvényes és kötelező egysé­ges politikai elvek, jogszabályok szel­lemében oldják meg az ország minden alapvetően fontos problémáját. A töké­letesebb közigazgatás érdekében úgy kell befejezni a kétfokozatú irányításra való áttérést, hogy ne zavarhassa meg a nemzeti bizottságok munkájának fo­lyamatosságát. Folytatni kell a nemzeti bizottságok körzeti hivatalainak kísér­leti létesítését is. A közigazgatási szervekben és a törvényhozó testületekben dolgo­* zó kommunistáknak biztosítaniuk kell, hogy a szocialista állam követke­zetesen eleget tehessen küldetésének, amelynek célja a szocialista törvényes­ség tiszteletben tartása, a közrend meg­tartása, a lakosság jogbiztonságának szilárdítása, a társadalmi érdekek vé­delme, valamint a szocialista alapel­vek érvényesítése társadalmunk továb bi fejlődése során. A társadalmi s a politikai hely­zet rendeződése annak alapvető * fontosságú feltétele, hogy 1970­ben sor kerülhessen a képviseleti tes­tületek megválasztására. Az SZLKP Köz­ponti Bizottsága elutasítja a választá­sok olyan értelmezését, mintha hatalmi harcról lenne szó. Tevékenységét a nép egységének szilárdítására s a szocia­lista demokrácia elmélyítésére összpon­tosítja. Köztársaságunk külpolitikájának alapvetően fontos iránya az őszin­* te barátság a szovjet néppel és a szocialista társadalom országaival. Az SZLKP KB ebben a szellemben szán­dékszik irányítani és tevőlegesen be­folyásolni minden párt- és állami szerv munkáját és befolyását állandóan ér­vényre akarja juttatni a dolgozók so­raiban. A szocialista rendszer megszilárdítá­sa, a kapitalizmus és az imperializmus agresszivitása elleni küzdelem közös érdekünk, és ez megköveteli közvetlen együttműködésünket a többi szocialis­ta országgal. Az adott nemzeti érdeke­ket tiszteletben tartó, összhangba ho­zott politika s a szocialista országok kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működése a szocialista rendszer és kü­lön-külön minden egyes tag előrehala­dásának múlhatatlan feltétele, a prole­tár nemzetköziség konkrét megnyilvá­nulása és példamutatás a nemzetek kö­zötti új kapcsolatokra. Az SZLKP KB ezért kötelességének tartja a maga ré­szérő) is hozzájárulni ahhoz, hogy a történelmi fejlődés e vívmányai ne vesszenek kárba, hanem a lehető leg­nagyobb mértékben az előrehaladás előnyére váljanak. Pártunk a béke megőrzése ér­dekében támogatja a békés * együttélést célzó politikát. Az SZLKP KB ezekhez az elvekhez igazod­va támogatni akarja az olyan más tár­sadalmi rendszerű országokhoz fűződő kapcsolatokat, amelyek hozzájárulhat­nak társadalmunk felvirágoztatásához és nem gördíthetnek akadályokat a nemzetközi munkás és kommunista munkásmozgalom internacionalista cél­kitűzései elé. •«r* A szocialista tábor országai kapcsolatainak rendeződésére ható nagyon fontos tényezőnek tekintjük, hogy mi kezdeményezzük a kulturális és tudományos-műszaki kap­csolatok kiépítését szövetségeseinkkel. Az SZLKP KB megköveteli a társadalmi tevékenység e szakaszán ténykedő kom­munistáktól, hogy fokozott aktivitást fejtsenek ki ennek érdekében. Pártunk a nemzetközi kommu­nista mozgalom szilárd szerves * részeként nagy súlyt helyez a párton belüli ellentétek kiküszöbölésé­re és a párt akcióképeségének növelé­sére. Ezt arra a tényállásra alapozza, hogy pártunk és a párt szuverenitása csak a nemzetközi munkásmozgalom, valamint a szocialista országok társa­dalmai között kialakult egészséges kapcsolatokkal összhangban érvénye­sülhet teljes mértékben. Az SZLKP ezért saját hatáskörében és a CSKP programszerű dokumentumaival össz­hangban ezentúl sokoldalúan járul majd hozzá a kommunista és munkás­pártok két és többoldalú kapcsolataik elmélyítéséhez, a kölcsönös tapasztalat­cseréhez, a különböző kérdésekre vo­natkozó nézetek hasznos egybevetésé­hez és a fontos politikai valamint ideo­lógiai problémák megoldását célzó teendők egyesítéséhez. , » • E célok elérése érdekében meg kell szabadulnunk attól a gyakorlattól, hogy csak ünnepélyesen nyilvánítsuk ki s formálisan hirdetjük a párt poli­tikájának támogatását. Ma az szüksé­ges, hogy minden kommunista, a párt minden szerve és szervezete tárrgyiia­gosan, határozottan, megalkuvás nélkül fogjon hozzá a novemberi határozat, a CSKP KB áprilisi és májusi plenáris ülésén, valamint az SZLKP KB júniusi plenáris ülésén hozott határozatok tel­jesítéséhez. II. Az SZLKP Központi Bizottsága a CSKP KB májusi plenáris ülésén hozott ha­tározatok alapján foglalkozott felelős­sége teljes tudatában az egységes cseh­szlovák közgazdaság szerves részét al­kotó szlovákiai gazdasági fellendítésé­nek problémáival. Szlovákia gazdasági fejlődésének elemzése rámutatott az eddigi fejlődés pozitív oldalaira, de azokra a hátrál­tató irányzatokra is, amelyek a múlt­ban megnyilvánultak és mindmáig éreztetik hatásukat. Végrehajtottuk Szlovákia gazdasági és szociális fel­építésének alapvető átszervezését. A szlovákiai ipar belső szerkezetének fogyatékossága és a gyors ütemű kül­terjes növelése ellenére is csökkent a cseh országrészeknek a Szlovákiához viszonyított időelőnye, gyorsabb ütemű volt a mezőgazdasági termelés fellen­dítése is, ami lehetővé tette — kü­lönösen a legutóbbi három év folya­mén — a lakosság előzőnél sokkal jobb ellátását a szükséges élelmiszerekkel. A nemzeti jövedelem személyenkénti alakulása terén Szlovákiában 1968-ban elértük a cseh országrészek 1958. évi színvonalát. Jelentős gazdasági erőre tettünk szert, amely azonban a fel­halmozási források létrehozását, vala­mint az egyéni és a társadalmi fo­gyasztással szemben támasztott igé­nyek többféleképpen értelmezett kielé­gítését illetően nem hozza meg az óhajtott eredményeket. Gazdaságunk fejlődésének elemzése arra utal, hogy a gazdasági egyensúly­hiány és az inflációs nyomás jelenleg szembeötlő elemei elsősorban annak kövatkeztéban keletkeztek, mert az elő­ző években torzulások alakultak ki szociális-gazdasági téren, továbbá a gazdasági reform végrehajtása során tisztázatlan, nem átfogó s határozatlan eljárások nemkülönben a legutóbbi időben nem eléggé átgondoltan, vala­mint elhamarkodottan foganatosított gyakorlati gazdaságpolitikai intézkedé­sek következtében is. A közelmúltra jellemző politikai vál­ság következtében pártunk nem foglal­kozhatott a gazdasági problémák meg­oldásával. A gazdasági helyzetünk ked­vezőbbé változtatására irányuló eddigi törekvések ezért nem hozták meg az óhajtott eredményeket, sőt ellenkező­leg bizonyos irányban még csak foko­zódott az inflációs nyomás és nőtt az egyensúlyhiány a hazai piacon, a kül­kereskedelemben, továbbá a beruházá­sok, illetve az építkezések terén is. Habár a legutóbbi két év folyamán a társadalmi termelés a nemzeti jöve­delem aránylag tetemes gyarapodását értük el, ez idő alatt is nőttön-nőttek a sarkalatos ellentétek a társadalmi források kialakítása és a lakosság be­vételei útján történt elosztása között, ami megnyilvánult az állani gazdasági s költségvetési viszonylataiban, vala­mint az anyagi és értékösszetételük­ben. Ennek az állapotnak okát főleg ab­ban kell látnunk, hogy gazdaságunk hatékonyságának biztosítása terén hosszabb ideje nehézségek nyilvánul­tak meg, amelyekhez legújabban to­vábbi, abból eredő egészségtelen jelen­ségek is társultak, hogy az anyagi ér­tékek arányos növelése nélkül korlát­lanul növekedtek a bérek s általában a lakosság jövedelme. Az árak és a befizetések módosításának rendszere egyes iparágakban lehetővé tette tete­mes pénzfurrások összpontosítását a vállalatokban, viszont a gazdasági szer­vezetek nem tettek eleget a feltétele­zett társadalmi küldetésüknek. Helyen­ként R7cket a hiányosságokat tükrözik azok a túlsúlyban levő törekvések, hogy saját igényeket elégítenek ki a társadalom igényeinek rovására. Na­gyon gyakran helytelenül értelmezték és juttatták érvényre azt az elvet, mi­szerint az elvégzett munka mennyisé­gének és minőségének mérésén alapuló tárgyilagos szempontokhoz igazodva kell a dolgozókat s a vállalatokat ösz­tönözni. Az állain pénzügyi helyzetét különö­sen azok az irányzatok veszélyeztetik, amelyek egyrészt inflációs feltételek kialakulásához vezetnek, másrészt nem befolyásolják gazdaságunk minőségé­nek dinamikus fellendítését. Ezeknek az irányzatoknak hatására nőttön-nő a kiskereskedelmi forgalom, amivel nem tart lépést a szükséges árufedezet, fel­halmozódnak a vállalatok pénzeszkö­zei, emellett az árak lassabban emel­kednek s mindez az anyagi termelés meglassult ütemével, a szolgáltatások és a külkereskedelmi forgalom mind kisebb terjedelmével egyetemben meg­billentik gazdaságunk egyensúlyát. I Az említett irányzatok alapján arra a félreérthetetlen követ­* keztetésre jutunk, hogy tárgyi­lagos indokoltsággal szükséges az élő s az anyagi munka érvényesülésével elérhető végső eredmény növelése. Az e cél eléréséhez vezető legfőbb mód­szer az élő s az anyagi munka ellenér­téke közötti helyes értékviszonyulások létrehozása s ezzel egyidejűleg a vál­lalatok oly irányú serkentése, hogy ér­deküknek tekintsék a felújítási folya­matokat. A fokozott műszaki előrehala­dás egyre nagyobb mértékben igényli a munka ésszerűsítését és tudományos megszervezését. Egyidejűleg megköve­teli az irányító apparátus szakképzett­ségi színvonalának rendszeres emelé­sét úgy, hogy magáévá tehesse a tudo­mány és a technika vívmányait, vala­mint a társadalmi célok elérése érdeké­ben mozgásba tudjon hozni minden beruházási jellegű tényezőt is. A jelenlegi nehéz helyzetünkből kive­zető első lépés elsősorban az, hogy — kezdve a Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányától egészen az adott üze­mekig és munkahelyekig — határozot­tan eleget kell tennünk napjaink köve­telményének, vagyis határozott intéz­kedéseket kell foganatosítanunk a mun­ka-, pénzügyi és technológiai fegyelem megszilárdítására, a gazdaságosságot célzó rendszer érvényre juttatására és az állóalapok következetes haszno­sítására. Ki kell eszközölnünk a bevé­telek növelése s az értékek alakulása ütemének összhangját és így kell biz­tosítanunk a reálbérek 2,3—3 százalé­kos emelését. 2 Szlovákia gazdaságának állandó fellendítése s jövedelmezőgé­nek növelése biztosításával kap­csolatban előtérbe lép az a feladat, hogy céltudatosan oldjuk meg a szlo­vák és a cseh közgazdaság egyesítésé­nek kérdését, továbbá azt a kérdést, hogy az eredményes szakosítás és együttműködés útján miként vehet cél­szerűen részt a nemzetközi munkameg­osztásban Szlovákia gazdasága is. E cél elérésére törekedve állami s gazdasági szerveinknek, valamint szervezeteink­nek a lehető legnagyobb mértékben kellene igyekezniük az együttműködés adta lehetőségek kihasználására — kü­lönösen a KGST országok keretében. A KGST legutóbbi, XXIII. ülésszakán létrejöttek a nemzetközi kapcsolatok további elmélyítésének kedvező feltéte­lei. Az SZLKP Központi Bizottsága szükségesnek tartja, hogy a szlovákiai állami gazdasági szervek a szövetségi szervekkel együttműködve dolgozzák ki s terjesszék elő a külföldhöz fűződő gazdasági s kereskedelmi kapcsolatok erőteljesebb kibontakoztatását célzó konkrét programot. 3 Az irányítás eddigi mődjánsk feltételei között aggasztó arány­* talanságok halmozódtak fel gazdaságunkban. Az irányítási rendszer tökéletesítését célzó első intézkedések bizonyos pozitív elemekkel tették lehe­tővé a gazdaságfejlesztés biztosítását, hozzájárultak a gazdaság dinamikájá­nak felújítására irányuló törekvések­hez, megnyilvánultak a szocialista vál­lalkozó szellem mozzanataiban s abban is, hogy a vállalatok fokozottabb érde­küknek tekintették a kedvezőbb gaz­dasági eredmények elérését. Általában mégsem hozták meg a remélt eredmé­nyeket. Tapasztaltaink azt bizonyítják, hogy az árak és a befizetések rend­szerét, nemkülönben a vállalkozások­nak és a lakosságnak az általános álla­mi politikához való viszonyulásában racionális magatartásra késztető felté­telek létrehozását célzó további ösztön­zőket úgy kell módosítanunk, hogy eredményesebben hassanak, és hozzá­járuljanak a múltból eredő torzulások kiküszöböléséhez. Különösen sürgős megoldást igénylő feladatnak kell tekintenünk, hogy tisz­tázzuk a gazdasági reform irányításá­val kapcsolatos általános elgondoláso­kat és ezek gyakorlati végrehajtásának lehetőségét. Gazdaságunk céltudatos felvirágoztatására készülve szükséges­nek tartiuk, hogy az állam központi sz»rirei fokozottabb mértékben vegye­nek részt a gazdaságirányításban. Na­gyobb határozottsággal kell hozzálát­nunk gazdaságnolitikánk megvalósítá­sához, gazdaságunk tárgyilagos prob­lémáinak megoldásához, amit az állami és a vállalati szervek együttes fellé­pésével kell elérnünk. Az SZLKP Köz­ponti Bizo'tsága ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet annak szükséges­ségére, hogy növelnünk kell a népgaz­dasági tervnek, a szocialista gazdaság­irányítás alapvető fontosságú eszközé­nek jelentőségét és tekintélyét, aminek egyaránt kell érvényesülnie e terv ki­dolgozása és teljesítése során is. A vál­lalatok általános gazdasági igényessé­gének növelésével pedig összhangba kell hozni a gazdasági egységek minő­ségét és hatékonyságát. A közgazda­ságtudománynak és a társadalomtudo­mánynak is foglalkoznia kellene ezek­kel az irányelvekkel. Az e téren dolgo­zóknak megfelelő módon kell hozzájá­rulniuk a gazdaságirányítás rendszeré­nek elméleti kidolgozásával. Az SZLKP Központi Bizottsága elvárja, hogy ala­pos elemzéssel, tökéletesen kidolgo­zott következtetésekkel és javaslatok­kal segítséget nyújtsanak a gazdasá­gunk szilárdításához, egész gazdasági gépezetünk tökéletesítéséhez és Haté­kony működéséhez szükséges feltételek létrehozásában. 4 Az anyagi termelés fellendítése s az ezzel összefüggő problé­* mák közvetlenül befolyásolják a lakosság életszínvonalának alakulá­sát. Az életszínvonal alakulása a leg­utóbbi években olyan irányzatú, hogy gyorsabb ütemben emelkedik, mint amilyen ütemben létrejönnek az ezek kielégítéséhez szükséges források. Szlo­vákia lakosságának személyenkénti fo­gyasztása általában kielégítő színvona­lon inozog, ennek ellenére az országos átlag alatt van ás egyre szembeötlőb­ben észlelhetők a kereslet kielégítése (Folytatás az 6. oldalún)

Next

/
Thumbnails
Contents