Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

nek, hogy a törvények nem érvényesülnek, s az államés társadalmi érdekek védelmét tekintve nem egy esetben szinte a törvénytelenség állapota uralkodott. E helyről szeretném figyelmeztetni az antiszocialista és opportunista körökhöz tartozó provokatőr elemeket, hogy nem fogjuk tétlenül szemlélni tevékenységüket, amely néhol túllépi a törvényes határokat. Intézkedések történnek a párt belső élete fogyatékosságainak kiküszöbölésére, a demokratikus centralizmus megszilárdítására, a párt akcióképességének fokozására. Ezzel kapcsolatban bizonyos személyi változások történtek a központi bizottság apparátusában, valamint a kerületi és járási pártbizottságokban ls. A párt vezetősége komolyan kezdett foglalkozni gazdaságpolitikai problémákkal, párt- és állami vonalon ls megindult a munka. Nagy erőfeszítést tettünk, hogy normalizáljuk kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szövetséges szocialista országgal. Az új pártvezetés első intézkedései és eredményeik ls mutatják, hogy reális feltételeink vannak a mély társadalmi válság leküzdésére. Ezért azonban fontos, hogy rövid időn belül politikailag elszigeteljük azokat az erőket, amelyek bomlást visznek a pártba és a társadalomba, s amelyeknek objektív célja szöges ellentétben van szocialista célkitűzéseinkkel. Csak így zárhatjuk el az utat az ellenőrizhetetlen következményű válságok, ösztönös anarchia huzamos Ismétlődése előtt. Az általunk foganatosított intézkedések szerves részét alkotják annak a politikai küzdelemnek, amelyben meg akarjuk nyerni népünk óriási többségének bizalmát és támogatását. Az emberek saját tapasztalataikon és munkánk eredményein akarnak meggyőződni arról, hogy utunk helyes és egyedül lehetséges, s hogy ez az út konkrét elintézése az embereket bántó, a társadalmi fejlődést fékező problémáknak, ez az út pártunk január utáni politikája összes pozitív gondolatainak a megvalósítása, a novemberi határozat végrehajtása, az az üt, amely meg akarja szüntetni a szavak és a tettek, kultúrnemzeteink és a modern szocialista állam intenzív fejlődésének szükségletei, a fogyatékosságok és a fejlődést fékező és lehetetlenné tevő bajok közti viszályt. Fontos, hogy mi, párttagok és a többi ember megértse, felfogja: az antiszocialista és jobboldali erők tevékenysége bomlást és felfordulást okozna társadalmunkban, gazdaságunk és társadalompolitikánk bomlásához, konfliktusokhoz és katasztrófához vezetne. L Társadalmunk válságos helyzete áthidalásának alapvető problémája a párton belüli politikai válság áthidalása. Végeredményben ez volt nálunk az előző időszakban kialakult válságos fejlemények kulcsfontosságú kérdése. Arról már beszéltünk, hogy az áprilisi plenáris ülés előtt milyen nehéz volt a párton belül kialakult helyzet. Hogyan lábaljunk kl ebből a helyzetből? Miként újítsuk fel a párt eszmei egységét, akciőképességét és harckészségét? Ezt csak bevált lenini módszerekkel érhetjük el. Feltétlenül tisztáznunk kell pártunk alapvető politikai feladatait, hogy félreérthetetlenül megmondjuk, tulajdonképpen milyen a pártunk, mit akarunk, s megegyezzünk abban, hogy ennek alapján folytassunk politikai küzdelmet pártunk lehetőleg minél több tagjának összefogásáért, s következetesen igazodjunk a pártmunka, a pártélet lenini elveihez, valamint pártunk alapszabályzatához. Pártunk szlovákiai területi szervezetének tevékenysége alapján szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ezen az úton haladva csak akkor érhetünk el sikereket, ha a párt vezetősége, s minden szerve következetesen ragaszkodik az említett elvekhez. Kijelentettük, hogy pártunk alapvető fontosságú dokumentuma, amelyhez igazodunk, a központi bizottság novemberi határozata. Néhol szemrehányást tesznek nekünk, hogy nem beszélünk, vagy cfeak keveset beszélünk az akcióprogramról. Az akcióprogramra elsősorban olyan egyének hivatkoznak, akik ezt a programot közvetlenül jóváhagyása után sem tartották tiszteletben, durván vétettek vagy vétenek ellene — például ha arról a részéről van szó, amely nemzetközi kapcsolatainkat s célkitűzéseinket rögzíti. Hogyan látjuk ml az akcióprogramot? Az akcióprogramban felsorolt elgondolások többnyire helytállók, de további részletezést igényelnek. Végeredményben a múlt év novemberében hozott határozat ls tartalmazza az akcióprogramba foglalt lényeges elgondolásokat. Az akcióprogramot azonban túl elhamarkodva, a már közIsmerten kialakult válságos helyzet hatása alatt állították össze, több meghatározása homályos, így lehetővé teszi az ellentmondó magyarázatokat, és egyes meghatározásai helytelenek. Mindez a kérdések tisztázását, kiegészítését igényelte, hogy az akcióprogramot teljes egészében ma is számunkra kötelező dokumentumként használhassuk fel. Pártunk és társadalmunk az akcióprogram jóváhagyása óta eltelt csaknem 14 hónap folyamán bizonyos fejlődésen ment át, megrázkódtatások érték, olyan tapasztalatokat szerzett, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, A novemberi határozat s pártunk későbbi döntései ezért sokkal megfelelőbbek a párt jelenlegi helyzetében, s igényeinek ls jobban megfelelnek. V Akadnak olyanok, akik szemrehányást tesznek nekünk, hogy vissza akarunk térni a Január előtti torzításokhoz. A párt Központi Bizottsága s a párt vezetősége már többször kinyilvánította teljesen félreérthetetlen, egyértelmű állásfoglalását, azt, hogy folytatni akarjuk január utáni politikánkat. Ki hivatkozik azonban az említett rémképekre, arra, hogy visszatérünk a Novotný idejéből Ismert deformációkhoz, a párt s a társadalom irányításának szubjektivista, bürokratikus módszereihez? Ilyen rémképekre elsősorban azok hivatkoznak, akik antiszocialista vagy opportunista pozíciókból az egyik válságos helyzetből a másikba hajszolták társadalmunkat, azok, akik visszaéltek a széleskörűen érvényesülő demokratikus szabadságjogokkal, a sajtó- és a szólásszabadsággal, a gyülekezés Jogával, s mindezt az emberek uszítására, a párttagság s a lakosság megtévesztésére, a fogalmak összezavarására, a párt s funkcionáriusai elleni uszításra, szovjetellenes hangulatok keltésére használták fel. Amikor már elérték, hogy pártunkat s társadalmunkat bomlás ós katasztrófa veszélyeztette, s amikor kiutat keresve néhány népszerűtlen intézkedés foganatosítására kényszerülünk, befeketítik pártunk vezetőségét, kiagyalt rágalmakkal vádolják, hogy eltereljék magukról s politikai felelősségükről a figyelmet, és szabadságszerető, humánus, haladó szellemű emberek színében tetszelegnek. Nem mondható bátor, becsületes magatartásnak, hogy pártunkat s társadalmunkat, és az államot ls olyan súlyos helyzetbe sodorták, amelybe tavaly s ez év első hónapjaiban Jutottunk, aminek nemcsak gazdaságilag, hanem minden téren súlyosak a következményei, de ezért nem vállalnak felelősséget. Nyilván arra kényszerülünk, hogy a pártot s a lakosságot az említett egyének által eddig kifejtett 14 6 nes vagy szoclallstaellenes célokra valő visszaélés között. Pártunk támogatni és fejleszteni kívánja a Nemzeti Front politikáját, hogy a különböző társadalmi osztályoknak és rétegeknek, a pártonkívüliek széles rétegeinek meglegyen a legális alapja ahhoz, hogy részt vehessenek a politikai életben, együttműködhessenek a politika kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. Ogy tekintünk a pártonkívüliekre, vagy más politikai pártok becsületes tagjaira, mint ennek az államnak teljes jogú polgáraira. A párttagságot nem úgy fogjuk fél mint kiváltságot, hanem mint fokozott kötelességet a társadalom iránt. Kerülni akarunk a politikában mindent, ami passzivitáshoz, közömbösséghez, érdektelenséghez vagy az emberek részvétlenségéhez vezetne. A szocialista demokrácia fejlesztését, ahogy ezt a szót marxista értelmében értjük, és ahogyan számos pozitív vonása megnyilvánult a Január utáni politikában, társadalmunk elkerülhetetlen fejlődési fokozatának és a további fejlődés feltételeinek tekintjük. Ezért a párt vezető szerepének megszilárdítását, mely döntő politikai erő államunkban — s ez történelmileg elkerülhetetlen attribútuma a szocialista társadalomnak — nem úgy fogjuk fel, mint utasítgatást és adminisztratív dirigálást, hanem mint a politikai munka eredményét, mint bizalmat, melyet a párt a múltban szerzett népünk széles rétegeinél, és amelyet újra és újra meg kell újítania munkájával ős képességével, hogy meg tudja oldani a társadalmi kérdéseket. Ezért kell bekapcsolni a társadalmi kérdések megoldásába minél több embert a társadalom valamennyi rétegéből, hogy a pártpolitika körül egységbe tömörüljön a dolgozó nép döntő többsége. Fel kívánjuk használni pártunknak a München előtti köztársaságban a politikai munka terén, az antifasiszta mozgalomban, a háború alatti küzdelemben és az 1945—1948-as évek politikai küzdelmeiben szerzett tapasztalatait, valamint a későbbi évek valamennyi pozitív tapasztalatát s gazdagítani akarjuk ezeket a Január utáni fejlődés pozitív ismereteivel. Mindezek ellenére meg kell mondani, hogy a Nemzeti Front nem koalíciója különböző ellentétes politikai erőknek burzsoá értelmében véve, hanem politikai kifejezője a munkások, a parasztok, az értelmiség és a többi dolgozó réteg szövetségének, szövetsége a szocialista társadalomnak. A negatív és opportunista tendenciák részben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyes szervezeteibe is befészkelték magukat. Különböző Jobboldali oportunista erők, sőt kimondottan antiszociallsta elemek is az elmúlt évben és éz év elején arra használták fel a viharos politikai helyzetet, hogy pozíciókhoz Jussanak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban az üzemi bizottságoktól egészen a legmagasabb szintű szakszervezeti szervekig. Az olyan leiszóval, hogy „szakszervezeteket kommunisták nélkül', vagy megegyezve azokkal a párttagokkal, akik áldozatul estek az opportunista és a nacionalista tendenciáknak, bizonyos pozíciókat szereztek az üzemekben és a magasabb szakszervezeti szervekben. Politikai megállapodásokat kötöttek hasonszőrű diákokkal és kulturális dolgozókkal, és közös akciókat kezdtek szervezni anélkül, hogy megállapodásra jutottak volna pártunkkal és a Nemzeti Fronttal, sőt egyenesen ellenük szervezkedtek. A mai napig is tevékenykednek Ilyen erők a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyes szerveiben. Ezek az erők harcba kezdtek a munkásosztályra, az üzemekre gyakorolandó befolyásért. Erre vonatkozólag is tiszta vizet kell önteni a pohárba Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály forradalmi pártjaként alakult meg, s létének egész ideje alatt a munkásosztály politikai képviselőjének tartotta magát. Pártunk ma is mindenekelőtt a munkásosztály érdekeit tartja szem előtt és fogja tartani a Jövőben is. Mi kommunisták nem maradhatunk közömbösek az olyan tény Iránt, amikor opportunista és antiszociallsta erők is megpróbálkoztak, és helyenként még ma is megpróbálkoznak letéríteni a munkásságot a helyes útról. Szükséges, hogy a párt — legmagasabb szerveitől kezdve egészen az üzemi szervezetekig — éles politikai küzdelmet folytasson az üzemekben és különösen a szakszervezetekben levő valamennyi opportunista erő ellen. Pártunk fő ereje mindig az üzemekben és a munkásmozgalomban volt. Megerősíteni a pártnak az üzemekre gyakorolt eszmei befolyását és elszigetelni az opportunista erőket — ma ez a pártmunka legfontosabb feladata. Fokozni kell a párt vezető szerepét az üzemekben és a vállalatokban, dolgozni kell valamennyi szinten a szakszervezetek pártcsoportjaival, s a párttagságot intenzív és felelős munkára kell bírni. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedő kommunistákat — legyenek bár egyszerű tagok, kisebb vagy nagyobb szakszervezeti funkcionáriusok — ugyanazok a kötelességek fűzik pártunkhoz, a pártprogramhoz, Irányvonalához és határozataihoz, mint bármely más területen tevékenykedő kommunistákat. Ezért sokkal nagyobb gondot kell fordítani üzemi pártszervezeteink munkájára, a szakszervezeti szervek valamennyi fokozatán tevékenykedő kommunisták munkájára. Meg kell őket győzni magatartásunk helyességéről, le kell vonni a következtetéseket ha fegyelmezetlenek és ha mint tagok megsértik párt iránti kötelességeiket. E feladat teljesítéséből, vagyis az üzemi pártszervezetek és a szakszervezetekben tevékenykedő pártcsoportok politikai befolyásának megszilárdításától függ nemcsak a politikai konszolidáció foka ezen a területen, hanem fontos feladatok teljesítése ls a termelésben. Éppen ezért munkánknak egyik kulcsfeladata ez. Az Ifjúsági mozgalom különféle szervezeteiben ls veszélyesen befészkelték magukat az opportunista és részben az antiszocialista tendenciák, amelyek az Ifjúsági mozgalom egyes vezető szerveiben ls megnyilvánultak. Egész pártunknak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie az Ifjú nemzedék problémáinak és a vele való politikai munkának. Az ifjúsági szervezetek kommunistáitól elvárjuk, hogy kikorrigálják a helytelen politikai irányvonalat azokban a szervekben, ahol ez kifejezetten megnyilvánult, és hogy fegyelmezetten és alkotó módon fogják alkalmazni pártunk politikáját a fiatalokkal folytatott munkában. A párt nem mondhat le róla, hogy befolyást ne gyakoroljon nálunk az egész kultúrpolitikára és hatással ne legyen kialakítására. E téren Jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók. Kl kell dolgozni pártunk művelődéspolitikai programját, biztosítani a párt kultúrpolitikájának marxista értelmezését, valamint konkrét intézkedéseket párt- és állami vonalon. Sok mindent elmulasztottunk e téren az elmúlt másfél év folyamán és az azt megelőző években. így aztán a kultúra, az oktatásügy és a felsőoktatási intézmények területén dolgozóknak s köztük a párttagoknak egy része ls opportunista csoportok képviselőinek befolyása alá került, vagy pedig hiányos a tájékozottságuk és zavar uralkodik közöttük. Rendkívül jelentős és egyre nagyobb Jelentőségre tesz szert az értelmiség szerepe a modern társadalomban. Becsületes és intenzív politikai munkával, és körültekintéssel meg akarjuk nyerni értelmiségünk Jelentős részét pártunk programjának; az előttünk álló igényes társadalmi feladatoknak,