Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-05 / 130. szám, csütörtök

Ésszerű irányítás - ésszerű gazdálkodós PETER COLOTKA elvtárs beszámolója az SZLKP Központi Bizottságának júniusi plenáris ülésén 1969 VI. 5. A Szlovák Szocialista Köztársaság . kormánya programnyilatkozatában számos gazdasági probléma megoldására kötelezte magát. A politikai életünkben tapasztalt válságok következtébe nazonban a megoldás eltolódott, és a problémák még jobban elmélyültek. Ma, amikor — a CSKP KB áprilisi és májusi plénuma után — eltökélt szándékunk, hogy a konszolidációt nemcsak szavakkal és proklamációkkal, hanem konkrét tettekkel valósítjuk meg, tudatában vagyunk a közgazdaság és a politika szoros összefüggésének, kapcsolatának. A politikai konszolidációt úgy értelmezzük, mint a gazdasági és általában a társadalmi élet rendezése alapvető feltételét. Ismerjük ugyanis e kapcsolat összefüggéseit: a gazdasági problémák további elmélyülésének meggátlása és a távlati, konszolidációs program feltételeinek kialakítása a politika területén az egyik döntő fontosságú konszolidációs tényező. A ROSSZUL ÉRTELMEZETT GAZDASÁGI DEMOKRÁCIA A január utáni fejlődésben a közgazdasági életben csakúgy, mint a politikában, az alapvetően egészséges áramlatokon kívül különféle negatív irányzatok is megnyilvánultak. A termelés rosszul értelmezett demokratizálásának hatására megszűnt a vállalatok és az üzemek szakmai vezetésének tekintélye, megszegték a jutalmazás alapelveit, meglazult a technológiai és a munkafegyelem. A Iiberalista tendenciák számos helyen teljes ösztönösséggé fajultak. Ezért a termelés demokratizálása szembekerült a fogyasztó és az egész társadalom érdekeivel, és végső fokon a január utáni politika célkitűzéseivel is. Ezeket a tendenciákat hatás talanítandó a közgazdaság életben is teljes mértékben ér vényesítenünk kell a párt tár sadalml vezető szerepét. Abbó indulunk ki, hogy a közgazda sági problematika a munkásosz tály és a dolgozó nép elsőren dű érdeke. Ez pártunk politika erejének, képességének és bölcsességének a mérlege. Engedjék meg, hogy legalább röviden felsoroljak néhány olyan számot, amelyek jellemzik a szlovákiai népgazdaság fejlődését az év első negyedében. Az ipari termelés a feltételezett 12,5 százalékos növekedés helyett csak 6,7 százalékkal nőtt. Továbbra is elégtelen a munkatermelékenység növekedése: az év első negyedében az előző esztendő azonos időszakához viszonyítva csak 2,3 százalékkal nőtt, holott az átlagos havi bérek növekedése 7,8 százalék volt. Az építkezésben a munkatermelékenység 3,4 százalékkal maradt a tervmutatő alatt, és a múlt évi szintnek csupán 99 százaléka. Rendkívül kedvezőtlen a helyzet a beruházási építkezések szakaszán, ahol leginkább éreztetik hatásukat az elmúlt évek káros irányzatai. Az első negyedévben az évi tervnek csak 13,6 százalékát realizálták. A társadalmi szempontból rendkívül fontos lakásépítési tervet az első negyedévben 46,6 százalékra teljesítették a múlt év első negyedéhez viszonyítva. Az Ismert feltételek miatt ezen a téren a második negyedévben sem várható különösebb javulás. A lakosság jövedelme aránytalan növekedésének következtében a kiskereskedelmi forgalom az első negyedévben — a múlt évihez viszonyítva — 19 százalékkal nőtt. Tehát fokozódott a belső piacokra gyakorolt nyomás, és csökkentek a nagykereskedelmi árukészletek. De még a kiskereskedelmi forgalom ilyen jelentős növekedése sem képes fedezni a fogyasztói igényeket, mivel egyre nagyobb a hiánycikkek száma. Gazdasági életünk bonyolult helyzetének egyik aggasztó jellemzője az a tény, hogy a lakosság jövedelme 1969 első negyedében 2,2 milliárd koronával több volt, mint az előző esztendő azonos időszakában, ami 18,5 százalék növekedést jelent. Ezek az adatok kifejezően mutatják gazdasági helyzetünk rendkívül bonyolult voltát. Éppen ezért természetes, hogy a párt- és az állami szerveknek számos olyan intézkedést kell foganatosítaniuk, amelyek meggátolják a fejlődés negatív irányát. Ebből eredtek a stabilizációs intézkedések Is, amelyeket az utóbbi időben a szövetségi és a két nemzeti kormány hozott. A KORMÁNY FIGYELME FŐKÉNT A KÖVETKEZŐKRE IRÁNYUL Az SZSZK kormánya négy alapvető kérdésre összpontosítja figyelmét: i növelni kell a fogyasztá' • si cikkek piaci alapjait; meg kell teremteni az egyensúlyt a beruházási építkezések szakaszán; O irányítani és befolyásolni kell a jelenlegi bérezést; a komplex módon megoldani az árszabályozást és az árpolitikát. Tekintettel a lakosság jövedelmének alakulására, a kormány — elsősorban a szlovákiai termelési tartalékok felhasználásával — halaszthatatlan intézkedéseket foganatosít a belső piacon a kereslet és a kínálat kiegyenlítésére. Az élelmiszeripar megkísérli, hogy a vállalati terven felül 300 millió korona értékű áruval dotálja a kereskedelmet, ugyancsak 300 millió koronával akarjuk növelni a kisipari termelőszövetkezetek termelését, és 23 millió koronával akarjuk bővíteni a fizetett szolgáltatásokat. A gépipar keresi a lehetőséget, amelynek alapján több mosógépet, hűtőszekrényt, rádiókészüléket szállíthat, a közszükségleti ipar növelni akarja a bútor- és cipőgyártást, a szövet és a kötöttáru gyártását. Konkrét intézkedésekkel akarjuk biztosítani az építőanyagok szállításának mintegy 220 millió korona értékű növelését. Ebben az évben biztosítani akarjuk a szilárd tüzelőanyagok mérlegében mutatkozó 500 000 tonnás hiány fedezését is. Ezek az intézkedések csak számos tényező révén valósíthatók meg. E tényezők között jelentős szerepe van a munkafegyelemnek és a termelési kollektívák munkájának. A munkafegyelemmel kapcsolatban meg kell említenünk az ötnapos munkahét bevezetését is. Ezt bizonyos feltételekhez kötöttük, amelyek közül az egyik az volt, hogy a rövidebb munkaidő következtében nem csökken a termelés. A jelenlegi helyzet azonban azt bizonyítja, hogy néhány munkahelyen ezt az alapvető feltételt nem teljesítették. A munkafegyelem szorosan függ össze a vezetők tekintélyének a megszilárdításával is. A rossz minőségű termelés, a munkaidő elfecsérlése, a jutalmazási fegyelmezetlenség jelentős mértékben függ össze a vezetők fogyatékos tekintélyével. Elvárjuk az üzemekben működő mesterektől, a legkülönfélébb szinten dolgozó gazdasági dolgozóktól, hogy mindnyájan jelentősen nagyobb felelősségérzettel és igényességgel vegyenek részt a termelési folyamat irányításában. HATÁROZOTT INTÉZKEDÉSEK A HIBÁK KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE A jelenlegi gazdasági helyzetet nagymértékben befolyásolják a beruházási építkezések. Ezen a téren az egyensúly megteremtésének egyik alapfeltétele az építőipari kapacitások növelése. A szövetségi és a nemzeti kormányok ezt célzó jelentős intézkedései közé tartozik, hogy dotációval és hitelekkel nyújt sokoldalú támogatást az építőiparnak. A jóváhagyott kezdeményező intézkedés alapján 10 százalékkal emelték a lakásépítkezésben dolgozók díjszabását. A jelenlegi helyzet súlyossága szükségessé tette, hogy néhány további intézkedéssel gátoljuk meg az új beruházások iránt támasztott igények kielégítését. A további intézkedések célja pedig az, hogy szigorítsuk a beruházási hitel kritériumait. Nem engedélyezünk hitelt új beruházási építkezések számára, ha- a kivitelező szervezet nem teljesíti lakásépítési feladatait. Előnyben részesítjük az olyan gyorsan megtérülő beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a belpiac helyzetének a megoldásához és a gazdaságos export bővítéséhez. A legtöbb ösztönösség a bérkérdésben tapasztalható. Éppen ezen a területen vált láthatóvá a legjobban az elmúlt hónapok politikai ingadozásának káros hatása. A bérek és a munkatermelékenység között kialakult aránytalanság bizonyítja, hogy az eddigi intézkedésekkel nem sikerült megfékezni gazdasági életünkben a negatív fejlődési irányt. Ellenkezőleg: ezen a szakaszon tovább folytatódik a vállalatok belső kapcsolatainak és a vállalatok közötti kapcsolatoknak a fellazulása, minden káros következményeivel együtt. A tapasztalatok hangsúlyozottan arra figyelmeztetnek, hogy nem kerülhetjük meg az objektívan ható gazdasági törvényeket a jutalmazás szakaszán sem. Az ezzel kapcsolatos gyors és célszerű intézkedések nélkül feleslegessé válna a népgazdaságunk megszilárdítását célzó minden egyéb lépés. Az értékek képzését mellőző ösztönös bérezés nem a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez vezet, hanem a személyi fogyasztás igazságtalan megoszlásához. Ebből kiindulva a szövetségi és a nemzeti kormányok elhatározták, hogy ezen a téren nem fogadnak el semmi olyan kötelezettséget, amely meghaladja az 1969. évi gazdasági irányelvekben megállapított kereteket. Nem engedélyezünk semmi további kivételezést a bérnövekedésből eredő befizetési kötelezettség alól, és az alapbérek módosítását az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban, erdő- és vízgazdaságban későbbi Időpontban valósítjuk meg. E bérmódosítások megvalósítása attól függ, hogyan alakul a gazdasági helyzet. Feltételezzük, hogy a bérmódosítást ezekben az ágazatokban 1970 második felétől hajthatjuk végre. Az utóbbi hónapok gyakorlata bizonyítja, hogy még mindig léteznek olyan elavult irányzatok, hogy a vállalatok és a szakágazati szervek nem tervezett béremelést vagy gazdasági kivételezést követelnek a központi szervektől. A kormány ezért ez év áprilisában megvitatta a bérképzés kérdését és megszigorította a bérgazdálkodás alapelveit. Mivel a bérképzés szorosan összefügg az árak alakulásával, a bérszerződés szorosan összefügg az áregyezményekkel. Az inflációs bérképzés minden csatornáját már a legközelebbi időben.- megfontolt bérpolitikai intézkedésekkel kell elzárni. EGY KÜLÖNÖS VÁLLALKOZÁS Az utóbbi Időben az ellenőrizhetetlen bérmozgás egyik csatornája lett a földművesszövetkezetek segédüzemelnek és a helyi nemzeti bizottságok üzemeinek egy új vállalkozása. Vállalkozásról azért beszélünk, mert e tevékenység keretében szervezetten helyeznek el munkacsoportokat nagyobb beruházási építkezéseken és ezért a szövetkezetek és a helyi nemzeti bizottságok jogtalanul magas jutalmat kapnak. E tevékenység eddigi jelentéktelen megadóztatása, a szigorúbb jutalmazási alapelvek hiánya lehetővé tesz aránytalanul magas kereseteket. Ez demoralizálja a nemzeti vállalatokban dolgozó embereket, és egyre gyakoribb eset, hogy a dolgozók tömegesen hagyják el — a magas keresetekért — az ipart és az építőipart. Igy tehát a segédüzemek az építőipar és más iparágak alszállítóivá válnak, és munkaerőkereskedést folytatnak az egész ország területén. Ennek következtében alakult ki az a furcsa helyzet, hogy az ipar és az építőipar munkaerőhiánnyal küzd, még az olyan gazdaságilag kevésbé fejlett körzetekben is, amelyek további ipartelepítést igényelnek. A jelenség immár tömegjellegü, számos vállalat kéri a kormányt, gátolja meg azt, hogy különösen a szakmunkások tömegesen lépjenek be az egységes földművesszövetkezetekbe és a hnb-ék ipari üzemeibe. Ezért a kormány szervei olyan intézkedéseket hoztak, amelyek biztosítják, hogy a szövetkezetek segédüzemei és a helyi nemzeti bizottságok ipari létesítményei saját küldetésüket teljesítsék. A kormány által elfogadott alapelvek értelmében ez év május 21-től kezdődőleg a szövetkezetek és az állami gazdaságok a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységből eredő forgalom után 10 százalékos adót fizetnek és az e tevékenységből eredő egyéni jövedelmek után béradót fizetnek. Ez az intézkedés nem vonatkozik arra a tevékenységre, amellyel a mezőgazdasági dolgozókat a téli időszakban foglalkoztatják, valamint arra a tevékenységre sem, amely a mezőgazdasági szervezetek közvetlen érdekeit szolgálja. Elfogadunk olyan intézkedéseket is, amelyek biztosítják, hogy a segédüzemek dolgozói a népgazdasági szakágazatokban a szokásos és a szakmai szintnek megfelelő jutalomban részesüljenek.A nemzeti bizottságoknak a munkatörvény értelmében szigorúbban kell ellenőrizniük a munkaviszony megszűnését, illetőleg felvételét. A gazdasági élet konszolidációja megköveteli, hogy a legnagyobb mértékben érvényesítsük az állam pénzügyi politikájának eszközeit. Ennek első teltétele az, hogy az állam e politikai gyakorlásához elegendő pénzügyi eszközzel rendelkezzék. Ha a fejlődés ebben az évben a vállalati tervek szerint alakulna, az súlyosan veszélyeztetné a költségvetés tervezett bevételeit. Ezért szükséges, a vállalatok tervmódosítása és korrigálása, hogy elérjük ebben az évben az állami költségvetés tervezett bevételeit. Nincs más lehetőség, mint hogy megalkuvás nélkül és szankciók alkalmazásával is biztosítsuk a nyereségelvonást és az adófizetési kötelezettségek betartását. AZ ELŐNYÖKET FELTÉTELEKHEZ KÖTJÜK Az állam a vállalatoknak nyújtott minden előnyt abból a szempontból fog elbírálni, hogy betartják-e a racionális gazdálkodás alapelveit. Nem folyósíthatunk dotációkat, nem engedélyezhetünk kivételeket, adókedvezményeket az olyan vállalatoknak, amelyek nem tartják be a munkatermelékenység és a bérnövekedés közti arányt, ahol nőnek az önköltségek és felhalmozódnak a készletek. Különleges figyelemmel kell elemezni a készlethalmozás okait, mivel ez az utóbbi Időben leköti a nemzeti jövedelem jelentős részét. Ideje, hogy már ebben az évben úgy módosítsuk a vállalatok érdekeltségi rendszerét, hogy abban kifejezésre jussanak a piacon nem realizált gyártmányok és teljesítmények is. Pénzügyi eszközökkel akarjuk befolyásolni a termelés szerkezeti változását ls. Sokoldalúan támogatjuk a szlovákiai kivitel növelését, de nem mondhatunk le az export gazdaságosságának követelményeiről. Ezért továbbra is ragaszkodunk ahhoz a politikához, amely értelmében fokozatosan csökkentjük vagy kiiktatjuk a kiviteli árpótlékot olyan esetekben, amikor ennek segítségével tartható fenn a nem effektív termelés és amely a nemzeti munkát a külfölddel történő cserében veszteségessé teszi. Takarékossági intézkedéseket foganatosítunk a közigazgatásban is. Határozatot hoztunk, amelynek értelmében ebben az évben 10 százalékkal csökkentjük a minisztériumok és központi szervek költségvetésének kiadási tételeit. Ebből az öszszegből csak olyan kivételes esetekben lehet 50 százalékot felszabadítani, amikor ezek a felszabadított összegek igazolhatóan hozzájárulnak a konszolidációhoz. RENDET KELL TEREMTENI AZ ÁRKÉPZÉSBEN ÉS AZ ÁRUELLÁTÁSBAN A kormány legnépszerűtlenetob intézkedései az árakkal függnek össze. A gazdasági stabilizáció érdekében módosítani kellett számos árucikk kiskereskedelmi árát. Ennek célja egyrészt az volt, hogy kiiktassuk a kiskereskedelmi árdotációt, másrészt, hogy a forgalmi adó fokozatos arányosításé v megteremtsük a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi árak összhangját. Hasonló Intézkedésre kerül sor a vasúti személyszállítás, a postai és távközlési Illetékek terén is. E yidejűleg a személygépkocsik b; zonyos részét magasabb áron a szabadkereskedelem rendelkezésére bocsátjuk. Az árpolitika legközelebbi feladata, hogy korlátozza az árak ösztönös növekedését, valamint ellenőrizze és szabályozza az áralakulást. Kedvezőtlen alakulás esetén « szabad áron forgalmazott gyártmányokat a limitált vagy Kötött áron forgalmazott árucikkek kategóriájába soroljuk. A politikai válság, bizonytalanság, amely a kiskereskedelmi árak módosítását megelőzte, az iparcikkek és szolgáltatások terén látható hiányok és a jövedelem gyors növekedése következtében fokozódott az élelmiszeriparra gyakorolt nyomás. Ezenkívül a kereslet és a kínálat szerkezetében tapasztalható probléma, különösen a húsellátásban. Nem tudjuk kielégítő módon fedezni a keresletet dísznóhúsból és egyes körzetekben „aromflból. Ősz tén meg kell mondani, hogy a májusi munkaszüneteket megelőző napokban főleg a kere; kedelmi hálózat rossz szervezese, hiányos felkészültsége okozta, hogy olyan szakaszokon is zavarok keletkeztek az ellátásban, ahol a nyersanyag vagy a- késztermék nem problematikus, mint például a kenyér, a tej, az alkoholmentes italok stb. Ezzel kapcsolatban jogos volt az éles bírálat. A kormány erre vonatkozólag is megfelelő politikai-szervezési és gazdasági intézkedéseket hozott. Nem kíván bizonyítást, hogy mind gazdasági, mind politikai szempontból milyen végtelenül érzékeny terület a lakosság élelmiszerrel való ellátása A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumoknak rendkívül jelentős szerepe van egyrészt tartalékaink mozgósítása és az egész szlovákiai gazdasági élet fejlődése szempontjából, má-részt az országos élelmiszerkészletek egyensúlyának és külkereskedelmi kapcsolataink javulásának szempontjából. Szlovákia mezőgazdasági-élelmiszeripari problémái nem oldhatók meg egyik napról a másikra, hol az egyik, hol a másik helyen, hanem csak komplex (Folytatás az 5. oldalon)