Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

vezetőnek ls. Meg kell mondani — s ezt a Nemzeti Frontról szóló törvény ls leszögezi —, hogy zárt politikai rendszerről van sző, hogy egyetlen szervezetnek, mely ki akarja venni részét a politikai életből, nem lehet legális bázisa a Nemzeti Front keretein kívül. Célunk ma a Nemzeti Front és szervezetei szocialista jellegének, szocialista arculatának a megerősítése. Az elmúlt másfél év folyamán a Nemzeti Front egyes társszervezeteire e beszámolóban már említett szélsőséges erők gyakoroltak hatást, és ez a befolyás bizonyos mértékben politikailag deformálta a Nemzeti Front egyes szervezeteinek politikai tevékenységét. Bizonyos nyugtalansággal figyeltük a Cseh Szocialista Párt és a Néppárt különböző szervezeteinek tevékenységét, valamint bizonyos elemeket a Szlovák Megújhódás Pártjában és a Szabadságpártban. E pártok számos személyisége kezdett visszatérni az 1948. februárjában vereséget szenvedett polgári pártok február előtti eszméihez, programjához és koncepcióihoz, úgy érezve, hogy utódaik vagy folytatóik ezeknek. Felvettek tagjaik közé kompromittált egyéneket a február előtti polgári politikai pártok soraiból, akik kimondottan negatív értelemben hatottak e pártok tagságának és szervezeteinek egy részére, felvettek tagjaik sorába kompromittált egyéneket a K—231-ből, a KAN-ból s a reakciós, antiszocialísta, szovjetellenes elemek különböző más képviselőit, akik igyekeztek deformálni e pártok politikáját a Nemzeti Front koncepciójával szemben. E pártok sajtójában is nem egyszer mutatkoztak antiszocialista, burzsoá és opportunista tendenciák, melyek politikai életünk viharos felszínét offenzív, hatalmi-politikai küzdelemre, támadásra, pozícióik megszilárdítására akarták felhasználni a választások előtt. Egyes helyeken ezek a politikai pártok az ilyen radikalizált elemeknek, antiszocialista, szovjetellenes hangulatoknak, reményeknek gyűjtőhelyei lettek. Véleményünk az, hogy e pártok vezetőségének lesz erejük arra hogy megtisztítsák soraikat ezektől az elemektől és igen kritikusan értékeljék saját tevékenységüket az utolsó másfél év folyamán és következetesen biztosítsák a párt belső életében és közéleti tevékenységében mozgalmuk szocialista jellegét és következetesen alkalmazkodjanak a Nemzeti Front programjához. Pártunk vezetősége tárgyalni fog valamennyi többi párt vezetőségével ezekről a kérdésekről. Ügy, mint ahogy a mi pártunk megtisztul a szocialista fejlődésünkre káros minden ilyen tendencia nyomásától, elvárjuk, hogy a Cseh Szocialista Párt, a Néppárt és a többi politikai párt is sürgősen elhatárolja magát ezektől a jelenségektől, megtisztítja sorait, és szilárd láncszeme lesz a Nemzeti Front politikájának és szocialista programjának. Az egész Nemzeti Frontnak szilárd szabályokat kell majd adni, amelyek gátat vetnek az anarchista és jobboldali erők kísérleteinek, behatolásuknak, a Nemzeti Front legális szervezeteibe és azon kísérleteiknek, hogy visszaéljenek a Nemzeti Frontnak ezekkel a társszervezeteivel és hatalmukba kerítsék őket. Pártunk már többször megmondotta, hogy visszautasítja politikai rendszerünk felfogásának a „pluralista" teóriáját, a „politikai erők szabad játékának" teóriáját és a hasonló szociáldemokrata és kispolgári elképzeléseket a politikai életről a szocialista államban. A Nemzeti Front nem koalíciója a politikai pártoknak és a tömegszervezeteknek, és nem jelenthet úgynevezett „partneri viszonyt" a politikai versengés értelmében. E kispolgári, anarchista tendenciákból származtak azok az elméletek és gyakorlati kísérletek is, melyek folyamán a Nemzeti Front több társszervezete programszerűen kiemelte, hogy úgynevezett „önálló politikai erő" kíván lenni, vagyis függetleníteni akarja magát Csehszlovákia Kommunista Pártjának befolyásától, politikánk és a Nemzeti Front politikai koncepciójától. Kísérletek történtek különböző ellenzéki tömörülések kialakítására a Nemzeti Fronttal szemben és nélküle Ilyen volt például a „munkások és diákok" tömbje ,az „értelmiségiek, munkások és diákok tömbje." Egyes szervezetek különböző egyezményeket és megállapodásokat kötöttek a Nemzeti Front tudta nélkül politikai Irányvonalával ellentétben. Elvetjük az ilyen koncepciókat és az ilyen akciókat, s ezeket illegális politikai tevékenységnek, az ilyen megállapodásokat pedig a Nemzeti Front politikája szempontjából érvénytelennek tartjuk. Az értelmiség egyes alkotó szövetségeiben, melynek rendes társszervezetei a Nemzeti Frontnak, bi zonyos csoportok úgynevezett „koordinációs bizottságokat" szerveztek országos és kerületi méretekben, s ezek törvényeink értelmében sem bejegyzett szervezetek. Nem alakultak meg a Nemzeti Front jóváhagyásával, és működésük lényegében ellentétes a Nemzeti Front politikájával. Ezek a „koordinációs bizottságok" a múlt év folyamán kezdtek politikai jellegű — és meg kell mondani — ellenzéki jellegű politikai feladatok betöltésére vállalkozni. Politikai platformjukat a CSKP KB politikájával ellentétben kezdték kialakítani, s noha jelentős mértékben saját pártunk tagjairól van szó, különböző akciókat kezdtek szervezni, amelyek nagy mértékben hozzájárultak válságjelenségek kialakulásához államunkban, különösen ha fontolóra vesszük e csoportok befolyását a tömegtájékoztatási eszközökre. Ezen a helyen is nyíltan meg akarjuk mondani, hogy semmiféle ilyen „koordinációs bizottságokat" nem Ismerünk el, sem az államilag elismert szervezetek szempontjából, sem a Nemzeti Front szempontjából a politikai életben, s ezeket illegális politikai ellenzéki központoknak minősítjük, amelyek gyakran visszaéltek az emberek jóhiszeműségével és a kulturális dolgozók egy részének tájékozatlanságával, vagy dezorientációjával. A párt- és állami szervek, valamint a Nemzeti Front szervei politikai kérdésekben csak a Nemzeti Front rendes társszervezeteivel a Nemzeti Front talaján és a Nemzeti Front koncepciójának keretében tárgyalhatnak. Egyes szervezetek — például a főiskolások egy része — megpróbáltak politikai tevékenységet kifejteni a Nemzeti Fronton kívül, sőt tüntetőleg kijelentették, hogy nem lépnek be a Nemzeti Frontba, mert önálló, senkitől sem függő politikai erőt képviselnek. Egyes időszakokban felelőtlen és éretlen fiatalok demagógiával és anarchista jelszavakkal befolyást gyakoroltak a diákság és az ifjúság egy részére. Világosan meg akarom mondani, hogy ilyen tevékenységet a Nemzeti Front keretein kívül nem fogunk tűrni, nem tűrjük el, hogy ily módon visszaéljenek a politikában tapasztalatlan, felelőtlen fiatalokkal. Lehetővé tesszük a fiataloknak és a főiskolásoknak, hogy a Nemzeti Front politikájának talaján szervezkedjenek, politikai tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a közéletben és együttműködjenek. De az említett csoportok valamennyi destruktív tendenciáját politikai eszközökkel, s ha kell törvényeink keretén belül rendszabályokkal is meggátoljuk. Egyes kulturális dolgozók az elmúlt másfél év folyamán nagyfokú politikai aktivitásra és — mint mondottuk — ellenzéki álláspontjuk erőszakos érvényesítésére összpontosították erőiket. Ebben a politikailag ellenzéki és gyakran egyenesen felforgató tevékenységben visszaéltek a véleménynyilvánítás szabadságával és különösen a tömegtájékoztatási eszközökkel és az alkotó szövetségek sajtójával. Amikor politikai állásfoglalásukat bíráljuk vagy elkerülhetetlen intézkedéseket hozunk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben, ezeket az intézkedéseket a kultúra, a tudomány és a művészetek elleni támadásnak minősítik. Ez egyszerűen zsonglőrködés a fogalmakkal. Nem hoztunk és nem hozunk adminisztratív intézkedéseket a tudomány, a művészet és a kultúra területén. Ellenkezőleg a novemberi határozatban igen világosan leszögeztük a párt pozitív magatartását és támogatását a tudományokkal, művészeti és kulturális munkával kapcsolatban. De ha valaki aktív és destruktív tevékenységet kezd kifejteni a politikái élet területén, ha ellentétbe kerül pártunk és a Nemzeti Front politikai irányvonalával, annak a politikai küzdelem kockázatát is viselnie kell, és nem bújhat meg a kultúra, a tudomány vagy a művészet védelmének jelszava mögött. Igen pontos különbségeket fogunk tenni a tudomány, a művészetek és a kultúra terén végzett érdemes munka és az ezekkel a területekkel pártelle10 I bomlasztó tevékenység további tényelről s a válságos fejlődésért viselt felelősségükről tájékoztassuk. A becsületes emberek is kételkednek, s kérdik, vajon nem tervünk-e visszatérni a torzításokhoz, a törvénysértésekhez, s a január előtti vezetőség bürokratikus módszereihez? Ezeknek újfent azt válaszoljuk, hogy a szó szo ros értelmében távol tartjuk magunkat a múlt mindezen negatív jelenségeitől, s a marxizmus—leninizmus tanításával összhangban demokratikusan, kellő kulturális színvonalon akarjuk keresni pártunk s népünk számára azt az utat, amely fejlett, korszerű államunk érdekeinek megfelel. Pártunk politikai feladataira gondolva ismét idéznünk kell néhány alapvető fogalmat, például azt, hogy a munkásosztály s a dolgozó nép pártja vagyunk, hogy pártunk marxi—lenini típusú párt, hogy a magunkénak valljuk a pártépítés és a pártélet lenini elveit, hogy ézekhez az elvekhez Igazodunk, hogy ideológiánk s politikánk szerves része — most s a jövőben is — a mélyen gyökerező nemzetközi eszmeközösség a többi munkás- és kommunista párttal s qrszággal, hogy a szocialista társadalom alapvetően fontos jellegzetessége a párt vezető szerepe az egész társadalomban, nemkülönben a szocialista hatalomnak, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának a megvédése. Ezeket a fogalmakat, amelyek pártunknak megalakítása óta, s évek hosszú során át kifejtett tevékenysége minden dicső s nehéz szakaszában alapkövei voltak, s minden elvi jellegű dokumentumban is rájuk hivatkozunk, e fogalmakat ismét hangsúlyoznunk kell, ismét fel kell idéznünk őket a párttagok tudatában, mert a közelmúltban kételkedéssel beszéltek róluk, s az opportunista propaganda hullámverésében elpárologtak sok párttag tudatából. Ennek a központi bizottságnak teljes nyíltsággal, félreérthetetlen politikai platformmal, félremagyarázhatatlan programmal kell a párt s társadalom elé lépnie, hogy minden párttag, minden becsületes polgártársunk értsen s megértsen bennünket. A pártmunka realizálható Irányelveinek előterjesztett javaslata ls hangsúlyozza ezeket az alapvető fontosságú vezető szempontokat. A központi bizottság által elfogadott és jóváhagyott politikai platform köré fel kell zárkóztatnunk pártunk minden egészséges erejét. Azt már megmondottuk, hogy a csupán formális egység nem lehet a célunk. Először el kell határolódnunk a helytelen nézetektől, elgondolásoktól s álláspontoktól, hogy azután az ellenük folytatott küzdelemben új bázison, politikai programunk s a lenini elvek tiszteletben tartása bázisán egyesülhessünk. Csak ezen az úton haladva újíthatjuk fel pártunk eszmei s akcióegységét, akcióképességét, csak így újíthatjuk fel a társadalomra gyakorolt irányító befolyását. A pártunkban megnyilvánuló különböző nézetek s eszmei meghasonlottság következtében rendkívül fokozott politikai s ideológiai tevékenységet kell a párttagok soraiban s a társadalomban kifejtenünk. Olyan folyamatról s küzdelemről lesz szó, amely a helytelen állásfoglalások s magatartások ellen irányul, olyan küzdelemről, amely a pártban a jobboldali-opportunista erők elszigetelését, politikai vereségét eredményezi. Ebben a küzdelemben tisztázni akarjuk a problémák elvi értelmezését, meg akarjuk nyerni a megtévesztett és tájékozatlan embereket, fokozni akarjuk azok aktivitását és gyarapítani azok sorait, akik meggyőződésből, tettekkel kívánják támogatni pártunk politikai programját, elkötelezetten síkra akarnak szállni érte, s valóra akarják váltani mindennapi mukájukban. Ez a politikai küzdelem egyrészt lenini elvi szilárdságot, másrészt nagyfokú tapintatot igényel pártunk tagjaival, s minden polgártársunkkal szemben. Azonban türelmet is, amikor magyarázatot kell adnunk, érvelnünk kell, s meg kell nyernünk az embereket. Hiszen végső fokon ez a célunk, meg akarjuk nyerni az embereket, a kommunistákat s pártonkívülieket programunknak, a szocialista társadalom építésének, nemzeteink s népünk konkrét feladatai megoldásának, meg kell tehát nyernünk tudatos támogatásukat s el kell nyernünk bizalmukat. Számítóba kell vennünk, fiogy bár az áprilisi plenáris ülés után a párttagok s a pártszervezetek óriási többsége Ígéretet tett az új pártvezetőségnek s politikai célkitűzéseinek támogatására, mégis szép számmal akadnak olyan párttagok, akik sok kérdésben még mindig tájékozatlanok, zavaros nézeteik, bizonyos fenntartásaik vannak, vagy kl akarják várni a párt központi bizottsága további lépéseit. Ezért egyrészt elvi jellegű küzdelmet kell folytatnunk a pártban és a társadalomban megnyilvánuló helytelen nézetek s Irányzatok ellen, másrészt minderi türelmetlenség, minden szektás elhamarkodottság s elzárkózottság csak megnehezítené politikai munkánkat, s nem járulna hozzá ahhoz, hogy elnyerjük a széles néprétegek bizalmát. A pártnak s minden dolgozó embernek látnia kell az adott problémák progresszív szocialista megoldásának, nemzeteink legégetőbb problémái megoldásának távlati lehetőségét, és saját tapasztalataik alapján kell meggyőződniük utunk és becsületes szándékaink helyességéről. Mindaz után, amit átéltünk, ez nem lehet csupán egy nap feladata. Embertömegek csak az események folyamán, a fejlődés folyamatában szerezhetnek tapasztalatokat. Ha el akarjuk érni az említett célokat, akkor a pártmunkában következetesen kell érvényesítenünk a pártélet s a pártmunka lenini normálnak, elsősorban a demokratikus centralizmus elveinek a tiszteletben tartását. Ha pártunk a jelenlegi nehéz helyzetben eleget akar tenni társadalmi küldetésének — amit helyette senki sem vállalhat —, úgy nem békélhet meg az olyan gyakorlattal, amely odavezetett, hogy lehetővé vált több alapelv megsértése. Például az, hogy a párthatározatok teljesítése kötelező, az alapszabályok érvényesek, a felsőbb pártszervek határozatai kötelezők az alsóbb fokú pártszervekre és a párt tagjaira. Aggasztóan elhomályosultak, sőt gyakran ténylegesen vagy programszerűen tagadták is ezeket az elveket. Csaknem fél évig megtűrték s ténylegesen törvényesítették is a lenini normák s az alapszabályzat ilyen durva megsértését. Ez sodorta pártunkat a jelenlegi helyzetébe. Védelmünkbe kell vennünk a párttagok jogait, de egyben meg kell szilárdítani a kommunisták fegyelmét, növelnünk kell felelősségüket, tekintet nélkül arra, hogy milyen beosztásban dolgoznak a pártapparátusban, a párt szerveiben, a választott szervekben v&gy állami, gazdasági s társadalmi tisztségeket töltenek be. Ki van zárva, s összeegyeztethetetlen a pártmunka lenini normáival és pártunk alapszabályzatával, hogy a kötelező határozatok jóváhagyása után az alsóbb fokú pártszervek szembehelyezkedjenek a felsőbb fokú pártszervek határozataival, bírálják s elutasítsák őket, harcra készen akciókat szervezzenek ellenük, vagy önkényesen magyarázzák őket, úgy, mint ahogyan ez a múltban megtörtént. Mindez hatástalanná tette a párt minden tevékenységét s a kételkedés tárgyává tette egész politikánkat. Nagyon egyértelműen meg kell mondanunk, hogyha ki akarunk lábalni ebből a helyzetből, úgy hazánkban a kommunista párt politikája — elvi jellegű kérdésekben — csak egy, és olyan lehet, amelyet a kongresszusok közötti Időben a párt legfelsőbb szerve — a központi bizottság ülése — jóváhagy, s hogy ez kötelező minden pártszervezetre s minden tagjára. Ezt az elvet ezentúl következetesen betartjuk. Önkéntes politikai szervezet vagyunk, tehát nem kényszerítünk senkit sem arra, hogy sorainkban maradjon, és senkinek sem lesz bántódása azért, ha távozik so' rainkból Természetesen arra törekszünk, hogy pártunk minden becsületes tagját meggyőzzük, s elérjük, hogy megértse és támogassa a párt politikai programját. Abból azonban nem engedhetünk s nem is engedünk, amit az előbb említett elvről mondottunk, hogy a párttag számára kötelező a párt programja, s kötelezők a pártélet elvei. Alapszabályzatunk szellemében s következetesen fellépve állapítjuk majd meg, hogy hol ér véget a viták folytatásának és a meggyőzésnek a lehetősége, elvileg mikor kell elválnunk egyes párttagoktól. E téren pártunk központi bizottságának, minden tagjának s póttagjának az egész párt előtt példát kell mutatnia. A közelmúltban a központi bizottságon belül 7