Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A tavalyi termelés értéke 28 millió korona 0 Az 1954 hektói kiválóan termett © Nyolc év cicit megkétszereződött ä termelés — 135 százalékkal növekedett a kereset © 3367 liter tej tehenenként 0 90 mázsa lucernaszéna, 333 mázsa vöröshagyma egy-egy hektárról ® Járasf rekordhozamök • növénytermesztésben 0 Hitel nélkül gaŕtfálkodňak " * - visszapillantás nezes Még csak 20. életévét tapossa a peredi szövetkezet, de olyan higgadtan és megfontoltan, hogy nyugodtan nevezhetném öregnek. Olyan „öregnek" „akinek" kora ellenére nem a duhajkodás a Jellemzője, hanem a minden mozdulatot, minden cselekedetet felmérő józan bölcsesség, az erő valós értékelése, célszerű beosztása. És határozott célú jö.vőbenézés. Egy emberöltő alatt 20 esztendő lehet gyorsan elröppenő két évtized, de lehet nagyon kegyetlenül hosszúnak tűnő sötét időszak is. Flórián bácsi szerint ez attól függ, hogy: — ... az alatt az idő alatt milyen szelek fújtak. Csontig maró fagyos szelek, vagy pedig vérbizsergetők. Mert ugyebár, nem mindegy az, kérem. Aztán a biztonság kedvéért még fezt is megmagyarázza: — Csupán arról van itt szó, hogy egy-egy időszakban mik nyomták le Jobban a mérleg serpenyőjét. A bajok-e, vagy a sikerek. Ma már ritkán kerül szóba, hogy Pereden a szövetkezet gazdálkodásának elemzésekor miért éppen derékban szakították el azt a mögöttük leyő két évtizedet. Bizonyára van ebben olyasvalami is, hogy nem akarnak behegedt sebeket felszaggatni, a fő ok mégis az, hogy náluk valóban Uyen két egyenlő időrészben lehet mérlegre rakni a gazdálkodást. Mázsás súlyokkal is nehéz lenne megmérni az első tíz év gazdasági problémáit, gondjait. Volt belőlük elég. Nem aszfaltozott úton indult el a peredi szövetkezetben sem a közös gazdálkodás szekere. S hogy a járatlan úton recsegett-ropogott a kerék? Inkább azon lehetne csodálkozni, aki ezen csodálkozna. Vagyis ők a közös gazdálkodás 20 évének felmérésekor nem csupán bírálgatták, hanem elemezték is az eltelt Időszakot, tanulságként osztották két részre. Jozef Urban főagronómus szerint: — 1960-ig még csak a hibákból tanulgathattunk, azóta néhány Jó következtetést már a sikerekből is levonhattunk. A több mint 3000 lakosú község csak 1959-ben lett szövetkezeti faluvá. Tehát már ez a tény is megkövetelte, hogy új vezetőség kerüljön a szövetkezet élére. Azt hiszem, hogy a lényeges változás mégsem ezen múlott, hanem azon a nagy tenniakaráson, amely már ott buzogott a falu csaknem valamennyi parasztjában. Náluk tehát 1960-ban kezdődött az eléggé válságos helyzetben levő közös gazdálkodás konszolidálása. Először persze nem ugrásszerűen, hanem csak lassan, lépésről lépésre. Hiszen az akkori direktív irányítás ott bábáskodott a szövetkezet fölött, s a tagság lényegében csak afölött dönthetett, hogy mire kéri és hová fekteti be a hitelre kapott, konszolidációra szánt koronákat, a vezetőség egyik legnagyobb gondja pedig a munkaerőprobléma megoldása, és ezzel összefüggésben a munka helyes megszervezése volt. Majba József elnök már 10 éve irányltja a szövetkezetet. Akármiről kérdezi az ember — a termeléssel kapcsolatosan —, „szórja" az adatokat. Bár bevallja, hogy nem a számok embere. Szívesebben veszi számba az embereket. — Törődni kell az emberekkel, ők aztán már törődnek a munkával — mondja így leegyszerűsítve. Ami az 6 értelmezésében körülbelül azt jelenti, hogy a szövetkezeti közösség egyes tagjainak problémái, gondjai fűlött nem hunyhatunk szemet. Még érdemesebbnek tartom az elnöknek egy másik megjegyzését. Előrebocsátom, nem volt ott szó sem szövetkezeti demokráciáról, meg semmi olyasmiről, ami kikényszerítette volna ezt a nyilatkozatot. Csak éppen kikívánkozott az elnökből. — Tudja, a mi munkánkban gyakran kerül az ember olyan helyzetbe, hogy pillanatnyilag sürgős és fontos ügyben nem egyszerű a döntés. És olyankor, amikor az ember feje majd szétrobban a gondtól, az a legjobb orvosság, hogy biciklire ülök, s kikarikázok a határba. Ott mindig akad olyan csoport, amelyik éppen egy kis pihenőt tart. Elbeszélgetünk, gyakran az árokparton, szóba kerül az a bizonyos probléma is. El se hinné, hogy mennyi tanácsot, ötletet és a végén döntési ihletet kap néhány perc alatt a vezető. S azok az emberek, akiknek azt a döntést végre kell hajtaniuk, meg kell valósítaniuk, már úgy néznek a dologra, mint a saját határozatukra. Persze, hogy így sikeresebben megy a munka, jók a termelési eredmények. Tavaly például 15 700 korona volt az egy hektárra eső bevétel, 9087 korona a jövedelem. Ebből a tagoknak 5271 korona jutott. Tehát megközelítőleg egyharmada az öszszes bevételnek. így alakult ki, hogy "tavaly az egy dolgozóra eső évi kereset elérte a 19 582 koronát. 1960-ban még mindössze 8438 korona volt egyegy tag átlagos évi jövedelme. Azt is ilyen, meg amolyan hitelből fizették. Most nemcsak hogy hitel nélkül gazdálkodnak, hanem néhány millióért (még az év végi elszámolás után ls) ők kapnak kamatot az Állami Banktól. A 15 700 koronás hektáronkénti bevételből arra is következtethetne az ember, hogy ennyi pénzt csak nagyon fejlett melléktermeléssel tud összehozni a szövetkezet. Vagy pedig speciális termeléssel, mondjuk szőlővel, kacsafarmmal stb. Nos, Pereden a termelés egyáltalán nem üt el a galántai járás szövetkezeteinek a szokásától. Ök is azt termelik, amit a többiek. Csak éppen többet, jóval többet az átlagnál. Tavaly búzából 46,61 q volt az átlagos hektárhozam, a sok kárt okozó tavaszi belvizek ellenére ls. És nem kevesebb mint 800 hektáron. Az árpa 46,20, a kukorica 47,70, a cukorrépa 518 mázsával fizetett hektáronként, pedig az első vetést elhordta a vihar. Lucernaszénából 90 mázsás hektárhozamot értek el. A szövetkezetnek 40 hektáros kertészete van. De tavaly például ennél jóval nagyobb területen termeltek KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE zöldséget. Ugyanis a borsó után 30 hektárba káposztát ültettek, s ez több mint 300 mázsás hektárhozamot adott. S ennél még egy másik nagy lehetőséget Is kihasználtak. A felvásárlási ár 1,80, illetve, 1,50 korona volt. A konzervgyár azonban a feldolgozásra kész káposztáért több mint 3 koronát fizetett. Kereshettek tehát az ügyes kezű peredi lányok, asszonyok. Már említettem, hogy Pereden nincs baj a szövetkezeti demokráciával. Ezt nem a szövetkezet vezetőitől tudom, hanem a tagoktól, az egyszerű dolgozóktól. Nem elfogultak, ha egymást bírálni kell. Mert igaz ugyan, hogy az egy tehénre eső évi tejhozam 3367 liter, de az is, hogy néhány fejő jóval 3000 liter alatt fejt tehenenként. Ugyancsak akad különbség a traktorosok munkája között is. Erről is gyakran esik szó, úgy, hogy a prémiumosztáskor a vezetőségnek már nem kell magyarázkodnia. Tóth Pál ökonómus olyan nyilvántartással rendelkezik, hogy az esetleg megsértődőnek azonnal konkrét adatokkal szolgálhat. Persze a bírálatok mellett a dicséretek sem szorulnak háttérbe. Az elismerés, a dicséret önmagában azonban még nem lenne elég ösztönző eszköz, de az eredmény szerinti jutalmazással és a prémiumokkal kiegészítve már megteszi hatását. Érdeklődtem a traktorosok téli foglalkoztatottságáról, mert ismeretes, hogy a szövetkezetek nagyobb részében ezt a problémát mép nem oldották meg. Barczl András műhelyvezető szerint náluk a traktorosok és gépjavítók aligha kapják ingyen a fizetést. Ez természetesen szervezés dolga. A traktorosok egy részének télen is akad dolga a földeken, mások meg szerződéses munkát vállalnak valamelyik vállalatnál, néhányan a javításnál segédkeznek. Az elmúlt télre vonatkozóan az egyik leghasznosabb foglalkoztatottság az volt, hogy a traktorosok közül néhányan egy 500-as sertéshizlaldához szükséges vaskonstrukclón dolgoztak. Eredményesen. Azok is jól jártak, akik á munkát végezték, de a szövetkezetnek is kevesebbe került, mintha valamelyik vállalattal készítették volna el a munkát. Még sok mindent kellene elmondani a perediekről. Mert 20 éves gazdálkodásuk utóbbi 10 éve alatt a tagok keresete 135 százalékkal növekedett annak ellenére is, hogy közben komoly beruházásokat eszközölt a szövetkezet. Az öntözőberendezés tökéletesítésére, illetve a kihasználás lehetőségének a fokozására nem kevesebb mint 1,5 millió koronát fordítottak. Nem a nagy kiadást, hanem a jövőt nézték. Most is, azzal is, hogy Mosonmagyaróvárról egy lucernamalmot vásárolnak. A tápanyagmegőrzés szempontjából ezt elengedhetetlennek tartják. Még akkor ls, ha az állam az építéshez mindössze 30 % szubvenciót ad. A további 70 százalék már csaknem hiánytalanul ott van a bankban. S mire kell, ott ls lesz a 4,8 millió korona az utolsó fillérig. A galántal járásban aránylag sok a Jól gazdálkodó szövetkezet. De a peredi példa még a legjobbaknak ls mutat valamit. A mezőgazdaság tervszerű fejlesztésében olyan utat választottak, amelyen töretlenül haladnak mind a termelés, mind a munkatermelékenység növelése terén. Hogy visszatérjek a kezdeti gondolathoz: Az „öreg", a 20-éves szövetkezet olyan megfontoltan tesz lépést a lépés után, hogy bűn lenne kételkedni az Ujabb sikerekben. HARASZT] GYULA