Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

nek, hogy a törvények nem érvényesülnek, s az állam­és társadalmi érdekek védelmét tekintve nem egy eset­ben szinte a törvénytelenség állapota uralkodott. E hely­ről szeretném figyelmeztetni az antiszocialista és oppor­tunista körökhöz tartozó provokatőr elemeket, hogy nem fogjuk tétlenül szemlélni tevékenységüket, amely né­hol túllépi a törvényes határokat. Intézkedések történnek a párt belső élete fogyatékos­ságainak kiküszöbölésére, a demokratikus centralizmus megszilárdítására, a párt akcióképességének fokozására. Ezzel kapcsolatban bizonyos személyi változások tör­téntek a központi bizottság apparátusában, valamint a kerületi és járási pártbizottságokban ls. A párt vezetősége komolyan kezdett foglalkozni gaz­daságpolitikai problémákkal, párt- és állami vonalon ls megindult a munka. Nagy erőfeszítést tettünk, hogy normalizáljuk kapcso­latainkat a Szovjetunióval és a többi szövetséges szo­cialista országgal. Az új pártvezetés első intézkedései és eredményeik ls mutatják, hogy reális feltételeink vannak a mély tár­sadalmi válság leküzdésére. Ezért azonban fontos, hogy rövid időn belül politikailag elszigeteljük azokat az erőket, amelyek bomlást visznek a pártba és a társada­lomba, s amelyeknek objektív célja szöges ellentétben van szocialista célkitűzéseinkkel. Csak így zárhatjuk el az utat az ellenőrizhetetlen következményű válságok, ösztönös anarchia huzamos Ismétlődése előtt. Az általunk foganatosított intézkedések szerves ré­szét alkotják annak a politikai küzdelemnek, amelyben meg akarjuk nyerni népünk óriási többségének bizalmát és támogatását. Az emberek saját tapasztalataikon és munkánk eredményein akarnak meggyőződni arról, hogy utunk helyes és egyedül lehetséges, s hogy ez az út konkrét elintézése az embereket bántó, a társadalmi fejlődést fékező problémáknak, ez az út pártunk január utáni politikája összes pozitív gondolatainak a megva­lósítása, a novemberi határozat végrehajtása, az az üt, amely meg akarja szüntetni a szavak és a tettek, kul­túrnemzeteink és a modern szocialista állam intenzív fejlődésének szükségletei, a fogyatékosságok és a fej­lődést fékező és lehetetlenné tevő bajok közti viszályt. Fontos, hogy mi, párttagok és a többi ember megértse, felfogja: az antiszocialista és jobboldali erők tevékeny­sége bomlást és felfordulást okozna társadalmunkban, gazdaságunk és társadalompolitikánk bomlásához, konf­liktusokhoz és katasztrófához vezetne. L Társadalmunk válságos helyzete áthidalásának alap­vető problémája a párton belüli politikai válság áthi­dalása. Végeredményben ez volt nálunk az előző idő­szakban kialakult válságos fejlemények kulcsfontosságú kérdése. Arról már beszéltünk, hogy az áprilisi plená­ris ülés előtt milyen nehéz volt a párton belül kialakult helyzet. Hogyan lábaljunk kl ebből a helyzetből? Miként újít­suk fel a párt eszmei egységét, akciőképességét és harckészségét? Ezt csak bevált lenini módszerekkel érhetjük el. Feltétlenül tisztáznunk kell pártunk alapvető politi­kai feladatait, hogy félreérthetetlenül megmondjuk, tu­lajdonképpen milyen a pártunk, mit akarunk, s meg­egyezzünk abban, hogy ennek alapján folytassunk po­litikai küzdelmet pártunk lehetőleg minél több tagjának összefogásáért, s következetesen igazodjunk a pártmun­ka, a pártélet lenini elveihez, valamint pártunk alap­szabályzatához. Pártunk szlovákiai területi szervezeté­nek tevékenysége alapján szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ezen az úton haladva csak akkor érhetünk el sikereket, ha a párt vezetősége, s minden szerve következetesen ragaszkodik az említett elvekhez. Kijelentettük, hogy pártunk alapvető fontosságú do­kumentuma, amelyhez igazodunk, a központi bizottság novemberi határozata. Néhol szemrehányást tesznek nekünk, hogy nem beszélünk, vagy cfeak keveset beszé­lünk az akcióprogramról. Az akcióprogramra elsősorban olyan egyének hivatkoznak, akik ezt a programot köz­vetlenül jóváhagyása után sem tartották tiszteletben, durván vétettek vagy vétenek ellene — például ha ar­ról a részéről van szó, amely nemzetközi kapcsolatain­kat s célkitűzéseinket rögzíti. Hogyan látjuk ml az akcióprogramot? Az akcióprog­ramban felsorolt elgondolások többnyire helytállók, de további részletezést igényelnek. Végeredményben a múlt év novemberében hozott határozat ls tartalmazza az akcióprogramba foglalt lényeges elgondolásokat. Az akcióprogramot azonban túl elhamarkodva, a már köz­Ismerten kialakult válságos helyzet hatása alatt állítot­ták össze, több meghatározása homályos, így lehetővé teszi az ellentmondó magyarázatokat, és egyes megha­tározásai helytelenek. Mindez a kérdések tisztázását, kiegészítését igényelte, hogy az akcióprogramot teljes egészében ma is számunkra kötelező dokumentumként használhassuk fel. Pártunk és társadalmunk az akció­program jóváhagyása óta eltelt csaknem 14 hónap folya­mán bizonyos fejlődésen ment át, megrázkódtatások érték, olyan tapasztalatokat szerzett, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, A novemberi határozat s pártunk későbbi döntései ezért sokkal megfelelőbbek a párt jelenlegi helyzetében, s igényeinek ls jobban megfelelnek. V Akadnak olyanok, akik szemrehányást tesznek ne­künk, hogy vissza akarunk térni a Január előtti torzítá­sokhoz. A párt Központi Bizottsága s a párt vezetősége már többször kinyilvánította teljesen félreérthetetlen, egyértelmű állásfoglalását, azt, hogy folytatni akarjuk január utáni politikánkat. Ki hivatkozik azonban az em­lített rémképekre, arra, hogy visszatérünk a Novotný idejéből Ismert deformációkhoz, a párt s a társadalom irányításának szubjektivista, bürokratikus módszereihez? Ilyen rémképekre elsősorban azok hivatkoznak, akik antiszocialista vagy opportunista pozíciókból az egyik válságos helyzetből a másikba hajszolták társadalmun­kat, azok, akik visszaéltek a széleskörűen érvényesülő demokratikus szabadságjogokkal, a sajtó- és a szólás­szabadsággal, a gyülekezés Jogával, s mindezt az em­berek uszítására, a párttagság s a lakosság megtévesz­tésére, a fogalmak összezavarására, a párt s funkcio­náriusai elleni uszításra, szovjetellenes hangulatok kel­tésére használták fel. Amikor már elérték, hogy pár­tunkat s társadalmunkat bomlás ós katasztrófa veszé­lyeztette, s amikor kiutat keresve néhány népszerűtlen intézkedés foganatosítására kényszerülünk, befeketítik pártunk vezetőségét, kiagyalt rágalmakkal vádolják, hogy eltereljék magukról s politikai felelősségükről a figyelmet, és szabadságszerető, humánus, haladó szel­lemű emberek színében tetszelegnek. Nem mondható bátor, becsületes magatartásnak, hogy pártunkat s tár­sadalmunkat, és az államot ls olyan súlyos helyzetbe sodorták, amelybe tavaly s ez év első hónapjaiban Ju­tottunk, aminek nemcsak gazdaságilag, hanem minden téren súlyosak a következményei, de ezért nem vállalnak felelősséget. Nyilván arra kényszerülünk, hogy a pártot s a lakosságot az említett egyének által eddig kifejtett 14 6 nes vagy szoclallstaellenes célokra valő visszaélés kö­zött. Pártunk támogatni és fejleszteni kívánja a Nemzeti Front politikáját, hogy a különböző társadalmi osztá­lyoknak és rétegeknek, a pártonkívüliek széles rétegei­nek meglegyen a legális alapja ahhoz, hogy részt ve­hessenek a politikai életben, együttműködhessenek a politika kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésé­ben. Ogy tekintünk a pártonkívüliekre, vagy más poli­tikai pártok becsületes tagjaira, mint ennek az államnak teljes jogú polgáraira. A párttagságot nem úgy fogjuk fél mint kiváltságot, hanem mint fokozott kötelességet a társadalom iránt. Kerülni akarunk a politikában min­dent, ami passzivitáshoz, közömbösséghez, érdektelenség­hez vagy az emberek részvétlenségéhez vezetne. A szo­cialista demokrácia fejlesztését, ahogy ezt a szót mar­xista értelmében értjük, és ahogyan számos pozitív vo­nása megnyilvánult a Január utáni politikában, társa­dalmunk elkerülhetetlen fejlődési fokozatának és a to­vábbi fejlődés feltételeinek tekintjük. Ezért a párt ve­zető szerepének megszilárdítását, mely döntő politikai erő államunkban — s ez történelmileg elkerülhetetlen attribútuma a szocialista társadalomnak — nem úgy fogjuk fel, mint utasítgatást és adminisztratív dirigálást, hanem mint a politikai munka eredményét, mint bizal­mat, melyet a párt a múltban szerzett népünk széles ré­tegeinél, és amelyet újra és újra meg kell újítania mun­kájával ős képességével, hogy meg tudja oldani a tár­sadalmi kérdéseket. Ezért kell bekapcsolni a társadalmi kérdések megoldásába minél több embert a társadalom valamennyi rétegéből, hogy a pártpolitika körül egység­be tömörüljön a dolgozó nép döntő többsége. Fel kíván­juk használni pártunknak a München előtti köztársaság­ban a politikai munka terén, az antifasiszta mozgalom­ban, a háború alatti küzdelemben és az 1945—1948-as évek politikai küzdelmeiben szerzett tapasztalatait, va­lamint a későbbi évek valamennyi pozitív tapasztalatát s gazdagítani akarjuk ezeket a Január utáni fejlődés pozitív ismereteivel. Mindezek ellenére meg kell mon­dani, hogy a Nemzeti Front nem koalíciója különböző ellentétes politikai erőknek burzsoá értelmében véve, hanem politikai kifejezője a munkások, a parasztok, az értelmiség és a többi dolgozó réteg szövetségének, szövetsége a szocialista társadalomnak. A negatív és opportunista tendenciák részben a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom egyes szervezeteibe is befészkelték magukat. Különböző Jobboldali oportu­nista erők, sőt kimondottan antiszociallsta elemek is az elmúlt évben és éz év elején arra használták fel a viharos politikai helyzetet, hogy pozíciókhoz Jussanak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban az üzemi bizottságoktól egészen a legmagasabb szintű szakszer­vezeti szervekig. Az olyan leiszóval, hogy „szakszerve­zeteket kommunisták nélkül', vagy megegyezve azokkal a párttagokkal, akik áldozatul estek az opportunista és a nacionalista tendenciáknak, bizonyos pozíciókat szereztek az üzemekben és a magasabb szakszervezeti szervekben. Politikai megállapodásokat kötöttek hason­szőrű diákokkal és kulturális dolgozókkal, és közös ak­ciókat kezdtek szervezni anélkül, hogy megállapodásra jutottak volna pártunkkal és a Nemzeti Fronttal, sőt egyenesen ellenük szervezkedtek. A mai napig is tevé­kenykednek Ilyen erők a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyes szerveiben. Ezek az erők harcba kezd­tek a munkásosztályra, az üzemekre gyakorolandó be­folyásért. Erre vonatkozólag is tiszta vizet kell önteni a pohár­ba Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály forradalmi pártjaként alakult meg, s létének egész ide­je alatt a munkásosztály politikai képviselőjének tar­totta magát. Pártunk ma is mindenekelőtt a munkás­osztály érdekeit tartja szem előtt és fogja tartani a Jö­vőben is. Mi kommunisták nem maradhatunk közömbö­sek az olyan tény Iránt, amikor opportunista és anti­szociallsta erők is megpróbálkoztak, és helyenként még ma is megpróbálkoznak letéríteni a munkásságot a he­lyes útról. Szükséges, hogy a párt — legmagasabb szer­veitől kezdve egészen az üzemi szervezetekig — éles politikai küzdelmet folytasson az üzemekben és különösen a szakszervezetekben levő valamennyi oppor­tunista erő ellen. Pártunk fő ereje mindig az üzemek­ben és a munkásmozgalomban volt. Megerősíteni a párt­nak az üzemekre gyakorolt eszmei befolyását és elszi­getelni az opportunista erőket — ma ez a pártmunka legfontosabb feladata. Fokozni kell a párt vezető sze­repét az üzemekben és a vállalatokban, dolgozni kell valamennyi szinten a szakszervezetek pártcsoportjaival, s a párttagságot intenzív és felelős munkára kell bírni. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékeny­kedő kommunistákat — legyenek bár egyszerű tagok, kisebb vagy nagyobb szakszervezeti funkcionáriusok — ugyanazok a kötelességek fűzik pártunkhoz, a pártprog­ramhoz, Irányvonalához és határozataihoz, mint bármely más területen tevékenykedő kommunistákat. Ezért sok­kal nagyobb gondot kell fordítani üzemi pártszerveze­teink munkájára, a szakszervezeti szervek valamennyi fokozatán tevékenykedő kommunisták munkájára. Meg kell őket győzni magatartásunk helyességéről, le kell vonni a következtetéseket ha fegyelmezetlenek és ha mint tagok megsértik párt iránti kötelességeiket. E fel­adat teljesítéséből, vagyis az üzemi pártszervezetek és a szakszervezetekben tevékenykedő pártcsoportok po­litikai befolyásának megszilárdításától függ nemcsak a politikai konszolidáció foka ezen a területen, hanem fontos feladatok teljesítése ls a termelésben. Éppen ezért munkánknak egyik kulcsfeladata ez. Az Ifjúsági mozgalom különféle szervezeteiben ls veszélyesen befészkelték magukat az opportunista és részben az antiszocialista tendenciák, amelyek az Ifjú­sági mozgalom egyes vezető szerveiben ls megnyil­vánultak. Egész pártunknak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie az Ifjú nemzedék problémáinak és a vele való politikai munkának. Az ifjúsági szervezetek kom­munistáitól elvárjuk, hogy kikorrigálják a helytelen po­litikai irányvonalat azokban a szervekben, ahol ez kife­jezetten megnyilvánult, és hogy fegyelmezetten és al­kotó módon fogják alkalmazni pártunk politikáját a fiatalokkal folytatott munkában. A párt nem mondhat le róla, hogy befolyást ne gya­koroljon nálunk az egész kultúrpolitikára és hatással ne legyen kialakítására. E téren Jelentős fogyatékossá­gok tapasztalhatók. Kl kell dolgozni pártunk művelő­déspolitikai programját, biztosítani a párt kultúrpoliti­kájának marxista értelmezését, valamint konkrét intéz­kedéseket párt- és állami vonalon. Sok mindent elmu­lasztottunk e téren az elmúlt másfél év folyamán és az azt megelőző években. így aztán a kultúra, az okta­tásügy és a felsőoktatási intézmények területén dolgo­zóknak s köztük a párttagoknak egy része ls opportu­nista csoportok képviselőinek befolyása alá került, vagy pedig hiányos a tájékozottságuk és zavar uralkodik kö­zöttük. Rendkívül jelentős és egyre nagyobb Jelentő­ségre tesz szert az értelmiség szerepe a modern társa­dalomban. Becsületes és intenzív politikai munkával, és körültekintéssel meg akarjuk nyerni értelmiségünk Jelentős részét pártunk programjának; az előttünk álló igényes társadalmi feladatoknak,

Next

/
Thumbnails
Contents